"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 30. September 2011

Csiga

Múlt héten ismert okok miatt elmaradt az ovikezdés, de mivel Marcel már tényleg teljesen jól van (hála istennek), így gondoltuk, nem halogatjuk megint tovább.
Ma délelőtt mentünk el egy egy órás megbeszélésre, a csoportjának a vezető óvónénije és az az óvónéni volt ott, aki majd a legtöbbet figyel rá a beszok(tat)ásnál. Mivel legtöbbször csak 6-8 gyerek van, viszont 4 óvónéni, így tényleg sok idő jut egy-egy gyerekre. Most ráadásul ősziszünet van, így sok gyerek hiányzott is, olyan érzésem volt, mintha több óvónéni lenne, mint gyerek :))))

Megbeszéltük a legfontosabb dolgokat, mit kell vinni (szinte semmit, csak váltóruhát, egyébként mindent ők adnak), mi a napi "menetrend" és hogy fog zajlani az egész beszoktatás. Jövő héten kezdjük, akkor szerda-csütörtök-péntek megyünk majd, nem is bánom, hogy a beszoktatás alatt rendszeresebben lesz az ovi, így talán Marcel is könnyebben megszokja majd. Bár a baleset óta megint nagyon anyás (mondjuk mindig is az volt :), de most tényleg extrém, máskor pl. anyukámat mindenben el szokta fogadni, most őt sem, persze megértem, mindazok után, amin keresztül ment :((( szóval nem a legszerencsésebb az időzítés, de tovább halogatni sincs szerintem értelme.
Biztos nem lesz egyszerű Marcelnek, nem is áltatom magam, hogy második nap vidáman és nevetve marad majd ott, de talán ha a nyelvet valamennyire megérti, akkor már könnyebb lesz :) Mindenesetre az óvónők nagyon kedvesek, szimpatikusak, tetszik az egész hozzáállás és tényleg úgy gondolom, jó kezekben lesz ott Marcel (bár egy kicsit még mindig "gyerekmegőrző" érzésem van, talán ha gyakrabban megy majd, akkor más lesz :)

Ja és csiga lett a jele, nagy választási lehetőség nem volt, kisegér lett volna a másik, ami még megmaradt, de ezt talán jobban le is tudja majd rajzolni :)))

És ha már lúd, legyen kövér, fodrászhoz is elvittük, múltkor annyira tiltakozott, hogy nem tudtam levágatni a haját, de most jött Gábor is és jutalmul még egy számológépet is kilátásba helyeztünk neki, így végre megint rövid lett a frizurája :) (de oda kellett állnom elé, mert azt mondta, nem szeret belenézni a tükörbe :((((

Egyébként tegnap már kesudiót, mazsolát és zsemlét evett és pohárból itta a tejet!!!!!!!! Én alig tudtam nézni, szinte nekem fájt, ahogy elképzeltem, de ő csak rágcsált tovább!! Hihetetlen :)))))

Mittwoch, 28. September 2011

Cérna nélkül

Este hatra mentünk Marcellel a gyerekdokihoz, mivel én úgy láttam, kicsit be van neki gyulladva a szája és mindenképp szerettem volna megnézetni. A mi dokink szabin van a héten, így helyettesítés volt. Megnézte a doktornő, mondta, hogy a gyulladás nem vészes, viszont szerinte már ki lehet szedni a varratokat, de ahhoz le kell fektetni Marcelt az asztalra.... hát elsőre nem jött össze a dolog, persze én ismét nem csodálkoztam azon, hogy Marcelnek pánikja lett attól, hogy valaki akárcsak megnézze a száját. De aztán bejött egy kedves asszisztens, ügyesen lefogta, én odabújtam hozzá, onnantól kezdve bár még sírdogált, de nem forgatta a fejét, nem izgett-mozgott, nagyon ügyes volt, olyan büszke vagyok rá!! Az utolsó varrat össze volt nőve egy nagy sebbel, ami a cérnával együtt lejött, ott kicsit vérzett még neki, de a többi elég szép már. Azért beleizzadtunk megint mind a ketten....

