"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 9. April 2012

Koranyárból későtélbe

Mivel Gábornak ma egy projektindulás miatt dolgoznia kellett, ezért már tegnap visszajöttünk Thunba.Gyorsan elszaladt a két hét, de nagyon jól éreztük otthon magunkat, meggyógyultunk, pihentünk és Marcel étvágya is teljesen visszatért :)) Még egyszer köszönjük a nagyszülőknek az összes kényeztetést!!!!!

Igyekeztük kihasználni a jó időt, amennyit csak lehetett, kint voltunk, vagy a kertben, vagy játszótéren vagy pedig a Balatonnál, ahol szerencsénkre kifogtunk egy igazán csodaszép meleg tavaszi napot.
A klubban már elindult az élet, mint egy méhkasban szorgoskodtak az emberek, tették vízre a hajókat, a bátrabbak és gyorsabbak pedig már vitorláztak is. Imádom ezt a hangulatot, mindig a gyerekkoromat juttatja eszembe és a rokonokon, barátokon kivül talán ez az, ami legeslegjobban hiányzik otthonról. Az üveggyapottal keveredett festékszag, a Balaton illata, a vitorlák susogása, a nyüzsgés, mind mind annyira jó, de ugyanakkor szívet facsaró is, hogy csak ilyen ritkán jut belőle részem...

És jó látni, megélni azt, ahogy Marcel is lelkesedi, ha ott vagyunk, ahogy tetszik neki is ez a hangulat, a víz, a hajók, a motorcsónakkal száguldás, a vitorlázás. Tényleg nem kell sok, egy órán keresztül az volt a legjobb játéka, hogy ki-be mászkált az egyik hajóról-hajóba :) Nagyon meleg volt, ha nem néztem volna meg, mennyire hideg a víz, azt is hihettem volna, hogy nyár közepén járunk :)))



Mivel Gábor csak másfél napot volt otthon, így eléggé összesűrűsödtek a dolgok, de belefért a  tojásfestés, szülinapünneplés és a nagyszombati ünnepi vacsora is :)




A nyár aztán nem tartott sokáig, visszafelé szinte végig hózáporban, havazásban jöttünk, München és St. Gallen környékén tiszta fehér havas volt a táj.... Igaz, karácsonykor nem esett, most bepótolta....


A 12 órás úton egyébként semmi jelentősebb dolog nem történt, eltekintve attól, hogy az egyik autópálya-étteremben, ahol megálltunk kajálni, majdnem ellopták Marcel cipőjét :))) Volt egy kis játszósarok, ahol le kellett venni a cipőket, Marcel is ment ebéd után egy kicsit játszani. Mikor indulni akartunk, a cipőjének nyoma veszett, helyette ott maradt egy másik, totál rongyos-szakadt, pár számmal nagyobb cipő...Elkezdtünk rohangálni az étteremben és reménykedtünk, hogy még nem mentek tovább a "tolvajok" :)) Marcel vette észre a kisfiút, akinek a lábán ott virított a cipő :)) Az anyukája először nem akarta odaadni, azt mondta, biztos tévedés, de mikor mondtam neki, hogy az kb. 5 cm-vel kisebb, mint a gyereke lába, akkor belátta, hogy rossz cipőt húzott a gyerekére... Azért örültünk, hogy végül meglett a cipő :)) Marcel pedig megint hihetetlen jól bírta az utat, egy szavunk nem lehet rá, tényleg egyre könnyebb vele utazni ;))

Ma pedig évadnyitó vonatozáson voltunk a Schadau-parkban, télikabátban, téli cipőben, sapiban, sálban és ha nem láttam volna a tavaszi virágokat, azt gondoltam volna, hogy a bokorból nem a nyuszik ugrálnak elő, hanem a télapó repül ki rénszarvasszánon...... Mert hogy a mikulás-napi vonatozáson hideg volt, az ok, de hogy húsvétkor ennyire felöltözve is majdnem szétfagyjunk a 3 fokban?????!!! Marcel persze így is élvezte, de én szívesebben nézegetem a balatoni kisgatyás-pólós fotókat és szeretném végre véglegesen elrámolni a téli cuccokat....(nem beszélve arról, hogy szépek, szépek a havas hegyek, de áprilisban már virágzó fákat (de nem hóvirágzó!!!!!) és zöldellő mezőket szeretnék látni, ha kinézek az ablakon :))


Keine Kommentare: