"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 30. Dezember 2011

Még mindig betegen :(

Azt hiszem, az idei Karácsony nem kerül be a legszebb karácsonyaink közé, de hogy emlékezetes  marad, az biztos.

Kezdődött az egész az összetört autóval, aztán Marcel betegségével, amiből 24-re azért kezdett kigyógyulni, így mivel láza nem volt és Thunban semmiféle karácsonnyal nem készültünk (se fa, se díszek, se kaja, se ajándékok), úgy gondoltuk, hogy elindulunk 24-e este hazafelé. Hát szebb dolgot is el tudtam volna képzelni Szenteste, mint autópályákon végigautózni fél Európát (viszont legalább elmondhatjuk, hogy szent Karácsony éjjelén négy országban is jártunk:), de összességében ez volt a legjobb megoldás, mert Marcel szinte végig aludt és forgalom sem volt, voltak olyan szakaszok, hogy 15-20 percig egyetlen autóval sem találkoztunk. Így egész jó időt futottunk és mivel nagyszülőknek nem mondtuk meg, hogy elindultunk (nehogy túlságosan izguljanak :), így hatalmas volt a meglepetés és még nagyobb az öröm, mikor 25-én reggel 7kor beállítottunk Veszprémbe :))))

Marcel rögtön kiszúrta a feldíszített fát, de az ajándékozással meg akartuk várni az estét, hogy szebb hangulat legyen. Napközben aludtunk egy kicsit, aztán délután nagynénéméknél voltunk, mint minden évben, ott is volt egy kis karácsonyozás. De Marcelt már alig lehetett visszatartani, nagyon szerette volna már a saját kis ajándékait kipakolni :))
A 25-e este nagyon jó hangulatban telt és hiába voltak tele már másfél hónapja a boltok feldíszített karácsonyfákkal, az itthoni, a saját mégis elbűvölte Marcelt, versenyt csillogtak a szemei a csillagszórókkal és a gyertyákkal :)








Az ajándékok közül telitalálat volt a bolyongolyó, az erdei útkereső és persze a számos zingo :) Néhány játékot még nem adtunk neki oda, tanulva az elmúlt évekből, mikor is látszott, hogy a túl sok játék megzavarja és csak félredobálja őket. Így pont jó volt és persze mindegyiket ki is kellett próbálni :)

Mivel Marcel 26-án már egészen jól volt (legalábbis látszólag..), így gondoltuk, hogy bevállaljuk a pécsi utat, hogy tudjunk a másik nagyszülőkkel is karácsonyozni, annak ellenére, hogy addigra már Gáborral mind a ketten elkaptuk Marceltől, így köhögősen, náthásán vágtunk neki az útnak. Aztán este 7kor Marcel elkezdett sírni, hogy mennyire fáj a füle (akkor már se lázas, se náthás nem volt és nem is köhögött), így a 26-a estét a pécsi füll-orr-gégész-ügyeletén töltöttük....

Hamar kiderült, hogy a nátha ráment Marcel fülére és kezdődő gennyes középfülgyulladása lett :(( Soha életében nem volt fülfájós, igaz, még ennyire beteg sem... Így közel 3,5 évesen megkapta élete első antibiotikumát...De az nem ment olyan gyorsan, mert mikor a doki (aki egyben az asszisztens is volt) meglátta, hogy svájci tb-kártyát nyújtok neki, kiakadt, hogy miért nem szóltunk előre és ha ezt tudja, nem is lett volna köteles ellátni Marcel!!!!!!!! (no comment...). Aztán nagy nehezen talált a számítógépen egy olyan programot, ahova a külföldi biztosításos eseteket lehet felvenni, de a kitöltés sem ment olyan egyszerűen, a gép besokallt attól, hogy hogyan lehet egy magyar állampolgárnak, aki ráadásul Ausztriában született, svájci tb-kártyája.....(amin viszont rajta van, hogy EURÓPAI, nem pedig EU-s tb-kártya...). Végül azért sikerült összehozni és este 10kor Marcel megkaphatta végre a gyógyszert.

Azért Pécsen is volt egy kis karácsonyozás, Mami nagyon örült, hogy végre megint láthatta a kisunokáját :)




27-én visszajöttünk Veszprémbe, én akkor már nagyon szarul voltam, ennyire már vagy 15 éve nem voltam beteg, nátha, köhögés, minden, ami ezzel jár. És ez kitart a mai napig is, bár valamit javult már, de még mindig messze vagyok az egészségestől... A jó a rosszban, hogy itthon vagyunk, nem kell bajlódnom vásárlással, főzéssel és bár Marcel most is szinte végig rajtam lóg, azért többet tudok pihenni is.
A rossz a rosszban, hogy minden programunkat le kellett mondani, amit két ünnep közöttre terveztünk, pedig annyira vártuk már a találkozást rokonokkal, barátokkal :(((( 

De legalább ma egy kicsit össze tudtunk futni bátyámékkal, láttuk a legifjabb családtagot és végre együtt volt - ha csak rövid időre is - a négy unokatesó :))


Úgyhogy én első körben nem is kívánok semmi mást az új évre, csak végre egy kis egészséget és kicsivel több békességet...

Kommentare:

Ferilka hat gesagt…

Továbbra is küldjük a gyógypuszikat, remélve, hogy már tényleg a végét rúgja ez a fránya betegség...

Anonym hat gesagt…

szegények, nagyon kijutott most a betegségekből! Azért szerencésre elég sokáig maradtok otthon még, talán be tudod pótolni kicsit a látogatásokat. Sok gyógypuszi, berry

Szitya hat gesagt…

Szegénykéim!!! Gyógyulást kívánok, de gyorsat! Azért jó, hogy hazajöhettetek!!!
Egészséges boldog új évet kívánok!
Puszi,
Szilvi

Bea hat gesagt…

Remélem az új évet már egészségesebben tudtátok köszönteni!!!
Minden jót kívánok Nektek 2012-re, legfőképpen egészséget, és sok-sok kirándulást-kalandot!

Csilli hat gesagt…

Sajnálom a betegeskedést, remélem mára már fényévnyivel jobban vagytok, és legalább az új év jól indult! Puszik, és jelentkezz, ha beférünk még az időbe!:)