"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 27. April 2012

Újabb döntések előtt....

Azt hiszem, nem is mi lennénk, ha eltelhetne pár hónap anélkül, hogy kényelmesen hátradőlünk a nemlétező karosszékünkben és nem kellene megint fontos döntéseket hozni, mérlegelni, gondolkodni, érvelni és vitázni... Lassan kezdem azt hinni, nálunk ez már függőség vagy lehet, hogy különben túl unalmas lenne az életünk????? (na jó, azt nem hiszem, néha már nagyon vágynék arra, hogy ne bizonytalan és átmeneti legyen az élet, hanem kicsit jobban és hosszabb távra tervezhető, de a mi sorsunk könyvében úgy látszik ez van megírva :)

Egy régebbi posztban már írtam arról, hogy mennyire más itt a bölcsi-ovi rendszer, mint Magyarországon vagy Ausztriában. Mikor ideköltöztünk Thunba, végigjártam a lehetséges ovikat (Kita) és végül is tényleg oda vették fel Marcelt (igaz, több mint egy év várólista után), ahova szerettem volna, ami a lehetőségek közül a legszimpatikusabbnak tűnt. Akkor még nem láttunk tovább 1-2 évnél, nem is informálódtunk kellőképpen, ez a mi hibánk volt. Mert közben kiderült, hogy az állami "Kindergarten", ahova 5 éves kortól járhat a gyerek (bizonyos kantonokban már 4 éves kortól), körzetileg van szabályozva, tehát ahol lakunk, annak a körzetnek az ovijába kell beiratni a gyereket.

Amikor ezt a lakást kivettük, nem néztük ilyen szemmel a környéket, csak örültünk, hogy van valami, ahova költözhetünk. De szép lassan kikristályosodott, hogy sok mindent szeretnénk, de azt biztosan nem, hogy Marcel ebbe a körzeti oviba járjon....A városban sincs a legjobb híre (az egyetlen szomszéd család, akikkel beszélő viszonyban vagyunk, szombaton költözik Bernbe, mert a kisfiuk szintén "oviérett" lett és semmiképp nem akarták ebbe az oviba iratni...), maga az épület is egy katasztrófa és a gyerekek nemzeti összetétele... - hát hogy is mondjam, kicsit sem bíztató... És ha már egyszer Svájcban élünk, szeretnénk, ha Marcel az oviban németül tanulna meg....Nem mellékesen a hozzá tartozó iskoláról sem lehet túl sok jót hallani....

Így megint döntenünk kell(ett)..... Mert persze csodaszép hely ez a Thun, itt vannak a hegyek egy karnyújtásnyira, lehet menni kirándulni, szép helyeket látni, de úgy gondoljuk, hogy hosszú távon ez már kevés...

Tehát döntöttünk, hogy most az a legfontosabb, hogy Marcel egy színvonalas, jó oviba-iskolába járjon, hiszen  ez most már sokban befolyásolja az egész életét és szeretnénk neki mindent megadni, hogy jó alapokkal induljon, hogy kihasználja azokat a lehetőségeket, amit Svájc nyújt, de amit Thunban nem tudunk neki megadni.

És tanulva az eddigi hibáinkból, most haditervet változtattunk és először keresünk ovit-iskolát és ha megtaláltuk az igazit, akkor jöhet a lakáskeresés :)

És hogy mit is keresünk? Ezen gondolkodtunk a legtöbbet, sokat beszélgettünk családdal, barátokkal, fórumokon olvastunk utána és megszületett a döntés: szeretnénk, ha Marcel egy bilingual, azaz egy német-angol nyelvű ovi-iskolába járna.
Hogy mik is lennének az előnyei?

