"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 29. Juli 2012

Marcel nélkül..

Egy kezemen meg tudom számolni azokat a napokat és éjszakákat, amiket az elmúlt 4 évben nem Marcellel töltöttem. Hát most lesz 4 ilyen napom :))

Gábor ma reggel indult Svájcból, én pedig lassan indulok Bécsbe, hogy ott találkozzunk, nosztalgiázzunk, várost nézzünk, sétáljunk, shoppingoljunk, pihenjünk, kávéházakban üljünk, wiener schnitzelt együnk, beszélgessünk, barátokat látogassunk és élvezzük azt, hogy kettesben lehetünk.

Furcsa lesz, hisz Bécsben még soha nem aludtam hotelben és bármennyire is vágyok rá, hogy végre végigaludjak egy éjszakát és csak magammal, magunkkal foglalkozzunk, csak egymásra figyeljünk, tudom, hogy nagyon hiányozni fog Marcel... Akit pedig a nagyszülők fognak addig kényeztetni, úgyhogy szerintem ideje sem lesz rám gondolni (legfeljebb csak éjszaka :)) Én meg majd a fotóit nézegetem addig és szétolvadó mosolya lesz a fejemben :))


Izgatott vagyok és bár két éve elköltöztünk már, mégis úgy érzem, hogy hazamegyek Bécsbe....

Donnerstag, 26. Juli 2012

Úszik!!!!!

Ma több szempontból is szuper nap volt!!! Végre megint összejött egy kis csapat, Móni barátnőmék is pont most vannak itthon USA-ból és Szilviékkel (Marcel keresztmamájáékkal) kiegészülve sikerült összehozni egy pancsolós napot a Velence Spa-ban.

Annyira jó volt a találkozás a csajokkal, mintha két napja láttuk volna egymást utoljára, pedig egy éve nem találkoztunk, de ugyanott folytattuk a dumálást és egy percig sem kellett azon törni a fejünket, mit is mondjunk egymásnak. Igen, ilyenek az igaz barátságok, elválaszthat minket több ezer kilométer és találkozhatunk csak évente egyszer (sajnos....), de mégis tudunk egymásról mindent és lelkileg nagyon közel vagyunk egymáshoz :))

Móni gyerekek nélkül jött, amit egyrészről sajnáltunk, mert jó lett volna őket is látni (de ami késik, nem múlik), másrészről így 3 felnőttre jutott 3 gyerek, ami mellett jutott elég idő a beszélgetésre is :)

A nap híre pedig, hogy Marcel megtanult mélyvízben karúszó nélkül úszni!!!!!! Lola úszkált már ügyesen egyedül, Marcel is "vérszemet" kapott és mivel a karúszója is kiszakadt, így kijelentette, hogy akkor most már ő is úszik :))) Kezdetben csak egy-két lábtempó volt a víz alatt, aztán egyre hosszabb távokat teljesített, a végén pedig Lolával versenyben úszták át víz alatt a medencét oda-vissza!!!! Néha már próbálkozott Marcel, de csak olyan helyen, ahol leért a lába! Most viszont ráérezett az ízére és a lábtempója már elég ügyes is :) Nagyon nagyon büszke vagyok rá és már megint bejött nála az, hogy ha erőltetjük, mi mondjuk neki, akkor nem csinálja, de ha maga gondolja úgy, hogy már tudja, akkor semmi nem állíthatja meg :))) Persze ez még messze van a szabályos úszástól, de már ez is nagy dolog, hogy nem pánikol be, ha nem ér le a lába, sokáig elvan a víz alatt és közben még halad is előre :)))

(valami miatt nem tudom máshogy feltölteni, de erre a linkre kattintva itt a bizonyíték :))

http://www.youtube.com/watch?v=8K5BuNOXApc&list=HL1343336197&feature=mh_lolz

A végére Milla is belejött a karúszó nélküli úszkálásba, onnantól kezdve nem láttuk a gyerekeket, folyton a víz alatt voltak :))

Nagyon nagyon jó nap volt, a gyerekek hullára fárasztották magukat, mi pedig feltöltődtünk attól, hogy találkoztunk :))) Jó lenne ismételni :))

Montag, 23. Juli 2012

Jöhet a nyár!!

