"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 21. Juni 2011

Identitászavar

avagy hol is van kis családunk valójában OTTHON és hol van a HAZÁNK?

Marcsi blogját olvastam, egyik posztjában arról ír, hogy egy év külföldön élés után mi a helyes döntés, maradni vagy hazamenni. Elkezdtem kicsit elmélkedni, persze a mi helyzetünk kicsit más, hisz én már 16 éve nem élek Magyarországon, de a kérdés, hogy hol is vagyok/vagyunk igazán otthon, sokat foglalkoztat.

A káosz nálunk már azzal kezdődik, ha megnézzük a születési helyünket. Nem csak a város, de még az ország sem "stimmel", hisz Gábor Erdélyben született, én Magyarországon, Marcel pedig Ausztriában...

Gábor 17 éves volt, mikor áttelepültek Magyarországra, hogy aztán nem egészen 10 év után megint országot váltson és kövessen engem Bécsbe. Így érthető, hogy számára Magyarország nem azt jelenti, amit nekem. Marcelről nem is beszélve, hisz ő az eddigi életének 2/3-át Bécsben, 1/3-át Svájcban élte le, persze magyar állampolgárként.

Hogy még bonyolultabb legyen, van lakcímünk Magyarországon, Bécsben és most már Svájcban is. Van magyar-osztrák-svájci telefonszámunk, bankszámlaszámunk és bankkártyánk is.
Nekem van egy magyar útlevelem, de osztrák jogosítványom és svájci tb-kártyám. Marcel kiskönyve osztrák, de a tb-kártyája szintén svájci. A fogorvosom magyar, a nőgyógyászom osztrák, a háziorvosom svájci (szerencsére egyiket sem kell túl gyakran látogatnom :)), az autónk viszont mindig német :D:D:D

Mindegy, hogy magyarul vagy németül olvasunk, beszélünk vagy tévét nézünk, már nem fordítgatunk magunkban, észre sem vesszük, hogy melyik nyelv az, természetesen jön mind a kettő. Marcelnek legtöbbször magyar meséket, verseket olvasunk, de sokszor már magától kéri, hogy németül meséljünk és a legtöbb dvd-je szintén német nyelvű (a keresztpapája viszont francia :D:D:D)

A hűtőnkben a pirosarany, a gulyáskrém és sokszor a túrórudi (mert bizony, akárki jön otthonról, azt mindig hoz magával:) jól megfér a gruyere sajt mellett, a pénztárcánkban pedig a forint és az euro a frank mellett (de azért nem bánjuk, hogy most a frankból van a több....).

Kicsit mindenhol otthon vagyunk és kicsit mindenhol idegennek érezzük magunkat..

De leginkább az foglalkoztat, hogy Marcelnek hol lesznek a gyökerei, mert gyökerek kellenek és szeretném, ha neki is azt jelentené Magyarország, mint nekem...de tudom, minél többet élünk külföldön, minél idősebb lesz Marcel, ez annál nehezebben fog menni...

Hisz ha külföldön maradunk, az iskolában nem fog tanulni Petőfiről, Aranyról, Adyról és a többi nagy Magyarról, sem a magyar történelemről, ha csak mi (vagy a nagyszülők) meg nem tanítjuk neki.

Megfosztjuk-e őt így valamitől vagy lehetőséget kap arra, ha kinyilik előtte a világ, hogy többet lásson, éljen, tapasztaljon? Egész életét gyökerek nélkül éli le vagy ő már egy teljes világpolgár lesz és mindenhol jól fogja érezni magát????

Nem egyszerű kérdések ezek, azért még van pár év "haladékunk", de mire Marcel elkezdi az iskolát, addigra remélem, sikerül megtalálni a válaszokat :)

És azért bízom benne, hogy ha nagy lesz és meglátja a Balatont, ugyanúgy elhatalmasodnak benne az érzelmek, mint bennem :)))

Kommentare:

Bea hat gesagt…

Húúú tényleg kicsit keszekusza ez így, de szerintem ha biztos szerető családként álltok majd Marcell mögött, akkor tudni fogja, hogy hol van az otthona. És az mindegy, hogy melyik országban lesz, csak legyen hová hazamennie, Hozzátok.
Szerintem ne aggódj! Az iskola meg a tanulás pedig még később van, és ha Nektek fontos, hogy tudjon Adyról, Mátyás királyról, és a többiekről, akkor tudni is fog, mert meg fogjátok találni a módját annak, hogy tudjon.