  • ezekben az intézményekben a német Hochdeutsch, amivel hosszú távon sokkal többre megy Marcel, mint egy berni dialektussal 
  • ezzel együtt magába szívhatná az angol nyelvet is, azt hiszem, nem kell sokat vitázni arról, hogy ez mekkora előny lenne neki a későbbiekben
  • ezek az ovik-iskolák szinte mindegyike egész napos, ellenben az állami, "sima" kindergartennel", ahol 12-kor vége a tanításnak és mehet minden gyerek, amerre lát.... amellett dolgozni szintén nem egyszerű..
  • a tanulás mellett rengeteg programlehetőséget és szabadidős tevékenységet kínálnak ezek az iskolák, ahogy olvastam, nagyon összetartó közösségekről van szó (ami szintén nem hátrány, ha az ember külföldön él és pont Svájcban, ami azért nem arról híres, hogy olyan könnyű kapcsolatokat kiépíteni, közösségekhez tartozni...)
  • a legtöbb helyen egyben van a bölcsi-ovi-iskola, tehát ha találnánk valami megfelelőt, valami jót, ami tetszik, ahol Marcel is jól érzi magát, akkor nem kellene évente azon gondolkodni, hol folytassa, nem kellene valami mást keresni
Persze mint minden mérlegnek, ennek is két oldala van, itt is vannak hátrányok, amik azért megnehezítik a döntést:
  • az egyik legnagyobb kétségem az, hogy bírná-e Marcel a két idegen nyelvet, nem lenne-e túl sok(k) neki, nem érné-e túl sok kudarc amiatt, hogy nem érti a nyelveket? Mennyivel nehezebb lenne a beszokás, a barátkozás két idegen nyelven? Bár mire bekerülne egy ilyen oviba (én úgy számolom, hogy január lenne esélyes), addigra már lenne olyan szinten a németje, hogy legalább az egyik nyelv nem lenne neki teljesen idegen....(kis keresztlányunk pár hete egy angol-francia bölcsibe jár, Ildivel sokszor végigbeszéltük a témát, ő is tájékozódott, utánaolvasott, tanácsot kért és "megnyugtatták", hogy - feltéve, ha van a gyereknek egy nagyon jó anyanyelvi alapja, ami ugye Marcelnál adott, mert mi csak magyarul beszélünk vele és azt hiszem, elég szépen és választékosan, mégha kicsit pöszén is, műveli ezt a nyelvet -, ebben a korban még nagyon könnyen megy a nyelvtanulás és két plusz nyelvet "elbírnak" a gyerekek...). De Marcel azért eléggé zárkózott, nem lenne-e "trauma" neki plusz még egy idegen nyelv???
  • a másik negatívum, hogy ezek az ovik-iskolák, mivel privátok, mind fizetősek.... és nem is kicsit.... nem sajnáljuk rá a pénzt, hisz Marcel jövőjéről van szó, de tudjuk-e majd végig fizetni a tandíjakat?? És egyáltalán "valók vagyunk" mi egy ilyen "elitebb" közösségbe??? Egy svájci privát iskola közösségébe??? 
Mindenesetre van egy tizes listánk, akikkel felvettük a kapcsolatot, délután nézzük meg az első iskolát, utána majd részletesen beszámolok :) Persze ez még semmi elkötelezettséget nem jelent, első körben tájékozódunk, összevetünk és mérlegelünk.

Ja, ezek az ovik-iskolák szinte kivétel nélkül Zürich-Zug-Luzern környékén vannak, ami a döntést kicsit talán megkönnyítené, mert egyrészt Gábor munkája miatt is jobb, ha valahol Zürich környékén laknánk, sokkal kevesebbet kellene utaznia, másrészt talán nekem is egyszerűbb lenne majd ott munkát találni, hiszen ott sokkal több a lehetőség. És az is biztos, hogy nem sok könnyet fogunk hullajtani, ha végre kiköltözhetünk ebből a lakásból (bár Marcelnek más lesz a véleménye, az biztos, ő nagyon nagyon szeret itt lakni.....őt már előre sajnálom, hogy megint valami mást, valami újat kell megszoknia..).

Úgyhogy megint fel van adva a lecke, megint meg kell próbálni helyesen dönteni, de én nagyon bizakodó vagyok, hogy tanulva a hibáinkból, most sikerül végre tényleg a lehető legjobbat lépni, mind ovi-iskola, mind pedig a lakáskeresés mezején.

