"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 25. August 2011

Eltérültünk..

Régóta szerettem volna naplementét fotózni egy hegytetőről. Erre leginkább nyáron van lehetőség, mert ilyenkor bizonyos felvonók késő estig járnak, egyébként meg már délután ötkor le kell jönni a hegyekről.

Ma csodaszép idő volt, kék ég, ragyogó napsütés és a közeli Niederhorn-on épp ma volt az utolsó nap, amikor késő estig jártak a felvonók. Felvetettem, mi lenne, ha felmennénk oda, pikniktakaróval, vacsorával és fényképezőgéppel felszerelkezve. Mindenkinek tetszett az ötlet, így hamarosan már a szendvicseket készítettem :)

Mire felöltöztünk, befelhősödött.... mire elindultunk, szakadt az eső....

De ha már úton voltunk, gondoltuk, elmegyünk odáig, hátha mégis történik valami csoda és eláll az eső. Beatenbergről indul a felvonó, ott tényleg nem is esett, de körben elég csúnya felhők voltak. Nehéz lett volna megjósolni, merre is kavarognak majd, a felvonókezelők szerint viharjelzést adtak ki, bár még járnak a felvonók, de ki tudja, meddig...

Mérlegeltünk, tanácskoztunk, aztán döntöttünk. Marcellel nem vállaljuk be, ki tudja, mekkora vihar lesz, lehet, hogy fent ragadunk a hegyen, körben dörgés-villámlás, a giccses naplementémnek meg már így is búcsút mondhattam, ezért elindultunk hazafelé. Marcel persze csalódott volt, hogy nem felvonóztunk és nekem sem volt túl jó kedvem, máshogy képzeltem az estét.

Egy kis hegyi kanyargós úton indultunk el Thun felé, arra még soha nem jöttünk, télen le is van zárva, ilyenkor pedig útdíjat kell fizetni érte, de legalább járható :)

Egyik kanyarban megláttam egy pihenőhelyet. Két tűzrakóhely, hatalmas fapadok-asztalok és csodás kilátás a tóra és a hegyekre :) Mivel addigra elmentek a felhők, sőt még a nap is elővillant, hirtelen elhatározásból úgy döntöttünk, hogy megállunk vacsorázni, ha már egyszer úgy is készültünk, hogy kint fogunk piknikelni :)

A tűzrakóhelyhez ki voltak készítve fahasábok, gyújtós, fejsze, újságpapír sőt gyufa is, meg persze minden eszköz, ami a tűzgyújtáshoz, sütögetéshez kell!!!! Gábor átvette a favágó szerepét, én pedig a tüzet élesztgettem és hamarosan pattogott-lobogott a kemencében a tűz :) Marcelnek nagyon tetszett, így közelről még nem látott ilyet és nekünk is nagy élmény volt.





A pikniktakarónk lett a terítő és hamarosan már jóízűen falatoztuk a vacsoránkat, hátunkat melegítette a tűz, lábunk előtt a tó, és bizony, egy pillanatra a nap is megmutatta magát, hogy mégse kelljen giccses naplemente-fotó nélkül hazamennem :))))










Közben azért megjött a vihar, nagyokat dörgött-villámlott és lezúdult az eső is, de mi akkor már az autóban ültünk, jóllakottan, füstszagúan és jó hangulatban :)

És akkor elgondolkoztam.... mert tulajdonképpen az egész életünk ilyen... kinézünk-eltervezünk egy utat, amiről azt gondoljuk, hogy tökéletes, az kell nekünk, az a legjobb, aztán valami miatt letérünk róla és kiderül, hogy a célunkhoz, a boldogságunkhoz másik úton is eljuthatunk...tényleg csak rajtunk múlik, hogy az adott helyzetből kihozzuk a legjobbat!! 

Kommentare:

Csilli hat gesagt…

Orsikám, de nagyon így van ez!! Csak rajtunk múlik tényleg, ma este pont erről beszélgettünk mi is, hogy miért nem sikerült ezaz... Aztán arra jutottunk ma is(mint mindig) hogy sose lehet tudni, de biztos lesz majd valami más helyette, ami beteljesíti az álmainkat:) Gyönyörűek a képek, de ott lettem volna én is...;)
Puszi nektek, és kellemes hétvégét!!:)

Szitya hat gesagt…

Orsi!
Ez az egész szép és kerek volt! A szöveg, a képek, a zárógondolat!!!
Köszi!!!

Ildi hat gesagt…

Nagyon nagy igazságot írtál le! :) Gyönyörű helyen jártatok!