"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 22. Mai 2012

Két keréken

Marcel még a keresztelőjére kapott keresztszüleitől egy szuper kis pedálos bicót, ami akkor még túlságosan nagy és nehéz is volt neki. Így 2,5 évesen a kismotor után a futóbicó lett a kedvenc, 10 perc alatt megtanult vele menni, nagyon szerette és különösen mióta rollerrel járunk utána, azóta száguldozik csak vele igazán.

A kis bicója meg ott porosodott a pincében, gondoltuk, lassan itt az ideje, hogy áttérjen a rendes kerékpárra :) Múlt héten ráült, de valahogy olyan szorosan voltak meghúzva a csavarok, hogy nem igazán tudott haladni vele, nem tudta tekerni, el is ment tőle a kedve. Gábor szétszedte és újra összerakta (nem hittem volna, hogy sikerül neki, mert ilyenekben nem egy nagy talentum ;), de végül minden csavarnak és láncnak meglett a helye, sőt a bicó is működött :)))

Tegnap aztán kimentünk a tópartra és hajrá :))) Az már látszott, hogy a futóbicónak köszönhetően az egyensúlyozással nem lesz gond, viszont mivel nála kimaradt a 3kerekű bicózás és ezzel a tekerő mozdulat, így ez ment neki elég nehezen.... pontosabban egy tekerés után leállt, azt gondolta, hogy úgy is megy a bicó :) Azért tettünk egy kisebb kört, nem ellenkezett és ez nála már jó jel :)))

Ma délután aztán újra mentünk, kezdett ráérezni az ízére, ha nem felejt el tekerni, akkor 50-60 métert is elbicózik szinte egyedül!!! Ja és pótkerék nélkül, csak két keréken!!!!!! Gondoltuk, egyszerűbb, ha rögtön így tanulja meg, hisz az egyensúly-érzéke tényleg megvan hozzá :)

Még azért nincs meg benne a hatalmas lelkesedés (ha lenne, akkor már simán tekerne :))), még eléggé ragaszkodik a futóbicóhoz, nem is erőltetem, de ha így folytatja, hétvégére simán bicózni fog :))) (feltéve ha olyan helyre megyünk kerekezni, ahol nincsenek számok, házszámok, rendszámok, parkolószámok, etc, mert bicózás közben is folyamatosan a számokat nézi, számokat keresi a szemével és nem előre néz :))

Mindenesetre nagyon büszke vagyok rá, különösen azért, mert alapból ő nem az a típus, aki szeret gyakorolni valamit, addig nem csinálja, amig nem megy neki (ezt már többször is bebizonyította a kis életében, legyen szó akár a járásról, akár a szobatisztaságról vagy a beszédről:) és ha valami elsőre nem sikerült eddig, elég hamar fel is adta. Most viszont gyakorol, tanul, még nem tud, de nagyon jó úton halad :)))

1 Kommentar:

Bea hat gesagt…

Mi is épp pedálos bicajt keresünk Máténak. Ő is futóbicajozik egyelőre, de már elég kicsi neki, úgyhogy már nagyon időszerű.
Marcel biztos nagyon hamar belejön:) olyan ügyesek még ebben a korban.