(az meg már szinte említésre sem méltó, hogy megint betegek vagyunk, most hogy szép legyen az élet, Gábor is elkapta, úgyhogy versenyt köhögünk, versenyt orrfújúnk és már nagyon nagyon elegünk van belőle....És ha folytatnám a "Van-e rosszabb annál, ha az ember gyereke beteg" című, végtelennek tűnő sorozatot, akkor írhatnám, hogy igen, van, ha az ember lányán kívül a gyereke ÉS a férje is beteg..... :D:D:D:D

Donnerstag, 26. April 2012

Névnapos :)

Ha egyik barátnőm nem köszönti fel reggel a fészbúkon, akkor simán elfelejtettem volna, hogy ma van Marcel névnapja....én gonoszanya... :)

Persze magyarázkódhatnék, hogy mi nem is nagyon szoktunk névnapozni, hisz Gáboré egybeesik a szülinapjával, az enyém pedig nagyon közel van a szülinapomhoz, és különben is van vagy 5 Marcel-névnap a naptárban és bár annó ezt az áprilisit választottuk, valahogy mégis kiment a fejemből... De majd csinálok egy vonalzót a blogra, hogy legközelebb ne felejtsük el ;)

Azért estére lett egy kis (perszecsoki) torta és mivel a karácsonyra kapott ajándékok közül sem mindegyiket bontottuk ki, így még ajándék is :)))

De legjobban az tetszett Marcelnek, hogy végre kint a teraszon vacsoráztunk, szinte nyári meleg volt, úgyhogy szerencsére meg volt mentve a nap :)

Boldog névnapot kicsi Marcel!!!

Mittwoch, 25. April 2012

Kis füllentőm

Az utóbbi időben többször előfordult, hogy Marcel nem mondott igazat. Direkt nem használom azt a szót, hogy "hazudott", mert szerintem túl erős kifejezés rá és igazából mindig valamilyen apróságról, jelentéktelen dologról volt szó és ahogy rajta látom, inkább viccelődésnek, jópofa dolognak tartja, mintsem szándékosan valami rosszat tenne. Nem tudom, hogy életkori sajátosság-e (barátnőm szerint, akinek annyi idős a kislánya, mint Marcel és szintén ezt csinálja, igen:), nem tudom, honnan tanulta és még inkább nem tudom, hogyan reagáljak rá. Rossz, mert ha kérdezek tőle valamit, nem tudom, hogy az igazat mondja-e vagy megint füllent (persze tényleg nem nagy dolgokról van szó és nem is napi szinten, de azért ahhoz sokszor előfordult már, hogy írjak róla). 

Ha vele együtt nevetek rajta, azt hiszi, hogy tényleg valami vicces dolog és tovább csinálja. Leszidni nem akarom, mert lehet, hogy az ő szemével nézve ez csak fantáziálás, nem gondol semmi rosszra közben, nem akar megtéveszteni vagy félrevezetni engem, akaratlanul, tudatlanul lódit...

De hol a határ a gyermeki viccelődés, füllentés és a hazudás között?? Tudom, még nincs 4 éves sem, és az hiszem, eddig elég "normálisan" neveltük, "normális" szülei vagyunk (már amennyire ránk ezt lehet mondani :D:D:D:D és nem szeretném, ha elveszítenénk a bizalmát... bár talán ebben a korban, ezeknél a füllentéseknél még tényleg nem erről van szó :)) 

Azért ha valakinél előfordult ilyen, írjatok róla és főleg arról, hogy hogy érdemes rá reagálni :) 

Egyébként haláli dumája van, annyit nevetünk rajta :))) Pár újabb gyöngyszem az "Aranyköpések"- sorozatból:))

Én: Marcel, ne fújd fel azt a lufit, majd apa megcsinálja!
Marcel: Anya, én nem fújom fel, csak teszek bele levegőt! :D:D:D:D

Kaptunk ajándékba egy piros dobozos, epres gyerektusfürdőt. Mielőtt kinyitom, kérdezi Marcel, milyen színe van a tusfürdőnek. Mondom neki, biztos piros :) Kinyitjuk, persze semmi színe nincs, átlátszó. Marcel megszagolja és azt mondja: "De legalább piros illata van!" :))))

Nagyon nem akar aludni, kijön a szobájából és azt mondja: "Nem tudok aludni, mert már annyira tele van a pocakom alvással!" :)))

Imádom azt a kis rosszcsont-szemesemálljól vigyorát :)))))


(ps. és milyen jóóóóó, hogy nem hallgattam az itteni fogorvosokra és 800 frankért nem huzattam ki a teljesen egészséges fogát.......)

