"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 30. Dezember 2011

Még mindig betegen :(

Azt hiszem, az idei Karácsony nem kerül be a legszebb karácsonyaink közé, de hogy emlékezetes  marad, az biztos.

Kezdődött az egész az összetört autóval, aztán Marcel betegségével, amiből 24-re azért kezdett kigyógyulni, így mivel láza nem volt és Thunban semmiféle karácsonnyal nem készültünk (se fa, se díszek, se kaja, se ajándékok), úgy gondoltuk, hogy elindulunk 24-e este hazafelé. Hát szebb dolgot is el tudtam volna képzelni Szenteste, mint autópályákon végigautózni fél Európát (viszont legalább elmondhatjuk, hogy szent Karácsony éjjelén négy országban is jártunk:), de összességében ez volt a legjobb megoldás, mert Marcel szinte végig aludt és forgalom sem volt, voltak olyan szakaszok, hogy 15-20 percig egyetlen autóval sem találkoztunk. Így egész jó időt futottunk és mivel nagyszülőknek nem mondtuk meg, hogy elindultunk (nehogy túlságosan izguljanak :), így hatalmas volt a meglepetés és még nagyobb az öröm, mikor 25-én reggel 7kor beállítottunk Veszprémbe :))))

Marcel rögtön kiszúrta a feldíszített fát, de az ajándékozással meg akartuk várni az estét, hogy szebb hangulat legyen. Napközben aludtunk egy kicsit, aztán délután nagynénéméknél voltunk, mint minden évben, ott is volt egy kis karácsonyozás. De Marcelt már alig lehetett visszatartani, nagyon szerette volna már a saját kis ajándékait kipakolni :))
A 25-e este nagyon jó hangulatban telt és hiába voltak tele már másfél hónapja a boltok feldíszített karácsonyfákkal, az itthoni, a saját mégis elbűvölte Marcelt, versenyt csillogtak a szemei a csillagszórókkal és a gyertyákkal :)








Az ajándékok közül telitalálat volt a bolyongolyó, az erdei útkereső és persze a számos zingo :) Néhány játékot még nem adtunk neki oda, tanulva az elmúlt évekből, mikor is látszott, hogy a túl sok játék megzavarja és csak félredobálja őket. Így pont jó volt és persze mindegyiket ki is kellett próbálni :)

Mivel Marcel 26-án már egészen jól volt (legalábbis látszólag..), így gondoltuk, hogy bevállaljuk a pécsi utat, hogy tudjunk a másik nagyszülőkkel is karácsonyozni, annak ellenére, hogy addigra már Gáborral mind a ketten elkaptuk Marceltől, így köhögősen, náthásán vágtunk neki az útnak. Aztán este 7kor Marcel elkezdett sírni, hogy mennyire fáj a füle (akkor már se lázas, se náthás nem volt és nem is köhögött), így a 26-a estét a pécsi füll-orr-gégész-ügyeletén töltöttük....

Hamar kiderült, hogy a nátha ráment Marcel fülére és kezdődő gennyes középfülgyulladása lett :(( Soha életében nem volt fülfájós, igaz, még ennyire beteg sem... Így közel 3,5 évesen megkapta élete első antibiotikumát...De az nem ment olyan gyorsan, mert mikor a doki (aki egyben az asszisztens is volt) meglátta, hogy svájci tb-kártyát nyújtok neki, kiakadt, hogy miért nem szóltunk előre és ha ezt tudja, nem is lett volna köteles ellátni Marcel!!!!!!!! (no comment...). Aztán nagy nehezen talált a számítógépen egy olyan programot, ahova a külföldi biztosításos eseteket lehet felvenni, de a kitöltés sem ment olyan egyszerűen, a gép besokallt attól, hogy hogyan lehet egy magyar állampolgárnak, aki ráadásul Ausztriában született, svájci tb-kártyája.....(amin viszont rajta van, hogy EURÓPAI, nem pedig EU-s tb-kártya...). Végül azért sikerült összehozni és este 10kor Marcel megkaphatta végre a gyógyszert.

