"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 22. September 2011

Összevarrva :(((

Hát a tegnapi napunk nem úgy alalkult, ahogy szerettük volna...

Jókedvűen telt a délelőtt, utolsó simításokat végeztem a lakáson, már ragyogott minden és csak arra vártunk, hogy megérkezzenek anyukámék. Minden olyan kerek volt, minden szép, ragyogó napsütés és a szívünk is már ünneplőbe öltözött.

Aztán délután Marcel megcsúszott itthon, az ágyra akart feltámaszkodni, a kezei már fent voltak, de lecsúszott róla (gondolom én, mert háttal álltam, nem láttam) és mivel nem tudta magát kitámasztani a kezeivel, teljes erővel arcra esett. A koppanásra megfordultam, akkor már ordított és ömlött a szájából a vér :((( Iszonyatosan megijedtem, persze akkor még egyedül voltam itthon, vittem rögtön a fürdőbe, nagy vérocsákat hagyva és hideg vízzel próbáltam öblögetni, lemosni neki, de percekig azt sem tudtam, mi történt vele, honnan jön a rengeteg vér :(( hiába tudja elméletben az ember, hogy a szájban lévő sebek nagyon véreznek, de mikor ott állok egy fájdalomtól sikítozó gyerek mellett, akiből ömlik a vér, hát nem kívánom senkinek :(( aztán pár perc után már nem vérzett annyira, akkor láttam, hogy szétnyílt az alsó ajka, talán átharapta és egy elég nagy lyuk van rajta.

Kétségbeesett telefon Gábornak, még a vonaton ül, másfél óra míg hazaér, aztán anyukámat hívtam, szerencsére ők már csak 10 percre voltak Thuntól (autóval jöttek). Hát életem leghosszabb tíz perce volt :( gyorsan adtam Marcelre valami száraz ruhát, aztán fogtam és már mentem is le vele az utcára. Anyukámék pont akkor kanyarodtak a ház elé, a héten már annyiszor elképzeltük a nagy találkozást, annyira vártuk már őket, annyira örültünk, hogy jönnek, de nem így képzeltük :(((

Beszálltunk és már mentünk is a kórházba, a balesetire. Ott ránéztek, aztán átirányítottak minket egy másik épületbe, nem igazán értettem az okát, de ez van. Ott egy nagyon kedves doktornő fogadott, mondta, hogy ezt bizony össze kell varrni, de mivel Thunban nincs gyerek-ambulancia, ő megpróbálhatja, de ha Marcel nem hagyja, akkor be kell menni Bernbe. Gondoltam, legyünk inkább előbb túl rajta....

Szegény kis verebem csak csimpaszkodott és a nyakamba fúrta a fejét, de le kellett fektetni az ágyra. Egy asszisztens fogta a fejét, én a kezét, odabújtam hozzá, de a fájdalmát nem tudtam átvenni :((((( Amikor a szurikat adták neki, hát az a sírása egy életre beleégett a szivembe, nem fogom elfelejteni soha :(((( De ügyes volt, nem mozgatta a fejét, tényleg csak tűrte szegényem :((( A varrást már talán nem érezte annyira, akkor már nem is sírt, inkább figyelte a hosszú kék cérnát, amivel varrták :( 3 öltés kivül, 3 öltés belül :((( Nekem néhány kocka kimaradt, kétszer is megkérdezték, hogy nem vagyok-e rosszul, gondolom, nem valami topfitnek néztem ki, de ez volt a legkevesebb. Utána meg csak szorítottam magamhoz, könnyes-izzadt-véres fejével csak úgy bújt, többször is megszakadt a szívem :(((((

Doktornő szerint az ajka szépen rendbe fog jönni, viszont a jobb első középső foga a hatalmas ütéstől "felcsúszott" a fogínybe, csak a fele látszik ki :((( Egy fogorvos szerint, akit szintén rögtön felhívtak, nem sok mindent lehet vele csinálni, lehet, hogy elfeketedik, lehet, hogy kijebb jön, aztán mivel tejfog, majd kiesik szépen. Állítólag nem lesz gond a rendes fogakkal, de azért majd ha kicsit elmúlt neki a fájdalom, szeretném mindenképp megnézetni fogorvossal :(((( Persze tudom, hogy nagyobb baj is történhetett volna, de ránézek és komolyan össze kell szednem magam, hogy ne sírjak :((((( egy pillanat alatt az én mosolygós kicsi fiamból egy megrongált fogú, dagadt-vágott-varrott ajkú kis csibe lett :((((

