"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 8. Dezember 2011

3-2-1...ugráááás :))

Ma megint uszodában voltunk és kivételesen a gépemet sem felejtettem itthon, így fel tudtam venni, mi mostanában Marcel legkedvesebb szórakozása :) Medence szélére ki, mélyvízbe beleugrás, karúszó nélkül, elmerülés, kis úszás víz alatt, aztán felbukkanás :) És ezt vagy ötvenszer :) (persze az elején számolni is kell, mert mindig mindehol számol :)



Viszont úszásra kár járnunk, SEMMIT nem csinál, amit mond az oktatónéni, pedig ő tudná a legjobban az egész csoportból, de annyira kis önfejű, hogy inkább kiül a padra, mintsem megcsinálja a feladatokat.... persze mikor vége az órának és átmegyünk a másik medencébe, akkor megcsinál mindent, amit látott....Nem tudom, mi benne ez a hatalmas ellenállás, pár hete különösen rossz a helyzet, szerintem az ovival függ össze és azzal, hogy nem érti, amit mondanak neki és őt sem értik meg...Mikor 7végén vendégeink voltak, meg is mondta, hogy azért nem érzi jól magát, mert németül beszélünk... :( Ahogy látom, egyre inkább bezár az idegenek felé,  nélkülem semmit nem mer csinálni, legszivesebben belém csimpaszkodna egész nap... De érdekes, mikor Gáborral vannak kettesben, sokkal nyitottabb idegen helyen is, szóval lehet, hogy egész csak nekem szól???? Az ovit megszokta, bár napközben nem vagyok ott, nem látom, mit csinál, hogyan viselkedik, de szinte mindig jókedvű, mikor megyek érte és mesél is az oviról itthon.

Kicsit tanácstalan vagyok, nem tudom, mi a jobb ebben a helyzetben, továbbra is járni pl. úszásra, "erőltetni" (bár tényleg nem arról van szó, hogy odalököm valahova, hanem végig ott vagyok vele és nagyon jó a csapat is) vagy hagyni az egészet, eltolni, hogy talán pár hónap múlva jobb lesz a helyzet?? Mert azt nem szeretném, ha megutálná a vizet, egyelöre nem áll fent ez a veszély, elnézve ezt a videót is és ezért is maradunk ott még a kurzus után is, hogy legyen egy kis "szabadság" is a kötelező" után.

Vagy később még nehezebb lesz majd neki közösségben akármit is csinálni és a kötöttségekhez hozzászokni??? Nehéz kérdés...

Kommentare:

Apróságok hat gesagt…

Szia!

Az úszással kapcsolatban mondanék véleményt. A mi családunk nagy "vízipók", mindenki imádja a vizet és minden sportot ami ehhez kötődik. Apa versenyszerűen is űzte az úszást. Így egyértelmű volt, hogy a kicsi fiúnkat is ilyen légkörben neveljük. Imádta is a vizet születése pillanatától kezdve, csak akkor volt probléma, amikor szervezett formában próbáltuk ezt önteni. Először 3 hónaposan, majd 8 hónaposan, aztán két évesen tiltakozott a babaúszás ellen.Mi pedig ráhagytuk, mert féltünk, hogy megutálja azt ami szerintünk a világ egyik legjobb dolga. 3 évesen még mindig ott tartottunk, hogy állt a medence szélén és kijelentette ő bizony semmit sem csinál, amit az edző néni, bácsi kér. Pedig már ezerszer többet tudott, mint a korosztálya és egy cseppet sem félt a vízben. Megint hagytuk. 4 évesen végre eljutottunk odáig, hogy hajlandó lett végrehajtani a feladatokat, de nem szerette. Állandó mélypontok, alkudozások...:-(((((Most 5,5 évesen , túl az első úszóversenyén végre élvezi!!!Lelkes és ha tehetné minden percét a vízben töltené. Szóval szerintem várjatok lehet, hogy fél egy év múlva menni fog minden mint a karikacsapás.
Más: az ovi minden olyan gyermeket megvisel, akinek szerető környezetből kell kiszakadnia. Ez a normális reakció. Képzeld el mindezt idegen környezetben! Türelem, túl lesz rajta ha érzi, hogy mögötte vagytok, bízhat bennetek és számíthat rátok. Neki most korából és helyzetéből adódóan Ti vagytok a biztos pont, a kapaszkodó a világgal szemben.

Üdv.

Éva

Krisztina hat gesagt…

Szia!!!
Mar nagyon reg keszulok irni Neked, mert mi is ugyanabban a korban vagyunk es pont ugyanazok a gondjaink nekunk is, mint Nektek. Mi szept. elejen kezdtunk az itteni oviba jarni es az elso ket honapban nem volt semmi gond, egyedul ott maradt elso perctol es nem sirt utanam, pedig o is nagyon anyas es november elejen kezdodtek a gondok, hivott az ovono, hogy nagyon sir menjek utana hamarabb, mert nem tudjak megvigasztalni. Aztan meg egy alkalommal probalkoztunk ugy, hogy en is ott mardtam es lattam, hogy mennyire egyedul van, nem jatszik senkivel es vele sem foglalkoznak a tobbiek sem. Az ovono szerint varjunk meg egy evet, pedig mar lassan 3 es fel eves.
Ugyhogy egyelore nem jarunk most oviba. Vagyis csak a magyar oviba jarunk, ami sajnos heti egyszer van csak es ott nagyon szereti.
Csak azert irtam meg, hogy tudjad hasonlo nem vagytok egyedul :)
udv.
Krisztina.

