"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 5. September 2011

10

Mivel már úgy is régen írtam listákat és felsorolásokat, itt az ideje egy újabb tizesnek :)) Ezúttal visszatérek az előző poszthoz, a döntésünkben, hogy maradunk Svájcban, nem CSAK Gábor munkája játszott szerepet, a mérleg két serpenyőjébe sok más dolog belekerült, mind a pozitív, mind a negatív oldalra.

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt készítettem egy hasonló listát, bár akkor még csak pár hete laktunk itt, úgyhogy akkor még nem tudtam teljesen objektíven nézni a dolgokat és sokkal erősebbek és felkavaróbbak voltak az érzelmeim is.

Most megfordítom és kezdem azokkal, amik megfogtak az egy év alatt, ami jó itt nekünk, amiért szeretünk itt élni és ami pozitív ebben az országban:

1. a (köz)biztonság - nagyon sokat nyom a mérlegen, hisz jó olyan országban élni, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol kevés a bűnözés és ahol a magántulajdont tiszteletben tartják.
Néhány példa:
- házunk előtt bicikiparkoló, nem zárt, sőt mivel a lakópark sem az, így akár az utcáról is bárki idejöhet...hazaérkeznek a szomszédok, leállítják a bicót, se egy lakat, se egy kerékpárzár és másnap reggel ugyanott van a bicikli (rajta akár a gyerekülés, az utánfutó) vagy akár a bobycar vagy gyerektraktor, mert azokat is tárolnak ott. És senkinek nem jut eszébe, hogy elvigye őket...
- bobozni indulunk, hátizsákkal nem lehet, leteszem a bobpálya mellé, mindenem benne van, azért átfut az agyamon, hogy kiveszem a pénztárcámat és a mobilomat, de abban a pillanatban el is hessegetem a gondolatot...megyünk 3 kört, a hátizsák megvár a padon, persze minden benne van :)
- Ildiékkel Zermattban - egyik felvonóállomáson felejtik a túrabotjukat, csak másnap tudnak visszamenni érte, a bot azon a helyen van, ahol hagyták..
sokáig folytathatnám a sort...

2. tolerancia/figyelmesség - leginkább akkor érződik, ha gyalog vagy bicóval van úton az ember, az autóvezetők nagy tiszteletben tartják a gyalogosokat és kerékpárosokat, de egymást is, dudálást szinte soha nem lehet hallani, besoroláskor, kikanyarodáskor is előzékenyek egymással, szerintem sokszor túúúlságosan is, de erről majd a negatív listában többet :)
3. "ápolt" utcakép - jó végigsétálni a városokon, falvakon, takaros házak, rengeteg virág, felsöpört udvarok, nincs szemét, csak tisztaság és ápolt, jól öltözött emberek (legalább is nagyrészt)
4. hozzáállás - legtöbbször pozitív, mindenfelé nyugodt, mosolygós embereket lehet látni, akik megállnak egy pillanatra és mindig van néhány kedves szavuk hozzánk - ez jó, mert ad egy kellemes alaphangulatot, de szinte mindig csak felszínes, amiről a negatív listában szintén többet :)
5. tiszta (nyilvános) wc - azt hiszem, kevés olyan nyilvános wc van a környéken, ahol nem fordultunk volna meg, mióta Marcel szobatiszta lett :)))) De mindegy, hogy boltban, vasútállomáson, hajón, játszóházban, étteremben vagy valamelyik hegyi hüttében, mindenhol patyolattiszta wc fogad minket, sok helyen öntisztítós, mindig van wcpapír, szappan, kéztörlő vagy (működő) kézszárító, tényleg szinte mint itthon. Magunk miatt sem mindegy, de gyerekkel áldás!! Akkor tudtam ezt igazán értékelni, miután a veszprémi állatkert wcjét megláttam belülről....
6. pontosság/kiszámíthatóság - legyen szó a vonatokról, hivatalos ügyek intézéséről vagy lakáskeresésről: biztosak lehetünk benne, hogy betartják az időpontokat, állják a szavukat, megbízhatóan, olajozottan működik a rendszer.
7. piszkos anyagiak - mert élni kell valamiből és ahogy már írtam, talán most tényleg nem a legrosszabb döntés volt az, hogy Gábor továbbra is svájci frankban kapja a fizetését...
8. jó levegő - sokat számít, hogy benzingőzt szívunk-e vagy hegyi levegőt (vagy máshogy kifejezve tehénszarszagot :D:D:D:D) Én biztos vagyok abban, hogy Marcel bivalyerős immunrendszerét (koppkoppkopp) ennek (is) köszönhetjük.
9. kirándulási lehetőségek - mert persze nem maradhatnak ki ezek sem :) és azt hiszem, hogy aki valamennyire figyelemmel kíséri a blogot és az életünket, nem csodálkozik azon, hogy a mi kis jövős-menős, mindig útón levő, kiránduló-túrázó és újat felfedező kis családunknak ez a tényező is igen sokat nyom a latban. Azt hiszem, már összeszámolni sem tudom, hogy hány helyre jutottunk el az egy év alatt, hány hegyet másztunk meg, hány kisvonattal, felvonóval mentünk (Marcel szerint kevéssel :))), hány száz(ezermillió) fotót csináltam és hányszor meg hányszor töltődtünk fel ezekből az élményekből.
10. új igaz barátok - akiket majd egyszer szintén nehéz lesz itt hagyni... nincs sok belőlük, sőőőt, de akik vannak, azokkal az egy év alatt olyan mélységekig eljutottunk, amit nem hittem volna, hogy lehetséges..

