"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 31. Januar 2012

3,5

Igaz, lassan 3 hete volt, de mivel már úgy is régen írtam csak Marcelről és ez azért mégis csak egy kerekebb forduló, így ez a poszt az övé lesz :))

Közhely, de nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, nagyon jót tesz neki, ha otthon vagyunk, sokkal nyitottabb, barátságosabb idegenekkel is, rengeteg más inger éri és csak úgy szívja magába a világot. És ami a legszembetűnőbb és aminek a legjobban örülök, hogy semmi baj nincs a szocializálódásával, az első 5-10 perc megfigyelés után szuperül eljátszik, kommunikál saját korabeli vagy idősebb gyerkőcökkel, feltéve ha azonos nyelvet beszélnek :)) Szereti, ha magyar nyelvet hall maga körül :)))

Az elmúlt fél év legnagyobb változása, hogy elkezdett oviba járni, igaz, csak két napot egy héten, de legalább gyerektársaságban van és ismerkedik a (számomra még mindig érthetetlen) schwitzerdütsch-csel. Kezdetben sokat beszélt magyarul az oviban, de aztán rájött, hogy nem értik és szerintem kezdi zavarni. Az biztos, hogy egyre több mindent megért, de mivel őt nem értik meg, nem kommunikál... Soha nem fogom megtudni, milyen lett volna, ha magyar oviba kezd járni, de az elmúlt 5 hét tapasztalata alapján biztos, hogy nyitottabb lenne és jobban érezné magát... Azért reménykedek, hogy idővel megszólal majd németül is, mert otthon sok szót mond már és sokat kérdez, hogy mi mit jelent, de az oviban még nem beszél.

Mióta oviba jár, sokkal többet halandzsázik, gondolom ez is az érthetetlen német nyelv miatt van. Bezzeg itthon be nem áll a szája, dumál, mesél, beszél és folyamatosan kérdez, második "miért-korszakát" éli :)

Egyre választékosabban beszél, helyesen használja a múlt-jelen-jövőidőket, néha a feltételes múltba belekeveredik, nagyon vicces mondatok születnek olyankor. Van pár mássalhangzó, amiket nem tud tisztán kimondani (k, g, r), de én imádom, ahogy beszél :) 

Összességében nagyon könnyű és egyszerű most vele, persze feszegeti a határait és vannak még hisztijei, de sokkal kevesebb és csak otthonra és nekem tartogatja :) Ha máshol vagyunk vagy nálunk vannak mások, mindig a mosolygós, barátságos marketingarcát mutatja :)) Nagyon sok mindenben már partner, élvezet volt vele Bécsbe menni (részletek hamarosan ;), Pestre menni, programokat megbeszélni, szervezni, élmény vele utazni, közben beszélgetni, kapható már viccelődésre és lehet vele együtt nevetni is :) Nagyon jól bírta a sok utazást, idegen helyeken alvást, sok programot, de azért az látszott rajta, hogy napi 2-3 program már sok volt, egy ilyen este, mikor odabújtam mellé, azt mondta: "Anya, ma nem volt olyan jó nap, mert túl sok helyen voltunk" :) 

Az evés még mindig mumus, eléggé válogatós és rosszevő, a reggeli műzlijét még csak-csak megeszi, de ebédre már nagyon trükközni kell, hogy olyan kerüljön a tányérjára, ami kénye-kedvének megfelelő :) Van 3 kedvenc kajája, azokat variálom, az újdonságokat legtöbbször visszautasítja. 

Az alvásról külön már nem írok, ez a mi kis harcunk, hol ő nyer, hol pedig én vesztek, azért majd talán lesz még egy olyan éjszaka az életemben, amit végig tudok aludni :))))

Mesében még mindig nagy kedvenc az APG, de most már végighallgat Andersen vagy Grimm meséket is :) Tévét nem néz, dvd-t is keveset, szerencsére eddig még nem szippantotta be teljesen a virtuális világ :)

Továbbra is szám-mániás :))) 300ig felismeri a számokat, de százasával 1000ig is elszámol. Kisebb számokat összead, kivon, keresztmamájáéktól kapott mágneses számokat, azóta az a nagy kedvenc :) Tisztában van a mínusz jelentésével is, és egyik kedvenc autós időtöltésünk, hogy mondok két 3jegyű számot, ő pedig megmondja, melyik a kisebb vagy a nagyobb :) Ismeri a páros-páratlan számokat, előre és visszafelé is elmondja őket. 

