"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 21. Mai 2012

Provance helyett

Pár hete beszélgettünk Ildiékkel, hogy a pünkösd előtti hosszú hétvégét (csütörtök itt munkaszüneti nap volt, Krisztus mennybemenetelének ünnepe) együtt kellene eltölteni valahol. Ildiék egyik ismerősének Provance-ban van egy villája és felajánlotta, hogy elmehetnénk oda négy napra! Persze rögtön igent mondtunk, egyrészt régóta szerettünk volna elmenni arra a környékre, másrészt csodás a villa (hatalmas, új, saját úszómedencével) és szinte ingyen lett volna :))
Nagyon készültünk, de 2 nappal az utazás előtt kiderült, hogy Zolinak be kell mennie hétvégén melózni (szabadság ide vagy oda), így aztán fájó szívvel lemondtuk az egészet. Sajnáltuk nagyon, de nem tudtunk mit csinálni.

Viszont itt volt 4 nap (mivel Gábor vett ki péntekre szabadságot, Marcelnek pedig szünet volt az oviban), amit szerettük volna értelmesen eltölteni.

Csütörtökön tűrhető idő volt, ezért megcéloztuk a következő várat és Sion felé vettük az irányt. Sion (németül Sitten) Wallis kanton székhelye,Rhône völgyében fekszik, Svájc egyik legszárazabb vidékén. Az átlagon felüli enyhe időnek köszönhetően Svájc harmadik legnagyobb borvidéke található itt és több vár is, amiket meg lehet mászni :)


Thuntól légvonalban talán 60 km, de közte vannak a nagy hegyek. Mivel nem akartuk megkerülni fél Svájcot, így Kandersteg és az autósvonat felé vettük az irányt, aminek persze Marcel nagyon örült :) Jó kitalálás ez, bár most kellett egy kicsit várni a vonatra, mert sokan voltak, de nagy rövidítést jelent.

Mielőtt "megtámadtuk" volna a sioni várakat, megálltunk St. Léonardban, hogy megnézzük Európa legnagyobb felületű, természetes barlangi tavát, a Lac souterrain-t. 1997ben, svájci túránk alkalmával már jártunk itt, igaz, sokra nem emlékeztünk belőle :)) De tudtuk, hogy lehet rajta csónakázni és gondoltuk, hogy talán Marcelnek is érdekes lehet. Nagy csónakokkal (kb. 30 személyes) viszik körbe a látogatókat, fél óra egy "menet" :) És habár hirdetik, hogy több nyelven is elkalauzolják a túristákat, nekünk nem volt szerencsénk, mert a mi csónakosunk csak franciául beszélt, így nem igazán értettük :( Kár, mert nagyon sok mindent mesélt a barlangról, a keletkezéséről, a történetéről. Összességében csalódás volt, persze más lett volna, ha értjük, amit mondanak, de pár kifaragott sziklán, néhány halacskán és tiszta vizen kívül sokat nem láttunk. Ha valaki épp erre jár nyáron és már nagyon melege van (és ért franciául:), akkor megér egy látogatást, de mi többre számítottunk.


Mivel fotózni bent nem igazán lehetett a kevés fény miatt, egy kis videót csináltam ízelítőül :) (franciául tudók előnyben, több helyen szerintem lehet érteni, hogy mit mesélt a vezető :)



Utána indultunk tovább Sionba. A két fővár (a Notre-Dame de Valère és a Tourbillon) már messziről uralja a tájképet, tényleg szép nagy dombokra építették őket.