Hazafelé az autóban még egy kicsit magába volt zuhanva, de aztán itthon teljesen feléled, kedve ismét a régi lett, szuper jól vacsorázott (pépes kaját) és utána egyedül megevett egy egész kinder pinguit!!!!!! Rendesen, harapva, elrágva!!!! Azt hiszem, életemben nem örültem még annyira annak, hogy megeszik egy kinder-szeletet!!!!! Persze ez nyilván nem azt jelenti, hogy holnap már sárgarépát és mogyorót fog rágcsálni, de mindenképp hatalmas lépés, hogy legyőzte a félelmet, hogy fájni fog a szája, a foga, ha valami darabosat eszik!!! Ráadásnak megivott két pohár tejet szívószállal, így talán vége a kanalazgatásnak!!! Én meg csak ámulok és bámulok és alig hiszem el, hogy egy hét alatt szinte rendbejött a kis szája!!

Tegnap este pedig meg tudtam mosni a fogát is, vettünk egy elektromos fogkefét és nagyon tetszett neki, ahogy "zümmög" és csikizi a nyelvét. Persze először csak óvatosan mertem mosni, de látszott rajta, hogy nem fáj már neki olyan nagyon:))) így legalább most a többi foga miatt nem aggódok már annyira :)))

Úgyhogy ha a becsúszott foga nem lenne, azt mondanám, túl vagyunk rajta nagyjából, legalábbis ami a látható sebeket illeti. Hogy a lelki sebek mikor gyógyulnak??? Nem tudom, de megint csak ő ad nekem erőt, olyan jó őt újra majdnemaréginek látni, ahogy kacag, ahogy mosolyog, ahogy csinálja tovább úgy a kis dolgát, mint ha mi sem történt volna :) Eddig is ő volt a mi kis csodánk, most még inkább az!









Dienstag, 27. September 2011

Fogorvosnál

Mivel Marcel "becsúszott" foga nagyon aggaszt és mindenképp szerettem volna megnézetni fogorvossal, de nem a kórházban, mert ott eléggé embertelenül kezeltek minket (erről írok majd részletesen...), kerestünk egy gyerek-fogorvost Bernben.
Szerencsére szinte azonnalra adtak időpontot, így tegnap délután már a váróban ültünk. Marcel persze csak csimpaszkodott, de hát nem is csodálom, hogy azok után, amin keresztül ment az elmúlt napokban, nem volt túl sok bizalma a fehér ruhás dokik iránt :(((

A fogorvosnő nagyon nagyon szimpatikus és kedves volt, látszott rajta, hogy ért a gyerekek nyelvén és nem várja el, hogy a gyerek vígan és dalolva üljön bele a székbe és tátsa ki a száját, mint ahogy a fogklinikán tették....

Leginkább csak beszélgettünk, először is teljesen ki volt akadva, hogy milyen dolog az, hogy egy ekkora gyerek száját úgy varrják össze, hogy nem altatják (vagy legalábbis nem bóditják) el. Egy picit tudott csak belenézni Marcel szájába, meg hát az elmondottak alapján is majdnem biztos a "diagnózis": ki kell húzni a fogát :((((((( Elmagyarázta, hogy azzal, hogy a fog felcsúszott, szétroncsolta azokat az idegeket és ereket, amik a fogat táplálják és még ha vissza is csúszik a fog a helyére, akkor is az már csak egy elhalt fog marad, ami elfeketedik és akkor nincs más megoldás, mint a húzás :(((( És mivel nem lesz ott fog, mert tejfogat pótolni nem lehet, így nem lesz, ami "utat csináljon" a maradandó fognak, ami ezért valószínű, hogy lassabban fog majd kibújni... ráadásul a maradandó fog csírája már most is megvan, és hogy az mennyire sérült, nem lehet megmondani, csak akkor, amikor kibújik :((((

Aranyos volt, mert mondta, hogy szeretne bíztatni vagy valami jobb megoldást javasolni, persze egy halvány remény megvan, hogy esetleg az idegek "összefonódnak" és megint ellátják a fogat, de ahogy látta, már kicsit lilás a színe, ami azt jelenti, hogy nincs meg az ellátás :(((

November 16-ra kaptunk időpontot, addig telefonon tartjuk majd a kapcsolatot és nagy valószínűséggel akkor (altatásban) kihúzzák a fogát :((((((

Nekem azért ez megint kicsit sokk volt, persze tudom, hogy "csak" egy fogról van szó és lehetne sokkal súlyosabb baja is, de ha belegondolok, hogy az én kis örökmosolygós kismanóm éveken keresztül foghíjjas lesz, akkor csak sírni tudok :(( És egyelőre nem tudom megnézni a (nemisolyan) régi képeket, ahol még semmi baja nem volt...