Fejében van a naptár, ismeri a hónapokat, napokat (ezek már németül is jól mennek), emlékszik dátumokra, amivel sok mindenkit ledöbbent :) pár napja nagynénémnek (aki véletlenül pont matektanár, tehát van rálátása a dolgokra és számokra) magyarázott valamit, kb. így: "Tudod, az december 31-én volt, akkor, amikor volt a tüzijáték" :)
De vicces volt, mikor egy ruhaboltban elkezdte mondani a méreteket, kb. így: "Nekem 104-es kell, de nézd, ez itt csak 74-es, az túl kicsi, ez meg 156-os, az meg akkor lesz jó, ha már 10éves leszek :)" Összeszaladt a fél bolt, hogy honnan is tudja így a számokat, persze nekem nem újdonság, de ilyenkor (is) látom, mennyire nem természetes.. Hát ez van, ő már ilyen kis szám-zseni, hihetetlen memóriával :)

Ismeri az összes nagy- és a legtöbb kisbetűt is (kivéve a kettős betűket). Ha egyszerűbb szavakat írok le neki, azokat szépen elolvassa :)) Szereti a térképeket bogarászni, és ismerkedik a bolygókkal is :) Számomra is lenyűgöző, ahogy kezeli az i-phone-omat, ahogy beírja a kódot és kiválasztja a kis játékait (innen egyébként a bolygó-imádat is, mert az egyik játékban bolygó-puzzlet kell összerakni). Most lehet rám vetni a súlyos köveket, hogy a gyerekem 3,5 évesen okostelefonnal játszik, de kizárólag ha úton vagyunk vagy étteremben és szeretnék nyugiban megenni egy ebédet...Egyébként pedig csak számos és betűs játékok vannak rajta, amiből még tanul is :)))

Itthon pedig megy a nagy játszás, persze 5 hét elvonás után a kisvasút volt a legnagyobb sláger, de megint előkerült a lego is (bár azzal inkább csak akkor játszik, ha van ott valaki vele), szerepjátékokhoz a pénztártgép és az orvosi táska (haláli volt, ahogy unokahúgom 3 éves kislányával doktorbácsisat játszottak :), no és persze vannak az új társasok, a számos zingo, a carcassonne gyermekei (imádjuk!!!!!), ami szintén megunhatatlan :))

106 cm, 16 kiló és a 29-es lába :)))) Imádjuk és hálásak vagyunk, hogy van nekünk és minket választott szüleinek :)))






Montag, 30. Januar 2012

Visszaráz(k)ódás

Tegnap este rendben visszaértünk Thunba, azért 5 hét otthonlét után furcsa volt, mit nem mondjak...

Az út jó volt, mert megaludtunk Németországban, így a kétszer 5 óra kibírható :) A szombat este azért egy kicsit kalandosra sikeredett, mikor beértünk a kisvárosba, ahol foglaltuk a szállást, már gyanús volt, hogy minden olyan sötét... a hotelhez érve láttuk, hogy feketék az ablakok, a recepción pedig gyertyák világítanak :))) Totál áramkimaradás volt az egész városban, így bechekkolni sem tudtunk rendesen, mivel nem működtek a számítógépek sem. A szobába egy kis zseblámpával botorkáltunk fel, Marcel persze élvezte a szitut :)
A hotelnek szuper étterme van, máskor is megaludtunk már itt és most is azért esett erre a választás, mert azon kívül, hogy tényleg pont félúton van, irtó finomakat lehet kajálni. Már előre örültünk neki, Gábornak már csorgott a nyála egy jó kis steak-re, és én is elképzeltem már valami finom ételt, korgott a gyomrunk, mikor odaértünk, de közölték velünk, hogy no áram, no kaja.....mindezt este nyolckor...
Egy helyen láttunk villanyt, a McDonaldsban, így a kényelmesen, szép környezetben elköltött finom vacsi helyett olajos hideg sültkrumplit ettünk íztelen szendvicsekkel szalvétáról...

