"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Samstag, 13. August 2011

Négyes fogat

Mióta visszajöttünk Svájcba, megint a hegyek rabságába kerültünk :))) Mivel strandidő még mindig nincsen (és nem is hiszem, hogy lesz), de legalább az eső nem esett, így már három nagyobb hegyi túrát és egy luzerni kirándulást mondhatunk magunk mögött :) Gábor még szabadságon van, így most kicsit "nyaralunk", még ha mindig hazajövünk is aludni :)

Első, kisebb utunk Grindelwaldba vezetett, ahonnan a Pfingsteggre mentünk fel. Itt sokat nem túráztunk, viszont annál többet boboztunk :) egyszer már voltam itt Marcellel kettesben, már akkor is nagyon élvezte a száguldást, most felváltva velem és Gáborral bobozott és hát mondanom sem kell, mennyire tetszett neki :) Van egy kis játszótér és trampolin is, szóval ez inkább olyan volt, mint egy délutáni játszóterezés és kevésbé, mint egy kirándulás, csak épp négyezres hegyek között :)) Gyerekeknek szuper program, legközelebb azért megtoldojuk azzal, hogy lefelé a hegyről gyalog jövünk, hogy valami sport is legyen benne :)



Következő túránk már nagyobb volt, az már nem csak a felvonózásról és vonatozásról szólt, hanem mentünk is rendesen :) A cél Mürren-Allmendhubel volt, Mürrenig felvonó, aztán sikló 1907 méter magasra. Fent szuper játszótér, azért ezt szeretem itt, hogy bár a városokban nem viszik túlzásba a játszótereket (se mennyiségileg, se minőségileg), azért a hegyeken, a hütték mellett legtöbbször nagyon jó kis játszótér várja a gyerekeket :) Persze az útvonalakat, túrákat is úgy válogatjuk meg, hogy Marcelnek is érdekes legyen, mert ha van motiváció, akkor sokkal jobban élvezi ő is :)

Miután kicsúszdázta és hintázta magát, elindultunk lefelé, a Childrens Adventure Trail nevezetű, családi és ezért könnyebbnek kiírt túraútvonalon. A kiírás szerint 40 perc alatt le lehet érni Mürrenbe, nekünk két óra kellett, de csak azért, mert közben nagyon sok helyen megálltunk, az út több részén direkt gyerekeknek akadálypályák vannak, amiken persze végigmentünk és sok időt töltöttünk trampolinozással, patakban mászkálással és kődobálással is :) Könnyű terep, nincsenek nagy lejtők, sziklás ösvények és nagyon változatos az út, szuper, ha gyerekekkel indulunk neki, nagyon sok a látni-csinálnivaló, így észre sem veszik, hogy mennyit gyalogolnak :)) Az idő is kitartott, amikor leértünk a faluba, akkor kezdett el ömleni az eső. Ide biztos, hogy megyünk még :)






A két hegyi kirándulás után jött Luzern, ahol csak pár órát töltöttünk, de ott is jól éreztük magunkat. Szeretem azt a várost, csodás a fekvése, ott a tó, körben hegyek, aztán az 1365ben épített Kapellenbrücke, mely Luzern jelképe, és a második leghosszabb, fedett fahíd Európában. A hídon 111 háromszög alakú festmény mutatja be Svájc történelmét. A festmények nem mind eredetiek, mert a híd nagy része 1993ban leégett, vele 78 híres festmény is, de nagy részét sikerült rekonstruálni.
Megnéztük az oroszlán-emlékművet is, amit egy 1792ben Párizsban elesett svájci gárdista halálának emlékére készítettek. Aztán sétáltunk a tóparton, szívtuk magunkba a víz-szagot és a város hangulatát, amig a változatosság kedvéért el nem kezdett esni az eső.





Aztán következett a negyedik, Marcellel megtett eddigi legnagyobb hegyi túránk. Csütörtökön csodás időre ébredtünk, napsütés, kék ég, minden hegy jól látszott, így a célunk ismét egy hegycsúcs volt, a Niesen, ahol eddig még nem jártunk. A formája miatt mi csak piramis-hegynek nevezzük :)
Az első meglepetés akkor ért bennünket, mikor odaértünk az állomáshoz. Ugyanis nem csak mi választottuk ezt a programot, hanem velünk együtt több száz, szép időt végre kiélvezni és túrázni akaró ember is :) Mivel viszont a csúcsra egy kis sikló-fogaskerekű visz fel, aminek igencsak korlátozott a kapacitása, így egy órát vártunk, mire mi is elindulhattunk felfelé. Fér óra az út, egyszeri átszállással, hisz mégis csak 2362 méter magasba kell felvinni a sok túristát. Egyébként irtó meredeken megy a sín, néha olyan érzésem volt, mintha egy hullámvasútban ülnék és az mindjárt elindulna száguldva lefelé :)

