"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 27. April 2012

Újabb döntések előtt....

Azt hiszem, nem is mi lennénk, ha eltelhetne pár hónap anélkül, hogy kényelmesen hátradőlünk a nemlétező karosszékünkben és nem kellene megint fontos döntéseket hozni, mérlegelni, gondolkodni, érvelni és vitázni... Lassan kezdem azt hinni, nálunk ez már függőség vagy lehet, hogy különben túl unalmas lenne az életünk????? (na jó, azt nem hiszem, néha már nagyon vágynék arra, hogy ne bizonytalan és átmeneti legyen az élet, hanem kicsit jobban és hosszabb távra tervezhető, de a mi sorsunk könyvében úgy látszik ez van megírva :)

Egy régebbi posztban már írtam arról, hogy mennyire más itt a bölcsi-ovi rendszer, mint Magyarországon vagy Ausztriában. Mikor ideköltöztünk Thunba, végigjártam a lehetséges ovikat (Kita) és végül is tényleg oda vették fel Marcelt (igaz, több mint egy év várólista után), ahova szerettem volna, ami a lehetőségek közül a legszimpatikusabbnak tűnt. Akkor még nem láttunk tovább 1-2 évnél, nem is informálódtunk kellőképpen, ez a mi hibánk volt. Mert közben kiderült, hogy az állami "Kindergarten", ahova 5 éves kortól járhat a gyerek (bizonyos kantonokban már 4 éves kortól), körzetileg van szabályozva, tehát ahol lakunk, annak a körzetnek az ovijába kell beiratni a gyereket.

Amikor ezt a lakást kivettük, nem néztük ilyen szemmel a környéket, csak örültünk, hogy van valami, ahova költözhetünk. De szép lassan kikristályosodott, hogy sok mindent szeretnénk, de azt biztosan nem, hogy Marcel ebbe a körzeti oviba járjon....A városban sincs a legjobb híre (az egyetlen szomszéd család, akikkel beszélő viszonyban vagyunk, szombaton költözik Bernbe, mert a kisfiuk szintén "oviérett" lett és semmiképp nem akarták ebbe az oviba iratni...), maga az épület is egy katasztrófa és a gyerekek nemzeti összetétele... - hát hogy is mondjam, kicsit sem bíztató... És ha már egyszer Svájcban élünk, szeretnénk, ha Marcel az oviban németül tanulna meg....Nem mellékesen a hozzá tartozó iskoláról sem lehet túl sok jót hallani....

Így megint döntenünk kell(ett)..... Mert persze csodaszép hely ez a Thun, itt vannak a hegyek egy karnyújtásnyira, lehet menni kirándulni, szép helyeket látni, de úgy gondoljuk, hogy hosszú távon ez már kevés...

Tehát döntöttünk, hogy most az a legfontosabb, hogy Marcel egy színvonalas, jó oviba-iskolába járjon, hiszen  ez most már sokban befolyásolja az egész életét és szeretnénk neki mindent megadni, hogy jó alapokkal induljon, hogy kihasználja azokat a lehetőségeket, amit Svájc nyújt, de amit Thunban nem tudunk neki megadni.

És tanulva az eddigi hibáinkból, most haditervet változtattunk és először keresünk ovit-iskolát és ha megtaláltuk az igazit, akkor jöhet a lakáskeresés :)

És hogy mit is keresünk? Ezen gondolkodtunk a legtöbbet, sokat beszélgettünk családdal, barátokkal, fórumokon olvastunk utána és megszületett a döntés: szeretnénk, ha Marcel egy bilingual, azaz egy német-angol nyelvű ovi-iskolába járna.
Hogy mik is lennének az előnyei?

