"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 30. Dezember 2012

Egy hetes kavalkád

7 napja vagyunk még csak itthon (vagyis most már kilenc, csak 2 nap kellett, mire befejeztem ezt a posztot :)), de annyi minden történt, mint máskor egy hónap alatt :)))

A hazafelé utunk felejtős volt, bár jókedvűen indultunk, mert minden befért az autóba, amit haza szerettünk volna hozni (volt vagy 50 csomagunk, rengeteg régi, kiválogatott ruha, amit itthon el tudok ajándékozni, aztán persze a mi cuccaink, karácsonyi ajándékok, szóval egy tűt nem lehetett volna elejteni az autóban), viszont óriási forgalom volt, persze nem számoltunk azzal, hogy minden balkáni vendégmunkás péntek este indul útnak, így aztán a német-osztrák határon, éjjel 3kor olyan dugóban álltunk, hogy csak na... onnantól pedig egy sor volt hazáig, olyan forgalommal, ami még nappal is megállta volna a helyét, csurig voltak a benzinkutak, a matricavevő helyeken hosszú sorok kígyóztak, ráadásul még a hó is elkezdett szakadni, csúszkáltak az autók, én pedig a fájós oldalammal 2 percig nem tudtam egy pozícióban megülni.... de a lényeg, hogy szerencsésen hazaértünk és egyben ki is jelentettük, hogy felhagyunk az ilyen éjszakai utakkal, innentől kezdve ha autóval jövünk, mindig megalszunk félúton... hiába no, öregszünk :))

A negyedik gyertyát már anyukámékkal együtt gyújtottuk meg, bár aznapra Marcel keresztmamájáékkal beszéltünk meg találkozót, mert velük is olyan ritkán találkozunk, de sajnos közbeszóltak a betegségek, a hosszú út miatti fáradtság és az, hogy én ülni alig tudtam, annyira fájt a hátam. Sajnáltuk nagyon, hogy nem láttuk egymást, bár mi Szilviékkel tudunk még januárban találkozni, viszont a fiúk így megint kimaradnak...

Marcel már nagyon izgatott volt, este meg is kérdezte fürdés közben, hogy akkor reggelre már ott lesz-e a karácsonyfa :) Nem tudom, elhiszi-e még a csodát, szerintem kezd benne valami motoszkálni, bizonyos megnyilvánulásaiból látszott, hogy kételkedik az angyalokban, csak megmagyarázni nem tudja :))

Nálunk eddig az volt a szokás, hogy 24-e délután díszítettük a fát, erre emlékszem gyerekkoromból is, hogy este, mikor lassan besötétedett, akkor gyúltak ki a fán a fények :) Most viszont szakítottunk a hagyományokkal, mert elképzeltük, mekkora csodálkozás lenne, ha 24-én reggel Marcel egy feldíszített karácsonyfát találna a nappaliban :) Így aztán miután elaludt, beindult az angyal-sereg és míg a fiúk a fát próbálták kellő szerszám és védőital segítségével belefaragni a talpba és valamennyire egyenesre állítani, addig mi anyukámmal a díszeket válogattuk a padláson és (anyukám által készített isteni finom házi) szaloncukrokat kötöztünk :)

 
Éjfélre lettünk készen, azt hiszem, elégedettek lehettünk a végeredménnyel :))))
 

 
24-én reggel voltak ám hatalmas, csillogó-ragyogóóóóó szemek :)))) Mikor Marcel meglátta a karácsonyfát, azt hiszem, akkor elhitte, hogy vannak angyalok és vannak még csodák :))) Viszont ajándékok még nem voltak a fa alatt, megbeszéltük, hogy a bontogatás részét megtartjuk estére, bár szerintem jövőre már reggelre ott lesznek a csomagok a fa alatt, hogy teljes legyen az öröm :))

Amig anyukámék elrendezték az utolsó simításokat, addig mi Füredre mentünk apukámhoz, sétáltunk egyet a jeges Balaton partján és alig bírtuk Marcelt visszatartani, annyira izgatott volt már :))

Hazaérve aztán megszólalt a csengő, égtek a fán a gyertyák, szólt a Csendes éj, elérkezett hát megint a karácsony. Marcel alig bírta kivárni, míg vége volt a zenének és már ment csillogó szemekkel a csomagokhoz :) Azt gondoltuk, hogy majd egyiket bontogatja a másik után, mert bár megfogadtuk, de betartani megint nem sikerült, így megint sok ajándék került a fa alá :)) Elsőként a diavetítőt bontotta ki és hatalmas volt az öröm :)))) Onnantól kezdve nem is érdekelte már a többi csomag, csak az, hogy mikor kezdjük már a vetítést :))) Így aztán a többi csomagot csak másnap reggel bontottuk ki :))) Mi felnőttek is jók lehettünk, mert sok szép ajándék várt minket is a fa alatt :))) Nagyon szép, meghitt hangulatban telt a szenteste.