Mivel ebédidő volt, megcéloztunk a város főterén egy olasz éttermet, ahol mint később kiderült, nem volt pizza, ráadásul a pincérek két nyelven beszéltek csak, olaszul és franciául :) Hihetetlen, hogy kb. 5 km-re a Németsvájctól már nem tartják fontosnak, hogy németül, vagy legalább angolul tudjanak. Vagy lehet hogy tudnak, csak nem hajlandók beszélni. És bár tudjuk ezt és sokszor tapasztaltuk is már, de még így is meglep minden alkalommal... Hisz nem léptük át az országhatárt, legalább is közigazgatásilag nem, de Francia-Svájcban minden olyan, mintha Franciaországban lenne az ember :)

Ebéd után aztán elindultunk, hogy megmásszuk a várakat. Javaslom mindenkinek, aki erre jár, hogy ne délidőben, nagymelegben induljon neki, mert sok árnyék nincsen, viszont igencsak magasra kell mászni :)

Mi először a magasabb várat, a Tourbillon-t céloztuk meg. A várat a 13. században építették, kezdetben a sioni püsüökség főszékhelye volt. A 14. és a 15. században többször megtámadták és lerombolták, de mindig újra is építették. 1788ban egy hatalmas tűzvész következtében leégett és politikai viszályok miatt akkor már nem építették újra. Így ma csak egy várrom marad, néhány várfal és a csodás kilátás. Marcel úgy gyalogolt felfelé, mint akit felhúztak, élvezte nagyon :) Viszont akinek tériszonya van, ne merészkedjen a várdomb végére, mert bár meseszép a kilátás az egész Rhone völgyére, de elég meredeken zuhannak alá a sziklák :)







Rálátás a másik várra és Sionra :)




Utána a másik várba, a Valère-be mentünk. Ehhez közel sem kell olyan magasra mászni és kevésbé meredek az út, mint az első volt. A várat a 12. században építették, igazi lakóvár volt, amit az évszázadok folyamán egyre jobban kibővítettek. A 13. században elkészült a bazilika is, melynek érdekessége, hogy itt található a világ legrégibb, még működő orgonája (a megmaradt festmények alapján építését az 1400-as évekre vezetik vissza).
A várban található a Történelmi Múzeum is, ahova nem mentünk be, Marcel addigra már eléggé elfáradt és az neki egyébként sem lett volna túl izgalmas.






Ha a várbelsőt tekintjük, akkor a lenzburgi vár mindenképp érdekesebb volt, viszont itt erősebb a "várat, sziklákat megmászni" élmény :)

(még több fotó ebben az albumban :))

Hazafelé nem akartuk, hogy Marcel elaludjon az autóban, így bevetettük az "apa-zenét", azaz Gábor kedvenc Heavy Metal cd-jét, ami pár hete Marcel kedvenc cd-je is :))) Igaz, nekem zsongott a fejem, mire hazaértünk, de a célt elértük és Marcelt sikerült ébren tartani :))



Hogy azért a hétvége ne teljen el úgy, hogy nem találkozunk Ildiékkel, szombaton elmentünk hozzájuk. Jó volt, mert Ildivel nagyon jót dumáltunk, és ez most igazán jót tett a lelkemnek. A pasik is kibeszélgették magukat, a gyerekek pedig egyre jobban eljátszanak egymással (most pl. a kedvenc játékuk az volt, hogy egy fluoreszkáló, sötétben is világitó labdával bezárták magukat a koromsötét fürdőbe, Marcel oroszlánként ijesztgette Petrát, aki pedig hangosan kacagott az egészen :)))

Öltöztetőnéni :))) (a kis pasa meg csak hagyja :))


Tegnap délelőtt pedig eljutottunk arra a szuper játszótérre, amiről Ildi már olyan sokat regélt, de eddig valami miatt még mindig kimaradt. Ez pedig nem más, mint a Signal de Bougy, egy hatalmas park, golfpálya, kalandpark, játszópark és állatsimogató! Mindez fent a hegyen, csodás kilátással az egész Genfi tóra és a szemközti nagy hegyekre, tiszta időben még a Mont Blanc is látszik.
A játszótér óriási és tényleg minden korosztály talál magának kedvére valót. Hatalmas mászóvár, függőhidakkal, alagúttal, csúszdákkal, mindenféle hinták, egyéb mászókák, egy labirintus és bébiknek való játékok. A gyerekek rettentően élvezték, szerencsénk is volt, mert korán mentünk és alig volt rajtunk kívül valaki, 11 körül aztán már kezdett megtelni, Ildi szerint egy-egy naposabb vasárnap megmozdulni sem lehet.



