"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 31. August 2011

Nyugaton a helyzet változatlan...

...avagy egy tényfeltáró poszt arról, hogy mi is lesz velünk és miért nem írtam eddig róla...

A mondat második felét könnyebb megválaszolni :) Már több poszt is készen volt, amiben leírom, hogy hogyan tovább, de végül Gábor mindig meggyőzött, hogy amig minden nem teljesen biztos, addig ne írjam, és most utólag tényleg azt mondom, hogy így volt jó.. Mert olyan szinten változott a helyzet, hogy a végén már én sem tudtam követni.. Amiről egyik nap még azt gondoltuk, hogy fix, másnapra - akár tőlünk független dolgok miatt is- már ismét bizonytalanná vált. És valahol a mi "hibánk" is, hogy néha ennyire döntésképtelenek vagyunk, szeretnénk kivárni, megtalálni a legjobbat, de nehéz előre látni, hogy mi lesz belőle...

Tulajdonképpen már tavaly októberben kezdődött az egész, amikor is Gábor svájci cégében olyan változások következtek be, amiket egyrészt előre nem lehetett tudni/látni, másrészt pedig Gábornak nagyon kedvezőtlenek voltak. A nagy ígérgetésekből, hitegetésekből, szép szavakból, amik miatt elvállalta ezt a svájci munkát és ami miatt feladtuk a jól működő bécsi életünket, nem lett semmi. Igen erősen megrendült Gábor bizalma, ami érthető is, hisz akkor tényleg mindent egy lapra tettünk fel és úgy nézett ki, hogy rossz lapot választottunk. Ő úgy gondolta, lépnie, változtatnia kell, és akkor én (december tájékán) felvetettem, mi lenne, ha visszamennénk Bécsbe...

Bár ő nem volt túl lelkes, de elkezdett Bécsben is állást keresni. Közben egyre-másra jöttek a svájci ajánlatok, amiket visszamondott, azzal a címszóval, hogy nem maradunk Svájcban. De láttam rajta és sokat beszéltünk is róla, hogy ő inkább maradna, ha visszamennénk, azt megfutamodásnak vélné, csalódás lenne neki, hogy nem sikerült itt megvalósítani, azt, amiért jöttünk.
Aztán megkapott egy jó állást Bécsben.....Én akkor nagyon beleéltem magam (nem beszélve a nagyszülőkről és közeli barátokról), hogy visszamegyünk, áprilisban már lakásokat nézegettem, Marcelnek ovit kerestem és már előre örültem, milyen jó lesz megint közel lenni a nagyszülőkhöz, barátokhoz és milyen jó lesz megint Bécsben élni...

A thuni lakásunkat felmondtuk és szerveztük a költözést...Közben folyamatosan mérlegeltünk, beszélgettünk, hezitáltunk és egyre jobban láttam Gáboron, hogy ő maradni szeretne.. És habár minden döntésünket együtt hoztuk meg eddig is és próbáltunk mindig kompromisszumokat kötni, úgy, hogy mindenkinek jó, a legjobb legyen, most úgy éreztem, hogy nekem kell többet engednem... hisz mégis csak ő a kenyérkereső, az ő munkája tart el minket (és teljesen őszintén, most nem hátrány, hogy svájci frankban kapja a fizetését..) és ha ő nem szívesen csinálja, ha rossz hangulatban megy munkába, akkor az negatívan hat ki az egész családra... És bár Bécset elengednem még mindig nem sikerült teljesen és kicsit minden alkalommal megszakad a szívem, ha a nagyszülőkre, rokonokra, barátokra gondolok, akikkel csak ritkán tudunk találkozni, de az eszemmel tudom, hogy most ez a mi utunk és megpróbálom a lehető legjobbat kihozni belőle. Marcelnek meg most biztos, hogy jobb, ha nem rángatjuk, ő egyébként is nagyon jól érzi itt magát :)

