"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 27. Juni 2012

Év-szám-fordulós sorsolás :))

Igen, már 2 éve...!!!! Hogy hol maradtak a hónapok, nem tudom, de ma két éve már, hogy megérkeztünk Svájcba és új időszámítás indult az életünkben!!!!!

Hogy milyen is volt ez a második év? Talán egy kicsit kevésbé küzdelmes, mint az első, legalább is napi szinten, mert már valamennyire megismertük az itteni szokásokat, jobban kiismertük magunkat a hétköznapok útvesztőiben, legyen szó akár hivatalos, fontos ügyek intézéséről, vásárlásról vagy programkeresésről és sikerült valamiféle rutint is kialakitani itt Thunban. Már nem döbbenünk le az árakon, nem számolunk át mindent euróra és nem hüldezetünk folyamatosan azon, hogy mi mennyibe kerül (de azért még mindig többször járunk át Németországba vásárolni :)))

Ugyanakkor még mindig sok olyan dolog van, ami miatt nehéz a szívem és még 2 év után sem érzem úgy, hogy igazán be tudtam volna illeszkedni...és még mindig nem tudom elképzelni, hogy hosszú távon ebben az országban éljek...

Csodálatos maga Svájc, azt hiszem, elég csak végigpörgetni a blogot és megnézni a fotókat és sok előnye is van az itteni életnek, a nyugodtság, a közbiztonság, a szervezettség, a tisztaság, az, hogy a legtöbb dolog olajozottan működik, de mégis minél többet élek itt és minél jobban megismerem a svájciakat, annál kevésbé tudom azonosítani magam az itteni hozzáállással, mentalitással és a nyelvvel. Persze jó dolog, mikor mindenki mosolyog rám az utcán, köszönnek és kedvesek az emberek, de minden olyan felszínes, minden csak látszat és meg ne próbáljunk közelebb kerülni hozzájuk, mert nagyon féltik a kis privátszférájukat. Ez a fajta "bájcsevej" nem az én műfajom, én szeretem, ha a szemembe mondják azt is, ha valami bajuk van velem és szeretek inkább olyan emberekkel találkozni, együtt lenni, akikkel "elengedhetem" magam, akikkel mindenről lehet beszélgetni.

Az biztos, hogy sok függ attól is, melyik kantonban él az ember, Zürich, Genf, Zug sokkal nemzetközibb, ott sokkal nyitottabbak az emberek és jobban el(be)fogadják a külföldieket, mint ezen a vidéken.

Ami szintén nem sokat változott, az a nagyszülők, rokonok és barátok hiánya...Persze alakulgatnak itt is már a kapcsolatok, ismerettségek, barátságok, leginkább magyarokkal és külföldiekkel, van jó pár telefonszámom már, amit fel tudok hívni, ha valami bajom van, valami örömöm van, vagy csak beszélgetni szeretnék, vannak, akikkel kirándulni, grillezni tudunk menni, vannak szomszédaink, akikkel a beszélő viszonyon is már túl megy a kapcsolatunk, vannak emberek, akik társaságában nagyon jól érezzük magunkat, de ez még mindig messze van attól a szociális hálótól, ami szerintem kellene ahhoz, hogy igazán jól tudjam magam itt érezni. Bár lehet, hogy még mindig túl türelmetlen vagyok, hisz többen is mondták már, akik hosszabb időt töltöttek külföldön, hogy 3-4 év minimum kell ahhoz, hogy az ember teljesen otthon érezze magát egy idegen országban..

Gábornak azt hiszem, sikerült beilleszkednie, talán egyszerűbb is volt a dolga, hisz minden nap (svájci) kollégákkal van körülvéve és bár rá nem jellemző a nagyon pozitív gondolkodás, mégis ő az, aki leginkább csak a jókat látja és sorolja nekem, ha Svájcról van szó :)) Nagyon bevált a munkája, szereti, elismerik, értékelik, amit csinál, ez azért nagyban (és pozitívan) befolyásolja az országhoz való viszonyát :)

Marcel nagyon szeret itt élni, mondhatom azt is, hogy neki ez az OTTHONA, így csupa nagybetűvel, hisz élete felét itt élte le (az első felére, Bécsre meg már nem is emlékszik....). Szereti a kirándulásokat, a vonatozásokat, felvonózásokat, szereti ezt a lakást, a tavat, a várost és vannak kis barátai is.