Montag, 23. April 2012

Elmaradások

Nagyon sűrű volt az elmúlt 1-2 hetünk, és csak halmozódnak az írni- és mesélnivalók, de azt már látom, hogy arra nem lesz időm, hogy mindenről részletesen beszámoljak. Viszont azt sem szeretném, ha teljesen feledésbe merülnének a dolgok, így most próbálom rövidebben, több fotóval papírra gépre vetni, mi minden is történt velünk :)

Mivel kinti programokhoz még mindig nagyon rossz az idő, így többször is voltunk a Funlandban, az egyetlen játszóházban, ami a közelben van. Nem túl nagy, de pár hónapja átépítették, így kicsivel több a hely, de még így túlzásnak tartom a játszóház titulust, inkább nevezném "tombolónak", mert a csúszó-mászó-kapaszkodó elemeken kívül semmi játék nincs benne. Marcelt mondjuk ez nem zavarja, 2-3 órát simán elrohangál és amig régebben mindenhova vele kellett mennem, egyrészt mert legtöbb helyen túl nagyok voltak a létrafokok, nem jutott volna fel egyedül és veszélyesek a csúszdák, másrészt pedig elég sok a nagyobb gyerek, akik simán fellökték, elsöpörték, most már mindenhova egyedül ment és ha nem kérte volna, hogy nézzem, milyen ügyesen mászik-csimpaszkodik-csúszik, akkor simán leülhettem volna kávézni és újságot olvasni :))





Múlt szombaton esküvőn voltunk, Eszter és Sandro ÚjZélandon ismerték meg egymást és egy éve költöztek Thunba. Nagyon szép nap volt, bár a hotel teraszára tervezett fogadást elmosta az eső, de jól éreztük magunkat. Én voltam Eszter tanuja, rövid szertartás volt, az egyetlen furcsaság az volt, hogy az igen kimondásától eltekintve nem volt szabad videózni! Hogy miért, nem tudom, mert semmi hadititkot és államtitkot nem mondtak el, úgyhogy ezt is csak annak a számlájára írhatjuk, hogy mennyire paranoiásak a svájciak....
A gyerekeknek persze legjobban a lufik tetszettek, nagyon jó ötlet volt az egyik vendégtől, hogy hozott egy  gázpalackot, amivel fel lehetett fújni őket, így mindig volt utánpótlás :)
A hotel nagyon szép volt, a vacsora nagyon finom, jól éreztük magunkat :) Ráadaásul fotózhattam is, Eszter megkért, hogy én készítsem róluk a fényképeket, nagyon élveztem és azért lett közöttük pár elég jól sikerült is, legalább is Eszter és Sandro elégedettek voltak a végeredménnyel :)))







Kedden Aliz barátnőmmel és kislányával (aki Marcellel jár egy oviba) ikejáztunk egyet :) Ez mindig jó eső-program, bár aznap épp nem esett, de a gyerekek így is élvezték. Igazából csak azért említem meg ezt a napot, mert most maradt ott először Marcel egyedül a játszóházban (Anának végül nem volt kedve bemenni). Megmondom őszintén, nagyon meg is lepődtem rajta, Marcel nem az a típus, aki szereti az idegen helyeket, ráadásul egyedül, ráadásul idegen nyelvkörnyezetben, ami azért már nem is annyira idegen neki, egyre több mindent megért és mond is németül :)) Mindenesetre nekem nagy szó, azt hiszem, én jobban aggódtam, 5 percenként bekukkantottam, de nagyon jól elvolt, kb. 40 perc után akart aztán kijönni :)))