+1.sok szivárvány - persze csak emiatt biztos nem maradtunk volna Svájcban, de tény, hogy mióta itt lakunk, rengeteg szivárványban gyönyörködhettünk (persze ennek eléggé prózai magyarázata van, hisz a hegyvidékeken nagyon gyorsan változik/változhat az időjárás, aminek sokszor velejárója, hogy még süt a nap, de már esik az eső:) És ahogy már írtam róla, a mi életünkben különös szerepet játszik, különleges jelentése van és jó érzés, mikor "jelt ad" nekünk, hogy jó úton haladunk :)))


Persze van a mérlegnek egy másik oldala is és bizony mikor most végigolvastam a tavalyi listát, néha mosolyognom kellett :) Mert egy év alatt megtaláltam a helyet, ahol jobbfajt barna kenyeret és zsemlét lehet venni és közben megszoktam az itteni fehéreket is, találtam fa tusfürdőt és tűrhető rágógumit (bár ha otthon vagyunk, felpakolok egy halommal a kedvenc orbitomból :))), megszoktam a frankot, mint fizetőeszközt, Schönbrunn helyett felfedeztünk rengeteg más csodaszép parkot, mezőt, erdőt, hegyet és Bécs, maga a város sem olyan mélységekben hiányzik már, mint egy évvel ezelőtt.

Hogy mik is akkor a negatívumok??? Sorolom...

1. távolság - hát igen, ez volt és ez is marad a legnagyobb mínusz... nagyon messze vannak a nagyszülők, a barátok, messze van Magyarország, a kis hazám, a Balaton és a honvágy, ha nem is mindig jeges marokkal, de sokszor fojtogat...
2. nyelv - próbálkozom, de még mindig nem értem a schwitzerdütschöt....ha csak egy valakivel beszélek, akkor hamar megoldódik a probléma, mert ha észreveszik, hogy nem értem, amit mondanak, akkor váltanak hochdeutsch-féleségre, de ha többen vagyunk, mint pl. játszótéren vagy baba-mama tornán, akkor egy idő után már nincsenek rám tekintettel és biztos nem rosszindulatból, hanem mert ez nekik a természetes, már a saját dialektusukban beszélnek... ebből adódik a
3. kirekesztettség érzése,a nehézkes barátkozás - nem véletlen, hogy a barátaink mind magyarok....pedig próbálkozom, de sokszor falba ütközöm, mert közbelép a
4. felszínesség, zárkózottság - hiába mosolyognak és kedvesek, de ez csak a látszat, nagyon nehezen engednek közel magukhoz, szinte kizárt, hogy valaki meghívjon a lakásába, azt már betolakodásnak vennénk... (meg is lepődtem, mikor az egyik szomszéd anyuka múlt héten meghívott magukhoz, de aztán kiderült, hogy ő litván származású, ezért kezeli lazábban a helyzetet :)
5. gyerekbarátnak nem mondható - legalábbis ha a játszóterek minőségét és a gyerekprogramok mennyiségét nézzük...(ha már egy echte svájci azt mondja, hogy Svájcban fontosabbak a tehenek, mint a gyerekek, akkor el lehet gondolkodni...). Bár ez is szelektiv, hisz az iskola első napján minden autósnak kis csomagot adtak, benne egy ablaktörlő rongy, hogy jól kilásson a sofőr és két ragtapasz, azzal a szöveggel, hogy egy autóbalesetben ennyi nem lesz elég, tehán figyeljenek fokozottan a gyerekekre!!
6. "tüttyögés" (ahogy apukám mondaná) vagy természetes nyugalom, ahogy egy svájci gondolja - két helyen idegesít engem nagyon, az egyik a boltok kasszájánál, amikor látszólag senki nem siet, mindenki ráér, elbeszélget, viccelődik és még fieztés után is feltartja a sort (legalább is az én szememben), mert nyugodtan és komótosan pakol, mintha tényleg semmi más dolga nem lenne....a kasszásnőknek pedig szerintem külön tanítják, hogy lehet a leglassabban lehúzni az áru vonalkódját :) Ezt még egy év alatt sem tudtam megszokni és tényleg sokszor felhúzom magam, olyan is volt már, hogy ott hagytam a kosarat és eljöttem...
A másik az autóvezetés....nem vagyok egy vadul száguldozó fajta, de azért szeretek(szeretnék) tempósan haladni... de nem lehet, sem városban, mert egyrészt a sok előzékeny és figyelmes autós mindig megáll a gyalogosoknak, mindig kienged valakit maga elé, megvárja a buszt, nem hajt bele a körforgalomba, sem pedig autópályán, mert ott szigorúan betartják a 120-at, ami azt jelenti, hogy a 119-cel "száguldó" előzi a 118-cal haladót...gondolom a ferrarikkal és maseratikkal Németországba járnak át vezetni...azonkívül rengeteg idős vezető van, akiknek a reakcióideje szintén nem a legjobb...úgyhogy autót vezetni nem egy nagy élvezet Svájcban, akkor már inkább vonatozik az ember, az kiszámíthatóbb és gyorsabb :)