Fent aztán lenyűgöző kilátásban volt részünk! 360 fokos körpanoráma, lábunk alatt a Thunersee, a Brienzersee, előttünk az Eiger-Mönch-Jungfrau és még több havas hegycsúcs, messzebb még Bern is látszott. Miután kigyönyörködtük magunkat, letelepedtünk a játszótér mellett, aranyos kis fa házikókat építettek, volt csúszda és csörgös kötél, amivel követ lehetett felhúzni és amivel Marcel vagy fél órát eljátszott egy svájci kislánnyal :)

Aztán kinéztük, hogy vezet egy jó kis út lefelé a félállomásig és azt gondoltuk, hogy 700 méter szintkülönbség és 2 óra túra lefelé belefér..... Fentről látszott, merre vezet az út, legalább is egy része és nem tűnt túl meredeknek, sziklásnak és veszélyesnek sem. Így aztán elindultunk...Az elején még tényleg jó volt, Marcel is élvezte, mint egy kis bakkecske ugrándozott lefelé a (mégis) sziklás ösvényen, közben nézte a fel-lemenő vonatokat, a fejünk felett repülő siklóernyősöket, de aztán egyre meredekebb, egyre sziklásabb és egyre keskenyebb lett az út, egyre nehezebb az előrehaladás. Voltak olyan részek, ahol egyik oldalt sziklafal, drótkötellel, ahol kapaszkodni lehetett, másik oldalt szakadék és olyan keskeny ösvény, hogy nem igazán tudtam, hogy férünk el rajta... Na akkor nem tudtam eldönteni, hogy csak hülyék voltunk, felelőtlenek vagy mind a kettő, hogy ilyen úton elindultunk Marcellel.... (gyerek nélkül azért simán bevállalható!).

Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor Marcel elcsúszott, sípcsontját pont egy sziklába verte, ami persze jól lehorzsolódott és szép kis púp lett rajta. Na akkor elege lett, onnantól kezdve Gábor hozta a nyakában, hát az már inkább hasonlított egy túlélőtúrára, mint egy kis kellemes kirándulásra... De a végén szerencsésen leértünk a félállomásra, alig több, mint két óra alatt és végül jó érzés volt, hogy meg tudtuk csinálni, de azt hiszem, Marcellel többet ilyet nem vállalunk be :)






Ez volt röviden egy hét "termése", mindenesetre hegyi levegőben nem szenvedtünk hiányt :)))

Kommentare:

Szitya hat gesagt…

Hogy én mióta győzködöm a családot, hogy egyszer, egy nyáron, menjünk a hegyekbe is!!! Egyelőre nem sikerült, de talán majd most. A te beszámolód adta ugyanis az utolsó lökést ahhoz, hogy végre elkiránduljunk Sümeg várába, és akkora siker volt, hogy repetát követel az aprónép!!!
Puszi,
Szilvi

Csilli hat gesagt…

Szép kis hetetek volt!:) Marcel meg szuperjól bírja, igazi kis túrázó lett:) Jó volt olvasni megint, és hát a képeket meg nem győzöm csodálni!!:) Remélem egyszer azért eljtunk még hozzátok:) Nameg jóóóó lenne majd síelni is...:)

khase hat gesagt…

Szilvi, örülök, hogy ilyen nagy sikert aratott a sümegi var :))) Es hat tenyleg otthon is csoadaszep helyek vannak, ahova kirandulni, turazni lehet, persze itt Svajcban mi el vagyunk kenyeztetve "hegyileg" :)
Szoval jo turazni, de jövöre szeretnek megint egy "igazi" tengerpartos-napsüteses nyarat :)

Csilli, Marcel tenyleg nagyon jol birja, ha van motivacio :) es ugy tud lelkesedni, imadom :) hat en is remelem, hogy eljuttok hozzank :)))

Anonym hat gesagt…

De jo, hogy ennyit kirandultok!! Meseszep helyekre szokas szerint, kaland is van boven, ettol megjobb. :-)
Jo nektek, elvezzetek!
Berry