Mindenesetre szebb szülinapi ajándékot is el tudtam volna képzelni....

Ami jó, hogy Marcel tényleg jól van, kedélye olyan, mint a baleset előtt, azért ebben nagy szerepe van annak is, hogy itt vannak anyukámék és tényleg maximális figyelmet élvez most. De még így is hihetetlen, milyen gyorsan "regenerálódik", nincs egy hete, ami történt és ha nem látnám a száját, azt mondanám, semmi baja nincsen. A sebe nem túl szép, holnap megnézetem a dokival, szerintem egy picit elfertőződött, bár aztán lehet, hogy csak így gyógyul, nem tudom. Inni nem iszik, csak kiskanalazunk, mindent pürésítek neki, de még így sem tud annyit enni, hogy ne legyen éhes :(

Ma azért egy kicsit kimozdultunk, hogy anyukáméknak legyen valami szép emlékük is erről a hétről... A Schnynige Platte-ra mentünk fel vonattal, csodaszép idő volt, nyári meleg, Marcel még a Kneipp-kúrát is kipróbálta és egy szál gatyában ment bele a hideg mederbe (mindezt szeptember végén, 2000 méter magasan :), trampulinon ugrált, csúszdázott, rohangált :)










Jó őt így látni, hogy a kedve megint a régi és a félelemérzete sem lett több, mint a baleset előtt (mondjuk én ezerszer jobban féltem most őt, egyfolytában szívbajt kapok, amilyen dolgokat csinál :), de nekem még nagyon nehéz felhőtlenül örülnöm, mert tudom, ezzel ennek még nincs vége :(((
És nagyon hiányzik a régi mosolya :(((

Ráadásul holnap anyukámék is hazamennek, ez sem dobja fel a kedvemet :(((

Sonntag, 25. September 2011

Éhség

Szegény kis bogaram éhes. Szerda dél óta nem evett semmi normális kaját és hiába ment bele két napig az infúzió és hiába eszik meg pár pohár joghurtot naponta, az nem tölti meg a pocakját és kevés az ő kis jövő-menő-mindigmozgásban-növésben lévő szervezetének.

Már megint csak megszakad a szívem (szerda délután óta már nem is tudom, hányadszorra is:(((, mikor azokkal a hatalmas barna szemeivel szó szerint kinézi a falatot a szánkból és szomorúan mondja, hogy ő bizony nagyon éhes, de majd akkor eszik, ha meggyógyult :(( Látszik rajta, hogy nagyon kívánja, de akkora gát és pánik van benne, hogy megint fájni fog a szája, hogy inkább nem eszik :(
Délutánra már nagyobb volt az éhsége, mint a félelme, mindenképp meg akart enni egy kis joghurtos müzlidarabkát. Hiába mondtam neki, hogy az kemény, ő annyira kívánta, hogy bevette a szájába. Aztán egy rágás után kétségbeesett sirás közepette kiköpte, annyira fájt neki :((
Így maradnak a pépes kaják, most mindent turmixolok neki, anyukám főzött nagyon finom húslevest, abból azért evett, de leginkább csak a joghurtokat preferálja. Eddig sem volt egy nagy evő, most aztán még inkább visszaesett...

Ahogy látom, most már az ajaksebe nem olyan érzékeny, inkább a foga, fogínye az, ami lassabban gyógyul. Találtunk Bernben egy gyerekfogász-specialistát, remélem, mihamarabb kapunk időpontot és meg tudja nézni Marcel fogait. Kicsit aggaszt az is, hogy nem tud fogat mosni és nehogy a többi foga emiatt romoljon el :( de az biztos, hogy sok időnek kell eltelnie, mire megint rendesen tud majd enni....

Samstag, 24. September 2011

Itthon!!

Két nap kórház és infúziók után végre megint itthon vagyunk!!! Köszönjük mindenkinek a kedves, bíztató szavakat, sokat segítettek!!!!

