"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 4. März 2012

Top of Europe

Két héttel azután, hogy Svájcba költöztünk, ünnepeltük Marcel második szülinapját. Szerettük volna emlékezetessé tenni és mivel akkor még nem ismertük ki magunkat itt, viszont tudtuk, hogy van egy hegy, amit úgy hívnak, hogy Jungfrau, ahova kisvonat megy fel és ahol Európa legmagasabban fekvő vasútállomása található (3454 méter magasban :), gondoltuk, első kirándulásnak nem lenne rossz :) Aztán megnéztük a honlapon az árakat és azonnal kiábrándultunk, mivel 190 frankba kerül egy felnőtt jegy!!!! A szülinap így is emlékezetes maradt, a Jungfrau pedig azóta ott motoszkált bennünk, rengetegszer kirándultunk már a lába előtt, rengetegszer néztünk fel rá vágyakozva, a Sphinx-re, ami a Jungfraujoch jelképe, hogy milyen jó lenne, ha.....


Pár hete volt a Coopban (svájci bevásárlólánc) egy akció, miszerint aki 100 frank felett vásárol, kap egy bont, amivel a 190 frank helyett 53 frankért fel lehet menni a Jungfraura!!!! Az akció csak a helyi lakosokra vonatkozott, hiszen túrista jön rengeteg, a világ minden részéről (kb. 700.000 évente!!!!!!), viszont a helyiek nem nagyon engedhetik meg maguknak ezt kiruccanást.

Persze mondanom sem kell, hogy mi is lecsaptunk a bonra, ezt nem lehetett kihagyni, hogy majdnem negyed áron feljutunk Európa tetejére :))) Március 31-ig érvényes a bon, de mivel nekünk a március nagyon be van táblázva és azért itt tényleg fontos az is, hogy szép idő legyen, hogy az ember lásson is valamit, ha már felvonatozik olyan magasra, tegnap korán reggel, miután megnéztük az összes időjárás-előrejelzést és webcamerát, összepakoltunk és indultunk is :))

A Jungfraubahn idén ünnepli 100éves fennállását, 1912. augusztus 1-jén, 16 év építés után érkezett fel az első vonat a Jungfraujochra. (A Jungfraujoch a Mönch és Jungfrau csúcsokat összekötő hegygerinc legalacsonyabb pontja). A vonatok a Kleine Scheidegg megállótól indulnak és a közel 9,5 km alatt 1400 méter szintkülönbséget tesznek meg.



Az első megálló az Eigergleccser (2320 méteren), idáig még a szabad ég alatt jön a vonat, hogy aztán "eltűnjön" a hegy gyomrában és a maradék 7,2 km-t végig alagútban tegye meg!!! Még elképzelni is nehéz, hogy hogyan tudták több, mint száz évvel ezelőtt ezt a vasutat megépíteni, az akkori technológiával, akkori eszközökkel, szerszámokkal, dacolva a hideggel, a magaslati levegővel, a gleccserekkel, a sziklákkal. Hatalmas emberi teljesítmény!!

A második megálló az Eigerwand, 2865 méteren. 5 percet áll a vonat, ki lehet szállni, hogy az Eiger hatalmas északi falában vájt ablakain keresztűl csodás kilátásban legyen részünk. Lábunk előtt a Kleine Scheidegg állomása, mintha csak makett lenne, akárcsak Grindelwald falu, a szétszórt házaival.


A harmadik megálló az Eismeer, 3159 méter magasban. Itt szintén ki lehet szállni, kicsit komikus is, ahogy a rengeteg túrista kiözönlik a vonatból, megcélozza a hegy falába vájt ablakokat, ellő egy tekercs filmet és száll vissza a vonatba :))) De tény, hogy csodaszép látvány tárul a szemünk elé! Itt kezdődnek a gleccserek, a hatalmas, feltornyosult hó- és jégtömbök pedig úgy néznek ki, mintha habcsókok lennének :) Köztük a hatalmas gleccserhasadékok, félelmetes és lenyűgöző is egyben!


