"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Samstag, 30. Juni 2012

Balkonien

Van egy szép nagy teraszunk, vagyis inkább hosszú, de keskeny, amit eddig nem nagyon használtunk. Néha ugyan kiültünk, de csak két kis székünk volt, asztal nem is és inkább hasonlított egy raktárra, mint egy balkonra.

Most hogy itt is melegebb lett, viszont a tó víze még fürdeni nagyon hideg (legalábbis a nem bennszülötteknek :))) és nekem sincs mindig kedvem uszodába járni, kitaláltam, hogy vegyünk egy kis medencét a teraszra. Nem kell semmi nagyra gondolni, épp csak egy egy méteres kis pancsoló, de ahhoz épp elég, hogy ne a lakást kelljen naponta ötvenszer felmosnom a tocsogó vízből, mert hát ugye pancsolni muszáj és víz nélkül nem élet az élet :))

Marcel teljesen belelkesült és bár belefeküdni nem tud a kis medencébe, ahhoz már túl nagy (hatalmas, nem is tudom, hova nő még...), de rettentően élvezte a fürdést, a vizezést, a pancsolást, hiába, lételeme a víz :)) Persze ez nem egy Balaton, de neki tényleg mindegy (legalább is egy bizonyos szintig), a lényeg, hogy vizes legyen :))) Mondjuk az én derekam már annyira nem élvezte, hogy hordhattam bele a vizet a lakás legmesszebbi pontján lévő fürdőből, de hát ezért a jókedvért bármit ;)))









És ha már egyszer így felfedeztük, milyen jó is ez a kis terasz, gondoltuk, itt az ideje beruházni egy normális terasz-garnitúrába is. Teljesen véletlenül a szomszéd bevásárlóközpontban "szembejött" velünk a megfelelő, ráadásul 50%-kal leárazva!! Nem lehetett ott hagyni! Persze egyszer majd szeretnék egy igazi rendeset is, fából, de addig ide a teraszra ez tökéletes!

Igaz, kicsit megkínlódtam a hazahozatallal és az összerakással (Gábor épp nem volt itthon és nekem persze azonnal kellett :))), jobban mondva vért izzadtam, mire betuszkoltam az ajtókon, a liftbe és a lakásba a hatalmas dobozt, mert minden tartozéka egyben volt és majdnem a földhöz vágtam az egészet, mikor másfél óra után sem tudtam összecsavarozni az asztal lábát, hiába, a térlátásommal mindig is gond volt :))) De valahogy csak sikerült, annyira jó kis hangulata lett így a terasznak, most tényleg van kedvünk csak úgy kiülni, beszélgetni, élvezni a jó levegőt (csak ne lenne az a döner-szag és a dohányfüst az alsó szomszédtól...). Igaz, a medence most kicsit háttérbe szorult, de Marcel már alig várja, hogy kint ehesse meg a reggelijét :))



(az előző posztba betettem még egy videót is, hogy hallani-látni is lehessen, milyen egy igazi alphorn zene, hozzá pedig az elmaradhatatlan zászlóforgatás :))

1 Kommentar:

Ferilka hat gesagt…

Nagyon klassz lett a terasz! :-) Használjátok egészséggel!