  • ezekben az intézményekben a német Hochdeutsch, amivel hosszú távon sokkal többre megy Marcel, mint egy berni dialektussal 
  • ezzel együtt magába szívhatná az angol nyelvet is, azt hiszem, nem kell sokat vitázni arról, hogy ez mekkora előny lenne neki a későbbiekben
  • ezek az ovik-iskolák szinte mindegyike egész napos, ellenben az állami, "sima" kindergartennel", ahol 12-kor vége a tanításnak és mehet minden gyerek, amerre lát.... amellett dolgozni szintén nem egyszerű..
  • a tanulás mellett rengeteg programlehetőséget és szabadidős tevékenységet kínálnak ezek az iskolák, ahogy olvastam, nagyon összetartó közösségekről van szó (ami szintén nem hátrány, ha az ember külföldön él és pont Svájcban, ami azért nem arról híres, hogy olyan könnyű kapcsolatokat kiépíteni, közösségekhez tartozni...)
  • a legtöbb helyen egyben van a bölcsi-ovi-iskola, tehát ha találnánk valami megfelelőt, valami jót, ami tetszik, ahol Marcel is jól érzi magát, akkor nem kellene évente azon gondolkodni, hol folytassa, nem kellene valami mást keresni
Persze mint minden mérlegnek, ennek is két oldala van, itt is vannak hátrányok, amik azért megnehezítik a döntést:
  • az egyik legnagyobb kétségem az, hogy bírná-e Marcel a két idegen nyelvet, nem lenne-e túl sok(k) neki, nem érné-e túl sok kudarc amiatt, hogy nem érti a nyelveket? Mennyivel nehezebb lenne a beszokás, a barátkozás két idegen nyelven? Bár mire bekerülne egy ilyen oviba (én úgy számolom, hogy január lenne esélyes), addigra már lenne olyan szinten a németje, hogy legalább az egyik nyelv nem lenne neki teljesen idegen....(kis keresztlányunk pár hete egy angol-francia bölcsibe jár, Ildivel sokszor végigbeszéltük a témát, ő is tájékozódott, utánaolvasott, tanácsot kért és "megnyugtatták", hogy - feltéve, ha van a gyereknek egy nagyon jó anyanyelvi alapja, ami ugye Marcelnál adott, mert mi csak magyarul beszélünk vele és azt hiszem, elég szépen és választékosan, mégha kicsit pöszén is, műveli ezt a nyelvet -, ebben a korban még nagyon könnyen megy a nyelvtanulás és két plusz nyelvet "elbírnak" a gyerekek...). De Marcel azért eléggé zárkózott, nem lenne-e "trauma" neki plusz még egy idegen nyelv???
  • a másik negatívum, hogy ezek az ovik-iskolák, mivel privátok, mind fizetősek.... és nem is kicsit.... nem sajnáljuk rá a pénzt, hisz Marcel jövőjéről van szó, de tudjuk-e majd végig fizetni a tandíjakat?? És egyáltalán "valók vagyunk" mi egy ilyen "elitebb" közösségbe??? Egy svájci privát iskola közösségébe??? 
Mindenesetre van egy tizes listánk, akikkel felvettük a kapcsolatot, délután nézzük meg az első iskolát, utána majd részletesen beszámolok :) Persze ez még semmi elkötelezettséget nem jelent, első körben tájékozódunk, összevetünk és mérlegelünk.

Ja, ezek az ovik-iskolák szinte kivétel nélkül Zürich-Zug-Luzern környékén vannak, ami a döntést kicsit talán megkönnyítené, mert egyrészt Gábor munkája miatt is jobb, ha valahol Zürich környékén laknánk, sokkal kevesebbet kellene utaznia, másrészt talán nekem is egyszerűbb lenne majd ott munkát találni, hiszen ott sokkal több a lehetőség. És az is biztos, hogy nem sok könnyet fogunk hullajtani, ha végre kiköltözhetünk ebből a lakásból (bár Marcelnek más lesz a véleménye, az biztos, ő nagyon nagyon szeret itt lakni.....őt már előre sajnálom, hogy megint valami mást, valami újat kell megszoknia..).

Úgyhogy megint fel van adva a lecke, megint meg kell próbálni helyesen dönteni, de én nagyon bizakodó vagyok, hogy tanulva a hibáinkból, most sikerül végre tényleg a lehető legjobbat lépni, mind ovi-iskola, mind pedig a lakáskeresés mezején.