Kb. 40 perc után ér fel a vonat a Jungfraujochra. Azért mikor először olvastam, hogy ilyen sokat megy a hegy belsejében, akkor kicsit rossz érzés volt bennem, de mivel többször is megáll a vonat, közben pedig kivetítőkön mindenféle infókat mondanak és mutatnak be, így tényleg nagyon gyorsan elszalad az idő :) (a kínai szöveg tetszett legjobban Marcelnek - mert persze a "ferdeszeműek" a legnagyobb célközönség - a fél vonat halálra röhögte magát azon, hogy Marcel hogyan kacag rajta :))

A végállomás is a hegy belsejében van, kiszállás után mi először a Plateau-ra mentünk, vagyis inkább vánszorogtunk, mert igencsak mellbevágott az oxigénhiány :) Hiába, 3500 méteren már más szabályok vannak, sokkal ritkább a levegő, nehezebb a levegővétel és jobban meg kell küzdeni minden egyes méterért :) Nem beszélve a lépcsőkről, mikor nekiindul az ember, aztán a harmadik fokon meg kell állni, mert elfogyott a levegő :))) Saas Feeben voltunk már egyszer ilyen magasan, de ott sokkal kevesebbet mászkáltunk, csak beültünk az étterembe, így nem éreztük annyira az oxigénhiányt. Marcelt zavarta a legkevésbé, ő azonnal akklimatizálódott, mi bizony küzdöttünk fejfájással és szédüléssel is egy darabig.


De mikor kiértünk a Plateau-ra, minden bajunkat elfelejtettük :)) Mesés látvány tárult a szemünk elé, előttünk Interlaken, a Kleine Scheidegg és a Männlichen csúcsa (ami önmagában is magas, de most úgy néztünk le rá, mint valami kis alföldi dombocskára), jobbra-balra hatalmas hegyek, az Alpok vonulatai és hátunk mögött az Alpok legnagyobb gleccsere, az Aletschgletscher. Nehéz szavakba önteni, amit éreztünk, ott fent, Európa (majdnem)tetején :) Szinte meg kellett csípni magunkat, hogy igen, mi vagyunk azok és igen, itt vagyunk fent, ahova oly sokszor néztünk fel már vágyakozva :)))




Miután körbenéztünk a Plateau-n, a Jégpalotába mentünk, ami épp felújítás alatt volt, így elég keveset láttunk belőle, de a Saas Fee-i szerintünk összességében szebb volt.
Egyébként az egész barlang-rendszert felújitják, csinosítják, áprilisban adják át az új részeket, hogy aztán az augusztus elsejei 100 éves szülinapra minden csillogjon-villogjon :)


A Jungfraujochon 3 étterem van, egy elegánsabb és két önkiszolgáló. Az akció nem csak a vonatra, hanem az étteremre is érvényes volt, így megcéloztuk a Crystal nevű éttermet. Sajnos több, mint egy órát kellett volna várni, olyan sokan voltak, így maradt az önkiszolgáló, de így sem panaszkodunk, mert a kilátás ugyanolyan csodás volt és azért nem minden nap mondhatjuk el, hogy az Aletschgleccsert látjuk ebéd közben :)

Ebéd után aztán a hegy másik oldalán mentünk ki, direkt az Aletschgleccserhez :) (végiggyalogolva egy 230 méter hosszú járaton a hegy belsejében). A hegyek panorámájához már "hozzászoktunk", de gleccsert így, ilyen közelről látni, leírhatatlan, óriási élmény volt és vitathatatlanul ez tetszett mind a kettőnknek legjobban :) (Marcelnek az alagútak tetszettek a legjobban, azóta a kisvonatai csak az Eigerre, a Mönchre és a Jungfraura mennek :)))))




