"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 27. Februar 2012

Megtiszteltetés :)

A hétvégét Genf mellett lakó barátainknál, Ildiéknél töltöttük, akiket bár még csak két éve ismerünk, de nagyon sok szép emlék köt össze minket, az elejétől egy hullámhosszon voltunk és a kezdeti internetes (táv)kapcsolatból mára igaz barátság alakult ki közöttünk. Talán az lehet a titka, hogy ilyen különösen jól működik ez barátság, hogy nem csak mi csajok, hanem a pasik és a gyerekek is nagyon jól kijönnek egymással. A gyerekek  kezdenek szépen összenőni, Petra lassan két éves lesz, már nem csak rombol (ahogy Marcel mondaná :), most volt az első alkalom, hogy néha már egymással is játszottak egy kicsit :)

Nagyon jó hangulatban telnek az ilyen hétvégék, vannak nagy beszélgetések, rengeteg nevetés és isteni fondue :)))

Most még egy kis kirándulás is belefért, Annecybe mentünk el szombaton, az Alpok Velencéjének is nevezett francia kisvárosba. Nagyon hangulatos városka, a Lac d'Annecy partján, kis csatornák, szűk utcácskák, hidak és sok igazi kis francia vendéglő :) Tavasszal-nyáron biztos, hogy még szebb, de még így is megfogott, hogy nem voltak színes virágok és zöldellő fák :) Volt viszont az egész belvárost beterítő bolhapiac, szívesen elbogarásztam volna, de a gyerekeknek más véleményük volt :)



Szombat este (vagyis inkább éjjel :))) aztán jött a nagy meglepetés: Ildiék megkérdezték, hogy lennénk-e Petra keresztszülei :)) Nagyon meglepődtünk és igen nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy minket kértek meg, hogy minket választottak :) Persze igent mondtunk és rögtön koccintottunk is a barátságunkra, a keresztszülőségre és Petrára :) Még mindig meg vagyunk hatódva és nagyon örülünk ennek a "feladatnak" :)

Hát igen, ha két évvel ezelőtt nem kezdek el blogot írni (atya ég, már több, mint két éve írom és meg sem emlékeztem róla :), akkor nem találkozunk össze és kevesebbek lennénk egy mély barátsággal :) Az meg már csak a sors fintora, hogy Marcel keresztpapája francia, a mi keresztlányunk pedig hamarosan franciául fog tanulni/beszélni az oviban és az iskolában :)

1 Kommentar:

Ferilka hat gesagt…

Újdonsült keresztanyu! Tényleg klassz, hogy megtaláltuk egymást és vagyunk egymásnak! És hidd el, mi örülünk a legjobban, hogy így alakultak az események és barátságunk :-)