Lehet minigolfozni, ping-pongozni, gokartozni és vizi dodzsemezni, persze muszáj volt az is kipróbálni, de nem csak Marcel, hanem Ildi és én is imádjuk az ilyen dolgokat, szóval nem kellett nagy rábeszélés :)))

Vannak állatok is, kecskék, kacsák, malacok, egy külön parkban, szép környezetben. Van még egy látványpékség is, ahol régi kemencében sütik a finomabbnál finomabb kenyereket, péksüteményeket, mikor odaértünk, a bácsi épp akkor tolta be a kemencébe a kint a parkban, a napon megkelt kenyereket :)) A frissen sült kenyérillat mellett pedig senki nem tud úgy elmenni, hogy be ne térjen és ne vegyen egyet a még langyos cipóból :)

A hatalmas, ápolt füves területen pedig piknikelni, labdázni vagy csak úgy mélázni lehet, közben gyönyörködni a kilátásban :)

A kalandparkba majd legközelebb megyünk, gyerekek és pasik nélkül, az is izgatja a fantáziámat :))

Szuper hely, alig lehetett Marcelt elrángatni onnan (Petra hamarabb elfáradt, mivel Marcel hajnali 6kor egy fél órás ordítással felverte az egész házat, utána ő visszaaludt, de szegény Petra már nem tudott - így Ildi és én sem....:).

Ami viszont nagyon szembetűnő volt, hogy sokkal szebbek, helyesebbek a francia-svájci gyerekek (rengeteg a félvér közöttük), a nők és férfiak pedig sokkal jólöltözöttebbek, mint a mi környékünkön! Hiába, Svájcnak is vannak szegényebb és gazdagabb részei és a különbségek nagyon is láthatók és érezhetők!

Sajnáltuk az elmaradt provance-i kirándulást, de azért azt hiszem, így is kihoztuk a legtöbbet a hosszú hétvégéből :)

Kommentare:

Anonym hat gesagt…

hű, micsoda várak már megint! fentről a kilátás meg olyan, mintha terepasztal lenne a táj! :)
azt ajátszóteret én is szivesen letesztelném a kalandparkkal együtt!

Lehet, hogy inkább francia-német suloba kellene Marcelt iratni, hogy legyen tolmácsotok! :D

puszi, berry

julcsi hat gesagt…

Szia Orsi!
Én egy mozgássérült májbeteg fiatal lány vagyok aki imádja a kisgyerekeket pár hónapja olvasom a blogot szépen csendben,már készülök egy ideje hogy"előbújok" az inkognitó mögül....Tündéri a Kisfiad,szeretem ahogy írsz, A svájci táj pedig mindig lenyűgöz!!
Olyan mintha képeslapokat nézegetnék,Köszönöm nektek!!!!
Fb-n megkereslek és akkor kicsit jobban megismerhetsz...Ha nem haragszol érte akkor jövök kommentel máskor is!! Julcsilativeal

julcsi hat gesagt…

Julcsi voltam csak a végére odakeveredett valahogy a kód

Bea hat gesagt…

Sajnálom, hogy Provance nem jött össze, de azért egész jól sikerült pótolni:) Klassz lehetett.

csilla hat gesagt…

Szia, igen, nagyon vicces, hogy senki se akar németül beszélni, meg angolul sem.. de azért ha bármilyen álláshirdetést elolvasol akkor helybol 'aszongya':svájci német anyanyelvü legyen, perfekt francia és angol nyelvtudással. Kb labdábarúgni sem lehet... A francia tanárom meg utálja a svájci németeket... az oroszokhoz hasonlította oket nekem.. hmmm.. no comment