"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 31. August 2012

Nyári emlékek

Még tavaly olvastam Ági blogján, hogy nyár végén milyen szuper emlékkönyvet készítettek a lányokkal, benne a sok nyári élménnyel és fotókkal. Már akkor nagyon megtetszett az ötlet és bár élményben nem volt hiány nálunk sem, nem készültem fel és valahogy elmaradt a naplókészítés.

Idén viszont már jó előre elterveztem, hogy mi is készítünk az idei nyárról egy emlékfüzetet, nyár elején már meg is vettük a kis naplót, persze Marcel választotta ki :) Akárcsak a borító díszítését, együtt ragasztottuk fel rá a betűket, mintákat. Nekem már üresen is nagyon tetszett :))



Onnantól kezdve aztán akármerre jártunk, lelkesen gyűjtöttem a belépőket, vonat-hajó-felvonójegyeket, prospektusokat, térképeket és minden olyan apróságot, amiről úgy gondoltam, helyet kaphat egy ilyen nyárra visszaemlékező albumban.


A legnagyobb segítség a sok fotó volt, amit készítettem, ezek nélkül bizony már nem nagyon emlékeznék arra, hogy mit is csináltunk, merre is jártunk a nyáron :))) Mert persze nem kezdtem el a naplót azonnal, összevártam a "termést" és tegnap álltunk neki szétválogatni és rendszerezni a sok jegyet, emléket, papírfecnit, előhivattam a fotókat, mostanra pedig kezd lassan összeállni a nyár :)))

Közben azért megállapítottam, hogy digitális fotókönyvet sokkal egyszerűbb szerkeszteni, könnyebb a hibákat kijavítani, ez a fajta napló viszont sokkal személyesebb és ahogy ragasztgatom a képeket, a jegyeket, újra átéljük azt a sok sok élményt, felelevenednek az emlékek és remélem, hogy ha Marcel kicsit nagyobb lesz, ő is szívesen fogja lapozgatni és szívesen emlékszik majd vissza erre a nyárra (is).

Így néznek ki a már kész oldalak :))) (még van mit csinálni, mert a 32 oldalból eddig hetet csináltam meg, szóval élményben ezen a nyáron sem volt hiány :))))









Ági, köszönjük az ötletet!!

PS. Marcel azóta naponta többször megnézni, már ezért megérte elkészíteni :)))


Donnerstag, 30. August 2012

Marcel-duma

Nagyon rákapott a rágózásra, kedvence eddig a zöldteás xylitol rágó volt, aztán megkóstolta a borsmentásat is. Mivel a mentát nem tudta megjegyezni, legközelebb azt mondta: "Anya, kérek egy borsmentes rágót!" :))

Indulás előtt mondom neki, gyere ide, hogy bekenjelek naptejjel. Erre ő: "Eddig csak azt gondoltam, hogy a tehenek csinálnak tejet, de hogy a nap is?" :)) (olyan komolysággal mondta, hogy muszáj volt nevetnem :)))

Kiflit eszegetett és egy darabka feltapadt a szájpadlására. Nem jutott eszébe ez a szó, ezért azt mondta: "Jaj már, felragadt egy morzsa a szájtetőmre!" :))

Vonatozás közben dúdolgatott egy dalt, majd így szólt: "Ezt majd feltöltöm az ájfonomra, hogy ha felhívsz majd fésztájmon, akkor ez a dal szólaljon meg nekem. És lesz majd skájpom is, ha nem tudom, hol vagy, csak megcsörgetem és már meg is talállak!" :)) ...... hiába, ebbe nőnek bele, én huszonpáréves voltam, mikor megkaptam az első mobilomat, ő meg négyévesen már lassan jobban kiismeri magát ebben a világban, mint én :)))

(ez az egyik kedvenc nyári fotóm, az a szemesemálljól-csupamosoly, csak ránézek és jó kedvem lesz tőle :)))

Mittwoch, 29. August 2012

Mai utolsó :))))

(azt hiszem, látszik, hogy Marcel oviban van :)))))  Igen, ma volt az első napja 6 hét után, szerintem már várta is, bár az a hatalmas kitörő lelkesedés nem volt az arcán, de ment szépen :) Sajnos a 4 óvónénijéből kettő elment, a két régi közül az egyik beteg, a másik szabin van, így rögtön két vadiúj óvónéni fogadta, kíváncsi vagyok, mit mesél majd :))) Mit ne mondjak, azért fájt egy kicsit ott hagynom, olyan jó volt a nyár vele és tudom, hogy ez az élet rendje, de akkor is hiányzik :)))