 





25-én reggel aztán folytattuk a bontogatást, az ajándékokról, játékokról majd legközelebb írok részletesen :))




Aztán bátyámék is megérkeztek, így (félig) teljes lett a család és együtt folytattuk az ünneplést. A négy (fiú)unoka finoman szólva életet hozott a házba, nem volt megállás egy pillanatra sem és ha túl sokat nem is tudtunk beszélgetni a nagy hangzavarban, akkor is olyan jó volt együtt lenni.

 
Egy év távlatából :))

 
26-án reggel aztán szétszéledt a család, mi Pécs felé vettük az irányt és tiszta tavaszi időben értünk Gábor anyukájához. Persze ott is nagy volt az öröm, Mami rég látta már Marcelt, Marcel pedig teljesen belelkesült a Mamitól kapott kisvonattól, hiába no, vonat-imádó a drága :))))



Egyébként mióta hazajöttünk, Marcel rengeteget alszik, szinte minden délután 2-3 órát (!!!!!), úgy, hogy már legalább egy fél éve teljesen leszokott az ebéd utáni alvásról és az éjszakák nagy részét is végigalussza!! Eleinte gyanakodtunk, hogy talán beteg lesz, de eddig úgy néz ki, hogy csak a rengeteg inger, az egész évi fáradtság jött ki rajta :)) Mondjuk én egy pillanatot sem bánom :))) Szerencsére nagyon jól van, pedig körülötte csak úgy röpködnek a bacik, én is náthás vagyok, bátyámék is betegek voltak és sajnos anyukámék is belemásztak, de ő tartja magát (koppkoppkopp :)))

28-án aztán eljutottam fodrászhoz és levágattam a hajam :)))) 5 évvel ezelőttig (az esküvőnk előtti időszaktól eltekintve) rövid hajam volt, szerettem is nagyon, valahol legbelül én mindig is inkább  rövidhaj-párti voltam. Amivel csak egy baj van, hogy rendszeresen vágatni kell, ha akarjuk, hogy kinézzen valahogy :)) De most már annyira szerettem volna újítani, hogy ez lett belőle :)))


Masszázsra is eljutottam, mondtam a masszőrömnek a becsípődést, rögtön rátapintott a lényegre, mondta, hogy ínhüvelygyulladás a felkarban (a sok egerezés miatt), ami kisugároz minden felé. Egyébként még 3 hét után is fáj, bár javulóban, de nagyon makacs dolog.. Mutatott pár fogást, gyakorlatot, amivel lehet nyújtani a megfelelő izmokat, oda kell rá figyelnem, ha nem akarom, hogy még jobban letapadjon, begyulladjon az izom.

A Balaton kezd befagyni, ma is sétáltunk egyet Füreden, szeretem ilyenkor is a hangulatát :))


Belefért ebbe a hétbe még néhány könyvesboltozás, fotós kellékek vásárlása, barátokkal találkozás, úgyhogy megint nagyon mozgalmasan telnek a napok :)))

Igaz, ez még csak a karácsonyi beszámoló volt, de már most kívánok Mindekinek, aki olvassa, boldog, egészségben, békességben, szeretetben gazdag Új Esztendőt!!!!!

Montag, 24. Dezember 2012

Karácsonyra


Áldja meg az Ünnep az életeteket, érintse meg a szíveteket, töltse be álmaitokat és tartsa meg legszebb emlékeiteket!
 
Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket, meghitt, nyugalmas, örömteli perceket, órákat kívánunk minden kedves családtagnak, barátainknak, ismerőseinknek és minden blog-olvasónak!
 






Donnerstag, 20. Dezember 2012

Fáj, de csak ha nevetek....

Másfél hete elkezdett szúrkálni a jobb oldalam, a rekeszizmom, tüdőm tájékán és mivel az őszt elég rendesen végigköhögtem, kicsit beparáztam, nehogy tüdőgyulladásom legyen... nem vagyok egy nagy dokihoz járó és hipochonder sem, de gondoltam, biztos ami biztos elmegyek orvoshoz, nézze már meg, hogy mitől lehet a fájdalom. Meghallgatott, a tüdőmmel szerencsére minden ok volt, vért is vett, gyulladást nem mutatott a szervezetem, ez a része megnyugtatott. A doki szerint vagy a sok köhögés miatt "fáradtak el" az izmok vagy pedig megerőltettem valamivel, rossz mozdulattal, ami miatt becsípődött egy ideg és az fájhat.