Szombaton hazaértünk, Marcel szokás szerint szuper jól viselte a háztól házig 14 órás utat, élvezte a vonatozást, egy szava nem volt, én pedig ismét megállapítottam, mennyire jó vele utazni :))


Bár most nem volt akkora szerencsénk, mint márciusban, a büfékocsiban kaptunk helyet, igaz, első osztály volt ez is, de csak egy ajtóval elválasztva a konyhától, így elég erős kajaszag volt végig, nem beszélve arról, hogy 2percenként nyitogatták az ajtókat, szóval nem egy nyugis rész volt. Viszont összehaverkodtunk az egyik magyar pincérrel, Marcel pedig nézegetett, zenét hallgatott, játszottunk, beszélgettünk, tényleg gyorsan eltelt a 8 óra.


Aztán persze nagy volt az öröm mind a nagyszülők, mind Marcel részéről, mikor hazaértünk :)))

Az időjárás miatt kicsit el voltam keseredve, hisz magunkkal hoztuk a rossz időt, Thuntól Veszprémig esőfelhőben jöttünk, de reménykedek, hogy lassan visszatér a meleg és a napsütés :)

Azért a Balatonba muszáj volt belemenni, bár strandidő nem volt, de a Thunerseehez képest szinte termál-meleg :)))


Alakulnak a programok, szervezkedünk, megy a telefonálás, egyeztetés, már most látom, hogy megint nem a pihenésről fog szólni ez a pár hét, de szeretnék én is minél többet barátnőzni, kimozdulni, Balatonozni, élvezni azt, hogy itthon vagyunk :))

szeretem-fotó :))))

Freitag, 20. Juli 2012

Ötödször is.... és még mindig nem untuk meg :))

Azt hiszem, a címből nem olyan nehéz kitalálni, hol is voltunk még kirándulni barátainkkal :)))


Mivel Julcsiék még nem jártak Zermattban, mindenképp szerettük volna nekik is megmutatni A hegyet :)) 7végére terveztük a kirándulást, hogy Gábor is tudjon velünk jönni, mert ő dolgozott, nem volt még szabadságon. Kivételesen az idővel is szerencsénk volt, mert bár egy felhő szinte végig eltakarta a Matterhorn csúcsát, de összességében sokat sütött a nap, meleg volt és nem esett az eső :)))

Az utazás jó volt, mivel Szilveszteréknek 7 személyes autójuk van, így befértünk egy autóba, ami azért is volt praktikus, mert az autósvonatra csak egy jegyet kellett venni és mivel Gábor vezetett (hisz nem először jártunk már arra :), így barátaink tudtak nézelődni, mi pedig idegenvezetőt játszani. Nem mellékesen a gyerekek is nagyon jól elvoltak a hátsó sorban, különösen Marcel élvezte a szokatlan helyet :)



A "menetrend" a szokásos volt, autósvonattal át a hegyen (ami Julcsinak volt nagy élmény, hisz nem ment még ilyen vonattal), aztán el Täschig, az utolsó falu Zermatt előtt, ahol le kell tenni az autót, onnan pedig vonattal Zermattba :) 


Rengetegen voltak, nagy volt a nyüzsgés már az egész völgyben, mire rájöttünk, hogy aznap volt a Zermatt-maraton, a nyár egyik nagy eseménye. Bár a futáshoz már nem sok köze volt, legalább is amit láttunk, hisz majdnem 2000 méternyi szintkülönbséget kellett az indulóknak legyőzni ahhoz, hogy beérjenek a 2600 méter magason fekvő célba!!! (csak akit érdekel... jövőre ultra-maraton lesz, a befutó a 3100 méter magas Gornergraton lesz :)))

Mindenképp szerettünk volna felmenni valamelyik hegyre, a választás végül a Sunnegga paradise-Rothornra esett. Itt először egy föld alatti sikló visz fel a Sunneggara, 2288 méterre, ahonnan aztán kisfelvonóval, végül hatalmas, 150 személyes felvonóval érünk fel a 3103 méter magas Rothornra :) 




