"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 26. Juni 2012

Ha kedd, akkor...

...nem Belgium, hanem barátnőzés :))

Alízékkal Thunba költözésünk napján találkoztunk, teljesen véletlenül, egy játszótéren és nagyon nagyon megörültünk egymásnak :) Kislánya, Ana egyidős Marcellel, ráadásul egy oviba is járnak (bár sajnos nem egy csoportba) és az elmúlt majdnem két év alatt sok időt töltöttünk már együtt, ráadásul a gyerekek is jól kijönnek egymással.

Pár hónapja alakult ki az a "rendszer", hogy ha csak tudjuk és nem jön közbe semmi és senki, akkor a keddi napokat, amikor egyik gyerek sem megy oviba, együtt töltjük. Közös ebéd, játék és közben rengeteg duma :)) És persze jó "csak" itthon is is lenni, de mostanában többször tettünk kisebb kirándulásokat, csak itt a környéken, amit a gyerekek is élveznek és ilyenkor azért bírni is jobban lehet velük :)))

Múlt héten kitaláltuk, hogy menjünk el epret szedni Spiezbe. Ez egy szép kis város, Thuntól alig 10 percre, a Thunersee partján. Kinéztük, hogy hol van az eperföld és nekiindultunk. A gyerkőcöknek már az út is izgalmas volt, hisz busszal és vonattal mentünk, igy nagyon lelkesek voltak :)) A vasútállomástól azért kellett egy darabot gyalogolni, na akkor a lelkesedésük már alábbhagyott, nem úgy a miénk, már tervezgettük, milyen jó lesz együtt finom eperlekvárt főzni :)) Na a földet meg is találtuk, de kiderült, hogy pont kedden zárva vannak :((( Eléggé elszontyolodtunk, bár szerintem a gyerekek annyira nem sajnálták, hogy nem kell a melegben hajoldozva epret szedniük :)
Hogy azért megmentsük a napot, kitaláltuk, hogy jöjjünk vissza hajóval Thunba :) Hála a mobil internetnek, seperc alatt kiderült, hogy nemsokára megy is egy hajó, már csak le kellett jutni a kikötőbe. Rettentő sokan voltak, kirándulócsoportok, iskolások, ferdeszeműek, de azért felfértünk és persze a gyerekeknek is nagyon tetszett (bár Marcel első pillanatban kiakadt, hogy miért nem vonattal megyünk vissza, de végül hamar megvígasztalódott, mert hát hajózni is imád :)))


A mai nap kinti program szempontjából felejtős volt, egész nap szakadt az eső, hozzá volt vagy 16 fok (írtam már, hogy elegem van az itteni "nyárból"????), az egy szem játszóház ilyenkor használhatatlan, annyian vannak, így hát jött az újabb ötlet, menjünk el a St. Beatus barlangba :)

A cseppkőbarlang a Thunersee partján található, többször eljöttünk már mellette, de bent még soha nem voltunk. Az út mellett van egy házikó, mindig azt hittem, hogy ott kezdődik a barlang. De nem így volt, kb. 15 percet kellett felfelé gyalogolni, jó meredek erdei úton, mire felértünk a bejárathoz :)

A meredek sziklafalból dupla vízesés ömlik ki, fölé építették az épületeket, éttermet, bejáratot, nagyon impozáns! Persze ha nem szakadt volna az eső, hanem süt a nap, más lett volna, de így is látszik, milyen csodás hely.


A belépő nem túl olcsó, de szerencsére gyerekeknek 6 éves korig ingyen van. Óránként indulnak a csoportok, csak vezetővel lehet bemenni. A barlangrendszert kb. 14 km hosszan tárták fel, amiből 1 km van kivilágítva és járható be a látogatók számára 1904 óta. Hatalmas csarnokok, szűk szurdok, vízesések, kisebb-nagyobb tavacskák és szebbnél szebb cseppkövek, amerre a szem ellát :)

A mi vezetőnk egy kevésbé szimpatikus hárpia nő volt, aki egy perc alatt elsorolta a szabályokat, kezdve azzal a megnyugtató ténnyel, hogy a barlangban sokszor előfordul áramkimaradás, úgyhogy ne ijedjünk meg, ha netán hirtelen korom sötét lenne... De nem szabad megállni, nem szabad fotózni, nem szabad lemaradozni, ha szembejönnek, csak jobb oldalt lehet menni és különben is még levegőt se nagyon vegyünk, nehogy valami baja legyen a barlangnak.... Mindezt olyan hangnemben előadva, hogy csak lestünk.... Utána szó szerint berohant velünk a barlang belsejébe, de olyan tempót diktált, hogy nem hogy megállni, de még körbenézni sem tudtunk, hisz csak a sötét, csúszós útra és a gyerekekre koncentráltunk.. A végére olyan mérges lettem, már azt gondoltam, visszakérem a pénzt, de ezért egy fillért sem vagyok hajlandó adni...

A végén aztán visszafordult a nő és közölte, hogy akkor mindenki mehet kifelé... szerencsére visszafelé menet nem kellett a csoporthoz alkalmazkodni, mehettünk a saját tempónkban és végre tudtunk nézelődni, megállni, fotózni és csodálni a rengeteg cseppkövet, kristálytiszta patakokat, érdekes sziklaformációkat.




Tényleg csodaszép a barlang és ha tudtuk volna az elején, hogy visszafelé bőven lesz időnk nézelődni, akkor talán nem húzzuk fel magunkat annyira :)))) (kb. másfél órát voltunk bent).
Aki erre jár és van ideje, mindenképp megér egy kirándulást, gyerekeknek is élmény (kivéve egy szakaszt, ahol a barlang történetét mesélték el, sárkánnyal, félelmetes hangokkal, sötétben, na azt se Ana, se Marcel nem értékelte annyira :)))

Van egy kis kávézó és egy étterem is, csodás kilátással a tóra és a szemközti hegyekre (legalább is mi odaképzeltük, mivel minden felhőben volt:), van egy barlangi múzeum, kis játszótér és piknikelő-grillező hely is, ezek mind még a barlang bejárata előtt, tehát jegy nélkül is bejárhatók!


Persze a gyerkőcök kikönyörögtek egy fagyit, végül is mégis csak nyár van, vagy mi :))) (legalább is naptár szerint :)))


Mindenképp szeretnénk visszamenni még, de napos időben :)))

Keine Kommentare: