"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 20. November 2011

90

Tegnap volt Marcel ovijának a 90 éves fennállása. Ebből az alkalomból "szülinapi buli" volt az oviban, mindennel, mi hozzá tartozik, lufikkal, tortákkal, ugrálóvárral, bábszínázzal, arcfestéssel és rengeteg más játékkal. Hárman indultunk el, de Gábor eléggé meg van fázva, nem érezte túl jól magát, így ő hamar hazajött. Az ovi nagyon szépen ki volt díszítve, látszott, hogy az óvónénik készültek a nagy eseményre.

Az egész ovit körbe lehetett járni, így legalább a szülők is megnézhettek mindent, bár Marcel csoportjában volt felállítva a bábszínház, így az kicsit át volt rendezve, de a többi csoportot is végignéztük. Marcelnek túl sok volt az ember, tényleg hemzsegett az ovi, rengeteg szülő-nagyszülő is volt, néha alig lehetett megmozdulni. Megmutatta, hol van a padlás (3 szintes az ovi, minden szinten egy-egy csoport és van még a tetőtér, ahova a nagyobb gyerekekkel szoktak felmenni néha, ott olyan játékok vannak, amik a kicsiknek veszélyesek), ott nagyon szeret lenni, valahogy olyan különleges alkalomnak éli meg :)

Nagyon szuper volt az arcfestés is, Marcel is kiválasztott egy jó képet, kétszer álltuk ki a sort, de mindig mikor ő következett volna, mégsem akarta :)) Viszont sokat gyurmázott és építkezett :) De végig mellettem volt, nem tudott annyira felolódni, sőt ha beszélgettem az óvónénikkel, rögtön pánikba esett, hogy biztos ott hagyom egyedül...
Pedig tényleg ügyes az oviban (legalább is az óvónénik elmondása alapján), egyre több mindent megért, a többi gyerek is nagyon jól "befogadta", de azért ő még sokszor inkább csak megfigyel. Biztos egyszerűbb lenne, ha értené a nyelvet és azért a másfél nap, amit ott tölt, nem olyan sok, és azt is tudom, hogy ő az a típus, aki nehezen oldódik fel, nehezen enged közel magához embereket. Tényleg két arca van, az örökmosolygóst, a felszabadultat, a csacsogót megtartja azoknak, akiket ismer, akiket a szívébe zárt, a többiekkel visszafogottabb. De azt látom, hogy az óvónénik mindent megtesznek, hogy jól érezze magát, tényleg nagyon kedvesek :) És itthon ő is sokat mesél az oviról, sokszor ovisat játszik, szóval alapjában jó helye van, csak épp az a baj, hogy én nem vagyok ott vele :))))

Gondoltam, hogy esetleg pár szülővel meg tudok majd ismerkedni, de nem volt rá lehetőség, mindenki el volt foglalva a saját gyerekével, saját családjával, hát majd legközelebb...

Mutatok pár képet az oviról, bent nem tudtam igazán fotózni, mert rengetegen voltak és át is voltak rendezve a csoportok, de majd lesznek onnan is képek :)

Az ovi a kert felől:

Bejárat:

A hatalmas kert (az ugrálóvár nincs mindig ott :))



Marcel csoportja (sárga csoport :)



Itt alszanak :)


Érdemes megnézni a neveket :))))


A játszókuckókban :)


És továbbra is meg vagyok győződve, hogy jó ovit választottunk, előbb-utóbb Marcel is feltalálja majd magát, de az biztos, hogy kellett már neki a közösség, az, hogy rajtam kívül mást is lásson, más gyerekekkel is játszon és hallja-tanulja a nyelvet, ami ragad rá, az biztos, mert mint egy kis szivacs, úgy szív magába mindent :)))) (egyébként már készül a poszt arról, mi minden változott meg jó és rossz irányba, mióta Marcel oda jár :).

1 Kommentar:

Anonym hat gesagt…

nagyon klassz kis ovi ez szerintem!!!

a pityergés is el fog maradni egyszercsak, amikor otthagyod, és otthon is egyre kezelhetőbb lesz és nem tapad majd rád annyira, meglátod, csak az első pár hónap ilyen nehéz.
berry