Közben azért megálltunk egy kis akklimatizálódási hógolyózásra (ami mindkét gyereknek nagy élmény volt, de különösen Julcsinak tetszett, hogy majd szeptemberben, mikor mindenki arról mesél, hol fürdött, nyaralt a nyáron, ő majd arról számolhat be, hogy hógolyózott :)), és ebédidőre fel is értünk a Rothornra :) 









Közben vagy ötvenszer öltöztünk-vetkőztünk, hisz a napon, szélárnyékban és a felvonókban nagyon meleg volt, viszont fent a csúcson, ahol fújt a szél és csak 5 fokot mutatott a hőmérő, majd megfagytunk :) 

A Rothorn csúcson lévő étteremben már kajáltunk egyszer, és most is nagyon finom rösztit ettünk (és ami külön tetszik, hogy a gyerekeknek a gyerekmenüért annyit kell fizetni, ahány évesek, így Marcel kajája kemény 3 frankba került, mivel akkor még nem töltötte be a 4. évét :))))

Utána még volt egy kis fotózgatás, hintázás, de elég hűvös volt, így megbeszéltük, hogy inkább lemegyünk a Sunnegga-ra, ahol melegebb van és van egy kis tó meg egy nagy játszótér is :)









Marcelt persze nem lehetett visszafogni, már vette is le a bakancsát, gatyáját és ment bele a vízbe :)))) Aztán birtokba vették a játszóteret, mi meg szusszantunk egyet. A kulissza csodás volt, még úgy is, hogy felhőben volt a Matterhorn, valahogy nem tudunk betelni vele, nem tudjuk megunni, mindig új arcát mutatja, de mindig lenyűgöz és mindig annyira feltölt a látványa.











Visszaérve a faluba Marcel már nagyon elfáradt, így bár még szívesen sétálgattunk volna egy kicsit a régi házak között, ez most elmaradt. A hazafelé úton aztán felélénkült mind a két gyerek, bohóckodtak hazáig, kibírták a 2 órás utat anélkül, hogy elaludtak volna :) Azért este senkit nem kellett ringatni :)))

Csodás kirándulás volt már megint, és biztos, hogy nem az utolsó,  mert ezt a helyet tényleg nem lehet megunni :)))





Beszámolók vége, irány pakolni, holnaptól NYÁRI SZÜNET!!!!!!!!!!!!!!! :))))))))))))))))))))))))

Donnerstag, 19. Juli 2012

Nem unatkoztunk :))

Szóval folytatom a beszámolókat, egyszer csak a végére érek :)))

Mivel az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk és barátainkhoz, így igyekeztünk olyan programokat kitalálni, ami esőben is élvezhető. Egyik délután Interlaken felé vettük az irányt és a Mystery Park (Jungfraupark) játszóházát céloztuk meg. Két évvel ezelőtt voltunk már ott egyszer, most visszanéztem a posztot, amit akkor írtam, húúú azért jó sokat változott Marcel :))))

Ami nem változott, az a belépő ára és az, hogy ha csak a játszóházba megyünk és nem vesszük igénybe a park többi (egyébként nagyon igényesen kialakított és biztos nagyon érdekes) szolgáltatását, akkor csak a gyerekeknek kell fizetni :)

Akik aztán rögtön bele is vetették magukat a játékba, volt ott nagy csúszdázás, mászóvár, golyósmedencébe ugrálás, kis folyóban gumicsónakázás, falmászás.

Szerencsére kisütött a nap és bár még kicsit (nagyon) vizesek voltak a kinti játékok, ez egyik gyereket sem zavarta igazán, végül is az első csúszás után már száraz volt minden (kivéve a gatyájukat :)) De volt kint trampulin, több kisautó és egy kis tavacska, ahol vizezni lehetett, akkor már úgy is mindegy volt, így hagytuk, hisz annyira élvezték :)))


Nem rossz hely, csak azt nem értem, hogy októbertől májusig miért van zárva... télen azért gyakrabban ki tudnánk használni egy játszóházat....

