"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 23. April 2012

Elmaradások

Nagyon sűrű volt az elmúlt 1-2 hetünk, és csak halmozódnak az írni- és mesélnivalók, de azt már látom, hogy arra nem lesz időm, hogy mindenről részletesen beszámoljak. Viszont azt sem szeretném, ha teljesen feledésbe merülnének a dolgok, így most próbálom rövidebben, több fotóval papírra gépre vetni, mi minden is történt velünk :)

Mivel kinti programokhoz még mindig nagyon rossz az idő, így többször is voltunk a Funlandban, az egyetlen játszóházban, ami a közelben van. Nem túl nagy, de pár hónapja átépítették, így kicsivel több a hely, de még így túlzásnak tartom a játszóház titulust, inkább nevezném "tombolónak", mert a csúszó-mászó-kapaszkodó elemeken kívül semmi játék nincs benne. Marcelt mondjuk ez nem zavarja, 2-3 órát simán elrohangál és amig régebben mindenhova vele kellett mennem, egyrészt mert legtöbb helyen túl nagyok voltak a létrafokok, nem jutott volna fel egyedül és veszélyesek a csúszdák, másrészt pedig elég sok a nagyobb gyerek, akik simán fellökték, elsöpörték, most már mindenhova egyedül ment és ha nem kérte volna, hogy nézzem, milyen ügyesen mászik-csimpaszkodik-csúszik, akkor simán leülhettem volna kávézni és újságot olvasni :))



video

video

Múlt szombaton esküvőn voltunk, Eszter és Sandro ÚjZélandon ismerték meg egymást és egy éve költöztek Thunba. Nagyon szép nap volt, bár a hotel teraszára tervezett fogadást elmosta az eső, de jól éreztük magunkat. Én voltam Eszter tanuja, rövid szertartás volt, az egyetlen furcsaság az volt, hogy az igen kimondásától eltekintve nem volt szabad videózni! Hogy miért, nem tudom, mert semmi hadititkot és államtitkot nem mondtak el, úgyhogy ezt is csak annak a számlájára írhatjuk, hogy mennyire paranoiásak a svájciak....
A gyerekeknek persze legjobban a lufik tetszettek, nagyon jó ötlet volt az egyik vendégtől, hogy hozott egy  gázpalackot, amivel fel lehetett fújni őket, így mindig volt utánpótlás :)
A hotel nagyon szép volt, a vacsora nagyon finom, jól éreztük magunkat :) Ráadaásul fotózhattam is, Eszter megkért, hogy én készítsem róluk a fényképeket, nagyon élveztem és azért lett közöttük pár elég jól sikerült is, legalább is Eszter és Sandro elégedettek voltak a végeredménnyel :)))







Kedden Aliz barátnőmmel és kislányával (aki Marcellel jár egy oviba) ikejáztunk egyet :) Ez mindig jó eső-program, bár aznap épp nem esett, de a gyerekek így is élvezték. Igazából csak azért említem meg ezt a napot, mert most maradt ott először Marcel egyedül a játszóházban (Anának végül nem volt kedve bemenni). Megmondom őszintén, nagyon meg is lepődtem rajta, Marcel nem az a típus, aki szereti az idegen helyeket, ráadásul egyedül, ráadásul idegen nyelvkörnyezetben, ami azért már nem is annyira idegen neki, egyre több mindent megért és mond is németül :)) Mindenesetre nekem nagy szó, azt hiszem, én jobban aggódtam, 5 percenként bekukkantottam, de nagyon jól elvolt, kb. 40 perc után akart aztán kijönni :)))


Most szombaton Peti barátunk ünnepelte 30. szülinapját Bernben. Jó kis buli volt, a legjobban az tetszett, hogy hozzánk képest mindenki olyan fiatal volt (na ja, mi a nagy öregek :D:D:D:D:D, de épp ezért pár órára mi is visszafiadalodtunk néhány évet :))) Megismertünk pár nagyon szimatikus embert is és jókat beszélgettünk. Marcel bár egyedül volt gyerek, nagyon jól feltalálta magát, először persze végigkóstolta a svédasztalt (előnyben részesítve a sütiket :)), aztán a kertben rohangált, végül sokat táncolt, Nena 99 Luftballon c.száma nagyon bejött neki :))

Este aztán még tovább mentünk Genf mellé, Ildiékhez, hogy vasárnap kis keresztlányunk szülinapját is megünnepelhessük :)
A szombat este/éjjel dumálással telt, aminek mindig csak én iszom meg a levét, mert mindegy, Marcel mikor fekszik le, hányszor kel éjjel, reggel 6.23-kor vége az éjszakának és nem hagy tovább aludni.... Persze ha én éjjel 3kor fekszem le, akkor legyen az én hibám, hogy keveset tudok aludni :) Petra nagyon jó alvó, így Ildi is tudott pihenni, a pasikra ilyenkor meg úgy sem lehet számítani, nekik nagyon nagyon másnap van..... :D:D:D
De azért jól sikerült az ünneplés, itt is volt sok lufi, ajándékok és torta. Marcel elég hamar kiütötte magát, sajnos most megint nem túl egészséges, nátha, kis köhögés, ráadásul úgy néz ki, hogy Gáborral együtt elkapták tőlem a gyomorvírust, szóval kezd elegem lenni a betegségekből.....




A mai nap egyetlen attrakciója pedig az volt, hogy egész délelőtt kaparászást hallottunk a kandalló csövéből, először nem tudtuk, mi lehet, arra gondoltunk, hogy a festés és utána való befűtés miatt hullanak bele vakolatdarabok, de mikor csak nem akart szűnni, akkor már tudtuk, hogy valakinek lennie kell benne. Gábor leszedte a kis ajtót és erre ezerrel a szeme közé repült egy kis veréb :))) Nem tudom, ki ijedt meg jobban, mindenesetre Gábor akkorát ugrott hátra, mint egy ló, a veréb, aki fekete volt a koromtól, pedig ijedten verdesett a nappaliban és mivel elsőre nem talált ki a szabadba, még jól összekormozta a frissen festett nappali plafont!!!! De annyira vicces szitu volt, rég nevettünk már ennyit :)) Persze után takaríthattam a sok kormot és hamut, ami kijött a kéményből, de legalább megmentettünk egy kismadarat :)))

Hát röviden ennyi, aztán jöhetnek lassan az aktuális témák :))

Kommentare:

Ildi hat gesagt…

Örülök, hogy ismét hallottam Felőletek. Hát a verebes sztorit olvasva, majdnem zengett a ház nálunk a nevetésemtől! :) Nem semmi móka lehtett! :) Gondolom Marcel is nagyon-nagyon élvezte! Jobbulást a lábadozóknak!

Anonym hat gesagt…

nagyon jók a képek és a veréb a kandallóból is... :) ráadásul a frissen festett lakásban... LOL

egyébként sem unatkoztatok, ennyi program nekem egy hónapra is túl sok lene... ;)

remélem a fiúk hamar túllesznek a betegségen és mostmár ha lehet jövő télig ne betegedjetek le, az idei adag letudva!!! :) Jobbulást!!

berry/móni