"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 28. September 2011

Cérna nélkül

Este hatra mentünk Marcellel a gyerekdokihoz, mivel én úgy láttam, kicsit be van neki gyulladva a szája és mindenképp szerettem volna megnézetni. A mi dokink szabin van a héten, így helyettesítés volt. Megnézte a doktornő, mondta, hogy a gyulladás nem vészes, viszont szerinte már ki lehet szedni a varratokat, de ahhoz le kell fektetni Marcelt az asztalra.... hát elsőre nem jött össze a dolog, persze én ismét nem csodálkoztam azon, hogy Marcelnek pánikja lett attól, hogy valaki akárcsak megnézze a száját. De aztán bejött egy kedves asszisztens, ügyesen lefogta, én odabújtam hozzá, onnantól kezdve bár még sírdogált, de nem forgatta a fejét, nem izgett-mozgott, nagyon ügyes volt, olyan büszke vagyok rá!! Az utolsó varrat össze volt nőve egy nagy sebbel, ami a cérnával együtt lejött, ott kicsit vérzett még neki, de a többi elég szép már. Azért beleizzadtunk megint mind a ketten....

Hazafelé az autóban még egy kicsit magába volt zuhanva, de aztán itthon teljesen feléled, kedve ismét a régi lett, szuper jól vacsorázott (pépes kaját) és utána egyedül megevett egy egész kinder pinguit!!!!!! Rendesen, harapva, elrágva!!!! Azt hiszem, életemben nem örültem még annyira annak, hogy megeszik egy kinder-szeletet!!!!! Persze ez nyilván nem azt jelenti, hogy holnap már sárgarépát és mogyorót fog rágcsálni, de mindenképp hatalmas lépés, hogy legyőzte a félelmet, hogy fájni fog a szája, a foga, ha valami darabosat eszik!!! Ráadásnak megivott két pohár tejet szívószállal, így talán vége a kanalazgatásnak!!! Én meg csak ámulok és bámulok és alig hiszem el, hogy egy hét alatt szinte rendbejött a kis szája!!

Tegnap este pedig meg tudtam mosni a fogát is, vettünk egy elektromos fogkefét és nagyon tetszett neki, ahogy "zümmög" és csikizi a nyelvét. Persze először csak óvatosan mertem mosni, de látszott rajta, hogy nem fáj már neki olyan nagyon:))) így legalább most a többi foga miatt nem aggódok már annyira :)))

Úgyhogy ha a becsúszott foga nem lenne, azt mondanám, túl vagyunk rajta nagyjából, legalábbis ami a látható sebeket illeti. Hogy a lelki sebek mikor gyógyulnak??? Nem tudom, de megint csak ő ad nekem erőt, olyan jó őt újra majdnemaréginek látni, ahogy kacag, ahogy mosolyog, ahogy csinálja tovább úgy a kis dolgát, mint ha mi sem történt volna :) Eddig is ő volt a mi kis csodánk, most még inkább az!









Kommentare:

Agi hat gesagt…

Jaj, szegény Marcell! 2 hétig nem voltam net közelben, most olvasom, csak mi történt!! Annyira örülök, hogy közben rendbe jöttek a dolgok! Sok-sok gyógypuszit küldök a kicsi fiúnak! Vigyázzatok magatokra!!

Ferilka hat gesagt…

Hátha mikor mentek újra a fogdokihoz és megnézi nem csak egy pillanatra azt a bizonyos fogat, akkor kiderül, hogy nem is kell kihúzni...én annyira bízom ebben! Sok puszi

Réka, Marci és Lackó-Palkó hat gesagt…

Sziasztok,

Ismeretlenül írok nektek, hogy egy kis segítséget kérjek tőletek. Be kell vallanom, hogy régebben (zug)olvastalak Titeket rendszeresen, csak néhány hónapja elkezdtem dolgozni és sajnos a saját blogunkra is alig jut időm :(.
A férjemnek nemsokára "kerekebb" születésnapja fog elérkezni és szeretném meglepni. Régi vágya Svájcba eljutni. Mivel tervezzük a síelést is, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal :). Régen én is dolgoztam Interlakenben, de tényleg nagyon régen, így sajnos nem sok friss információm van az országról. Szeretnék segítséget kérni abban, hogy hova lenne érdemes mennünk három gyerkőccel (2,4,6 évesek)síelni, ami igazán gyerekbarát terület, de azért felnőttek is jól érezhetnénk magunkat.
Amennyiben bármi ötletet tudnátok adni nekem, légyszíves írjatok erre a címre: judit.szephalmi@nagykanizsa.hu (ezt nem tudja elolvasni a Férjem:))

Köszönöm szépen a segítséget előre is,
Judit