De azért küzd ő is, leginkább az oviban, nehezen megy a beilleszkedés és bár nagyon sok mindent ért már és itthon többször is németül mond dolgokat, az oviban nem szólal meg. Ő, aki egyébként egész nap szövegel, magyaráz, mesél, kérdez, az oviban csak megfigyel és tudom, hogy frusztrálja, hátráltatja az, hogy nem tudja úgy kifejezni magát, nem tud úgy részt venni a játékokban, éneklésben, etc. mintha magyar oviba járna... Tudom, hosszú távon sokat nyer vele és könnyebb lesz neki, de most sokkal jobban kell küzdenie..

Hogy a következő évi beszámolót hol fogom írni, még nem tudom, hisz várnak ránk újabb döntések, újabb kihívások és feladatok, úgyhogy próbálunk előre nézni, az adott lehetőségekből a legjobbat kihozni és mellette persze kirándulni, túrázni, felfedezni, hogy legyen miből "táplálkozni" a nehezebb napokon :))

És ha már egyszer évforduló, akkor legyen sorsolás is!!!!! Pontosabb dupla forduló, hisz ahogy néztem a blog alján lévő számlálót, a mai napon el fogjuk érni a 100.000 kattintást!!!!!!!!

Tudom, hogy ebben a számban az én kattintásaim is benne vannak, de még így is hihetetlen, hogy nap mint nap ennyien olvasnak, ilyen sokan kiváncsiak arra, mi történt/történik velünk! Nem tudom elégszer leírni, hogy mennyit köszönhetek ennek a blognak, ismerettségeket, barátságokat, tippeket, tanácsokat, támogatást, örömöt és leginkább azt, hogy nyoma van az elmúlt 2 évnek, az életünknek és bizony jó dolog visszaolvasni, emlékezni a régi időkre :))) És talán én is tudtam adni valamit azoknak, akik olvasnak....

Szóval ünneplünk és sorsolunk, most kivételesen duplán, minden rendszeres olvasó (talán elérjük majd egyszer az ötvenet és előbújik néhány zugolvasó is :)) és kommentelő között!!!! Az ajándék mi is lehetne más, mint egy szép nagy csoki-csomag :))) (ha esetleg van olyan elvetemült, aki nem szereti a csokit, annak készítünk egy sajt-csomagot is :))

Magyarországra ismert okok miatt nem postázom, de hamarosan úgy is megyünk, akkor magunkkal visszük :))

Vasárnap, a házassági évfordulónkon lesz a sorsolás (ha lúd, akkor már legyen jó kövér :))), addig még fel lehet iratkozni és lehet kommentelni is :)))))


KÖSZÖNÖM!!!

Kommentare:

Regi hat gesagt…

En itt vagyoook! :-)

csilla hat gesagt…

Szia Orsi,
köszi a blogot, nagyon jó, hogy ilyen rendszeresen irsz, nem is tudom, hogy tudod ezt ilyen rendszeresen és ilyen színvonalasan csinálni. Mikor írtad vhol, hogy talán útikönyvet kéne írnod, nagyon úgy éreztem, hogy jó úton jársz : ))))
Nekem is néhány napja jutott eszembe, hogy nemsokára kipipálhatjuk az egy évet, sőt, tanítási évből pedig már csak 3 nap van hátra... sajnos az én összegzésem borúsabb lesz mint a tiéd. Örülök, hogy nektek azért márt vannak dolgok, amik alakulnak : ))) A csokira én is benevezek, de csak azért hogy nyerjek vmit : )
puszi

Tündérke hat gesagt…

Szia Orsi!

Gratulálok a 100000 kattintáshoz!!

Ha már a zugolvasóknál tartunk, akkor előbújok én is, érdeklődve olvasom a blogodat jó ideje :-)
Mi kétszer öt napot voltunk Svájcban a férjemmel kettesben, szeretnék valamikor a gyerekekkel is visszajönni ide...