Szóval eldöntöttük, hogy maradunk... már csak egy jó állás kellett Gábornak és egy másik lakás... mindez kb. 1 hónap alatt.... áááááááá...... akkor voltak napok, mikor úgy gondoltam, hogy beleőrülök a bizonytalanságba, más napokon meg csak röhögtem az egészen és mentünk kirándulni, "majdcsakleszvalahogy" címszóval, hisz nyár van, jó idő, és eddig is mindig megoldottuk a problémáinkat (és azt hiszem, nem is olyan rosszul :))))

A jó állás hamar meglett, lakást viszont nem találtunk... Pang az ingatlanpiac, nagyon kevés a kiadó lakás, főleg a jobb állapotban lévők, és nem szerettem volna most megint azt a hibát elkövetni, hogy csak azért veszünk ki egy lakást, mert szorít az idő, ha innen elköltözünk, az már legyen mindenben tökéletes...
Így pár hét és rengeteg megnézett lakás után felhívtuk a tulajdonost, hogy mi akkor inkább mégis maradnánk :) persze lutri volt, mert nem tudtuk, hogy közben kiadták-e másnak, de szerencsénk volt, maradhatunk :)

Úgyhogy az egyetlen változás, hogy Gábor holnap reggel egy másik cégnél kezd dolgozni (de jóóó is volt 6 hetet együtt lenni, de erről legközelebb) és talán Marcelnek is sikerül ovi-helyet találni, a többi marad a régiben. A lakásokat azért nézegetjük folyamatosan, ha lesz valami jó, lépünk, addig pedig ez marad az otthonunk. 4 évet adtunk magunknak, egyrészt akkor jár le az öt évre megkapott munkavállalási engedélyünk, másrészt akkor kezdi Marcel az iskolát, addigra tényleg el kell döntenünk, nemcsak hogy melyik városban, de melyik országban kezdje majd el a nagybetűs Életet :)

De magunkat ismerve addig még sok minden változhat :D:D:D:D

Dienstag, 30. August 2011

Csúszásveszély :)))

Kihasználva még a nyári meleget, múlt héten úgy döntöttünk, hogy a sok hegyes-völgyes kirándulás után jöhet valami vizezős-láblógatós-pancsolós nap is.

Kicsit körbenéztem a neten, hogy hova is lehetne menni, ahol azért meleg a víz és gyerekeknek is van néhány attrakció. Egész Svájcban 2 (azaz kettőőő) aquapark van, nem viszik túlzásba, az biztos....

A mi választásunk a Genfi tó partján, a francia határ közelében, Le Bouveret-ben lévő aquaparkra esett. Az internet alapján nagyon szupernek tűnt, több kinti-benti medence, gyerekrész, hullámzó-sodró medencék, kalózhajók, összekötve a Genfi tóval, strand, úszómedencék és persze rengeteg rengeteg csúszda :)))

Nem csalódtunk!!!! 8 órát töltöttünk el a parkban és az egyetlen negatívum a belépő horribilis ára volt, bár tényleg nagyon sokat nyújt a hely. Kerestünk magunknak egy kis árnyékos füves helyet, ahova a cuccainkat leraktuk, aztán megrohamoztuk a medencéket :)

Van egy nagy kinti gyerek-rész, az internet alapján úgy tűnt, hogy Marcelnek való lesz, aztán végül is inkább nagyobb gyerekek élvezték, hatalmas vár, rengeteg csúszda, alagút és folyamatosan zubog-ömlik lefelé a víz, elég erős vízsugárban. Ráadásul a tetején van egy nagy dézsa, pár percenként megtöltődik vízzel, felborul és az egész várra zúdul :)

Bent a gyerekrészen egy nagy kalózhajó van, kötelekkel, vízágyúkkal és csúszdákkal. Ami Marcelnek nagyon  tetszett, az a nagy sodró medence volt, ahol akár úszva, akár gumiba ülve lehetett sodróni. A hullámzó medence nem jött be neki annyira, tényleg elég nagy hullámokat generáltak, én élveztem volna, de ő azt mondta, nem szereti, ha kivasalja a hullám :))))