A kórházról majd írok részletesen később (van mit!!), a lényeg az, hogy Marcel jobban van, legalább is ami a kedélyét és általános állapotát illeti. Mivel eléggé kiszáradt, ezért kellett az infúzió, most már valamennyit eszik, igaz, szinte csak joghurtot (lassan szerintem joghurt-mérgezést kap, mert csütörtök este óta legalább 15 pohárral evett meg :) és sikerült azért pár kanál teát is belediktálnom. Poharat még mindig nem vesz a szájához, ez szerintem el fog tartani még egy darabig, akkora a félelem, a gát benne, hogy valami a szájához ér és fáj neki :(  Nagyon csúnya még mindig szegényemnek, bár a duzzadás már sokat lohadt, de így is fáj a szívem minden alkalommal, mikor ránézek :((( A szája rendbe jön, tudom, de hogy a fogaival mi lesz??? Még lesz jó pár körünk dokiknál miatta, az biztos...




mire nem jó egy hiper-szuper, liftes-állitható ágy :)))





Egyébként már ugyanúgy futkározik, ugrál, bukfencezik (!!!), rohangál, mint a baleset előtt, minket meg a szívbaj kerülget, hogy megint elesik...

Miután a kórházban a dokinak is bemutatta a mutatványát, már kaptuk is meg a zárójelentést :))))




A lényeg, hogy itthon vagyunk, gyógyul a sebe, jobban van, hogy itt vannak anyukámék és talán lesz még pár szép (ünneplős) napunk, már csak nekem kellene a rémálom-képeket kitörölnöm az emlékezetemből...

Donnerstag, 22. September 2011

Összevarrva :(((

Hát a tegnapi napunk nem úgy alalkult, ahogy szerettük volna...

Jókedvűen telt a délelőtt, utolsó simításokat végeztem a lakáson, már ragyogott minden és csak arra vártunk, hogy megérkezzenek anyukámék. Minden olyan kerek volt, minden szép, ragyogó napsütés és a szívünk is már ünneplőbe öltözött.

Aztán délután Marcel megcsúszott itthon, az ágyra akart feltámaszkodni, a kezei már fent voltak, de lecsúszott róla (gondolom én, mert háttal álltam, nem láttam) és mivel nem tudta magát kitámasztani a kezeivel, teljes erővel arcra esett. A koppanásra megfordultam, akkor már ordított és ömlött a szájából a vér :((( Iszonyatosan megijedtem, persze akkor még egyedül voltam itthon, vittem rögtön a fürdőbe, nagy vérocsákat hagyva és hideg vízzel próbáltam öblögetni, lemosni neki, de percekig azt sem tudtam, mi történt vele, honnan jön a rengeteg vér :(( hiába tudja elméletben az ember, hogy a szájban lévő sebek nagyon véreznek, de mikor ott állok egy fájdalomtól sikítozó gyerek mellett, akiből ömlik a vér, hát nem kívánom senkinek :(( aztán pár perc után már nem vérzett annyira, akkor láttam, hogy szétnyílt az alsó ajka, talán átharapta és egy elég nagy lyuk van rajta.

Kétségbeesett telefon Gábornak, még a vonaton ül, másfél óra míg hazaér, aztán anyukámat hívtam, szerencsére ők már csak 10 percre voltak Thuntól (autóval jöttek). Hát életem leghosszabb tíz perce volt :( gyorsan adtam Marcelre valami száraz ruhát, aztán fogtam és már mentem is le vele az utcára. Anyukámék pont akkor kanyarodtak a ház elé, a héten már annyiszor elképzeltük a nagy találkozást, annyira vártuk már őket, annyira örültünk, hogy jönnek, de nem így képzeltük :(((

Beszálltunk és már mentünk is a kórházba, a balesetire. Ott ránéztek, aztán átirányítottak minket egy másik épületbe, nem igazán értettem az okát, de ez van. Ott egy nagyon kedves doktornő fogadott, mondta, hogy ezt bizony össze kell varrni, de mivel Thunban nincs gyerek-ambulancia, ő megpróbálhatja, de ha Marcel nem hagyja, akkor be kell menni Bernbe. Gondoltam, legyünk inkább előbb túl rajta....