Most szombaton Peti barátunk ünnepelte 30. szülinapját Bernben. Jó kis buli volt, a legjobban az tetszett, hogy hozzánk képest mindenki olyan fiatal volt (na ja, mi a nagy öregek :D:D:D:D:D, de épp ezért pár órára mi is visszafiadalodtunk néhány évet :))) Megismertünk pár nagyon szimatikus embert is és jókat beszélgettünk. Marcel bár egyedül volt gyerek, nagyon jól feltalálta magát, először persze végigkóstolta a svédasztalt (előnyben részesítve a sütiket :)), aztán a kertben rohangált, végül sokat táncolt, Nena 99 Luftballon c.száma nagyon bejött neki :))

Este aztán még tovább mentünk Genf mellé, Ildiékhez, hogy vasárnap kis keresztlányunk szülinapját is megünnepelhessük :)
A szombat este/éjjel dumálással telt, aminek mindig csak én iszom meg a levét, mert mindegy, Marcel mikor fekszik le, hányszor kel éjjel, reggel 6.23-kor vége az éjszakának és nem hagy tovább aludni.... Persze ha én éjjel 3kor fekszem le, akkor legyen az én hibám, hogy keveset tudok aludni :) Petra nagyon jó alvó, így Ildi is tudott pihenni, a pasikra ilyenkor meg úgy sem lehet számítani, nekik nagyon nagyon másnap van..... :D:D:D
De azért jól sikerült az ünneplés, itt is volt sok lufi, ajándékok és torta. Marcel elég hamar kiütötte magát, sajnos most megint nem túl egészséges, nátha, kis köhögés, ráadásul úgy néz ki, hogy Gáborral együtt elkapták tőlem a gyomorvírust, szóval kezd elegem lenni a betegségekből.....




A mai nap egyetlen attrakciója pedig az volt, hogy egész délelőtt kaparászást hallottunk a kandalló csövéből, először nem tudtuk, mi lehet, arra gondoltunk, hogy a festés és utána való befűtés miatt hullanak bele vakolatdarabok, de mikor csak nem akart szűnni, akkor már tudtuk, hogy valakinek lennie kell benne. Gábor leszedte a kis ajtót és erre ezerrel a szeme közé repült egy kis veréb :))) Nem tudom, ki ijedt meg jobban, mindenesetre Gábor akkorát ugrott hátra, mint egy ló, a veréb, aki fekete volt a koromtól, pedig ijedten verdesett a nappaliban és mivel elsőre nem talált ki a szabadba, még jól összekormozta a frissen festett nappali plafont!!!! De annyira vicces szitu volt, rég nevettünk már ennyit :)) Persze után takaríthattam a sok kormot és hamut, ami kijött a kéményből, de legalább megmentettünk egy kismadarat :)))

Hát röviden ennyi, aztán jöhetnek lassan az aktuális témák :))

Freitag, 20. April 2012

Festés után

Tegnap lezajlott rendben a festés, már ha annak lehet nevezni azt, hogy reggel a festő azzal állított ide, hogy a házkezelőség mégis úgy döntött, hogy nem csak a nappalit, hanem az előszobát és konyhát is ki kell festeni, ahol ugye nem pakoltunk össze, mert előző nap még más infót kaptunk...

A nappali pakolása sem ment olyan zökkenőmentesen, mivel nekem sikerült összeszednem egy jó kis lázzal járó gyomorvírust, így a szerdai napot rámolás helyett a kanapén fetrengve töltöttem, a tegnapit pedig a wc-n ülve...Mára nagyjából túl vagyok rajta, bár a ropin és kólán kívül mást nem nagyon kívánok...

Jó a rosszban, hogy Gábor itthon tudott maradni, Marcelt pedig sikerült bekunyerálni az oviba (mert ugye a csütörtök neki nem ovis nap és itt Svájcban mindent annyira előírás szerint csinálnak és hatalmas szó az, ha eltérnek valamiben a megszokottól...:), szóval a festő csinálhatta szépen a dolgát, szerencsére nem is nagyon kellett elpakolnunk, profin letakart mindent (hosszabb ideig tartott, mint maga a festés), ráadásul megkezelte a penészes részeket is, sőt a végén ki is porszívózott maga után!!!!! (jöhetne gyakrabban is ;D:D:D:D:D

Úgyhogy összességében jól jártunk, festékszag se nagyon volt, a plafon is szép lett, a penész is eltűnt, este még a kandallóba is befűtöttünk, mondjuk jól passzolt az időhöz, itt tiszta tél van, 6 fok, szakadó eső, a hegyekben hó.... Most már tényleg tavaszt szeretnék...