És persze voltak a csúszdák!!! Két olyan pálya volt, ahol csónakkal vele is le tudtunk csúszni, hát mit ne mondjak, az összeesés határáig csúsztunk, annyira élveztük :))) Mondjuk a harmadik emeletre fellépcsőzést és sorbanállást kihagytuk volna, állítom, nagyobb izomlázunk volt utána, mint egy hegymászás után :)))) de nem lehetett megunni és a legjobb az volt, hogy Marcellel is lehetett már ilyen "felnőttes" dolgot csinálni, szóval nem csak azért mentünk, hogy neki jó legyen, hanem ő is élvezte azt, ami nekünk is nagy élmény volt :)))












Megfáradva :))


Persze voltak csúszdák, ahol semmi pénzért le nem csúsztam volna, ez volt az egyik:


(ide be kell állni, aztán kinyílik az ember lába alatt a talaj és függőlegesen zuhan vagy 5 métert, hogy aztán egy hurkot téve száguldjon tovább lefelé :))) Hát köszi, ezt most kihagytuk :)

Aztán átmentünk a tó strandjára is, ahol szintén nagyon pozitívan csalódtunk! Homokos-belefutós part, meleg, tiszta víz, kagylók, teljesen tengerpart-feelingje volt az embernek, nagyon nagyon tetszett :) Marcel elbogarászott volna még egy darabig, de inkább mentünk vissza csúszdázni :)




Nagyon szuper nap volt, igazi nyaralós hangulatú és szerintem nem most voltunk ott utoljára :))) Marcel persze 3,5 másodperc alatt elaludt az autóban, egyet harapott a zsemléjéből, de arra nem volt ereje, hogy lenyelje és már szunyált is :)) nem csodálom, minket is kiszívott a víz és a sok csúszdázás, de szuper élmény volt :))) és a nap zárásaként még egy csodaszép naplementét is láttunk a Genfi tónál :)


Még több fotó itt :))

Ja és persze egy videó, amit a csúszdában csináltam :)))


Montag, 29. August 2011

Kifogyhatatlan

Egy év Svájc és tömérdek kirándulás, túra után is azt mondhatom, hogy még mindig rengeteg olyan hely van, ahol még nem jártunk (bár a környéket már elég jól felfedeztük, bebarangoltuk és vannak utak, ahol már Marcel is nagyon jól kiismeri magát :)

Múlt vasárnap, miután barátaink hazamentek, hármasban indultunk el, a cél ezúttal a Bachalpsee volt. Grindelwaldból indul a felvonó Firstig, ahol télen már jártunk egyszer, onnan pedig egy órás utat írnak a hegyek tövében fekvő, kristálytiszta csillogó tóig, amiben ha szerencsénk van, havas hegycsúcsok tükröződnek :)

Az időzítés nem volt szerencsés, mert épp ebédidőben értünk fel, de gondoluk, hogy nem állunk meg kajálni, mert teli hassal elindulni még rosszabb, hanem mikor visszaérünk majd a felvonóállomáshoz, akkor eszünk. Marcel az elejét nagyon nem bírta, mondjuk rendesen kaptatott is felfelé az út, bár csak 100 méter szintkülönbség van a végállomás és a tó között. Az első meredek szakasz után aztán már tényleg kényelmes sétaútról van szó, ami viszont elég hosszan kanyarog a hegy oldalában. Végül kb. másfél óra séta után értük el a tavat, pontosabban tavakat, mert két különálló tó volt fent.

Kánikula volt és habár 2400 méter magason voltunk, csak úgy égetett-melegített a nap. Így az első dolgunk az volt, hogy levettük a bakancsokat és irány a tóba... persze csak bokáig, mert nagyon hideg volt a víz. Aztán Marcelről lekerült a nadrág, majd a póló, végül a kisgatyája is, meztelenül szaladgált a jeges hideg vízben és élvezte :))))) Emlékszem, tavasszal még esze ágában sem lett volna belemenni a hideg Thunersee-be, most meg már egyáltalán nem zavarta, hogy 15 fokos vízben fürdik, fröcsköl, kavicsozik, tényleg kezd lassan (legalább is ebben az egy dologban) asszimilálódni :)))

Aztán megjelent egy bácsi, előpakolta az alpesi kürtjét és a túristák, tehenek és alpesi kulissza előtt elkezdte fújni a hangszerét. Annyira giccses volt, annyira Svájc, annyira képeslap, mintha nem is igazi lett volna :)))