Aztán mivel Jucsi nagyon szeret felvonózni (Marcelről nem is beszélve), így egyik borús napon Adelbodenbe mentünk, hogy ott kiránduljunk egy kicsit. A felvonóállomáshoz érve elkezdett esni az eső.... De ha már egyszer ott voltunk, gondoltuk, felmegyünk a Tschentenalpra, mivel ott van egy jó kis játszótér, ebédelni is lehet és talán még túrázni is egyet. Mire felértünk, szerencsére már nem esett, viszont a játszótér nagy részét lebontották, nem tudom, hogy csak felújítás céljából-e vagy végleg így marad, mindenesetre kicsit csalódás volt...

Azért volt egy tyrolienne (magyar nem tudom, hogy hívják, ki van függesztve egy drótkötél, arra akasztva egy bot, amire rá lehet ülni és átszáguldani vele a másik oldalra :), na ezt a gyerekek nagyon élvezték, sőt még én is kipróbáltam párszor :)
Marcel aztán túrázni akart, Julcsi viszont nem szeretett volna gyalogolni, így ők maradtak a játszótérnél, mi pedig Marcellel felmásztuk a közeli kis dombra, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész völgyre és a szemközti hegyekre. Olyan jó érzés, hogy így bírja Marcel a gyaloglást, hegymászást, sőt magától mondja, hogy menjünk és aztán jön is szorgalmasan :)))

Visszaérve aztán megebédeltünk és pont elkezdett esni újra az eső, mikor beszálltunk a felvonóba. Aztán persze még megálltuk a függőhídnál, ami kihagyhatatlan program, ha arrafelé járunk és kellemesen elfáradva értünk haza.


Tavaly a csokigyárban voltunk Julcsiékkal, most gondoltam, nézzünk meg valami mást is (a kívánság csak az volt, hogy valami édes legyen :))) így a választás a Kambly kekszgyárra esett. Az Emmental egyik kis falujában, Trubschachenben található a gyár, 1910-ben alapították, de az első és leghíresebb kekszét, a bretzeli-t 1906 óta gyártják folyamatosan.

A cailler csokigyár után el voltunk készülve valami újabb szuper bemutatóra és bizony nagyot kellett csalódnunk. A gyárból, a készítésből itt semmit nem mutatnak, nem lehet belelátni, csak van egy hatalmas "Fabrikladen", ahol hosszú polcokon ki van rakva a közel 30 féle keksz, amiket végig lehet kóstolni, aztán egy kis teremben mozi van, ahol bemutatják a gyár történetét és előjegyzés alapján részt lehet venni csoki-kekszkészítő tanfolyamokon.

A kekszek viszont tényleg nagyon finomak, persze sikerült degeszre enni magunkat :)) Tény, hogy nem garasoskodnak, folyamatosan töltik újra a polcokat és nincs megszabva, ki mennyit kóstolhat, mennyi időt tölthet ott, de azért mégis valami többre számítottunk....

Mivel korán volt még, így Luzern felé vettük az irányt, ahol Julcsiék szintén nem jártak még. Sétáltunk egyet tóparton, megnéztük a híres Kapellbrücket, de akkorra a gyerekek már eléggé lejártak, így a Brünig hágón keresztül, útbavéve még egy játszóteret értünk haza.


Még egy kirándulás-beszámoló maradt, lehet találgatni, hol is voltunk még :)))))

Mittwoch, 18. Juli 2012

Játék az élet :)

Marcelt - fogadalmunkkal ellentétben - már megint sikerült elárasztani játékokkal szülinapja alkalmából.... és még nincs vége, hisz otthon is sok ajándék várja majd.