Azért Pécsen is volt egy kis karácsonyozás, Mami nagyon örült, hogy végre megint láthatta a kisunokáját :)




27-én visszajöttünk Veszprémbe, én akkor már nagyon szarul voltam, ennyire már vagy 15 éve nem voltam beteg, nátha, köhögés, minden, ami ezzel jár. És ez kitart a mai napig is, bár valamit javult már, de még mindig messze vagyok az egészségestől... A jó a rosszban, hogy itthon vagyunk, nem kell bajlódnom vásárlással, főzéssel és bár Marcel most is szinte végig rajtam lóg, azért többet tudok pihenni is.
A rossz a rosszban, hogy minden programunkat le kellett mondani, amit két ünnep közöttre terveztünk, pedig annyira vártuk már a találkozást rokonokkal, barátokkal :(((( 

De legalább ma egy kicsit össze tudtunk futni bátyámékkal, láttuk a legifjabb családtagot és végre együtt volt - ha csak rövid időre is - a négy unokatesó :))


Úgyhogy én első körben nem is kívánok semmi mást az új évre, csak végre egy kis egészséget és kicsivel több békességet...

Freitag, 23. Dezember 2011

Békés Ünnepeket!


Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.
 
Békés, áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánunk sok szeretettel!


(mi sajnos még nem jutottunk haza, Marcel még ma is lázas volt, megszakad a szívem, hogy nem lehetünk otthon Szenteste, de majd eltoljuk a karácsonyt és ünnepelünk, ha meggyógyult Marcel...)

Donnerstag, 22. Dezember 2011

Csilli kedvéért :)))

Csillikém, tessék, itt vannak a pralinék, nem nagyon akartam feltenni róla fotót, mert nem lettek valami szépek, de ahhoz képest, hogy életem első bonbonja, nem is olyan rossz :))) Ja és az íííízeeee valami mennyei :))) Maradt egy kis töltelék, Gábor olyan élvezettel pusztította el, öröm volt nézni :))))

Mákkrémmel töltött fehércsokis pralinék :)



Kicsit sok lett a csoki körülötte, de most már tudom, mire kell majd figyelni :))

(bréking nyúz: autónk készen lesz holnapra, viszont Marcel beteg, lázas, náthás és nagyon csúnyán köhög, nem tudom, hogy utazzuk így vele végig fél Európát??? :((

Dienstag, 20. Dezember 2011

Egymillió kalória :)

Elkészült a karácsonyi sütik egy része, készítettem egy tálat, amit holnap az óvónéniknek viszünk ajándékba, feltéve, ha megy Marcel oviba, mert belázasodott és köhög, persze mikor máskor, ha nem karácsony előtt?? Ááááááááá, nem tudom, mi jön még, de remélem, hogy most is hamar túl lesz rajta, mint ahogy szokott...

De inkább mutatom a sütiket :))


Készült isler (már a második rakat, az első még az adventben sem tartott ki :), aztán mézes puszedli, vaníliás kifli, citromos-mandulás keksz, csokis-mogyorós félhold, kétszínű linzercsiga, gyömbéres-ánizsos kifli, marcipánnal töltött datolya, kókuszcsók, grappába áztatott mazsolával töltött marcipános csokigolyó és a lelkiismeretem megnyugtatására répás-diós kókuszgolyó :)) Ez utóbbi kivételével eddig mindegyik nagy sikert aratott :)))

Nem tudom, mi fér bele még az időmbe, ez most főleg attól függ, hogy Marcel hogyan lesz holnapra, de még van néhány süti, amivel kacérkodom :) Hiába, egész évben nem sütök, de ilyenkor elkap a hév és nem bírom abbahagyni :))

Montag, 19. Dezember 2011

Heti egypercesek

Ezt a posztot igazából tegnap szerettem volna feltenni, csak közbejött a baleset :( Az autónk a szervízben, ha minden klappol (vétkes biztosítója vállalja és fizeti a költségeket, vannak alkatrészek, megszárad a festék, etc), akkor van esély arra, hogy péntek délutánra készen legyen az autó.... Szerdán tudják megmondani, úgyhogy addig még bizonytalan minden... És ha péntek délutánra készen is van, akkor sem tudom, hogy lenne a legjobb, péntek éjjel vagy szombaton menni??? Ha nem lesz kész, akkor vagy bérelünk autót vagy megyünk repülővel, és bátyám is felajánlotta, hogy eljön értünk, szóval valahogy csak hazajutunk Szentestére :))) De nem is mi lennénk, ha nem a legeslegutolsó pillanatban dőlne el már megint minden :))

Azért múlt héten sem unatkoztunk, pár szösszenet az elmúlt napokból, csak hogy nyoma maradjon ezeknek is :))