Szegény kis verebem csak csimpaszkodott és a nyakamba fúrta a fejét, de le kellett fektetni az ágyra. Egy asszisztens fogta a fejét, én a kezét, odabújtam hozzá, de a fájdalmát nem tudtam átvenni :((((( Amikor a szurikat adták neki, hát az a sírása egy életre beleégett a szivembe, nem fogom elfelejteni soha :(((( De ügyes volt, nem mozgatta a fejét, tényleg csak tűrte szegényem :((( A varrást már talán nem érezte annyira, akkor már nem is sírt, inkább figyelte a hosszú kék cérnát, amivel varrták :( 3 öltés kivül, 3 öltés belül :((( Nekem néhány kocka kimaradt, kétszer is megkérdezték, hogy nem vagyok-e rosszul, gondolom, nem valami topfitnek néztem ki, de ez volt a legkevesebb. Utána meg csak szorítottam magamhoz, könnyes-izzadt-véres fejével csak úgy bújt, többször is megszakadt a szívem :(((((

Doktornő szerint az ajka szépen rendbe fog jönni, viszont a jobb első középső foga a hatalmas ütéstől "felcsúszott" a fogínybe, csak a fele látszik ki :((( Egy fogorvos szerint, akit szintén rögtön felhívtak, nem sok mindent lehet vele csinálni, lehet, hogy elfeketedik, lehet, hogy kijebb jön, aztán mivel tejfog, majd kiesik szépen. Állítólag nem lesz gond a rendes fogakkal, de azért majd ha kicsit elmúlt neki a fájdalom, szeretném mindenképp megnézetni fogorvossal :(((( Persze tudom, hogy nagyobb baj is történhetett volna, de ránézek és komolyan össze kell szednem magam, hogy ne sírjak :((((( egy pillanat alatt az én mosolygós kicsi fiamból egy megrongált fogú, dagadt-vágott-varrott ajkú kis csibe lett :((((

Éjszaka szinte semmit nem aludtunk, nagyon fájt neki és hát a legnagyobb baj az, hogy nem iszik :((( délben elvittem a gyerekorvoshoz, azt mondta, hogy ha délutánig nem sikerül valamennyi folyadékot beletáplálni, akkor Bern, gyerekkórház, infúzió :(((((( Most itt tartunk, szerintem esélytelen, hogy igyon, bár látszik rajta, mennyire éhes és szomjas, de ha akármivel közeledek a szája felé, hatalmas sírás van :((((
Ismét csak megszakad a szívem, ahogy mondja: "anya, kikészítem az éjjeliszekrényre a zsemlét és a tejet, hogy ha meggyógyultam, meg tudjam enni" :(((((

A rosszban a jó(?) (legalább is nekem most), hogy itt vannak anyukámék, hogy egy picit nekem is van támaszom... persze ők sem így képzelték, de megváltoztatni sajnos most már nem tudjuk :(((
Holnap kezdődött volna Marcelnek az ovi, szinte biztos, hogy nem tudunk menni, de hát ez is csak huszadrendű dolog.

Most az a legfontosabb, hogy valahogy igyon, erőre kapjon, meggyógyuljon a kis szája (gyerekorvos szerint nem csak hogy az ajkát harapta szét, de az egész felső állkapcsa meg van zúzódva, ezért is fájhat neki még jobban) és habár olyan mosolya már nem lesz, mint előtte, de nagyobb baja ne legyen.

Kérhetek egy kis ránk gondolást??

ps. nem iszik továbbra sem, így indulunk Bernbe :((((

Dienstag, 20. September 2011

Harmadszor is :)))

Mert mi már csak ilyenek vagyunk:)))) Ha szép idő van, nem bírunk megülni itthon :) Főleg akkor, ha az előrejelzés szerint az utolsó meleg nyári napról van szó :)

Pénteken Gábor itthonról "dolgozott", az új munkahelyén eltöltött két hét alatt annyi túlórát gyűjtött össze, hogy el tudott csúsztatni egy napot! (zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon tetszik neki az új munka, sok pörgős projekt, jó feladatok, csak sok utazás...). Így miután néhány levelet megírt, szabad volt a napja :) Gyors tanácskozás, webcamerák chekkolása és el is döntöttük :) Az uticél???? Mi más is lehetett volna, mint Zermatt és a Matterhorn :))))))

