"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 23. Februar 2012

Már megint egy "őrültség" :)))

Adott egy szabadnap, mikor se ovi, se torna, se úszás, se más program, viszont csodálatos idő, napsütés, hát persze hogy nem tudunk megülni itthon, már megint mennünk "kell" :)

Mivel télen még nem igazán szánkóztunk, gondoltam, lassan jó lenne, mert aztán elolvad a hó és hoppon maradunk :) Körbenéztem a neten, de a közelben sehol sem írtak kifejezetten családi vagy gyerekpályát, mondjuk szerettem volna valami hosszabbat, hogy ne az legyen, hogy 10 másodperc alatt lent vagyunk, aztán mászhatunk fel újból.

Végül úgy döntöttem, hogy Wengen felé indulunk, fel a Kleine Scheideggre vonattal, onnan indul le egy szánkópálya, kb. 8 -10 km hosszú, de van a vonatnak több félállomása is, tehát nem muszáj végig szánkóval lejönni. A youtube-on találtunk egy videót, ami ott készült, Gábor csak annyit mondott, nem biztos, hogy ott kellene kezdeni, igaz ami igaz, a képek alapján volt benne néhány durva lejtő és kanyar :) Mindenesetre megvettem oda-vissza a vonatjegyet :))

Felfelé haladva csodás látvány tárult a szemünk elé, kék ég, napsütés, iszonyat mennyiségű hó, na és a hármasfogat, Eiger-Mönch-Jungfrau négyezresei, nem bírok betelni velük :)

A Kleine Scheidegg csak úgy nyüzsgött síelőktől, szánkózóktól, nem mi voltunk egyedül, akik ki akarták használni a szép napot :) Hát igen, azt hiszem, ez tényleg most egy nagy privilégium nekem, hogy fél óra autózás után ilyen helyeken lehetek és akár egy délután erejéig is de túrístának, telelőnek érezhetem magam :))

Kicsit nézelődtünk, persze meg kellett várnunk, míg elindul egy vonat fel a Jungfraujoch-ra (ez a kirándulás is érik már nagyon :))), aztán elindultunk lefelé :)) A szánkópálya szinte végig a vasút mellett vezet és egyben túristaút és sípálya is, tehát nem a legjobb megoldás, mert sokkal jobban kellett figyelni, kerülgetni a lassabb gyalogosokat és vigyázni, hogy hátulról ne jöjjön belénk egy gyorsabb síelő.
2100 méterről indultunk és úgy gondoltam, hogy a Wengernalp megállóig megyünk le, ami 1874 méteren van, tehát nem vészes a szintkülönbség. Csak egy helyen volt igazából veszélyes, mikor is egy sípályát kereszteztünk, ráadásul egy eléggé meredek szakasz után, ott nem volt más választásom, mint felborulni, máshogy nem tudtunk megállni :)) Szerencsére Marcel élvezte, kommentált végig mindent, pedig elég sok havat kapott az arcába menet közben is :)

A Wengernalpnál aztán pont előttünk ment el a vonat és mivel fél órát nem volt kedvem várni, mit csináltunk???? Persze, folytattuk lefelé az utat szánkóval :) Na ez a szakasz már közelsem volt méznyalás, itt már nem nagyon lehetett lazítani, szinte elkopott a hótaposóm sarka, annyit kellett fékeznem, hogy se a szakadékba ne essünk, se a kanyarokban ne szálljunk el, se pedig a fáknak ne menjünk neki :))) Itt is volt néhány borulásunk, pörgésünk, persze ha az ember már ismeri a pályát, akkor merészebben is neki lehet lódulni, én azért óvatosabb voltam :)

Az utolsó félállomásnál, Wengen-Allmend-nél már meg sem álltunk, gondoltam, az utolsó szakasz már nem lehet annyira vészes :) Nem is volt, sőt, mivel az egyik elágazásnál rossz felé kanyarodtam, így nem dirket a falu központjába, hanem egy nagy kerülőúton, ahol azért többször húznom is kellett a szánkót, értünk a falu végéhez... Na ott már eléggé el voltam fáradva, közben teljesen besötétedett (majdnem 2 órát jöttünk lefelé, 800 méter szintkülönbséget teljesítettünk, persze azért megálltunk közben), és már naggggyon szerettem volna a vonatban ülni :)
A lemenő nap csodásan megvilágította, narancsos-pirosra festette a hegycsúcsokat, csodás látvány volt a végére.

Jól elfáradtunk mind a ketten, nekem olyan izomlázam lett, hogy csak na, nem is gondoltam volna, hogy a szánkózás ilyen megerőltető is lehet :))) Persze más egyedül szánkózni és más gyerekkel, de összességében nagyon jól sikerült ez a kirándulásunk is :) Legközelebb azért ilyen utakat csak Gáborral együtt vállalok be :)))

Fotók helyett most jöjjön egy kis videó :))

Kommentare:

Csilli hat gesagt…

Orsikám... Bevállalós vagy, de én is simán csúsztam volna:)) Klassz lehetett, bár miután elolvastam, már nem biztos, hogy le mernék csúszni:)) Az viszont fura, hogy sípályán szánkót engednek, én még ezt sehol sem láttam, ami mondjuk nem jelent semmit sem, de szerintem biztonságosabb, ha külön van a kettő. Bár szerintem nem a síelők jelentenek veszélyt a szánkósokra, hanem fordítva:D A síelésbe ugyanis benne van, hogy alapból sokszor kell kerülgetni a kezdőket, így hozzászokik az ember:) Nade egy őrült szánkós simán veszélyes lehet a nyugiban síelőre:))))))))))))) Na de nem kötözködök tovább, inkább megyek alukálni, holnap várnak a pályák (vagyis az az egy 11 km hosszú:))
sok puszi Nektek!:)
klassz volt a videó is!!!!

Bea hat gesagt…

Hát ez szuper lehetett:)
Meg sem közelíti az én gyerekkori szánkós emlékeimet a városi "szánkózóhegyen":)
Én is kipróbálnám szívesen.

khase hat gesagt…

Csilli, Bea, tenyleg szuper volt, az a legjobb ezekben a hosszu palyakban, hogy nincs az, h lecsuszol fel perc alatt, aztan megint lehet felhuzni a szankot :) Persze utolag nem vagnek bele egyedül, ha Gabor is ott lett volna, azert jobb lett volna :) De nem en voltam az egyetlen gyerekkel, voltak meg kisebb babak is, akikkel csuszkaltak :)))