(az meg már szinte említésre sem méltó, hogy megint betegek vagyunk, most hogy szép legyen az élet, Gábor is elkapta, úgyhogy versenyt köhögünk, versenyt orrfújúnk és már nagyon nagyon elegünk van belőle....És ha folytatnám a "Van-e rosszabb annál, ha az ember gyereke beteg" című, végtelennek tűnő sorozatot, akkor írhatnám, hogy igen, van, ha az ember lányán kívül a gyereke ÉS a férje is beteg..... :D:D:D:D

Kommentare:

Szitya hat gesagt…

A két nyelv nem lesz sok, Orsi, ne aggódj! Annyi ilyen példát láttam Svájcban... Csak a magyar maradjon meg neki stabil (nyelvi) gyökérnek, és akkor biztos simán megy majd minden!
Én nem gondolom, hogy nem lennétek "oda" valók. A svájci iskolarendszer már csak ilyen... Bár én államiba jártam, de még gimiben sem volt választási lehetőségem. Jó suli volt, csak... "kísérleti". Ezért nekem nem volt sem történelem, sem földrajz órám pl., ami azért nagy hiányosságokat okozott. Viszont 14 éves korom óta képes vagyok egy alapos kutatást elvégezni! :-) (Három nyelven... vagy akár négyen is, ha muszáj :-) )
Szerintem az újdonság azért sok jót is tehet, úgyhogy hajrá!!!!
Puszi,
Szilvi

zsizzsik hat gesagt…

Nem tudom, milyen a két nyelvű óvoda, nálunk csak hetente egyszer van angol az oviban, de egyáltalán nem zavarja Lilit. Arra számíts, hogy eleinte lesznek feszültségek amiatt, hogy nem tudja magát megértetni, nem tud úgy kommunikálni, mint az anyanyelvén, de ez max. egy év szerintem, ami miatt meg nem érdemes a projektet beáldozni. A hochdeutsch nem egy utolsó szempont és ha csak ilyen suliban oktatják, akkor rajta! A dialektus úgyis egy harmadik nyelv lesz majd.
Azt én sem hinném, hogy ne lennétek oda valósiak, ki ha ti nem ?? :))

Ditke hat gesagt…

Szia!

Olvastam a blogban a kérdést, de ide válaszolok, ide úgyis jobban illik. :)

Mivel túl sokat írtam nem engedi egyben elküldeni így megpróbálom részletekben:

A két nyelv miatt én sem aggódnék. Azaz szerintem tök mindegy, hogy egy vagy kettő, a lényeg, hogy idegen. Eleinte mindenképpen stresszes, de idővel beszoknak és nekik természetes, az én lányaimnak szerintem kb. fogalmuk sincs róla hogy van olyan iskola ahol csak egy idegen nyelv van. :)

A gyerekek tök jól elkülönítik a kettőt, tudják melyik tanárhoz, melyik gyerekhez hogy szóljanak. Ne ijedj meg ha "keveri" a kettőt, nálunk is gyakran beszélnek "spanglish"-t, de tökéletesen tudják, hogy melyik szó milyen nyelven van csak épp nem ugyanaz a szókincsük a két nyelven és nem vacakolnak azzal, hogy "tudod, az amit angolul úgy mondanak, hogy" ... hanem egyszerűen beteszik a mondatba. Mondjuk ehhez kell az a környezet, hogy mindenki érti a másik nyelvet is :) És azt is tudják, hogy ha valaki mondjuk csak angolul tud akkor neki nem kevernek be spanyol szavakat :)
A magyarra meg érdekes módon maguktól figyelnek, ha véletlenül egy angol vagy spanyol szót tesznek be akkor maguktól javítják. Kivéve azokat a szavakat amit nem is tudnak magyarul mert az iskolában tanulták és itthon nem kerül elő. (Pl. "spellingből eight out of eight-et írtam" ami magyarul kb. úgy hangzana, hogy "angolból a helyesírás dolgozatom nyolcból nyolc pontos lett" de mivel a "helyesírás" szó nem a hétköznapi beszélgetéseink szókincse és a pontozást is csak így hallják, hát így mondják. Én ilyenkor elismétlem magyarul rendesen ("tényleg hibátlan lett a helyesírás angolból?" de nem erőltetem. Szerintem ezzel is elérek annyit, hogy passzívan ott legyen a fejében és ha olyan környezetbe kerül akkor elő tudja hozni, amúgy meg életszerűtlen lenne mindig mindent javíttatni. Velünk is előfordul, hogy vannak szavak amiket spanyolul mondunk, mert ha napi 15x kimondok valamit spanyolul, magyarul meg szinte soha, akkor valahogy rááll a nyelvem. De biztos nektek is van ilyen németül.