Azt mondta, akár 2-3 hétig is eltarthat, míg elmúlik a fájdalom, addig próbáljak meg pihenni, a jobb felemet pihentetni, keveset emelni, keveset mozogni..... he he he, vicces kislány, persze ez a mostani, karácsony előtti időszak pont a pihenésről, kímélésről szól....

Mindenesetre 10 nap után sem igazán jó a helyzet, napi 2-3 fájdalomcsillapító, flector tapasz és voltaren kenőcs tart valamennyire szinten, a legrosszabb, mikor köhögnöm, tüsszentenem vagy nevetnem kell(ene), akkor mintha kést forgatnának benne.... próbálok vele nem foglalkozni, mert hosszú még a lista és sok még a tennivaló indulásig, csak még azt nem tudom, hogyan fogom átvészelni a 12 órás autóutat, mivel ülve a legrosszabb....de majd csak túlélem és remélem, otthon tudok majd egy kicsit pihenni (ha ha ha, vicces, már előre látom, hogy megint egyfolytában úton leszünk :))) Nem baj, de legalább OTTHON leszünk :)))

Azért advent nem múlhat el isler nélkül sem (pontosabban AZ ISLER nélkül :)) és mivel Marcel ovijában ma és holnap reggel is karácsonyi ünneplészet van, így tegnap este sütöttünk még néhány apróságot, közte persze islert is, amit megint sikerült elvéteni, Gábor szerint nem biztos, hogy megéri a hazautat :))))


És ma reggel sikerült még egyik barátnőmmel is találkozni, kávéztunk-reggeliztünk egyet, bár csak egy órácska volt az egész, de jót tett a lelkemnek, lelkünknek egy kis beszélgetés, egy kis megállás ebben a nagy rohanásban...


Mittwoch, 19. Dezember 2012

Hawaii :))))

Tegnap reggel Marcel adventi naptárában az állt, hogy ovi után elmegyünk a thuni karácsonyi vásárba, na nem mintha olyan nagy szám lenne az a pár tákolmány, viszont van egy bódé, ahol gyertyákat lehet készíteni, mindenféle színes viaszba mártogatni és eddig akárhány helyen láttunk ilyet, Marcel mindig megbabonázva nézte, nagyon tetszett neki. Nagy volt az öröm, legszívesebben azonnal indult volna.

Az időjárás viszont keresztül húzta a számításainkat, mert délben elkezdett ömleni az eső és nagyon hideg is lett, így a kinti programnak sajnos búcsút mondhattunk. Gondolkodtam, mivel pótolhatnám az elmaradt élményt,  mikor megláttam a még nyárról felfújva a teraszon maradt kis medencét :)

Már csak jól be kellett fűteni a fürdőben, aztán jöhettek a kellékek, ananász, kókuszdió, ami mellett jól megfért a vaníliáskifli, a mézeskalács és a mikulásvirág (ha már egyszer advent van :)), napocska az égre, víz, játékok és egy nagyon boldog gyerek a medencébe, vaníliafagyi a kézbe és már kezdődhetett is a pool-party :))))

Azt hiszem, telibe találtam, Marcel csak úgy ragyogott, mondanom sem kell, hogy nagyon élvezte, ki sem akart szállni a vízből :))) Legszívesebben én is beültem volna mellé, csak hát ahhoz elég kicsi a medence :))
















Mindenesetre ma reggel az első mondata az volt, hogy akkor ma is strandolunk, ugye? :))))

Dienstag, 18. Dezember 2012

Grittibänz

Pár hete megkértem Marcel egyik óvónénijét, hogy írja már fel nekem azoknak a cd-knek a címét, amit az oviban hallgatnak, mert egyrészt Marcel nagyon sokat dúdol, halandzsázik itthon és foggalmam sincs, mit énekel, másrészt meg gondoltam, hogy Marcelnek is tetszene, ha itthon is hallgathatnánk, ha ismerős lenne neki.