Ettől eltekintve eseménytelen volt az út, egyik határon sem állítottak meg minket sem autócsempészésért, sem pedig más áruk csempészéséért (erről hamarosan részletesen írok!!!), Marcel is jól bírta és a végén már majd kiugrott a bőréből örömében, annyira várta már, hogy itthon legyen :)))
Már csak a 34 db (!!!!!) cuccot kellett felcipelni a garázsból, azt hiszem, nekünk lassan egy pótkocsis teherautó sem lesz elég :)))) Bár az is igaz, hogy ha otthon vagyunk, tényleg igyekszem mindenből bevásárolni, könyvek, ruhák, élelmiszerek, na nem mintha itt nem lehetne kapni, de azért árban van egy kis különbség... (de mindig mosolyognon kell azon, hogy ha hazafelé megyünk, akkor tele az autó cailler csokival és gruyère sajttal, visszafelé pedig jön a túró, túrórudi, pilótakeksz és sportszelet :) na meg persze a sok finom házi kaja, amivel anyukám lát el minket :)))

Marcel nagyon boldog, neki mégis csak ez az otthona és bár tényleg nagyon jól érezte magát Magyarországon, szerette a pörgést, a sok embert, a sok programot, de az utolsó héten már nagyon számolta a napokat visszafelé :)
Nekem nehéz, persze minél többet vagyok otthon, annál nagyobb a honvágy, annál jobban hiányoznak a rokonok, család, barátok...

Most át kell állítani magam az itteni életre, szerdán már ovi (ha csak nem lesz betegebb Marcel, mert hogy keretes szerkezetet adjunk a téliszünetnek, betegen volt, mikor hazaértünk és kicsit most is meg van fázva, de remélem, semmi komoly...), aztán belevetjünk magunkat az itteni kapcsolataink ápolásába :)))

No és persze a blogírásba :)))))

És hogy fotók nélkül addig se legyetek, teszek fel pár balatoni naplementéset, ilyen arcát mutatta, mikor elbúcsúztunk tőle...







Donnerstag, 26. Januar 2012

Vége

Lassan lejár a téli szünet, mind ami a magyarországi látogatásunkat, mind ami pedig a blogírást illeti.

Nagyon sűrű volt a programunk, rengeteg helyen jártunk, még több baráttal, ismerőssel, rokonnal találkoztunk (persze sajnos megint volt, aki kimaradt), voltak nagy beszélgetések, Marcelnek mindig volt társasága, jàtszópajtása, volt sok utazás, játszóházak, pancsolások, metrózások, jó kajálások, még jobb masszázsok, a Libri és az Alexandra kifosztása (kb. 20 kilónyi könyvet vettem ;), nagy családi összejövetelek és rengeteg játék.

Mindenről lesz majd részletes, képes beszámoló, persze kis matekzsenim 3,5 éves összefoglalója sem maradhat ki.

Marcelnek egyébként már nagyon hiányzik Thun, hiába, őt több minden köti oda és sok volt már neki ez az öt hét. Nekem viszont most megint nagyon nehéz lesz visszamenni, visszaszokni, megint lemondani nagyszülőkről, barátokról, itthonról....

Lassan visszatalálok a bloghoz is, jól elhanyagoltam a kis bébimet az elmúlt hetekben, de már bizseregnek az ujjaim, hogy írjak megint :)))

Mittwoch, 4. Januar 2012

Szünet

Kicsit hosszabb lesz ez a mostani téli szünet, legalábbis ami a blogírást illeti...

Az emúlt hetekben történt pár olyan dolog, ami kicsit kibillentett az egyensúlyomból, amire még a folyamatosan tartó betegeskedés is rátesz egy lapáttal.

Ha rendbeszedtem magam testileg és lelkileg, akkor írok majd megint, hisz elmaradt a múlt év összegzése és sok más dolog is, amit szeretnék lejegyezni. Mert nagyon fontos nekem ez a blog, de most úgy érzem, hogy muszáj egy kis szünet...