Inkább arra készülj fel, hogy nektek jelent többletmunkát, nem is annyira az oviban, mint a suliban, bár lehet, hogy mire Marcel akkora lesz már nem is lesz gond a két nyelv.
Nálunk annyiban gond, hogy a suliban egyértelműen az angol a hangsúlyos, 70%-a az óráknak angolul van. Ráadásul a spanyolt teljesen a helyi tankönyvekből tanulják, semmi spec. külföldieknek szóló anyag, így eléggé küzdünk az olvasással mert szerintem nagyon vacak az olvasókönyv, meg a szókincsük is kisebb spanyolból. De a tanárok szerint ez csak idő kérdése, lassabban haladnak mint az a gyerek aki csak egy nyelvet tanul, de majd később sokkal jobb lesz nekik.

Ditke hat gesagt…

Az, hogy "nem vagytok valók oda" meg szerintem nem igaz, ezekbe a sulikba egyrészt rengeteg "külföldi" járatja a gyerekét, tehát egyáltalán nem biztos, hogy sok őslakos svájci osztálytárs lesz, másrészt meg itt nálunk is teljesen vegyes a társaság. Persze van akinek a "bőre alatt is pénz van", de nem is egy olyan osztálytársuk van akiről tudjuk, hogy épp csak ki tudják fizetni a tandíjat. De a gyerekek közt emiatt sosem volt még semmi konfliktus. Már csak azért sem mert egyenruha van, nem lehet játékot bevinni, később is sokáig nem lehet sem mobil sem ékszer, stb. Tehát nem is nagyon tud kitűnni egyik gyerek sem. Persze ha nagyobbak lesznek akkor biztos észreveszik majd hogy kiért milyen autóval jönnek, vagy ha elmennek egymáshoz akkor lehet, hogy jobban látszik, de azért teljes egyenlőséget egy állami iskolában sem látsz, sőt, szerintem pont az egyenruha hiánya miatt, meg a mobil, számítógép, játékok, stb. miatt jobban ki is jön. A nyaralás meg pláne nem gond (emlékszem nálunk anno mekkora szám volt ha valaki Görögországban nyaralt vagy netán Tunéziában, repülővel, nem pedig falun a nagymamánál :-) ), itt az egyik gyerek Indiában nyaral a nagyinál, a másik Kínában, az enyémek Magyarországon, van aki Svédországban :) Úgyhogy ebben még le is pipáljátok szegény svájci csemetéket :-D

A gyerekekkel való kommunikáció úgyis egy viszonylag szűk szókincsre korlátozódik ebben a korban, a többibe meg van ideje belejönni. Nekünk az volt a rossz, hogy mikor kijöttünk ők már betűket tanultak és bizony most is van olyan dolgozat ami azért nem lesz jó mert mondjuk nem tud olyan szavakat, hogy gyűszű vagy öszvérkanca vagy nem ismeri még fel a szövegértésnél hogy ott valami nem kijelentés hanem feltételes mondat. Bár néha elgondolkodom, hogy vajon ha magyar iskolába járna akkor hibátlan lenne? Vagy ott is ugyanúgy lennének ilyenek?