Az egyik cd, amit megvettünk Andrew Bond: Zimmetstern han i gern - című cdje volt, Marcelnek felragyogott az arca, mikor meghallotta itthon is a már oviból ismert dalokat. Az egyik szám címe "Grittibänz", mikor olvastam, sejtésem sem volt róla, hogy az mi lehet, eszik-e vagy isszák :))) Aztán Marcel felvilágosított, hogy eszik, mert ez nem más, mint egy kelt tésztából sütött, mazsolával, magokkal kidíszített kis emberke. Gondolom az oviban meséltek nekik erről és biztos meg is mutatták, hogy hogy néz ki, mert legközelebb mikor mentünk boltba, Marcel rögtön megmutatta nekem a kenyerespultnál :)) (csak zárójelben jegyzem meg, hogy lassan fordul a kocka, ő lesz az én tanítómesterem, tolmácsom, legalább is ami a schwitzerdütsch-öt illeti, nagyon sok mindent megért már és olyan berni tájszólással tud beszélni, hogy csak na :)) persze csak itthon :))

Megbeszéltük, hogy hétvégén mi is sütünk Grittibänz-et, addig pedig utánanéztem, hogy tulajdonképpen miről (kiről) is van szó :)))

A Grittibänz egy kalácstésztából készült emberke, az eredetét a 16. századra vezetik vissza. Akkoriban december 6-án iskolás gyerekek - egyikük mikulásnak öltözve - vonultak végig az utcákon, a felvonulás végén pedig minden gyerek egy kis kalácsot kapott. A Grittibänz név kb. 150 évvel ezelőtt tűnt fel, "Bänz" a férfi egyik szinonímája volt, a "Gritti" pedig a "Grätsche", azaz terpeszállást jelentette. Tehát a Grittibänz nem más, mint egy terpeszállásban álló férfi kalács-emberke, ami most már az egész adventi időszakban megtalálható a pékségekben. Egy dal is tartozik hozzá, ha kinyitjátok a fentebb belinklet cd-t, akkor bal oldalon a 9-es számnál bele lehet hallgatni :))

Hozzávalók (bár szerintem ha van valakinek bevált kalács-receptje, lehet abból is sütni :))

500 g liszt
kicsi só
cukor (ízlés szerint, ki mennyire édesre szeretné a tésztát)
75 g puha vaj
2,5 dl tejben megfuttatott élesztő (kb. 20 g)

Az élesztőt langyos-picicukros tejben felfuttatjuk (az enyém sajnos nem jött fel annyira, így kicsit tömött lett a tészta), a lisztet a többi hozzávalóval elkeverjük, hozzáöntjük az élesztőt és jól összedolgozzuk. Utána kb. 10 percig dagasztjuk, hogy szép sima, puha és elasztikus nem lesz a tészta (jó kis kar-edzés :)) Aztán pihentetjük, amig kb. kétszeresére nem nő.

Utána kis hengereket vágunk belőle és oválisra nyomkodjuk. A lábának és kezeinek késsel bevágjuk a tésztát, aztán fejet formázunk és jöhet a díszítés, sapka, sál, öv tésztából, a szemek, orr, gombok mazsolából, kinek hogy tetszik :) Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, tojássárgával megkenjünk és 180-200 fokon 30-40 percig sütjük. Ebből a tésztából 4 emberke lesz, én hármat csináltam és még egy kis fonott kalácsot, elég dudik lettek, legközelebb kevesebb tészta kell majd :))) Marcel nagyon élvezte és megint tanultunk valamit a svájci hagyományokról.







A hétvégébe belefért még egy kis kreatívoskodás, Marcel-kézfenyőfát és mikulás-családot készítettünk, közben Marcel nagy lelkesedéssel festegetett, teljesen felismerhetően repülőt, helikoptert, rakétát és pálmafát hatalmas napocskával :))



Láttunk Thun belvárosában mikulás- motoros felvonulást is, bár túl sok minden nem látszik a videón, szuper, feldíszített motorokkal robogott el melletünk rengeteg mikulás :)


Aztán mivel 7végére megjött az eső és a meleg, elmosva, elolvasztva az összes havat, kitaláltuk, hogy felmegyünk Wengenbe, ahol bár eléggé vizes és kemény, de legalább volt még hó :) Marcel most imádja a havat, szerintem egyik évben sem lelkesedett érte ennyire, így ezt a kis kirándulást is nagyon élvezte :)) És igen, ez a nagy előnye, ha az ember ilyen helyen lakik, hogy fél óra autózás után fent lehet a havas hegyeken :)









Kicsit jeges a vize, nem szívesen fürdenék benne :)))
 




Számoljuk vissza a napokat, Marcel egyre izgatottabb, nekünk pedig még hosszú a listánk a hétre, de reméljük, hogy otthon lesz majd idő egy kis pihenésre, feltöltődésre is :))