Detti

Dominika hat gesagt…

Juj, hát egy ilyen fantasztikus kezdeményezésnek, mint a csoki csomag, nem lehet ellenállni!!! Én is játszok! :-))))
És köszönöm a gyönyörű képeket, mindig ámulok, hogy mennyire mesebeli helyen éltek!!!

Andi hat gesagt…

:-) Én is itt vagyok! Boldog fordulókat!!!

julcsi hat gesagt…

Nagyon szeretek itt lenni és jelentkezem a játékra is ha nem gond...

Phan hat gesagt…

A napokban jártam már a blogodon, most újra itt vagyok.
Az elejétől szeretném elolvasni az írásaidat, mert nagyon szeretek útleírásokat olvasni, megismerni más kultúrákat, hisz annyi szépség van ezen a világon.

Szóval jöttem, játszom, és olvasok! :)

Anonym hat gesagt…

Boldog évfordulókat:) és mi is jelentkeznénk a játékra:)) Vera és Livi

Ozsváth Szilvia hat gesagt…

Orsi, teljes mértékben szívemből szóltál, magam sem tudtam volna másképp (csak kevésbé szépen) megfogalmazni az itteni élet bennünk hagyott nyomait. Örülök, h írsz, mindenképpen folytasd! Üdv - most épp - Mo-ról! :)

Bogi hat gesagt…

Hihihi, ezt az ajánlatot én sem hagyhatom ki!! :D
...és már két éve kint vagytok?! Olyan fura...bennem még az él, amikor Marcel uh fotóját mutattad a Gasometerben.. :)
Vigyázzatok Magatokra, sok ( bécsi) puszi, Bogi

Anneszmár hat gesagt…

Régóta olvaslak, jelentkezem a játékra :) !

Szilvi hat gesagt…

Szia Orsi! Én már jó ideje olvasgatok Nálad, nagyon szeretem, ahogy írsz, és amiket, Svájc a nagy szerelmünk, bár ezidáig csak két napot töltöttünk ott, átutazóban voltunk. Azóta is vágyom oda, ha a lányok nagyobbak lesznek, biztos, hogy elmegyünk. Addig is még sok-sok bejegyzést kívánunk magunknak, Nektek meg sok-sok boldogságot, évfordulókat, szép napokat, heteket. ÉS muszáj megjegyeznem, hogy Marcal annyira-de annyira szép gyermek, hogy csak na. :)
Szilvi

khase hat gesagt…

Látom, azért a csoki sokatokat elcsábított :)))))

Köszönöm a hozzászólásokat, jól estek nagyon :)))

Akkor vasárnap sorsolás :))

kata hat gesagt…

Én már nem is tudom, hogy "keveredtem" erre a blogra, de itt ragadtam ismeretlen, de rendszeres olvasóként. Tetszik a stílusod, csodaszépek a képek, a tájak, a kisfiadról nem is beszélve... És persze nagyon érdekes olvasni, mi hogyan működik arrafelé. A svájci csokinak ellenállni pedig nem tudok, így meg kellett nyilatkoznom... :D
Gratulálok az évfordulóhoz is és a nagy számú kattintáshoz is! :)

Kata

Anonym hat gesagt…

én is, én is!!! :)
megkivántam a sajtot! :D

Gratulálok a sok olvasóhoz, és hihetetlen, hogy már két éve kint vagytok, egyre könnyebb lesz, talán találtok egy jobb kantont, ahol könnyebb a barátkozás.

Azt nem tudom van-e olyan ország, ahol azonnal, vagy legalább hamarabb teljesen el tudja fogadni az ember az új környezetét, az embereket, a mentalitást, a kultúrát, lehet, hogy másik országban is hasonló problémáid lennének... (nem Bécsre gondolok) Mindenhol vannak hülyék és furcsán viselkedő emberek, idő kell a normálisakat megtalálni!:)

és ugye tudod, hogy mindig olvaslak?! most is gyorsan pótoltam az elmúlt hetet...
berry/Móni