Mivel már nagyon éhesek voltunk, elindultunk visszafelé és tervezgettük, milyen finomságokat eszünk majd, Gáborban meg már csak egy pohár gyönyöző sör képe tartotta a lelket :) 5re értünk a felvonóállomáshoz és bár 7ig jártak a felvonók, az étteremben már semmi kaja nem volt....hát így jártunk, mondjuk a logikáját nem értettük, de nem lehetett mit csinálni. Volt egy szendvicses bódé, már ott is pakoltak, de az utolsó szendvicseket sikerült megkaparintani a magyar (!) eladóktól :)

Eléggé elfáradtunk és bár csodaszép hely volt ez is, de valahogy mégsem olyan, ahova még egyszer visszamennék.

Persze fotók itt is készültek, ízelítőül pár darab :)))









A többi fotót ebben az albumban találjátok :)))

Aztán már csak két vizes beszámoló és jöhetnek a hétköznapok :))) 

Sonntag, 28. August 2011

Édes-pikáns-középkori :)

Svájcot elég nehéz lenne elképzelni csoki és sajt nélkül, így természetes volt, hogy barátainkkal ellátogatunk egy csoki és egy sajtgyárba is :)

Csokigyárnak megint a Cailler-t választottuk, mert bár Marcelnek annó nem tetszett (itt írtam róla :), de ez a legnagyobb és nagyon igényes és profin megcsinált a bemutató.
Mi most nem mentünk be, Marcel emlékezett rá és kijelentette, hogy ő csak csokit kér, de nem akar végigmenni a termeken, így aztán amig barátaink bent voltak, addig játszótereztünk (hatalmas tükrök is voltak, annyira tetszett Marcelnek, csomó vicces fotót is csináltam), meg persze vonatot néztünk, épp akkor indult egy mozdony  kocsikkal a gyárból, vonatmániás kisfiunknak ennél több nem is kellett :))) És habár kimaradtunk a látogatás végén lévő csokikóstolásból, de mégsem jöttünk el üres kézzel, muszáj volt pár tábla nagggggyon finom csokit venni a shopban :)

Pár fotó :)







Az édes kísértés után mindenki valami sósra vágyott, így jöhetett a sajtgyár :) Az interneten kinéztük, hogy a Gruyère sajtgyárban naponta 3szor meg lehet nézni, hogyan készítik a sajtokat, a látogatást pont úgy időzítettük, hogy lássunk mi is belőle valamit.

A jegy mellé mindenki kapott előrecsomagolt fóliában három kis szelet, különböző érettségű gruyère sajtot és egy fejhallgatós készüléket, amin az információk voltak rajta.
Az első, rövidke részen pár fotót láttunk és meghallgathattuk, milyen legelőket szeretnek a tehenek, mennyi füvet legelnek és mennyi vizet isznak egy nap, aztán pár bódító alpesivirág-illatmintát vehettünk.

Utána jöhetett volna az izgalmasabb rész, a sajtkészítés... hát az elég nagy csalódás volt... egy hatalmas csarnok felett voltunk, körbe nagy üvegfalak, ahol le lehetett nézni a sajtkészítő terembe. Ott négy nagy rézüst, amiből csak az egyikben készült a sajt, aztán egyszer csak az üst kiürült, később láttuk, hogy az alján van egy nyílás és föld alatti csöveken keresztül jut el kisebb műanyag tartályokba, hogy a kedves látogató még csak véletlenül se lássa, mi is történik... az egész olyan steril és érdektelen volt, sokkal interaktívabbnak képzeltem el, ez így persze a gyerekeket sem kötötte le túlságosan. Azt hiszem, jobban jártunk volna, ha egy hagyományos alpesi sajtkészítőhöz megyünk (úton-útfélen hirdetik, hogy meg lehet nézni egy igazi "alpkäserei"-t), mert ez így csalódás volt...

