"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 31. August 2011

Nyugaton a helyzet változatlan...

...avagy egy tényfeltáró poszt arról, hogy mi is lesz velünk és miért nem írtam eddig róla...

A mondat második felét könnyebb megválaszolni :) Már több poszt is készen volt, amiben leírom, hogy hogyan tovább, de végül Gábor mindig meggyőzött, hogy amig minden nem teljesen biztos, addig ne írjam, és most utólag tényleg azt mondom, hogy így volt jó.. Mert olyan szinten változott a helyzet, hogy a végén már én sem tudtam követni.. Amiről egyik nap még azt gondoltuk, hogy fix, másnapra - akár tőlünk független dolgok miatt is- már ismét bizonytalanná vált. És valahol a mi "hibánk" is, hogy néha ennyire döntésképtelenek vagyunk, szeretnénk kivárni, megtalálni a legjobbat, de nehéz előre látni, hogy mi lesz belőle...

Tulajdonképpen már tavaly októberben kezdődött az egész, amikor is Gábor svájci cégében olyan változások következtek be, amiket egyrészt előre nem lehetett tudni/látni, másrészt pedig Gábornak nagyon kedvezőtlenek voltak. A nagy ígérgetésekből, hitegetésekből, szép szavakból, amik miatt elvállalta ezt a svájci munkát és ami miatt feladtuk a jól működő bécsi életünket, nem lett semmi. Igen erősen megrendült Gábor bizalma, ami érthető is, hisz akkor tényleg mindent egy lapra tettünk fel és úgy nézett ki, hogy rossz lapot választottunk. Ő úgy gondolta, lépnie, változtatnia kell, és akkor én (december tájékán) felvetettem, mi lenne, ha visszamennénk Bécsbe...

Bár ő nem volt túl lelkes, de elkezdett Bécsben is állást keresni. Közben egyre-másra jöttek a svájci ajánlatok, amiket visszamondott, azzal a címszóval, hogy nem maradunk Svájcban. De láttam rajta és sokat beszéltünk is róla, hogy ő inkább maradna, ha visszamennénk, azt megfutamodásnak vélné, csalódás lenne neki, hogy nem sikerült itt megvalósítani, azt, amiért jöttünk.
Aztán megkapott egy jó állást Bécsben.....Én akkor nagyon beleéltem magam (nem beszélve a nagyszülőkről és közeli barátokról), hogy visszamegyünk, áprilisban már lakásokat nézegettem, Marcelnek ovit kerestem és már előre örültem, milyen jó lesz megint közel lenni a nagyszülőkhöz, barátokhoz és milyen jó lesz megint Bécsben élni...

A thuni lakásunkat felmondtuk és szerveztük a költözést...Közben folyamatosan mérlegeltünk, beszélgettünk, hezitáltunk és egyre jobban láttam Gáboron, hogy ő maradni szeretne.. És habár minden döntésünket együtt hoztuk meg eddig is és próbáltunk mindig kompromisszumokat kötni, úgy, hogy mindenkinek jó, a legjobb legyen, most úgy éreztem, hogy nekem kell többet engednem... hisz mégis csak ő a kenyérkereső, az ő munkája tart el minket (és teljesen őszintén, most nem hátrány, hogy svájci frankban kapja a fizetését..) és ha ő nem szívesen csinálja, ha rossz hangulatban megy munkába, akkor az negatívan hat ki az egész családra... És bár Bécset elengednem még mindig nem sikerült teljesen és kicsit minden alkalommal megszakad a szívem, ha a nagyszülőkre, rokonokra, barátokra gondolok, akikkel csak ritkán tudunk találkozni, de az eszemmel tudom, hogy most ez a mi utunk és megpróbálom a lehető legjobbat kihozni belőle. Marcelnek meg most biztos, hogy jobb, ha nem rángatjuk, ő egyébként is nagyon jól érzi itt magát :)

Szóval eldöntöttük, hogy maradunk... már csak egy jó állás kellett Gábornak és egy másik lakás... mindez kb. 1 hónap alatt.... áááááááá...... akkor voltak napok, mikor úgy gondoltam, hogy beleőrülök a bizonytalanságba, más napokon meg csak röhögtem az egészen és mentünk kirándulni, "majdcsakleszvalahogy" címszóval, hisz nyár van, jó idő, és eddig is mindig megoldottuk a problémáinkat (és azt hiszem, nem is olyan rosszul :))))

A jó állás hamar meglett, lakást viszont nem találtunk... Pang az ingatlanpiac, nagyon kevés a kiadó lakás, főleg a jobb állapotban lévők, és nem szerettem volna most megint azt a hibát elkövetni, hogy csak azért veszünk ki egy lakást, mert szorít az idő, ha innen elköltözünk, az már legyen mindenben tökéletes...
Így pár hét és rengeteg megnézett lakás után felhívtuk a tulajdonost, hogy mi akkor inkább mégis maradnánk :) persze lutri volt, mert nem tudtuk, hogy közben kiadták-e másnak, de szerencsénk volt, maradhatunk :)