Még el vagyok maradva egy játszóházas és az esküvői beszámolóval is (sok fotóval :) és a hétvégénk is sűrű lesz, holnap egyik barátunk szülinapját ünnepeljük Bernben, vasárnap pedig kis keresztlányunk szülinapját Genf mellett :)) Nem unatkozunk, na :)

Dienstag, 17. April 2012

Dilemma

Ebben a posztban írtam régebben arról, hogy milyen problémáink vannak a lakással, még ha elsőre minden olyan szépen is nézett ki, az egyik legnagyobb gondunk a penészesedés.

A két fürdőszoba tetőablaka mellett a fal egyre penészesebb, a házkezelőség továbbra sem törődik vele, bár már több, mint egy éve bejelentettük és pár hete végül meg is nézték, de a reakció továbbra is az, hogy ez "belefér" és "nem is olyan csúnya".... (mondjuk annyi pénzért, amennyit kifizetünk havonta a bérleti díjra, már igazán elvárná az ember, hogy ne penészes lakásban kelljen laknia...).

Pár hónapja aztán a nappaliban, a kandalló csövénél a plafon is elkezdett penészesedni és hullik a festék...Itt az lehet a probléma, hogy mivel a ház lapostetős, jobban megmarad rajta a víz (amiből télen és még most is igencsak kijutott nekünk hó és eső formájában....) és a rossz szigetelés miatt szépen beszivárog a lakásba...


Március elején jártak itt a házkezelőségtől, megnézték és mondták, hogy le kell festeni, de nem csak azt a részt, hanem akkor már az egész nappalit.....
Most ment el a festő, aki szintén megnézte és az ő vélemény az, hogy ha már a nappali frissen lesz festve, akkor muszáj a konyhát és az előszobát is kifesteni, mivel az egész egyben van, különben nagyon elüt a színe...

60-70 m2-t kifesteni egy kb. 20x30 cm-es folt miatt a plafonon???? És nem mellékesen mindent elpakolni, elrámolni, takarítani és festékszagban lakni napokig???

Ugyanakkor legalább ki lenne festve szépre a lakás egy része a házkezelőség költségén, mert ha kiköltözünk, akkor nekünk kellene mindent kifesteni és ahogy kinéz, ez már nincs is olyan messze, de erről hamarosan többet ;)

Most a festő még beszél a házkezelőséggel, mert ha ők valamelyik variációhoz ragaszkodnak, akkor nekünk sok beleszólásunk nincsen, de ha szabad kezet adnak, akkor nem tudom, melyik megoldás a jobb... hosszú távon biztos, hogy az egész lakás festése, de ha belegondolok, hogy két nap múlva felvonulnak ide a festők, akkor rosszul leszek.....Délutánra kiderül, hogy mire számíthatok...

Friss: házkezelőség szerint csak a nappalit kell kifesteni, csüt. reggel 8ra itt vannak a festők.... Juhééééj, holnap összedobhatom a nappalit :))) de legalább tisztaság lesz utána ;)

Freitag, 13. April 2012

Visszanőne :)))

Egyik reggel kérem Marcelt, hogy bújjon még egy kicsit oda hozzám, mert szeretném egy kicsit megdédelgetni, megszeretgetni. Nem nagyon akar, menne már játszani.

-Gyorsan elszalad ám az idő, 17 évesen meg aztán nem férsz majd el az ölemben, akkor már nem tudsz úgy idebújni hozzám!- mondom neki (és hozzágondolom, hogy akkor már biztosan nem én leszek az, akihez hozzá akar majd bújni :)))

Marcel kicsit elgondolkozik, nagy szemekkel rám néz és azt kérdezi:
-És olyan van, hogy 17 évesből visszanőlök 4 évesbe? Mert akkor hozzád tudok még kesőbb is bújni!