Éjszaka szinte semmit nem aludtunk, nagyon fájt neki és hát a legnagyobb baj az, hogy nem iszik :((( délben elvittem a gyerekorvoshoz, azt mondta, hogy ha délutánig nem sikerül valamennyi folyadékot beletáplálni, akkor Bern, gyerekkórház, infúzió :(((((( Most itt tartunk, szerintem esélytelen, hogy igyon, bár látszik rajta, mennyire éhes és szomjas, de ha akármivel közeledek a szája felé, hatalmas sírás van :((((
Ismét csak megszakad a szívem, ahogy mondja: "anya, kikészítem az éjjeliszekrényre a zsemlét és a tejet, hogy ha meggyógyultam, meg tudjam enni" :(((((

A rosszban a jó(?) (legalább is nekem most), hogy itt vannak anyukámék, hogy egy picit nekem is van támaszom... persze ők sem így képzelték, de megváltoztatni sajnos most már nem tudjuk :(((
Holnap kezdődött volna Marcelnek az ovi, szinte biztos, hogy nem tudunk menni, de hát ez is csak huszadrendű dolog.

Most az a legfontosabb, hogy valahogy igyon, erőre kapjon, meggyógyuljon a kis szája (gyerekorvos szerint nem csak hogy az ajkát harapta szét, de az egész felső állkapcsa meg van zúzódva, ezért is fájhat neki még jobban) és habár olyan mosolya már nem lesz, mint előtte, de nagyobb baja ne legyen.

Kérhetek egy kis ránk gondolást??

ps. nem iszik továbbra sem, így indulunk Bernbe :((((

Kommentare:

Qualy hat gesagt…

Orsi, gondolunk rátok!!!!! Remélem Marcel elkezd inni és gyorsan meggyógyul a kis szája! Szívószál se megy? Keress valami díszes fajtát! Bár gondolom próbáltad már...
puszi,
Eri

Ferilka hat gesagt…

Veletek vagyunk mi is!! Remélem, a kórházban tudnak rajta segíteni, és minél hamarabb hazatérhettek!! Megy a drukk ezerrel!!

Zsolt Batki hat gesagt…

Tudom, már késő, de szívószállal is próbáltátok? Jajj, ti szegények!

Anonym hat gesagt…

Ó, istenem, ez iszonyat, egyre rosszabb!!! Főleg, hogy most még kórház, infúzió is kell... Remélem hamar sikerül rávennetek az ivásra! Nagyon sokat gondolok rátok!!!! Millió gyógypuszi neki!
berry

Judit hat gesagt…

Jaj, akkor nem jött be a fecskendövel itatás sem? (szívószálat én is ajánlottam, de ahhoz össze kell szorítani a száját, ami most nem megy neki) Nagyon gondolok rátok, remélem tudnak segíteni, jó lenne ,ha legalább a fájdalomcsillapítót bevenné, akkor talán inna is. Gyorsan írjál, mi volt, ha visszajöttetek, nagyon szorítok nektek, puszi

Ildi hat gesagt…

Sokat gondolok Rátok! Kitartás! Szegénykém! Remélem azért nem kell benn éjszakáznotok! GYors gyógyulást!
Sok sok gyógypuszi

Anonym hat gesagt…

Nagyon nagyon szoritok,h minel hamarabb renbejojjon a kis mokus!NEked pedig nagyon sok eröt!!!sokat gondolok ratok,puszi,Kinga

Anonym hat gesagt…

Kedves Orsi !
Néhány hónapja találtam rá az oldaladra. Nagyon szeretek Nálad lenni. Köszönöm Neked , hogy kinyitod a világot. Csodálattal figyelem kisfiad fejlődését és megszakad az én szívem is ezért a balesetért.
Nagyon szorítok értetek, mielőbbi gyógyulást kívánok !
Szerencse, hogy Anyukádék Veled vannak és remélem lasz még sok lehetőségetek a boldog együttlétre!
Szeretettel : Ági

Csilli hat gesagt…

Orsikám!!! Én úgy elsírtam magam:(( Annyira együtt érzek veled, és annyira nagyon sajnálom:( Sokat gondoltam napközben Marcelre, és veletek vagyok lélekben !! Millió gyógypuszi és ölelés!!

Szitya hat gesagt…

Jaj, Orsi! Én is majdnem sírtam, ahogy olvastam a soraidat! Szorítok!
Puszi,
Szilvi
u.i.: A foggal pedig lehet, hogy tényleg nem lesz gond!!! majd, ha magatokhoz tértek a sokktól, szívesen elmesélem e-mailen, vagy fb-n!

verush hat gesagt…

Hogy van Marcel? Remélem hamarosan mehettek haza a kórházból.
Jobbulást. puszi

Magdaléha hat gesagt…

Szia Orsi!

Erről lemaradtam :-( Remélem most már sokkal sokkal jobban vagytok!
Millió ölelés és puszi! M