Készül már a róla szóló négy éves beszámoló, de mivel a napokban szembejött velem Dr. Vekerdy Tamás egy, a játék fontosságáról szóló kis videója, így most aktuális is a téma. Érdemes végighallgatni, két perc az egész, de sok minden megvilágosodik az emberben :)))



Az elmúlt egy évben sokat változott Marcel és ez igaz a játékokhoz való viszonyához és a kedvencekre is. Egy éve társasjáték-mánia volt, órákon keresztül ültünk és társasoztunk, naponta többször kérte-hozta a játékokat és nem volt gond akkor sem, ha ő veszített. Most is van pár kedvenc, mint pl. a carcassonne vagy a zingo, de most már "véres csaták" folynak, dolgozik benne a győzni akarás és bizony van csapkodás és elvonulás is, ha nem ő nyer.

A társasok helyét átvették a szerepjátékok no és a lego, mondhatom azt, hogy most ez a legnagyobb kedvenc, ráérzett az építés ízére, fantáziál, kitalál és egész nap mesél hozzá. Legjobban autóskompokat, házakat, parkolókat, felvonókat és alagutakat szeret épiteni, de pár napja (gondolom a ballenbergi skanzenben látott sajt-prés hatására) egy "rágó-összepréselő"  autómatát is készített és szépen elmagyarázta, mi hogy működik, hova kell a pénzt bedobni és hol jön ki az összepréselt rágó :)))

Az autók és repülők továbbra is jelen vannak, kívülálló csak azt látná, hogy tologatja őket, de én imádom hallgatni, amilyen szövegeket és történeteket talál ki hozzá! És milyen igaz az, hogy így dolgozza fel az élményeket (amiből legyünk őszinték, elég sok kijut neki :))), hisz visszajátsza, saját modján elmeséli az átélteket.

Ha pár nap van egymás után, mikor jövünk-megyünk, úton vagyunk, látom rajta, hogy semmi másra nem vágyik már, csak arra, hogy kizárva a külvilágot belevethesse magát az itthoni játékaiba. Ha más gyerekkel játszik, akkor eléggé domináns, nehezen enged, legtöbbször mindennek úgy kell lennie, ahogy ő azt elképzelte :))) (legalább is magyar nyelvű közegben, oviban vagy máshol, ahol német nyelven zajlik a kommunikáció, jobban visszafogja magát).

Ha kint vagyunk, elég egy bot (ahogy Vekerdy is mondta), néhány kavics és esetleg egy kis víz és már teljes a boldogság :))) És milyen igaz az, hogy a legegyszerűbb játékok a legizgalmasabbak, hisz ott aztán szabadjára engedheti a fantáziáját és nem vonja el a figyelmét a több(száz:) másik játék :))

Úgyhogy ha néha voltak (vannak) kétségeim, hogy jó-e neki ez az ovi, ahol "csak" játszanak, hogy nem kellene-e már "tanulnia", nem kellene-e jobban fejleszteni (az amúgy is nagyon okos kis fejét :))), most megint elgondolkodtam és rájöttem, mert látom, hogy boldog és ez így nagyon jó neki, talán a legjobb, hogy semmi más dolga, mint az, hogy játszon és még sokáig gyerek maradhasson!!

Dienstag, 17. Juli 2012

Vissza a múltba II. :)

(most jön egy kis kirándulás-programbeszámoló-fotó dömping, mert barátainkkal nagyon sok helyen jártunk és mindenképp szeretném, ha a blogban is nyoma maradna :))

Mivel a ballenbergi skanzen nagyon tetszett Áginak (és nekem is :), és első alkalommal csak egy nagyon kicsi kis részét tudtuk megnézni, így visszamentünk még egyszer. Ezúttal a másik bejáratot céloztuk meg és 7 (!!!!) órát töltöttünk a parkban, de még így is maradtak házak, amikre nem jutott idő :) A kasszánál kaptunk egy heti programot, amin be volt jelölve, hogy a hét melyik napján milyen kézműves foglalkozásokat lehet megtekinteni. Mi a szövést és a fafaragást tudtuk megnézni, érdemes egyébként előre kinézni a neten, hogy mik vannak és aszerint igazítani a programot, mert ezzel még nagyobb élmény a látogatás!!