A negatív lista most rövidebb lett.... pedig gondolkoztam rajta, de több minden nem jutott eszembe... talán azért, mert az egy év alatt megszoktuk, valamennyire megszerettük ezt az országot, talán azért, mert sikerült egy kicsit elengednem Bécset, talán azért, mert próbálunk előre nézni, mindenben a jót, mindennek a pozitív oldalát megtalálni vagy talán azért, mert már valamennyire jól érezzük itt magunkat?? Azt még mindig nem írnám, hogy igazi otthonra találtunk, de ha már eldöntöttük, hogy maradunk, akkor nem csak elfogadnunk, de magunk számára a legélhetőbbé, legjobbá, boldoggá kell tennünk azt az időt, amit itt töltünk.

Kommentare:

Ferilka hat gesagt…

Klassz ez a lista Orsi!
A bolti tüttyögés eleinte engem is idegesített, de mivel kezdem átvenni az itteni tempót, most már inkább az otthoni (mo.-i) rohanás idegesít, nevezetesen, hogy ha valami gond van a fizetés körül, akkor a sorban állók rosszalló pillantása mellett még biztos valaki be is szól, de a pénztáros szegény tuti, hogy 5 évet öregszik mire megoldást talál. Mennyivel jobb, hogy itt ezt mosolyogva, frusztráció nélkül csinálják :-)

zsizzsik hat gesagt…

Hát Orsi, ez a lista olyan, mintha én írtam volna. Szerintem Bécs után volt neked nagy váltás a vidéki Svájc, mert én ugyanezeket a dolgokat érzem itt, az osztrák vidéken, Budapest után. Ugyanúgy elképzelhetetlen az a közbiztonság, figyelmesség, utcakép, tiszta WC, hozzáállás Magyarországon (és szerintem Bécs is nagyon sokat romlott ilyen téren). A nyelvvel én is szívok még néha, ha gyorsan nyomatják egymás között az itteni dialektust. Van, aki két mondatig bírja, hogy hochdeutsch beszéljen hozzám, aztán vált. Azt mondják, hogy a dialektus jelenti számukra azt, hogy barátkozni akarnak veled és a HD pedig a távolságtartást :)

Anonym hat gesagt…

Orsi, egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy jól érzitek magatokat és kívánom, hogy még rövidebb legyen jövöre a negatív lista. Biztos vagyok benne, hogy 5 év múlva már teljesen otthonosan fogsz mozogni a "hegyilevegö" országában, talán már a dialektust is érted majd (beszélni nem biztos, azt majd Marcel megtanulja az oviban)
Lalumami