"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 10. Februar 2012

Az én Bécsem :)))

Másfél éve már, hogy elköltöztünk a városból, ahol 15 évet éltem és ha Magyarországon vagyunk, akkor természetes, hogy mindig ellátogatok, visszatérek Bécsbe is pár napra.

Érdekes dolog ez, mert ha Svájcban vagyunk, akkor bár még mindig sokat gondolok Bécsre, de nem érzem azt a hasogató fájdalmat, honvágyat, mint régen (legalábbis ami a városra vonatkozik, a barátok hiánya még mindig nagyon fájdalmas:(  Ez azonban rögtön megváltozik, mihelyst közelebb kerülök hozzá, alig tudom kivárni, hogy megint ott legyek és mikor autózok, sétálok vagy épp kávézom Bécsben, minden olyan ismerős, minden olyan "jószagú", olyan puha, biztonságot nyújtó, olyan OTTHONos....

Szeretem Bécset és akármerre is sodor minket az élet és a sors (azért remélem, egyszer vissza Bécsbe:)), nekem mindig is egy különleges város marad, hisz életem nagyon jelentős 15 évét itt éltem le, rengeteg csodás élmény köt ide, sok jó barát és végül de nem utolsó sorban legnagyobb csodánk, Marcel születése is!

Mióta elköltöztünk, Marcel nem volt Bécsben, de most mindenképp szerettem volna, ha eljön velem. Kíváncsi voltam, emlékszik-e valamire is élete első két évéből, van-e olyan hely vagy épület, ami ismerős neki, emlékszik-e Schönbrunnra, a mókusokra, a helyekre, ahol oly sokat sétáltunk. És persze a bécsi barátok is szerették volna már látni Marcelt másfél év után :)

A régi házunk parkolójában álltunk meg és mivel a kódot még mindig tudom, így be tudtunk menni a lakóparkba is :) Megmutattam Marcelnek a házat, ahol laktunk, a volt szobája ablakát, a kertet, az utcát, Schönbrunnt, de nem emlékezett semmire... Persze hogy is gondoltam volna, 2 éves sem volt, mikor utoljára járt ott és az elmúlt másfél évben annyi sok élmény, annyi minden más, annyi sok inger érte, hogy szép lassan kitörlődött minden az emlékezetéből.... Bevallom, kicsit csalódott voltam, de talán egyszer majd lesznek olyan emlékei is Bécsről, amiket nem felejt el :)

Sajnos nem fogtunk ki túl jó időt (pontosabban ömlött az eső és hideg volt), így egy nagy schönbrunni sétáról letettem, viszont Marcel nagy örömére metróztunk egyet :) Így aztán össze tudta hasonlítani két főváros metróját is :)

És mivel nincs Bécs kávézás nélkül, muszáj volt egy jó kis wiener melange-ot innom :)

De a legjobb az volt, hogy megint találkoztunk bécsi barátokkal :)) Juditékhoz mentünk és bár Marcel elaludt az autóban, így elég kómás volt, mikor odaértünk, de pár perc alatt feltalálta magát a lányok között és onnantól kezdve ment a buli estig :) Mártiék is becsatlakoztak, Laluval teljes volt a csapat, négy lány és egy pasi :))) A trikrek pár hónaposak, bébik voltak még, mikor Marcel utoljára látta őket, de jó érzés volt látni, hogy milyen jól eljátszanak egymással (és közben szakadt meg a szívem, ha arra gondoltam, hogy milyen ritkán találkozunk és milyen nagy haverok lennének már, ha Bécsben maradtunk volna...). A hatalmas hangzavar ellenére mi csajok is elég sokat tudtunk dumálni és mivel úgy elszaladt az idő és késő este lett, nem indultunk már haza, hanem menedéket kértünk Mártiéknál :)

Marcel annyira jól bírta, tényleg olyan flexibilis voltam vele, mintha egyedül mentem volna, mindenhez alkalmazkodott, ügyesen nagyfiúsan meg tudtam vele beszélni mindent, de gondolom az is hozzájárult, hogy ő is nagyon jól érezte magát :) Hiába, a vérében van :))))

Lányok, még egyszer köszönünk mindent, nagyon jó volt Veletek, Nálatok és azt hiszem, a mi esetünkben tényleg igaz az, hogy mindegy, milyen messze élünk egymástól, mindegy, milyen sokáig nem találkozunk, a barátságunk örökké megmarad!!! De azért piszkosul hiányoztok..... (na már megint jó szentimentális lettem a végére, hiába, most megint nosztalgikus hangulatba kerültem...).

Inkább mutatok fotókat, ha ezeket nézem, mindig jobb kedvem lesz :))))






1 Kommentar:

Ági meg az angyalai hat gesagt…

Megértelek. Viccesen hangzik, de nekem a 15 hónap Párizstól is hasonlóan bizsereg a szívem ha leszáll a repülő és tudom hol mit csináltam és igen, még a szagokra is emlékszem.. Hát akkor neked milyen érzés lehet Bécs!!!
Az biztos, ha egyszer több napra is elmegyünk a családdal Ausztria fővárosába, tőled kérek útravalót, tanácsot, ötletet.

Ági