"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 9. November 2011

Nemszeretem-nap

Napok óta ködös az idő, szemerkél az eső, korán sötétedik, hideg van, Marcel péntek óta náthás, rosszul alszunk éjszaka és ma nem akart oviba menni, fáradt volt már reggel, rossz kedve volt és sírt, ilyenkor lelkiismeretfurdalásom van, hogy mégis "belököm" és olyan rossz érzés ott hagyni :(((

Valahogy a november nem az én hónapom, a téli időszámítással megjön a bezártság érzése, ilyenkor még jobban hiányoznak a nagyszülők, a barátok, a nagy beszélgetések és megint csak rádöbbenek, hogy hiába lakunk itt több, mint egy éve, a barátságok nagyon lassan és döcögősen alakulnak ki...Lehet, hogy bennem van a hiba, pedig ismerkednék én, még ha nem is a játszótéren, de ovis szülőkkel, vagy a tornán, vagy úszáson (ezekről írok nemsokára), és bár látszólag nagyon kedvesen befogadnak minket mindenhol, nagyon szívélyesek velünk, de ez csak a felszín, és legtöbbször azon kívül, hogy megkérdezik, milyen nyelven is beszélünk és honnan jöttünk, nem nagyon jut tovább a társalgás...talán azért sem, mert a nyelvüket még mindig nem értem és bár van, aki megpróbál hochdeutschot beszélni, a többség azért a dialektusnál marad..

Pár hete olvastam egy felmérést, a Svájcban élő külföldieket kérdezték (de gondolom ez igaz lehet más országban élő külföldiekre is), hogy melyek azok a tényezők, amik miatt maradnak/letelepednek egy idegen országban. Az első helyen persze a jó munka/megélhetés állt, de szinte egy sorban vele az, hogy ha sikerül barátokat szerezni és kialakítani egy jó baráti társaságot, akkor könnyebb lemondani a "hazáról" és könnyebb beilleszkedni egy másik társadalomba.

Jó lenne egy kis közösséghez tartozni, jó lenne pár hasonló gyerekes család, ahol mi szülők is jól megértjük egymást, ahol lehetne közös programokat szervezni, kirándulgatni vagy csak beszélgetni, játszani, de egyelőre nem sok esélyt látok rá...tudom, hogy az elején nekem kell(ene) sokkal sokkal több energiát belefektetni minden új kapcsolatba, hisz én vagyok itt a "kivülálló", az idegen, de ha a másik féltől nem nagyon jön visszajelzés, akkor egy idő után belefáradok én is...de azért csak alakul majd valami, nem adom fel :))))

Na jó negatívra sikeredett ez a poszt, talán az olyan napokon, mikor sírva hagyom ott Marcelt az oviban, nem kellene géphez ülnöm :)))

Kommentare:

V+G hat gesagt…

Nekünk az a szerencsénk, hogy van néhány magyar család a környéken, akikkel tartjuk a kapcsolatot. A nyelvtanulás szempontjából viszont jó lenne helyiekkel is barátságot kötni, de ez egyenlőre nem sikerült (én ezt most még a nyelvi hiányosságaimra fogom).
Kívánom, hogy a következő napok vidámságot hozzanak.

Anonym hat gesagt…

én is megértem a novemberi depidet, utálom, hogy korán sötétedik, és köd van már nálunk is reggelente. :(

szerintem az sokat nehezit a helyzeten, hogy magyarul beszéltek a svájciak között, én a helyedben megpróbálnék németül beszélni Marcellel is, ha svájciak között vagyok, játszótéren, usziban, stb.
Fura érzés idegen nyelven beszélni a saját gyerekedhez, de ettől kicsit könnyebb lesz az ismerkedés, szerintem. Különben néznek az emberre, mintha a marsról jött volna, ami nagyon szar érzés tud lenni.
Eleinte vegyesen beszéltem ilyenkor, angolul mondtam Nellinek, aztán ha nem értette leforditottam magyarra is, de hamar áttértünk az angolra ilyen helyzetekben, ma már Nándi is érti ezt a szabályt és alkalmazza is általában.

Az ovi-depi el fog múlni hamar!!! :)
puszi,
berry

khase hat gesagt…

Vanda, par magyar csaladot mi is ismerünk, de azert ahhoz, hogy baratsag is kialakuljon, több kell..

Berry, en beszelhetek Marcellel nemetül, de attol meg nem fogom megerteni, amit ök mondanak, es szerintem ez itt a fö problema... mert ha nemetül beszelnenek ök is, sokkal könnyebb lenne a kommunikacio, mint igy, hogy ezt a dialektust beszelik..
De talan par honap mulva majd Marcel tolmacsol nekem :)))
Ovit egyebkent szereti, csak azt a par percet nem, amikor ott hagyom..
Puszi

Anonym hat gesagt…

Szia!
Szeretnék e-mailt írni neked, de nem tudom hogy kell. Kislányaimmal 1 hete költöztünk ide Svájcba (Köniz) Magyarországról(3 és 1 évesek múltak)párom július óta itt dolgozik.
Szívesen megismerkednénk veletek, ha nektek is van kedvetek. Ide most nem írnék többet, e-mailben természetesen bemutatkozom részletesebben.
Hajni

khase hat gesagt…

Szia Hajni, de jo, hogy irtal! Köniz nincs is messze :)))
Erre a cimre irhatsz: o_nemes@hotmail.com
Varom a leveledet!!!!!!!!!