"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 23. Oktober 2011

Angyalka

6,5 éves lenne már... talán egy barna hajú vagány kisfiú vagy egy copfos szőke kislány...nem tudom... csak azt, hogy ő lett volna nekünk az első...tudom, hol fogant, tudom, hogy első pillanattól kezdve éreztem, tudtam, hogy van...mindent megváltoztattott, minden megváltozott...és tudom, hogy 7 évvel ezelőtt egy világ omlott össze bennem, amikor az orvos azt mondta, már nem dobog a kis szíve...nagyon nehezen tudtam elengedni, de ő menni akart, helyet adott sok minden másnak és főleg Marcelnek...

Nem, napi szinten már nem gondolok Rá, nem sírok miatta, hisz túl sok csoda és jó dolog történik velünk a jelenben és itt van Marcel, aki mosolyával bearanyozza, lényével beragyogja a napjainkat (még ha néha küzdősek is azok  a napok), de ez a nap a visszaemlékezésé, ilyenkor erősebben törnek rám az érzelmek és fájdalmasabb a hiány is, amit a szívemben hagyott...de talán jön majd még valaki, aki betölti ezt az űrt...

Kommentare:

Csilli hat gesagt…

:(((
Nekem van egy olyan érzésem, hogy hamarosan érkezik valaki...

(szintén idén lett volna egy 7 évesem, majd egyszer elmesélem..)

Agi hat gesagt…

Ez igazán szomorú :(

Fodor Marcsi hat gesagt…

Nálunk is lett volna még egy... és akkor Kisbendének lenne egy másfél évvel idősebb nagytesója. Épp úgy, mint ahogyan a lányok jöttek. Nehéz elfogadni.

Ildi hat gesagt…

Nagyon sajnálom.....:(

Regi hat gesagt…

Lassan 4 és fél éves lenne! :( De azt hiszem, kárpótolt az Élet! :)
Titeket is fog! <3

khase hat gesagt…

Köszönöm lányok az együtterzö szavakat! Nehez elfogadni, de az idö tenyleg segit....