"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 30. Januar 2012

Visszaráz(k)ódás

Tegnap este rendben visszaértünk Thunba, azért 5 hét otthonlét után furcsa volt, mit nem mondjak...

Az út jó volt, mert megaludtunk Németországban, így a kétszer 5 óra kibírható :) A szombat este azért egy kicsit kalandosra sikeredett, mikor beértünk a kisvárosba, ahol foglaltuk a szállást, már gyanús volt, hogy minden olyan sötét... a hotelhez érve láttuk, hogy feketék az ablakok, a recepción pedig gyertyák világítanak :))) Totál áramkimaradás volt az egész városban, így bechekkolni sem tudtunk rendesen, mivel nem működtek a számítógépek sem. A szobába egy kis zseblámpával botorkáltunk fel, Marcel persze élvezte a szitut :)
A hotelnek szuper étterme van, máskor is megaludtunk már itt és most is azért esett erre a választás, mert azon kívül, hogy tényleg pont félúton van, irtó finomakat lehet kajálni. Már előre örültünk neki, Gábornak már csorgott a nyála egy jó kis steak-re, és én is elképzeltem már valami finom ételt, korgott a gyomrunk, mikor odaértünk, de közölték velünk, hogy no áram, no kaja.....mindezt este nyolckor...
Egy helyen láttunk villanyt, a McDonaldsban, így a kényelmesen, szép környezetben elköltött finom vacsi helyett olajos hideg sültkrumplit ettünk íztelen szendvicsekkel szalvétáról...

Ettől eltekintve eseménytelen volt az út, egyik határon sem állítottak meg minket sem autócsempészésért, sem pedig más áruk csempészéséért (erről hamarosan részletesen írok!!!), Marcel is jól bírta és a végén már majd kiugrott a bőréből örömében, annyira várta már, hogy itthon legyen :)))
Már csak a 34 db (!!!!!) cuccot kellett felcipelni a garázsból, azt hiszem, nekünk lassan egy pótkocsis teherautó sem lesz elég :)))) Bár az is igaz, hogy ha otthon vagyunk, tényleg igyekszem mindenből bevásárolni, könyvek, ruhák, élelmiszerek, na nem mintha itt nem lehetne kapni, de azért árban van egy kis különbség... (de mindig mosolyognon kell azon, hogy ha hazafelé megyünk, akkor tele az autó cailler csokival és gruyère sajttal, visszafelé pedig jön a túró, túrórudi, pilótakeksz és sportszelet :) na meg persze a sok finom házi kaja, amivel anyukám lát el minket :)))

Marcel nagyon boldog, neki mégis csak ez az otthona és bár tényleg nagyon jól érezte magát Magyarországon, szerette a pörgést, a sok embert, a sok programot, de az utolsó héten már nagyon számolta a napokat visszafelé :)
Nekem nehéz, persze minél többet vagyok otthon, annál nagyobb a honvágy, annál jobban hiányoznak a rokonok, család, barátok...

Most át kell állítani magam az itteni életre, szerdán már ovi (ha csak nem lesz betegebb Marcel, mert hogy keretes szerkezetet adjunk a téliszünetnek, betegen volt, mikor hazaértünk és kicsit most is meg van fázva, de remélem, semmi komoly...), aztán belevetjünk magunkat az itteni kapcsolataink ápolásába :)))

No és persze a blogírásba :)))))

És hogy fotók nélkül addig se legyetek, teszek fel pár balatoni naplementéset, ilyen arcát mutatta, mikor elbúcsúztunk tőle...







Kommentare:

Anonym hat gesagt…

welcome back, (önző módon) már nagyon vártunk!
berry

khase hat gesagt…

Berry, köszii, irok, irok, irok, ahogy az idöm es Marcel engedik :)))
Jooool vagytok mar??? Mikor skajpolunk?? puszi