1. A közeli bevásárlóközpontban egy igazán hangulatos téli mesevilágot rendeztek be, fenyőfákkal, műhavas dombokkal, fényekkel, erdei állatokkal, befagyott tavacskával és közte - mert hogy Svájcban vagyunk :) - körbe-körben megy egy kisvonat. A mozdonyvezető már ismer minket, Marcel annyira szereti ott lenni, hogy megszámolni sem tudom, hányszor vonatozott már. Szerencsére - és meglepő módon, mert hogy Svájcban egyébként mindenért fizetni kell - ingyenes, így tényleg annyit mehet, amig meg nem unja (vagy a mozdonyvezető el nem kezd rosszalló pillantásokat vetni ránk, hogy ugyan már, hadd üljön végre más gyerek is a vonatba :))



2. Szerdán Gábor autóval ment dolgozni, este aztán még egy céges vacsorára volt meghívása, ahonnan majdnem elkésett, ugyanis valaki befékezett előtte, ő még meg tudott állni, de a kettővel mögötte menő már nem, és rátolta a mi autónkra a közöttük lévő autót... A két másik autóban elég sok kár keletkezett, szerencsére a miénk megúszta és Gábornak sem lett semmi baja, azon kívül, hogy egy órát álldogált és szétfagyott a hidegben, míg felvették a jegyzőkönyvet. Most nagyon nem hiányozna egy szervíz, remélem, már nem történik semmi addig, mig megyünk haza. (hát igen, ezt szombat este írtam......lehet, hogy nem kellett volna....).

3. Egyik délben megyünk át a bevásárlóközpontba ebédelni, békésen állok sorban kajáért, mikor nevetve odajön hozzám egy idősebb nő és elkezd matatni a nyakamnál, a kapucnimban. Nem tudtam mire vélni, míg elő nem húz egy vállfát "belőlem" :)))) Sikerült ugyanis úgy elindulnom otthonról, hogy nem vettem észre, hogy a kabátban bent maradt az akasztófa :D:D:D:D:D Hát mit ne mondjak, nem mertem nagyon körbenézni, hogy hány ember röhögi halálra magát rajtam, de elég sokan voltak :)))) Hülyülök, ez van :)))

4. Nagy orkánszéllel megjött a hideg és a hó, igaz, még csak a hegyekben, de Marcel végre hógolyózhatott, trappolhatott kedvére a hóban, már nagyon várta :)) Én annyira nem, nekem még mindig túl hideg, majd ha egyszer valaki kitalálja a meleg havat, akkor talán jobban meg tudok vele barátkozni :) Szépnek szép, de inkább csak bentről a meleg szobából szeretem nézni :))


5. Írtam már többször is, hogy Marcel vonatmániás :)) Nemrég sikerült ebayen a már meglévő készlethez egy hatalmas kosárnyi sínt, váltót, hidakat és egyéb kellékeket beszereznem, nagyon baráti áron, így most már az egész lakásban mindenhol futnak a sínek :))) Még szerencse, hogy ekkora a nappalink, így tényleg szuper pályákat lehet építeni, néha még engem is elkap a hév, és fél napokat görnyedek a földön, hogy minél izgalmasabb sineket építsek :) Viszont innentől kezdve sín-stop van, most már tényleg több mint elég, ami van itthon :))



6. Szombat délelőtt megint itt volt barátnőm kislánya, aki annyi idős, mint Marcel és egy oviba járnak. Mielőtt teljesen szétszedték volna a lakást, játszótereztünk egyet a szállingózó hóban és jeges hidegben, jól lefáradtak a gyerkőcök. Marcel mostanában egyre jobban szereti, ha van nálunk valaki (olyan, akit már ismer :), ha van társasága, úgyhogy ezért is várom már nagyon, hogy otthon legyünk, hogy tudjon unokatesókkal, barátokkal találkozni. Mondjuk rendesen be vannak már táblázva a napok, szóval lehet, hogy a végére majd besokall egy kicsit, de az elején élvezni fogja, az biztos :))