Ráadásul mire végeztünk, már mindenkinek korgott a gyomra, így gyorsan (és rosszul) döntöttünk, hogy a sajtgyár éttermében eszünk valamit... Tudom, hogy ez már francia Svájc, tudom, hogy a franciák a saját nyelvükön kívül nem szólalnak meg más nyelven (tisztelet a kivételnek, mint pl. Marcel keresztpapája :), de ez mégis csak egy túrisztikai látványosság, ahol nap mint nap rengeteg (külföldi) túrista is megfordul... És ez lett volna a kisebbik gond, hogy a pincérnő csak franciául hajlandó beszélni, de amilyen unott és sértődött képpel szolgált ki minket, az túllőtt mindenen...

Nem szokott sokszor előfordulni Svájcban, de innen elég negatív szájízzel jöttünk el... Úgyhogy ha valaki erre jár és szeretné látni, hogyan is készül a sajt, akkor ne ide, hanem mindenképp egy alpkäserei-ba menjen!!! (viszont gruyère sajtot mindenképp érdemes megkóstolni, az egyik legfinomabb svájci sajt :)

Fotók :)






Hogy azért valami jóval fejezzük be a napot, felmentünk Gruyère középkori városkájába, ami egy nagy dombon fekszik. Bár a gyerekek már nehezen bírták, akkor már két gyárlátogatás volt mögöttünk, de egy kis fagyival meg lehetett győzni őket is és nem bántuk meg, hogy elmentünk. Csodaszép gyöngyszem városka, megőrízte a régi arculatát, régi házak, cégérek, szökőkutak, kockakő és legmagasabb pontján egy vár, ahova már nem jutottunk be, mert záróra volt, de biztos, hogy még elmegyünk oda. Nagyon hangulatos hely, rengeteg kiülös étterem, ahol persze gruyère sajtból készült fondue-t és raclette-t szolgálnak fel :)

Fotók:)







És még több kép ebben az albumban :)

Végül nem az autópályán, hanem egy kis hegyi hágón, a Jaunpass-on keresztül jöttünk haza, hogy barátaink még többet lássanak ebből a kicsi, de nagyon szép országból :)

(még mindig van folytatás, tudom, kicsit egyhangú most a blog, aki unja már, az ne olvassa még pár napig, de most volt nyár, most jártunk mindenfelé, most kell megírnom, és milyen jó lesz majd visszaolvasni télen, hol is voltunk :)

Kirándulás-dömping :)

Az elmúlt két hétben nagyon sokat mentünk mindenfelé, egyrészt itt voltak barátaink, akik minél többet szerettek volna látni Svácjból, másrészt az idő is tökéletes volt, végig napsütés, meleg, nyár, így nem lehetett itthon csücsülni :)

Barátainkkal első utunk a Männlichen-re vezetett, voltunk már egyszer ott, csak akkor Grindelwald felől mentünk fel. Most a másik utat választottuk, Lauterbrunnenben tettük le az autókat, onnan kisvonattal Wengenbe, majd a nagy felvonóval a csúcsra :) Barátaink kislánya, Julcsi nagyon élvezte, még soha nem felvonózott, hatalmas szemekkel figyelt mindent, közben Marcel kis tudós módjára magyarázott neki, nagyon édes volt :)
Fent aztán látszott, hogy mennyit számít az, hogy mi tényleg nagyon sokat kirándulunk "magaslati" levegőn és hozzá vagyunk szokva a kevesebb oxigénhez, barátaink küzdöttek azért egy kicsit. De felmásztunk a csúcsig, ahol megint csodás panorámában gyönyörködhettünk.
Aztán a gyerekek megrohamozták a játszóteret, mi pedig kényelmesen elkávézgattunk és napoztunk egyet :) Marcelnek vettünk egy (felix-nyuszis) távcsövet, nagyon tetszett neki, azóta visszük minden kirándulásra :)

Pár kép:








A többi fotót ebben az albumban találjátok :)

Másnap, a hegyek után a tavat céloztuk meg, ami nekünk is élmény volt, mert hiába egy éve itt lakunk már, odáig még nem jutottunk el, hogy hajózzunk a Thunersee-n :) Kánikula volt, amig vártunk, hogy induljon a hajó, majdnem elolvadtunk és háromszor is megbántuk, hogy strand helyett oda mentünk.... De mikor elindult a hajó, jött a kellemes szellő és onnantól kezdve már csak gyönyörködni kellett a tájban (és persze a gyerekekre figyelni, akik mindenáron bele akartak esni a vízbe :)))