Anonym hat gesagt…

nem fogod elhinni Orsi, de pont a "gyökerekről" irok én is egy posztot most!!!:)))
attól tartok a gyerekkor a legszámottevőbb "gyökér növesztésben", ahol felnő valaki, azt a helyet tartja hazájának, ahhoz kötődik mélyen, aztán jön a a sok friss gyökér még, amivel az újabbnál újabb hazákhoz kötödünk. :)

és az anyanyelv az csak egy másik kötődés, nem kapcsolódik annyira az anyaországhoz, inkább csak a kultúrához és a szülőkhöz.

puszi, berry

Ferilka hat gesagt…

Úgy látom többünket is foglalkoztat ez a téma :-) én is nemrégiben morfondíroztam az édes otthon kérdéséről. A kérdőjeleidet abszolút megértem, nekem is megvannak ugyanezek...puszi

Szitya hat gesagt…

Szia Orsi!
Nagyon szépen foglaltad össze. És ha nem is fogja tudni Marcel pontosan meghatározni, hogy melyik ország a "haza" és hol van az "otthon", az biztos, hogy három különböző kultúrával a szívében, a lelkében és a nyelvében, nagyon nyitott és elfogadó ember lesz majd!
Sok ilyen "összekutyult" kultúrájú barátom és ismerősöm volt Genfben, és bár néha panaszkodtak a "gyökértelenségről", azért úgy láttam, hogy nyitottságban, toleranciában rengeteg pluszt kaptak!
Üdv,
Szilvi

Szilvi hat gesagt…

Csodás fotó ez egy ilyen jól megírt bejegyzéshez!

Magdaléha hat gesagt…

Minden barátunk aki külföldre költözött és gyermeke/i/ vannak így érez.
Abban egyetértek veled, hogy gyökerek kellenek, de abban is biztos vagyok, hogy ha M. tudja, hogy az ő szülei magyarok, és az anyanyelvet beszélitek, akkor nem lesz identitászavara.
Bárhol jár majd iskolába, bárhol tanul irodalmat és nyelvtant, ha te segítesz neki és tanítod magyarul írni és olvasni, magától meg fogja ismerni a költőket írókat.
Majd németül olvassa az Emil és a detektíveket, és magyarul a Pál utcai fiúkat :-)
pussz: M

khase hat gesagt…

Köszi lanyok a hsz-okat!!

Bea, Magda, igen en is azt hiszem, hogy Marcelnek tenyleg az lesz az Otthona kesöbb, ahol mi, a szülei leszünk es az is biztos, hogy csak rajtunk mulik, hogy mi az, amit atadunk neki a mi gyökereinkböl es anya-apanyelvünkböl!!!

Berry, kivancsian varom :))) igen, az biztos, hogy a gyerekkor szamottevö a kesöbbi identitas kialakitasaban, csak ahhoz vegre le kellene allapodni valahol ;))))

Ildi, azert Veletek ezt Zermattban jol vegigdumaltuk :) tudom, hogy nagyon hasonloan gondolkodunk (erröl is :)))

Szitya, akkor van remeny :))) összessegeben en is ugy gondolom, hogy Marcel csak pluszt kap ezzel, hogy igy nö fel, de azert ketsegek vannak bennem (tudod, merleg vagyok es bizonyos dolgokon tul sokat kepes vagyok agyalni :))

Szilvi, köszi :) azert latom, mire all ra a szemed :))) Meselj, Toszkana milyen volt!!!! juliusban merre lesztek??? ;)

Ági meg az angyalai hat gesagt…

Orsi! Olyan jó, hogy írtál erről. Amióta olvasom a blogodat érdekelt hogy most hol van az otthonotok és hol laktok ideiglenesen, hogy kötődsz e még Magyarországhoz.
Elmondhatom, hogy most ez lett a kedvenc bejegyzésem tőled. Nagyra becsüllek, amiért eszedben sincs elfelejteni a helyet ahol éltél az írókkal, költőkkel, tájakkal együtt.
Megválaszoltad a kérdést: Kicsi fiad "egy teljes világpolgár lesz és mindenhol jól fogja érezni magát"

(aztán ki tudja hová valósi lesz majd a felesége :-))

Puszi
Ági

khase hat gesagt…

Ági, nagyon jol estek a szavaid, köszönöm!!

Tudod, jo par evvel ezelött bermalkozasra keszültem Becsben, volt egy nagyon kedves magyar pap, aki magyar miset tartott es a bermalkozason magyar fiataloknak is fel kellett volna olvasni 1-2 soros magyar szöveget. Szamomra hihetetlen volt, hogy masodgeneracios magyarok, akik bar Ausztriaban elnek, de anyanyelvük magyar, nem tudnak magyarul irni-olvasni...ledöbbentett es megfogadtam, hogy ha egyszer lesz gyerekem, akarhol is elünk, tudni fogja, hogy mi az anyanyelve es tudni fogja, mi Magyarorszag, a magyar nyelv, meg ha nem is ugyanazt fogja neki jelenteni, mint nekem...

De a Balatonra mar most nagyon keszül(ünk) :))))))))

Andi hat gesagt…

Nagyon szép post....
Örömmel olvastam.
Boldog, pihentető nyarat kívánok Nektek.
Puszi