A wallisi házakkal kezdtük, ahol az egyikben megcsodálhattuk a szövés mesterségét. A gyerekek tátott szájjal figyelték és megmondom őszintén, nekem is élmény volt ilyet látni közelről :))




Aztán az alpesi kis faházakkal folytattuk, láttuk, milyen egyszerű és puritán körülmények között éltek a pásztorok (főleg nyáron) az alpesi legelőkön. Bepillantást nyerhettünk egy sajtkészítő házába is, ahol Ballenbergben készült sajtokat is árultak.

 (az alsó ágy kihúzható volt, gondolom, nappalra betolták, hogy kevesebb helyet foglaljon :)

 (jó hangos kolompok :)

 (van egy kis szék háromlábú.... :)))

 (ilyen "hátiszekérrel" szállították a sajtokat a hegyről a völgybe:)


Ebéd után a fafaragó mestert figyelhettük munka közben és megcsodálhattuk a rengeteg szebbnél szebb fából faragott kiállított díszt, tárgyat, bútort.






Egyébként megfigyeltük, hogy a különböző kantonok házainak konyhája tér el legkevésbé egymástól, nagyobb különbségek a szobák kialakításában és berendezésében voltak (no és a (kezdetleges) illemhelyek milyenségében :)))

A legjobban ez a wc tetszett nekem :)))


Persze nem maradhatott ki a játszótér, az állatsimogató és a körhinta sem, legalább addig tudtunk egy kicsit pihenni, míg a gyerekek (szó szerint és átvitt értelemben is:) pörögtek :)))




Volt régi tekepálya, igazi fa bábukkal és jóóóó nehéz fagolyókkal :)))



Egyik graubündeni régi faháznak az alján egy varázslatos meseerdő-világot alakítottak ki a gyerekeknek, egyszer én is végigmentem rajta, aztán a kijáratnál majdnem úgy jártam, mint Micimackó a nyuszinál, úgyhogy onnantól kezdve átengedtem a gyerekeknek a terepet :) De legalább láttam, mennyire igényesen csinálták meg a meseerdőt, volt kis játszóasztal gombaszékekkel, játékokkal, találóskérdésekkel és rengeteg érdekes, izgalmas, tanulságos témával :)) Marcelt alig tudtam elhozni onnan, persze már fáradt is volt, hiszizett egy sort, de utána szaladva jött tovább :))









Ami nagyon érdekes volt még, az az egyik házban berendezett svájci fodrászmúzeum. Elnézve a régi daueroló és hajszárító berendezéseket, inkább hasonlítottak valami kínzóeszközhöz, mint fodrászati kellékekhez :)) De érdekes volt az ártábla és egyéb berendezések is. Sajnos addigra délután 5 óra lett, kezdték bezárni a házakat, így ezen szinte csak végigfutottunk.






Viszont szerencsénk volt, mert még be tudtunk kukkantani a mosodába és a régi iskolába is, a gyerekeknek persze tetszettek a felnyitható padok és régi íróeszközök :) Julcsi szeptemberben iskolába megy, így neki különösen aktuális volt a téma :)



Imádom a kis okos fejét :)))))

Az utolsó házban, ahova be tudtunk kukkantani, szintén egy interaktív kiállítás volt, először nyusziszőrme-darabok alapján kellett "besorolni", melyik nyuszihoz is tarthozhat a szőrme, aztán pedig különböző nagyságú tojásoknak kellett megtalálni a "gazdáját" :)) Persze gyerekeknek ez is nagyon tetszett, én pedig ismét megállapítottam, hogy milyen jó ez a hely, ahol nem csak nézni, de kipróbálni, kitapintani, megfogni is szabad sok mindent és mennyit tudnak a gyerekek belőle tanulni, játékos és élvezetes módon.




Hulla fáradtan értünk vissza az autóhoz, megint rengeteg élménnyel gazdagodva és a tudattal, hogy ide még muszáj lesz visszajönni :))) Már csak azért is, hogy még egyszer megnézhessem kedvenc ferdekéményű házikómat :)))


(akinek még ennyi fotó sem volt elég, ebben az albumban megtalálhatja az összeset :))))