7. Voltam dokinál a nyakam miatt, mert még mindig nem százasan mozog és van ott egy csomó, ami azért idegesített egy kicsit. Doki szerint a két dolog nem függ össze, szerinte az a csomó valami más, mert ahogy kitapogatta, úgy érezte, hogy valamilyen folyadékkal töltött, a bőr felszíne alatt lévő, elmozgatható csomó, amit most figyelni kell és ha januárban nagyobb lenne, akkor ki kell venni... hát remélem, nem lesz, mert nem szeretném, ha felvágnák a nyakamat.... bár akkor rögtön bele lehetne akasztani a vállfát :D:D:D:D

8. És hogy szép emlék is maradjon a negyedik adventről, megtartottuk évadnyitó szánkózásunkat :) Adelbodenbe mentünk (persze inkább maradtunk volna a seggünkön, akkor most nem kellene azon agyalni és izgulni, mi lesz az autóval és a hazaúttal....), ahol legalább 30-40 cm hó esett :) Csodaszép volt, ezt a fajta telet azért szeretem, mikor ropog a lábunk alatt a puha friss hó és minden csupa fehér :) Viszont úgy néz ki, hogy Marcel az én fagyosságomat örökölte, bár szánkózás közben nem szólt, de jeges hideg volt keze-lába, mikor beültünk az autóba, úgyhogy még ki kell találni, hogy milyen öltözéket adjak rá, hogy ő is élvezze a téli kintléteket :)




A héten lesz még két ovis nap, pár ajándékvétel és csomagolás, néhány baráti találkozás és sütisütés és persze drukkolás, hogy rendben és időben hazaérjünk :))) (annál is inkább, mert Marcelnek az ÖSSSZES karácsonyi ajándékát otthonra rendeltem :)))

Sonntag, 18. Dezember 2011

Összetörték

az autónkat ma délután, ezerrel belénk csúszott a havas úton egy fiatal csajszi a golfjával, de annyira, hogy a bal hátsó rész totálkáros lett :((((((

Szerdán már Gáborral történt egy hasonló, akkor is befékeztek előtte, ő még meg tudott állni, de a kettővel mögötte jövő nem és rátolta a köztes autót a miénkre. Akkor nem lett semmi kár és még mondtuk is, hogy micsoda szerencsénk volt és mennyire nem hiányozna most az, hogy valami baj történjen az autóval és ne tudjunk hazamenni :(

Erre ma ugyanaz történik, csak most összetört az autó :(((( Pedig olyan szép délelőttünk volt, szánkóztunk, élveztük a havat, a hóesést és már hazafelé jöttünk, mikor történt :(( Persze legfontosabb, hogy nem lett bajunk, iszonyat nagyot csattant, azért eléggé megijedtünk, de most teljesen összedőlt a rendszer és nem tudjuk, mikor és hogyan tudunk hazamenni.

Holnap reggel Gábor elviszi a szerelőbe, talán akkor majd többet tudunk, hogy egyáltalán megcsinálják-e és ha igen, mikor lesz készen....

Jaaaajjjj, miért kell, hogy mindig történjen valami baj???  :((((((

Donnerstag, 15. Dezember 2011

Már negyedik alkalommal...

...pózolt nekem Marcel, így karácsony előtt, teljes "harci díszben", ünneplőbe öltöztetve, gömbökkel és egyéb kellékekkel felszerelkezve, én meg már megint csak hüledeztem, hogy mekkorát nőtt, hogy mennyit változott, hogy eltűntek a babavonások és hogy milyen kisfiús már.

(ennél a fotónál már nem volt hajlandó felvenni egy nadrágot, de azért a különbség így is látszik :)))

Szerencsére a megfázást magam mögött tudhatom, és bár a nyakam még mindig nem az igazi, de így is nagy élvezet volt a tegnap délután. Felforgattuk az egész lakást, hogy megfelelő háttér és jó fények legyenek, egymás után kerültek elő a különböző díszek és Marcel tényleg nagyon kooperatív volt (csak egy kindertojás bánja, szerintem egészen jó arány, ahhoz képest, hogy majdnem két órát elbohóckodtunk :)))) Persze volt, mikor megunta és elszaladt, vagy felmászott az asztal tetejére vagy a hátteret húzta magára, de legtöbbször csinálta, amit kértem, pózolt, mosolygott (grimaszolt:) vagy csak nézett rám azokkal a hatalmas barna szemeivel :))

A végén még lett volna pár ötletem, de 2 óra elég volt, azért leizzadtam rendesen :) talán még belefér egy másik sorozat is, ha nem, akkor sem bánom, szerintem nagyon jól sikerültek a tegnapiak is :) 