Na de legalább egyben lesznek a mostani kirándulások, lesz mindenkinek egy kis olvasnivaló, hogy aztán nyugiban vissza tudjak menni az időben és "rekonstruáljam" a nyarunkat is végre :)))))

Szerettünk volna Bálinttal még egyet felvonózni, hétfőn ragyogóan szép idő volt, Gábor is szabaddá tudta tenni magát délután, így a közeli hegyet, a Niederhorn-t céloztuk meg. Ez azért is különleges, mert két évvel ezelőtt ide vezetett első kirándulásunk, itt felvonóztunk, túráztunk először és nem utolsó sorban csodálatos a kilátás, lábunk alatt a Thunersee, szemben a nagy négyezres, havas hegyek, nem lehet megunni :) A különbség csak annyi volt, hogy most már tudtuk, melyik hegy melyik, melyik völgy hova vezet, hol vannak a kis faluk, tényleg térkép volt a táj, ismerős, hisz bejártuk keresztbe-kasul a vidéket az elmúlt két év alatt :))

(a hegyek nem változtak :)))

A túrát tényleg csak ajánlani tudom, a felvonó 1.950 méter magasba visz fel, onnan pedig a hegygerincen lehet továbbsétálni, nem megerőltető, de a látványt nehéz felülmúlni. Tavaly szépen felújították a berghaust, van étterem és egy kis hotel is, amellett a gerincen, a túraút mellett fa pihenőágyakat is raktak ki, ahol szívesen elidőztünk volna, ha Marcelnek nem lenne zsizsik a popójában és képes lenne akár csak egy percre is leülni :))) De nem baj, jó ez így, hogy szeret menni, túrázni, felfedezni :)) Egyébként sok zerge jár errefelé, ha szerencséje van az embernek, egész közelről is láthatja őket. Mi most csak tehénkéket láttunk :))


















 nem lila volt :))))


Kirándulás-beszámoló vége, Bálint holnap hazarepül, azért reméljük, jól érezte magát :))) (azért furcsa volt belegondolni, hogy a mi kicsi fiúnk is lesz majd ekkora, most valahogy megint megállítanám az időt, sok szép és jó időszakunk volt az elmúlt 4 év alatt (és sok nagyon nehéz is...), de most olyan jóóóóó...... :)))

Aquabasilea

A hegyi kirándulás után vasárnap megint vizezés volt a program, Marcel vizicsibénk lassan úszóhártyát növeszt, Bálint pedig vizilabdázik, így neki is eleme a víz :)

Aquaparkkal Svájcban nem lehet Dunát (Rajnát) rekeszteni, az interneten nézelődve végül egy Baselben lévő, nem túl régen nyílt élményfürdőre, az Aqaubasilea-ra esett a választásunk. Viszonylag közel is van, alig több, mint egy órát kell csak autózni és árban is az olcsóbbak közé tartozik.

Délre értünk oda, akkor még nem voltak olyan sokan, kényelmes helyet is találtunk magunknak. A fő fürdőrész egy hatalmas kupola alatt van, két nagy medence, vizibár, pezsgőfürdők és egy vadvizi kanyon-csúszda található itt, amire ugyan ki volt írva, hogy 8 éves kor alatt nem használható, de Marcellel simán tudtunk benne menni, nem volt se gyors, se veszélyes és mellesleg (ellentétben a bernaqua-val, ahol mindenért ránk szóltak) a kutyát nem érdekelte, hogy hány éves gyerekkel ment oda az ember...






Egy másik részben voltak a csúszdák, egy széles családi, két szuper meredek és gyors felnőtteknek való (adrenalin pur:), három "normális" és egy gumis :) Az elején még jó volt, nem kellett sokat várni, de délutánra megtelt a fürdő és volt, hogy negyed órát is álltunk sorba, az már úgy nem volt az igazi. Ezenkívül van még itt egy hullámfürdő, egy bébiknek való gyerekmedence és egy szökőkutas rész is.