Eddig kétszer voltunk ott, hosszú hétvégére, de úgy gondoltuk, hogy egy napos programnak is belefér :))) Légvonalban talán 70 km, csak közte vannak a magas hegyek, megkerülve 4-5 órát utazhatnánk. De szerencsére itt az autósvonat, így háztól házig 2 óra az út. Délre Zermattban voltunk :)))

Ragyogó napsütés, kék ég, nyári meleg, hatalmas nyüzsgés és rengeteg túrista fogadott minket. Tényleg olyan, mintha egy más világba csöppenne az ember, egy pillanat alatt magával ragad, kirángat a hétköznapokból és ha csak pár órára is, de teljesen nyaralás-hangulata lesz az embernek :)

Mivel Marcel inkább felvonózni szeretett volna és a Gornergratra már kétszer felmentünk vonattal, így most a Rothorn csúcsát választottuk. Az első szakaszt siklóval tettük meg a Sunnegga-ig, aztán egy kisebb felvonóval mentünk fel Blauherd-ig, onnan pedig egy igazán nagy felvonóval, amekkorával még soha nem mentünk (150 személyes!!!!!) a 3100 méter magas Rothornra :)




Pazar kilátás fogadott bennünket, velünk szemben a Matterhorn, körben négyezres havas hegyek, télen-nyáron működő sípályák, gleccserek, kopár sziklák, már  megint lenyűgöző volt, nem tudtam betelni vele :)








Mivel már ebédidő volt, kiültünk az étterem teraszára, szélárnyékban kifejezetten meleg volt és csak úgy égetett a nap. Azért megint kellett pár perc, mire hozzászoktunk a magaslati levegőhöz, mégis csak 3000 méter fölött voltunk. Érezhetően nehezebben lehet levegőt venni és a szédülés is befigyel, nálam ez kicsit olyan érzés, mintha egy háborgó tengeren hajóznék :) de szerencsére hamar elmúlik :)

A szokásos ebédet ettük röstit tükörtojással :))) lassan erről is írhatnék egy összehasonlító tanulmányt, hogy melyik hüttében milyen röstit készítenek, mert elég nagy különbségek vannak! Hát itt csillagos ötös volt, mind a mennyiség, mind a minőség!




Ebéd után sétáltunk még egy kicsit fent, Marcel játszóterezett, aztán elindultunk lefelé. Kinéztük, hogy a Blauherd állomástól fél óra sétára van egy tó, a Stellisee (2537 méter magason), oda szerettünk volna elmenni. Útikönyvekben csodás fotókat láttam, ahogy ebben a tóban tükröződik a Matterhorn, most kicsit szeles volt az idő, ami felkavarta a vizet, így a tükröződés elmaradt, de így is csodálatos volt. Odafelé Marcel kicsit cipeltette magát, de aztán "feléledt", neki is nagyon tetszett a hely, visszafelé élen gyalogolt, alig értük utol :)))










Ezután még egy állomással lejjebb mentünk, a Sunnegga-ra. Júniusban már voltunk ott Ildiékkel, akkor felhős és hideg idő volt, de emlékeztünk, hogy ott is van egy tó, tutajjal, szuper játszótérrel, úgyhogy azt még mindenképp szerettük volna megnézni. Nagyon meleg volt, így nem tartott sokáig, míg Marcel már a vízben volt :))) Azért nem hittem volna, hogy szeptember közepén fürdeni fog 2300 méter magason :))))) A tutaj sajnos elromlott, pedig nagy buli lett volna kipróbálni, de azért így is jól éreztük magunkat. Addigra már kezdtek gyülekezni a felhők és egyre jobban körbeölelték a Matterhornt! Mire hazafelé indultunk, már csöpögött az eső!!!









Marcel persze megint totál kiütötte magát, hiába, azért 7 órát kint voltunk a (magaslati) levegőn, futkározott, túrázott, hegyet mászott, úgyhogy a hazautat, autósvonatostúl végigaludta :)

Ismét szuper nap volt, talán jobb is, mint előre lefoglalni a szállást, a rizikóval, hogy esetleg rossz idő lesz. Mert ott tényleg sokat számít az, hogy az ember lássa is A hegyet :))))) Mert hiába van sok szép hely, sok szép hegy itt Svájcban, de a Matterhorn valami különleges, valami egyedülálló (a szó szoros értelmében is :) és megunhatatlan :)))