Mivel nem nagyon tudtam választani, így jöjjön sok sok fotó :) 

















(egyébként tavaly is pont december 15-én raktam fel ilyen fotókat, , hát igen, nagyot nőtt azóta a mi kis csodánk :)))

(többen szóltatok, hogy nem tudjátok rendesen olvasni a blogot, mert a háttér becsúszott középre :( a szolgáltató állított át valamit, egyelőre nem tudom megváltoztatni a designe-t, valami hibaüzenetet ír ki, amit nem értek, így muszáj lesz a személyes rendszergazdámat megvárni, talán este tud tenni valamit az ügy érdekében :))

Montag, 12. Dezember 2011

Lerobbanva...

Lehet, hogy nem kellett volna az előző posztban annyi jó dologról írnom, tudhatnám már, hogy a sok jó után mindig betör a krach...

A nyakam nem javult, egy nagy kemény izomcsomó van benne, alig tudom mozgatni, most melegtapasszal próbálkozom, de ha holnapra sem lesz jobb, irány az orvos.
Mellé sikerült jól megfáznom, így éjjel nem sokat aludtam, mert nem találtam olyan pozitúrát, ahol a nyakam sem fájt és még valahogy levegőt is kaptam volna az orromon :(

Gábor is náthás, Marcel szerencsére jól van, túl jól is, ilyenkor különösen hiányoznak a nagyszülők, akik 1-2 órára be tudnának ugrani segíteni....

Azért kúrálom magam ezerrel, már amennyire egy örökmozgó gyerek mellett ez lehetséges, mert rohamosan közeleg a karácsony és nagyon hosszú még az addig elintézendő dolgok listája...

(A 7vége viszont szuper volt, itt voltak Ildiék, nagyon jól éreztük magunkat, isteni fondue-t ettünk, hála Ildinek és Zolinak és nagyon jót dumáltunk :)

Samstag, 10. Dezember 2011

Jódolgok

Számolni a napokat vissza karácsonyig, vagyis inkább addig, míg megyünk haza és találkozhatunk nagyszülőkkel, barátokkal, ismerősökkel. Mézeskalácsot és vaníliás kiflit sütni, közben karácsonyi dalokat hallgatni. Marcelt reggel oviba vinni és utána nyugiban meginni egy kávét és egyedül bevásárolni (takarítani, mosni, vasalni, sütni, főzni, lakást díszíteni, kedvenc zenémet hallgatni). Marcelért oviba menni, megint magamhoz ölelni és utána együtt a karácsonyi vásárban sétálni (játszani, lakást díszíteni, sütni, kedvenc zenéjét hallgatni, vele együtt táncolni). Meggyújtani a gyertyákat és mécseseket, felkapcsolni a fényeket. Kinézni az ablakon és csodálni, ahogy a nap megsüti a havas hegycsúcsokat. Karácsonyi ajándékokat készíteni. Régi fotókat nézegetni, válogatni és hálát adni, hogy ennyi csodaszép helyre eljuthattunk, ennyi csodát láthattunk. Interneten vásárolni, megspórolva ezzel rengeteg időt, energiát és tömeget. Segíteni egy barátnak és vigyázni a kislányára, amig neki dolgoznia kell. Barátokat várni. Készülni a fondue-vacsira és a forralt borra. Örülni Marcel örömének, mikor reggel szalad az adventi kalendáriumhoz és boldogan mutatja, aznap milyen kis apróságot tett be neki az angyalka. Mesélni neki a télapóról, az angyalokról, a karácsonyról. 5 órát egyben aludni. Este fürdés után összebújni és a világ nagy dolgairól beszélgetni. Elolvadni, amikor azt mondja: "Anyócám, én annnnnnnyira szeretlek!". Nézni, csodálni ahogy alszik, hallgatni a szuszogását és beszivni az illatát. Terveket szőni. Álmodozni. Szeretni és szeretve lenni.


(mindez egy fokkal jobb lenne, ha nem feküdtem volna el két napja a vállamat, úgy, hogy csak derékból tudok fordulni, mint egy robot, se hajolni, se jobbra-balra nézni, de csak elmúlik valamikor...)