És odajön, és átölel, én meg elolvadok :))))

Mittwoch, 11. April 2012

Rollerezve

Még karácsony előtt bécsi barátnőm, Márti áradozott a rollerezésről és mikor januárban náluk voltunk, én is kipróbáltam és totál belelkesedtem :)

Marcel egyelőre futóbicóval közlekedik, kipróbáltuk azt, hogy én rendes bicóval megyek mellette az úton, de nem tudtam annyira lassan haladni, hogy utolérjen. Ha ő futóbicózik, én meg gyalogolok, akkor sem haladunk olyan gyorsan.

A roller viszont tökéletes megoldás: elférünk egymás mellett a járdán, Marcel is sokkal gyorsabban hajtja a futóbicóját és sokkal tempósabban tudunk menni :) Ami még előny, hogy kicsire össze lehet csukni, így simán befér az autó csomagtartójába, nem úgy, mint egy bicó, így akárhova el tudjuk vinni. Mellékesen nagyon élvezem, gyerekkoromban is volt egy kicsi, zöld rollerem, szétesésig hajtottam :)) Bár néha belém villan, hogy nem vagyok-e túl öreg én már az ilyen mókákhoz, de aztán gyorsan el is hessegetem ezt a gondolatot :))


Mivel Mártié nagyon tetszett, így nem kellett sokat gondolkoznom azon, melyiket is válasszam, ez lett a befutó:


Most már csak egy kicsivel jobb idő kellene, havasesőben és jeges szélben azért nem vonz annyira, de már nagyon várom, hogy száguldozhassak vele :)))

(ps. na csak felavattam, igaz, odafagyott a kezem, de szuppppppper jóóóó:))

Montag, 9. April 2012

Koranyárból későtélbe

Mivel Gábornak ma egy projektindulás miatt dolgoznia kellett, ezért már tegnap visszajöttünk Thunba.Gyorsan elszaladt a két hét, de nagyon jól éreztük otthon magunkat, meggyógyultunk, pihentünk és Marcel étvágya is teljesen visszatért :)) Még egyszer köszönjük a nagyszülőknek az összes kényeztetést!!!!!

Igyekeztük kihasználni a jó időt, amennyit csak lehetett, kint voltunk, vagy a kertben, vagy játszótéren vagy pedig a Balatonnál, ahol szerencsénkre kifogtunk egy igazán csodaszép meleg tavaszi napot.
A klubban már elindult az élet, mint egy méhkasban szorgoskodtak az emberek, tették vízre a hajókat, a bátrabbak és gyorsabbak pedig már vitorláztak is. Imádom ezt a hangulatot, mindig a gyerekkoromat juttatja eszembe és a rokonokon, barátokon kivül talán ez az, ami legeslegjobban hiányzik otthonról. Az üveggyapottal keveredett festékszag, a Balaton illata, a vitorlák susogása, a nyüzsgés, mind mind annyira jó, de ugyanakkor szívet facsaró is, hogy csak ilyen ritkán jut belőle részem...

És jó látni, megélni azt, ahogy Marcel is lelkesedi, ha ott vagyunk, ahogy tetszik neki is ez a hangulat, a víz, a hajók, a motorcsónakkal száguldás, a vitorlázás. Tényleg nem kell sok, egy órán keresztül az volt a legjobb játéka, hogy ki-be mászkált az egyik hajóról-hajóba :) Nagyon meleg volt, ha nem néztem volna meg, mennyire hideg a víz, azt is hihettem volna, hogy nyár közepén járunk :)))



Mivel Gábor csak másfél napot volt otthon, így eléggé összesűrűsödtek a dolgok, de belefért a  tojásfestés, szülinapünneplés és a nagyszombati ünnepi vacsora is :)




A nyár aztán nem tartott sokáig, visszafelé szinte végig hózáporban, havazásban jöttünk, München és St. Gallen környékén tiszta fehér havas volt a táj.... Igaz, karácsonykor nem esett, most bepótolta....


