"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 29. August 2011

Kifogyhatatlan

Egy év Svájc és tömérdek kirándulás, túra után is azt mondhatom, hogy még mindig rengeteg olyan hely van, ahol még nem jártunk (bár a környéket már elég jól felfedeztük, bebarangoltuk és vannak utak, ahol már Marcel is nagyon jól kiismeri magát :)

Múlt vasárnap, miután barátaink hazamentek, hármasban indultunk el, a cél ezúttal a Bachalpsee volt. Grindelwaldból indul a felvonó Firstig, ahol télen már jártunk egyszer, onnan pedig egy órás utat írnak a hegyek tövében fekvő, kristálytiszta csillogó tóig, amiben ha szerencsénk van, havas hegycsúcsok tükröződnek :)

Az időzítés nem volt szerencsés, mert épp ebédidőben értünk fel, de gondoluk, hogy nem állunk meg kajálni, mert teli hassal elindulni még rosszabb, hanem mikor visszaérünk majd a felvonóállomáshoz, akkor eszünk. Marcel az elejét nagyon nem bírta, mondjuk rendesen kaptatott is felfelé az út, bár csak 100 méter szintkülönbség van a végállomás és a tó között. Az első meredek szakasz után aztán már tényleg kényelmes sétaútról van szó, ami viszont elég hosszan kanyarog a hegy oldalában. Végül kb. másfél óra séta után értük el a tavat, pontosabban tavakat, mert két különálló tó volt fent.

Kánikula volt és habár 2400 méter magason voltunk, csak úgy égetett-melegített a nap. Így az első dolgunk az volt, hogy levettük a bakancsokat és irány a tóba... persze csak bokáig, mert nagyon hideg volt a víz. Aztán Marcelről lekerült a nadrág, majd a póló, végül a kisgatyája is, meztelenül szaladgált a jeges hideg vízben és élvezte :))))) Emlékszem, tavasszal még esze ágában sem lett volna belemenni a hideg Thunersee-be, most meg már egyáltalán nem zavarta, hogy 15 fokos vízben fürdik, fröcsköl, kavicsozik, tényleg kezd lassan (legalább is ebben az egy dologban) asszimilálódni :)))

Aztán megjelent egy bácsi, előpakolta az alpesi kürtjét és a túristák, tehenek és alpesi kulissza előtt elkezdte fújni a hangszerét. Annyira giccses volt, annyira Svájc, annyira képeslap, mintha nem is igazi lett volna :)))

Mivel már nagyon éhesek voltunk, elindultunk visszafelé és tervezgettük, milyen finomságokat eszünk majd, Gáborban meg már csak egy pohár gyönyöző sör képe tartotta a lelket :) 5re értünk a felvonóállomáshoz és bár 7ig jártak a felvonók, az étteremben már semmi kaja nem volt....hát így jártunk, mondjuk a logikáját nem értettük, de nem lehetett mit csinálni. Volt egy szendvicses bódé, már ott is pakoltak, de az utolsó szendvicseket sikerült megkaparintani a magyar (!) eladóktól :)

Eléggé elfáradtunk és bár csodaszép hely volt ez is, de valahogy mégsem olyan, ahova még egyszer visszamennék.

Persze fotók itt is készültek, ízelítőül pár darab :)))









A többi fotót ebben az albumban találjátok :)))

Aztán már csak két vizes beszámoló és jöhetnek a hétköznapok :))) 

Kommentare:

Ferilka hat gesagt…

Orsi! Az a 3 utolsó kép tényleg svájciasan giccses :-)))) Hegyek, tó, tehenek, kürt! Ráadásul tökéletes kék ég és napsütés -pfuj :-))) Azért én kedvet kaptam, hogy elmenjünk mi is arrafelé egyszer :-)

zsizzsik hat gesagt…

Hogy merészelt a bácsi farmerben és pólóban kürtözni? Hol a zergetoll meg a bőrgatya? ;)