Donnerstag, 8. Dezember 2011

3-2-1...ugráááás :))

Ma megint uszodában voltunk és kivételesen a gépemet sem felejtettem itthon, így fel tudtam venni, mi mostanában Marcel legkedvesebb szórakozása :) Medence szélére ki, mélyvízbe beleugrás, karúszó nélkül, elmerülés, kis úszás víz alatt, aztán felbukkanás :) És ezt vagy ötvenszer :) (persze az elején számolni is kell, mert mindig mindehol számol :)



Viszont úszásra kár járnunk, SEMMIT nem csinál, amit mond az oktatónéni, pedig ő tudná a legjobban az egész csoportból, de annyira kis önfejű, hogy inkább kiül a padra, mintsem megcsinálja a feladatokat.... persze mikor vége az órának és átmegyünk a másik medencébe, akkor megcsinál mindent, amit látott....Nem tudom, mi benne ez a hatalmas ellenállás, pár hete különösen rossz a helyzet, szerintem az ovival függ össze és azzal, hogy nem érti, amit mondanak neki és őt sem értik meg...Mikor 7végén vendégeink voltak, meg is mondta, hogy azért nem érzi jól magát, mert németül beszélünk... :( Ahogy látom, egyre inkább bezár az idegenek felé,  nélkülem semmit nem mer csinálni, legszivesebben belém csimpaszkodna egész nap... De érdekes, mikor Gáborral vannak kettesben, sokkal nyitottabb idegen helyen is, szóval lehet, hogy egész csak nekem szól???? Az ovit megszokta, bár napközben nem vagyok ott, nem látom, mit csinál, hogyan viselkedik, de szinte mindig jókedvű, mikor megyek érte és mesél is az oviról itthon.

Kicsit tanácstalan vagyok, nem tudom, mi a jobb ebben a helyzetben, továbbra is járni pl. úszásra, "erőltetni" (bár tényleg nem arról van szó, hogy odalököm valahova, hanem végig ott vagyok vele és nagyon jó a csapat is) vagy hagyni az egészet, eltolni, hogy talán pár hónap múlva jobb lesz a helyzet?? Mert azt nem szeretném, ha megutálná a vizet, egyelöre nem áll fent ez a veszély, elnézve ezt a videót is és ezért is maradunk ott még a kurzus után is, hogy legyen egy kis "szabadság" is a kötelező" után.

Vagy később még nehezebb lesz majd neki közösségben akármit is csinálni és a kötöttségekhez hozzászokni??? Nehéz kérdés...

Dienstag, 6. Dezember 2011

Mikimikimikulás

Tegnap este Marcel ovijába jött a Mikulás, úgy volt meghirdetve, hogy mindegy, milyen idő lesz, az ünnepséget kint tartják meg. Jól beöltöztünk és azt gondoltuk, hogy biztos hangulatos lesz az egész, kint a kertben, fények, gyertyák, lámpások majd mindenhol és jó kis műsor is lesz... De nem így volt, mikor odamentünk, a kert egyik sarkában tömörült mindenki a korom sötétben, aztán megjött egy fáradt és unott Mikulás a szamarával, akit alig tudott kikötni egy fához, aztán volt egy ének, amiből egy szót sem értettünk, utána motyogott a Mikulás pár szót a szakálla alatt és unottan kiosztotta az ajándékokat... Volt utána egy kis süti és gyerekpuncs, de a hangulaton ez sem emelt. Bár a gyerekeknek élmény volt, azért szerintem nagyon szervezetlen és kezdetleges volt az egész.

Ma tornászni mentünk, múlt héten nem voltunk, mert itt voltak anyukámék, így lemaradtunk róla, hogy ma nem lesz torna, a teremben szépen megterített asztal fogadott minket, mindenki szép ruhába öltözve, mi meg beállítottunk melegítögatyában és pólóban :)))) áááá kicsit sem volt égő....oda is jött Mikulás, vicces volt, ahogy bejött az ajtón, az egyik kislány felkiáltott: "Szia Apa!!!" :))) De itt legalább nem csoki volt a csomagban, hanem csupa egészséges dolog :))

Azért nálunk is járt a Mikulás, tegnap este kollektív cipőpucolás volt, reggel pedig nagy öröm, mert Marcel egy tavirányítós "krokodil" mozdonyt kapott, azóta ki sem lehet szedni a kezéből :)))

Tegnap pedig bohócót mikulást csináltunk magunkból és fotózgattunk itthon egy kicsit, szerintem ez egész "mikulás-hadjáratban" ez volt a legviccesebb :)))))