Anonym hat gesagt…

A kötöttségeket nagyon nehéz megszokni, de előbb-utóbb muszáj, ha lasabban is megy. Szerintem ne add fel az úszást, de lehet, hogy a helyedben 1-2 alkalommal úgy mennék oda vele, hogy nem maradunk később ott kettesben lubickolni, mert igy most csak azt várja és azt élvezi. Talán ha előre tudja, hogy nem lesz más, akkor jobban lehet az órán motiválni. Igy most sokkal nagyobb élvezet neki, hogy veled pancsolhat, minthogy az órán csinálja a feladatokat, így az nem is érdekli.
Vagy feltételhez kötném, hogy ha szépen úszkál órán, akkor maradunk még pancsolni.

Az is lehet, hogy egy másik csoportban, másik tanárral működne a dolog. Nelli szivesen jár mármásfél éve úszni, de most volt az első olyan tanára, aki tudta motiválni olyan dolgokra, amiktől eddig félt.

jaj, Orsi, nekem a karácsonyi háttérképed totál "összement" és a blogod közepén látszik, alig tudom olvasni igy. (Mozillám van.)

sajnálom, hogy nem tudtunk ma beszélni, majd próbálkozunk még...
puszi.
Móni

zsizzsik hat gesagt…

Nekem elsőre az jutott eszembe, hogy talán kicsi még ahhoz, hogy el lehessen tőle várni a kötött formának megfelelést.
Egyszer a Csapó Gáborral láttam egy riportot a tévében akinek úszóiskolája van. Ő azt mondta, hogy igazából 4-5 éves kortól lehet a gyerekekkel már effektíve kooperálni, akkortól hajtják végre rendesen az utasításokat és akkortól indul be a látványos úszásoktatás. Addig csak nagyon játék az egész.
Más foglalkozásokon is igyekszik kibújni Marcel a kötött gyakorlatok alól?
Aztán még az is eszembe jutott, hogy mivel ti állandóan vízben vagytok, Marcal számára teljesen természetes a kötöttségektől mentes pancsolás. Ha az oktató sem egy kifejezetten figyelemfelkeltő típus, ha nem fogadja el M őt, mint falkavezért, akkor a medence ugyanazt jelentheti számára, mint amikor családilag mentek-kötetlen pancsolást.

khase hat gesagt…
Dieser Kommentar wurde vom Autor entfernt.
khase hat gesagt…

Aprosagok: Köszönöm, hogy leirtad az uszassal kapcsolatos tapasztalataidat!!! Azt en sem szeretnem, ha megutalna Marcel a vizet, szerencsere ettöl meg messze vagyunk, es tudom, hogy 4-5 eves kora elött nem is tud rendesen megtanulni uszni, de pl. a bebiuszason, 3-6 honaposan semmi gond nem volt. Persze azert az mas volt, bar itt is itt vagyok vele, együtt csinaljuk (csinalnank), amit kell, szoval nem az van, hogy odalököm ez kurzusra egyedül. De eröltetni sem szeretnem..

Krisztina, örülök, hogy irtal!! Merrefele laktok, ahol van magyar ovi? Marcelen is latom, hogy sokkal felszabadultabb, ha magyar gyerekekkel van, akkor dumal, mesel, beszel, persze nemetül nem szolal meg. Mondjuk nala nem annyira rossz az ovihelyzet, epp penteken meselte az ovonö, hogy egyre nyitottabb a gyerekek fele is es egyik kislannyal mar többször is jatszott, szoval kivenni nem vennem, ahogy latom, akkor viselkedik ennyire "anyasan", ha velem van. Ha Gaborral vagy oviban van, akkor nem annyira zarkozott.. hogy ez mitöl függ???
Irjal majd meg, esetleg mailt is!!!

Berry, az uszonenivel nincs gond, lattam többet is mar az usodaban es tenyleg ö a legszimpatikusabb, legkedvesebb, es azt is tudom, hogy meg kell szoknia a kötöttsegeket, csak kicsit felek attol, hogy ha eröltetem, akkor epp az ellenkezöjet erem el. "Zsarolni", motivalni semmivel nem lehet, ha egyszer valamit a fejebe vesz, akkor az ugy van, leigerhetem a csillagokat is az egröl, mindegy, nem hatok ra :))))

A bloggal nem csinaltam semmit, en teljesen jol latom, vmit frissitett a szolgaltato es azert csuszott szerintem össze :((( majd megprobalok utanajarni!!!

Zsizzsik, a tornan sem szereti, ha közös foglalkozas van, de emlekszem, meg Becsben is jartunk mar babaklubba, babatornara vagy jatszocsoportba es mar egesz kicsit koratol nem szerette a körbenülös-közöseneklös dolgokat, mindig ment inkabb szabadon a feje utan....nem tudom, az oviban mennyire mas, neha azert szeretnek kisegerkent ott lenni es megnezni, mit csinal.

Abban igazad lehet, hogy mivel mi nagyon sokat jartunk eddig is uszni es masfel eve szinte mindig ebbe az uszodaba es eddig csak arrol szolt, hogy mi vagyunk es kötetlen az egesz, nehezebb neki megszokni, hogy most valami mas is van...

Hat meg eldöntöm, ebböl a kurzusbol mar csak 2 van, aztan majd februarban meglatjuk, mi legyen.