A 12 órás úton egyébként semmi jelentősebb dolog nem történt, eltekintve attól, hogy az egyik autópálya-étteremben, ahol megálltunk kajálni, majdnem ellopták Marcel cipőjét :))) Volt egy kis játszósarok, ahol le kellett venni a cipőket, Marcel is ment ebéd után egy kicsit játszani. Mikor indulni akartunk, a cipőjének nyoma veszett, helyette ott maradt egy másik, totál rongyos-szakadt, pár számmal nagyobb cipő...Elkezdtünk rohangálni az étteremben és reménykedtünk, hogy még nem mentek tovább a "tolvajok" :)) Marcel vette észre a kisfiút, akinek a lábán ott virított a cipő :)) Az anyukája először nem akarta odaadni, azt mondta, biztos tévedés, de mikor mondtam neki, hogy az kb. 5 cm-vel kisebb, mint a gyereke lába, akkor belátta, hogy rossz cipőt húzott a gyerekére... Azért örültünk, hogy végül meglett a cipő :)) Marcel pedig megint hihetetlen jól bírta az utat, egy szavunk nem lehet rá, tényleg egyre könnyebb vele utazni ;))

Ma pedig évadnyitó vonatozáson voltunk a Schadau-parkban, télikabátban, téli cipőben, sapiban, sálban és ha nem láttam volna a tavaszi virágokat, azt gondoltam volna, hogy a bokorból nem a nyuszik ugrálnak elő, hanem a télapó repül ki rénszarvasszánon...... Mert hogy a mikulás-napi vonatozáson hideg volt, az ok, de hogy húsvétkor ennyire felöltözve is majdnem szétfagyjunk a 3 fokban?????!!! Marcel persze így is élvezte, de én szívesebben nézegetem a balatoni kisgatyás-pólós fotókat és szeretném végre véglegesen elrámolni a téli cuccokat....(nem beszélve arról, hogy szépek, szépek a havas hegyek, de áprilisban már virágzó fákat (de nem hóvirágzó!!!!!) és zöldellő mezőket szeretnék látni, ha kinézek az ablakon :))


Samstag, 7. April 2012

Boldog Húsvétot!


Ezzel a fotóval kívánok minden kedves (zug)olvasómnak boldog húsvéti ünnepeket, sok piros tojással, finom sonkával és sok locsolóval :)))

Mittwoch, 4. April 2012

Húsvét-váró :)

A betegeskedés alatt is volt néha kedvünk kreatívoskodni egy kicsit, Marcel egyébként is nyuszibarát, úgyhogy lelkes volt, mikor mutattam neki az ötleteket :)

Elsőként egy nyuszicsaládot csináltunk, wc-papírgurigákból. Gyorsan készen voltak és bár a fülek nem sikerültek annyira jól, de azért így is mutatósak :)


Aztán jött a szokásos talpfestés :)) Először a családi, hogy a téli pingvincsaládunkat lecseréljük valami tavasziasabbra :) Most a festék is jobb volt, nem kellett napokig kapargatni a talpunkról :) Viszont egy kicsit hátrány volt az, hogy ennyire nem vagyunk lúdtalpasak, mert elég sovánka nyakuk lett a csibéknek, de ennyi baj legyen, nekünk így is tetszik :))


És ha már annyira belejöttünk a talpfesésbe, akkor egy kis rózsaszín tappancs-fülű nyuszi is készült, aminek kis nikecell golyó az orra, amit előtte szintén rózsaszínre festettünk. Hát ha ilyen ütemben nő Marcel lába, jövőre már nem lesz elég az A4-es lap :))


Még hátravan a tojásfestés-díszítés, de addig is csináltam pár tavaszi fotót, csak ne fújna ennyire a szél és mozgatná mindig az ágakat :)))








A napok gyorsan telnek, főleg pihenéssel és játszóterezéssel, én, aki általában nem bír megülni a popóján, Fürednél messzebb nem jártam, de most ez erről szól, aztán ha jövünk legközelebb, akkor megint jövős-menős hetek lesznek :))