Én nem bántam meg hogy ide járatjuk őket, bár az ára tényleg borsos, nekem ez az egyetlen kételyem, hogy vajon meddig bírjuk ezt fizetni, na meg ha már ez ennyi akkor mennyi az egyetem??
De az még messze van úgyhogy ráérek aggódni...

Bocs, hogy ennyire hosszú voltam.

khase hat gesagt…

Szilvi, köszi a biztató szavakat!!!! Igen, más ez a svájci rendszer, de azért a suli, amit pénteken megnéztünk, nagyon nagyon elitnek tünt :))) majd megirom részletesen a benyomásokat, összességében nagyon tetszik maga a rendszer, de azért kérdöjelek vannak... (történelmet majd megtanulja legfeljebb nagyapjától, ö úgy is töritanár volt, és igazán otthon van benne :))) mert azt sajnálnám, ha kimaradna (én is imádtam annó :)

Zsuzsa, az odavalóságról írok majd :) Az biztos, hogy megzavarná Marcelt, most is látom, hogy csomó mindent tud már németül, de oviban szinte nem beszél, itthon többet... azt mondta pénteken az igazgatónö, hogy vannak gyerekek, akiknek mind a két nyelv idegen és csak 1-2 év után (!!!!) szólalnak meg, de akkor már profi módon :) hát majd meglátjuk!

khase hat gesagt…

Ditke, nagyon nagyon köszönöm a részletes választ, Ti aztán tényleg otthon vagytok a témában!!!
A nyelv keverése nálunk is megvolt, amig még nem született meg Marcel és mind a ketten dolgoztunk, bizony sokszor elöfordult, hogy mondatokat, szavakat németül mondtunk, mikor a napunkat meséltük egymásnak, mert egyszerübb volt, mint forditgatni... még most is többször elöfordul, bár azért igyekszünk odafigyelni, hogy Marcel tényleg szépen és helyesen tanuljon meg magyarul. Mert azzal tisztában vagyok, hogy akár csak német, akár német-angol ovi-suliba kerül, ahol a hét öt napján azt a nyelvet hallja, amilyen nyelven írni-olvasni tanul, akkor a magyarral lehetnek késöbb gondok...
Itt mondjuk nincs iskolaruha, bár jó ötletnek tartom... az tény, hogy elég sok a külföldi, expat család gyereke, de kb. 1/3 svájci, aki odajár és azért ök eléggé a felsö kategória... Igazából most már csak ez a kérdés, mert egyre többen meggyöznek, hogy nem lenne gond a két idegen nyelv és Marcel tényleg nagyon sokat profitálna belöle és nagyon tetszik az egész oktatási rendszer, a hozzáállás is, a kérdés csak az, hogy meddig tudnánk fizetni....

Még egy kérdés, a lányok egymás között csak magyarul beszélnek? És mennyire összetartóak a családok? sok a közös iskolai rendezvény, kirandulas? tudtok ismerkedni, jóba lenni osztálytárs-családokkal?

Hát az biztos, hogy nekik is hatalmas elöny, hogy két világnyelvet anyanyelvi szinten megtanulnak már a suliban!!

Még egyszer köszönöm a válaszokat!!!!

Anonym hat gesagt…

Orsi, szerintem már ismered a véleményemet ezügyben, most csak azt akarom hozzátenni, hogy nem csak Marcelnek lesz új az angol nyelv, hanem a többi gyereknek, is, illetve lehet, hogy valakinek az angol az anyanyelve, akkor talán a német lesz új neki, szóval nem lesz egyedül ezzel, hogy új nyelvet tanul. Ez lesz neki a természetes! :)
Az, hogy az oviban mennyit beszél nem csak a nyelvtudásán múlik, hanem a személyiségén is, Nándi is csendes bent, bár tud, ért mindent, de ritkán beszélget gyerekekkel, az óvónőknek válaszol azért, ha kérdezik... az apja is ilyen volt, pedig magyar és magyar oviba járt! :)

biztos, hogy időnként keveredni fognak a nyelvek akár egy mondaton belül is, én is azt szoktam csinálni, mint ami már elhangzott, hogy elmondom helyesen, és látszik a gyerekeken, hogy igyekeznek ők is egyszerre egy nyelven beszélni, otthon magyarul, angol környezetben angolul.