Úgyhogy az egyetlen változás, hogy Gábor holnap reggel egy másik cégnél kezd dolgozni (de jóóó is volt 6 hetet együtt lenni, de erről legközelebb) és talán Marcelnek is sikerül ovi-helyet találni, a többi marad a régiben. A lakásokat azért nézegetjük folyamatosan, ha lesz valami jó, lépünk, addig pedig ez marad az otthonunk. 4 évet adtunk magunknak, egyrészt akkor jár le az öt évre megkapott munkavállalási engedélyünk, másrészt akkor kezdi Marcel az iskolát, addigra tényleg el kell döntenünk, nemcsak hogy melyik városban, de melyik országban kezdje majd el a nagybetűs Életet :)

De magunkat ismerve addig még sok minden változhat :D:D:D:D

Kommentare:

Agi hat gesagt…

Biztos vagyok benne, hogy akkor is jól fogtok dönteni. Pont mit most! Nagyon örülök, hogy jól alakultak a dolgaitok végül, rettenetes lehetett a bizonytalanság! Átérzem a helyzeteteket, mi is megéltük már a menni/maradni témát néhányszor. És számunkra még mindig nincsen vége, de erről majd máskor... Vigyázzatok magatokra!

zsizzsik hat gesagt…

Örülök, hogy végre biztosabbak vagytok és hogy alakulgatnak körülöttetek a dolgok. Még ha ez számomra nem is annyira kedvező :/ Marcel meg próféta lehetne, ő ugyebár eleve megmondta, hogy nem akar sehová sem menni a lakásból. Tudom, hogy nem szerettek ott lakni, de vigasztaljon a tudat, hogy legalább Marcel kívánsága teljesült.

Magdaléha hat gesagt…

Örülök, hogy megszületett nagy döntés!!! Az ilyen nagyon nehezen kialakuló helyzetek szoktak a legjobban elsülni!!! Biztos vagyok benne, hogy minden a legtökéletesebb lesz! Az pedig csak hab a tortán, ha Marcelnek sikerül egy ovis helyet szerezni!
Puszi: M

Anonym hat gesagt…

A kompromisszumokkal az a gond, hogy akkor mindig megalkuszik valaki, remelem ez a dontes vegul benned sem hagy tusket.
Most nagyon boldogok vagytok, ez sugarzik legalabbis az irasaidbol, es ennek en csak orulni tudok!:-)
Sok puszi: berry

Anonym hat gesagt…

A lenyeg, hogy meghoztatok a dontest es most mar vege (legalabb egy idore) a bizonytalansagnak. Tovabbi kellemes svajci tartozkodast mindannyiotoknak.

Puszi
E.

Judit hat gesagt…

Megértem, de úúúgy sajnálom, titokban reménykedtem, hogy visszajöttök:-( Azt kívánom, érezzétek ott nagyon jól magatokat továbbra is és gyertek gyakran hazafelé!

Szitya hat gesagt…

Mindenképpen örömöt kívánok ebben a régi-új helyzetben!!!
Érdekes, nem is merjük egymást, csak virtuálisan; valahogy mégis az volt a meggyőződésem, hogy Bécsben van a helyetek...
No, nem mintha Thunnal bármi gond lenne 8attól eltekintve, hogy azt látom a blogod oldalán, hogy most ott 16 fok van....)
Puszi,
Szilvi

khase hat gesagt…

@Agi, szerintem aki külföldön el, az folyamatosan merlegel, neha ketelkedik, bizonytalankodik, mert hat tenyleg nem egyszerü ez a menni-maradni kerdes...es nem csak fekete-feher, mindket oldalnak megvannak az elönyei es hatranyai (erröl keszül a következö listam :))) egyebkent Ti mennyi idöre terveztek maradni?

@Zsizzsik, persze Marcel miatt most jo, hogy nem költözünk, öt nem zavarja a döner-es cigarettaszag, a peneszedö ablak, a nem mindig müködö padlofütes, ö csak egyszerüen jol erzi magat itt :)de azert hosszu tavon biztos, hogy nem ez a megfelelö lakas...

@Magda, hat ovi alakul, bar nem egeszen ugy, ahogy szerettem volna, majd irok rola reszletesen! Neked mennyi van meg hatra?? Nandinak jol megy az ovi?

@berry, azert ha azt vesszük, az egesz eletünk arrol szol, hogy kompromisszumukat kötünk :) most ez volt a döntes, par ev mulva meg mashogy lesz :)

@E, igen, legalabb mar van bizonyossag, mert az atmeneti allapot, a bizonytalansag mindennel rosszabb. Aztan remelem, tenyleg sikerül a legjobbat kihozni ezekböl az itt töltött evekböl :)

@Juditkam, telefonon mindent megdumaltunk :))) hat igen, en is elegge beleeltem magam, hogy visszamegyünk, hisz volt egy par het, amikor minden jel arra mutatott, de hat mi mar csak ilyenek vagyunk, hogy a legvegsökig huzzuk-halasztjuk... Jol telt az elsö ovis napotok? Sokat gondoltam Ratok :)))

@Szitya, hat hosszabb tavon (5-10 ev) en is inkabb Becsben latom magam, mint itt Svajcban...Es bar a baratok nagyon hianyoznak, azert Becs, mint maga a varos mar nem ugy, mint egy eve. De tudom, hogy csak par het kellene, es megint otthon ereznem magam benne :))))
VIszont ahogy elneztem az itteni öregotthonokat (amiböl szerintem 10szer annyi van, mint ovi-iskola..), azert nem lenne olyan rossz itt nyugdijasnak lenni :D:D:D:D

Igen, az ösz betört ide, 15 fok, esö, de azert sokaig kielveztük a nyarat :)