Spiez-ig mentünk el, ami autóval 10 perc, de hajóval majdnem egy óra. Közben többször is kikötött a hajó, láttunk csodás villákat, várakat a tóparton és persze körben a nagy hegyeket. Hosszabb utat nem akartunk bevállalni, mert hogy nem bírják majd a gyerekek, hát rosszul gondoltuk, miénkgyerek egy hatalmas hisztit levágott, mikor egy óra után már is ki kellett szállni a hajóból :)))
De azért hamar megvígasztalódott, mert végre bele lehetett menni a vízbe, igy egy kicsit mindenki lehűthette magát.

Spiezben nagyon jó kis játszótér van, már voltunk ott párszor, most, hogy meleg volt, vizezni és sarazni is lehetett, hát ez nagyon bejött a gyerekeknek. A fiúk a közeli büfét és annak sörfelhozatalát célozták meg, mi meg az árnyas fák alatt figyeltük, mit összedolgoznak a gyerekek a játszótéren :)

Az esti hajóval jöttünk vissza Thunba, akkor már eléggé fújt a szél, így a gyerekek inkább a hajó játszósarkában játszottak, én pedig csodáltam a fényeket, a vitorlásokat, a naplementét. Ez az, amit soha nem tudok megunni, hiába, Balatonon nőttem fel, a víz látványa mindig megnyugtat és feltölt :)

Innen is pár fotó:














A többi kép ebben az albumban van :)

Utolsó nap aztán még egyet felvonóztunk barátainkkal, a cél ezúttal Kandersteg és az Oeschinensee volt. Ott is jártunk már egyszer, igaz, akkor esett az eső, így most jobb hangulatban indultunk neki a kirándulásnak. Ráadásul most működött a bobpálya is, amit a gyerekek persze rögtön lerohantak :) Az első kör inkább csak bemelegítés volt, mert pont egy olyan nő ment előttünk, aki életében először ült bobban, úgyhogy még egy csiga is előbb leért volna, de aztán a másodikban belelendültünk és szuper volt! A pálya sokkal jobb, mint a Pfingstegg-en lévő, hosszabb, kanyargósabb és még olcsóbb is :)))) Ha a gyerekeken múlt volna, még mindig ott boboznánk :)))

De ha már ott voltunk, szerettük volna megmutatni barátainknak az Oeschinensee-t is. Nem olyan nagy túra, kb. fél óra séta lefelé és 40 perc vissza (mondjuk úgy, hogy a gyerekek visszafelé már a pasik nyakában ültek :) Nagyon sokan voltak, többen fürödtek is a tóban, ami szerintem 15-16 foknál nem lehetett melegebb. De persze mifiunknak mindegy, hány fokos, ha vizet lát, akkor oda muszáj belemenni :)))) és ha az egyik gyerek bemegy, akkor a másik is megy utána :)))) így aztán hamar lekerültek a bakancsok és már térdig álltak, saraztak, kavicsokat dobáltak a vízben :)

Nagyon szép volt a táj, a hegyek tetején még hó, gleccser, a tóba rengeteg vízesés folyik bele, körben minden csupa zöld, el tudtam volna ott tölteni pár órát, de lassan indult az utolsó felvonó lefelé, így aztán mennünk kellett. Visszafelé elfogyott a gyerkőcök lelkesedése, így apjuk nyakában tették meg az utat. Aztán Marcel feléledt a felvonónál, hihetetlen, mennyire tud lelkesedni, örülni, ha felvonózunk :)

Pár fotó:











És még több kép itt :))

Szép nap volt ez is, barátainknak tényleg a legszebb oldaláról mutatkozott be Svájc, a táj, a hegyek.

És még nincs vége, folyt.köv. a Gruyère-i kirándulással :)) (aztán lehet, hogy lassan utikönyvet kellene írnom :D:D:D:D