a barátnőimtől én azt hallom, hogy ezeknél a nemzetközi iskoláknál nagyon erős a közösségi élet, gyakorlatilag nem is kell azon kivül kapcsolatokat, programokat keresgélni, annyira szervezett minden... sok a lehetőség, és mivel sok a külföldi, igy van igényük az ismerkedésre, összejárásra. Olyan helyre nem iratnám be a gyerekemet mégegyszer, ahol mindenki helyi és nagyon gazdag... hiába ez a legjobb ovi és imádom, nem tudunk velük ismerkedni, az amcsik nem szivesen keverednek... :)
berry/móni

Ditke hat gesagt…

Igen, a csajok egymás közt magyarul beszélnek , bár játék közben néha átváltanak angolra vagy néha spanyolra, de alapvetően a magyar a domináns. Ők valahogy ösztönösen figyelnek arra, hogy ne keverjék a nyelveket a magyarral, pl. pont ma is mesélték, hogy az iskolai év végi műsorban ki milyen szerepet kapott, és Csenge megállt a mondat közepén és megkérdezte, hogy " a turkey micsoda magyarul?" mondtam, hogy pulyka, és onnantól folytatta a mondatot, hogy a pulyka nem tudom kicsoda lesz. Viszont az iskolai kifejezéseket (patio, assembly, spelling, drilling) angolul használja, mert azt ott tanulja és nem tudja rá a magyar megfelelőt. Én ugyan szoktam mondani magyarul, de némelyiket én sem tudom hogy mi is lenne pontosan...

A sulinak van minden szombaton "Family day" amikor kül. programok vannak amiken az összes osztályból mehetnek gyerekek-szülők közösen. Mi nem járunk, mert akkor a csajoknak balett óra van de lehetőség van rá. Minden nyáron van nyári tábor, felnőtteknek is.

Amúgy simán lehet ismerkedni, össze járni a többi szülővel, az más kérdés, hogy mi tök antiszociális, magunknak való begubózó család vagyunk és nincs rá igényünk... De nekünk ez így jó, nekem az a kevés ami van is megterhelő, de itt pl. az osztálytársak szülei szinte minden reggelt a szomszédos kávézóban kezdenek. Párszor elmentem velük, de én nem bírom ezeket, sajnálom, úgyhogy már nem szoktam.
Amúgy meg ne aggódj, olvastam az újabb posztot is, biztos vannak extra-gazdag svájci családok, de még ha velük nem is jöttök ki vagy zavar a különbség akkor is biztos lesznek más, expat szülők akikkel jól megértitek majd egymást. Én nem hiszek abban, hogy létezik bármilyen közösség (legyen az állami vagy magánsuli, munkahely, stb) ahol mindenki mindenkivel puszipajtás. Vannak szimpatikusak és kevésbé. De megtaláljátok majd egymást azokkal akikkel jól érzitek magatokat. A többivel meg nem kell foglalkozni.

Sok sikert a választáshoz!

Anonym hat gesagt…

Szia, erdekes bejegyzesedbe bolottam, mi mar a mostani ovinkat igy valasztottuk ki es utana kerestunk albereltet, es bevallt a modszer, nem is kerdeses hogy marad igy. Mail cimet nem talaltam, nem szivesen irnam le nyilvanosan, de szeretnek par kerdest feltenni Svajccal kaplcsolatosan. Egy masik orszagbol koltozunk oda par even belul terv szerint, es megkoszonnek par informaciot.
Elore is koszonom.
I

khase hat gesagt…

Kedves I, az o_nemes@hotmail.com - emailcimre irhatsz, igyekszem valaszolni!!!