Utána Svájc leggyorsabb liftjével (!!!!) mentünk fel 120 métert a Sphinx obszervatórium kilátójához, 3571 méter magasba :) Az obszervatóriumban található Európa legmagasabban fekvő meteorológiai megfigyelőállomása. Tiszta időben el lehet látni a szomszédos országokig, Franciaország, Németország, Olaszország, tegnap délutánra sajnos egy kicsit befelhősödött, így "csak" a közelebbi hegyeket láttuk :) 



Az ajándékboltot is átépítik, így csak egy kisebb elárusító rész volt, de így is sikerült mindhármónknak találni valami megfelelő suveniert :)) (igaz, aranyárban, de a jegyen úgy is spóroltunk és ki tudja, eljutunk-e ide még egyszer :) Bár azért nyáron is megnézném :)))

Fél négykor indulunk lefelé vonattal, Marcel pontosan 7 másodperc alatt elaludt az ölemben :))) Az utasok 95%-val egyetemben, mert amig felfelé még mindenki fitt és tettvággyal teli, ugrál ki-be a vonatból, fotózik és viccelődik, addig lefelé, kimerülve a sok élménytől és főleg a kevés levegőtől, mindenki kókadozik és dől jobbra-balra :)


A Kleine Scheideggen és Wengenen keresztül fél hatra értünk le Lauterbrunnenbe, hat után haza, így több, mint 10 órás volt ez a "kis" kirándulás :)))

De egy életre szóló élmény!!


(ps. még több fotó itt :)

Kommentare:

Csilli hat gesagt…

Orsikám, most nagggggyon irigy vagyok!!!!!:))))))) És naív, mert azt hittem, hogy az eddigi gyönyörűségeket már nem tudod fokozni:)) És de, és csak ámulok-bámulok, hogy ide is eljutottatok:)) És tudom mennyire a szíved csücske Bécs, de bizony ezek a kirándulások azért bőségesen kárpótolnak érte!! Ennyi szépséget... Ó de szívesen mennék én is veletek, ha kint élnénk!:)
Marcel síeléséhez meg annyit, hogy elsőre szerintem klasszul ment, a szerkója nagyon tutti, és én se fizettem volna még feleannyit se egy óráért.. Néha nem értem, hogy a fenébe kérhetnek ennyit. Akinél én tanultam, jó ismerősünk, így az egy hét került 50 euróba (napi 2 óra) de egyébként is 100 euró lett volna. Igaz Ő a Dolomitokban tanít, de ezek a svájciak akkor is irreálisan magas árakat képesek elkérni... Na mindegy nem is ez a lényeg, hanem hogy ügyesek voltatok mindketten, de aztán szavat betartani, és jövőre/idén ti is kezdjétek szépen tanulni a sportot:))v

Anonym hat gesagt…

ez jó döntés volt, ezt nem lehetett kihagyni!!! fantasztikus napotok lehetett!!!

jobbulást Marcelnek, gyógyuljon meg hamar,
puszi,
berry

khase hat gesagt…

Csilli, hát igen, ez egyike volt a legszebb kirándulásunknak... vagyis ez igy nem pontos, mert a kirándulásaink 99%-ában csodás helyekre jutottunk el, inkább azt mondanám, hogy ez volt az egyik leghihetetlenebb, leglenyügözöbb és legkevésbé hétköznapi kirándulás, azok a gleccserek azóta nem mennek ki a fejemböl! (bár az is igaz, hogy ez volt az a kirándulás, mikor annyira fájt szinte végig a fejem és annyit szédültem az oxigénhiány miatt, mint még sehol máshol, de megérte :)))
Ja igen, sielni meg AU-ban fogunk megtanulni, itt rablók, amennyit elkérnek egy óráért....

Berry, tényleg fantasztikus volt, örök emlék :) Jobbulást Neked is, sok pusszi!

Anonym hat gesagt…

Csodás fotók Orsi!!! Egyszer elmennék Veletek kirándulni, mert annyira érzékletesen írsz, hogy úgy érzem nekem is látnom kell mindezt!! ( Pedig nem vagyok nagy hegy-rajongó, a hideget meg pláne nem szeretem)
Puszik, Bogi