Kint szintén van egy medence, egy sodró, egy barlangfürdő és ami a legjobban tetszett mindannyióknak, egy másik vadvizi kanyon-csúszda (csak nyáron van nyitva). Három szakaszból áll, néhol egészen begyorsul, az ember össze-vissza veri magát (ami a másnapra előjött kék-zöld foltokból látszik :)), de rettentő vicces, rég nevettünk annyit :) Marcel teljesen belejött, a végén már egyedül csúszott, volt, hogy hason, fejjel előre, közben pörgött-forgott, semmi félelemérzete nem volt, nagyon élvezte. Viszont délutánra az is nagyon megtelt, szinte folyamatosan jöttek az emberek, ami már veszélyesebb volt, néha hátulról belénkszáguldottak vagy mi mentünk neki valaki másnak, de itt sem igazán láttunk úszómestert, aki kontrollálta volna a csúszást. De ettől eltekintve tényleg nagy élmény volt.





Vannak még szaunák, hamam-fürdő, spa és fitness-terem is, ha közelebb laknánk, érdemes lenne még bérletet is venni, de azért majd a hosszú téli hideg hétvégéken biztos többször elmegyünk ide :) Ja és Marcel egyre ügyesebben "úszik" a víz alatt, nagyon hosszú távokat tesz meg, tényleg mint egy kis halacska :)))

Sherlock Holmes nyomában

Szombatra nagyon rossz időt jósoltak, de mivel csak nem akartak jönni a felhők, elindultunk Meiringen felé, hogy megnézzük a híres Reichenbachfälle-vízesést.


A Reichenbachfälle nem tartozik Svájc legnagyobb vízesései közé, bár szerintem csodaszép, de mégis inkább a mítosz és a legenda az, ami ide vonzza a (főleg angol) túristákat.

Sherlock Holmes-ot talán nem kell bemutatni, Sir Arthur Conan Doyle britt író a 19. század végén, 20. század elején írt regényeinek detektív főszereplője volt. 1893-ban az író be szerette volna már fejezni a sorozatot, híres mondása, amit naplójába írt: "Ha én nem öltem volna meg őt, akkor ő ölt volna meg engem!".

Ebben az évben feleségével, aki tuberkolózisban betegedett meg, Svájcba, Meirigenbe jöttek egy gyógykúrára. Ellátogattak a Reichenbachfälle-hez is, ott született meg Doyle fejében az ötlet, hogy hogyan is fejezze be a sorozatot.

Moriarty személyében Holmes legveszélyesebb ellenfelét alkotta meg és a sorozat (ideiglenesen) utolsó részében egy a vízesés melletti küzdelem következtében Moriarty és Holmes is belezuhan a vízesésbe és szörnyethalnak mind a ketten.

Angliában akkora volt az elkeseredés és a gyász a Holmes-figura halála miatt, hogy az emberek Londonban fekete nyakkendőt és fekete karszalagot viseltek. Doyle végül engedett a hatalmas nyomásnak és 1901ben "feltámasztotta" Holmes-t, megírva "Az üres ház" című rövid regényt, melyben Holmes arról számol be, hogy az utolsó pillanatban egy elsajátított japán harci technika segítségével meg tudott kapaszkodni egy sziklákban és csak Mortiarty zuhant bele a vízesésbe. Ezzel a történettel kezdődött Doyle második írói alkotó-szakasza, végül 1927ben jelent meg a ténylegesen legutolsó Holmes-történet.

A vízesésnél állítólag egy fehér kereszt jelzi a harc színterét, mi ezt nem találtuk meg, de ennek ellenére lenyűgöző a látvány.
Siklóval lehet felmenni a hegyre, onnan kb. fél órás kis gyaloglással lehet felérni a hegy tetejére és megkerülni a vízesést. Több kilátó- és pihenőhely is van, mindenhonnan csodás a kilátás és félelmetesen morajlik alattunk a vízesés.













 

A Reichenbachfälle összesen 7 kisebb-nagyobb vízesésből áll, a legnagyobb 120 méter hosszú és 40 méter széles.

A lefelé utunk nagyon kalandosra és félelmetesre sikeredett, ugyanis kitaláltuk, hogy trottibike-kal jövünk le a hegyről. Adelbodenben már mentünk ilyennel, szuper találmány, csak rááll az ember és már indulhat is lefelé. Itt viszont hatalmas kerekű és nehéz "monster" trottik voltak, amiket nehezebben lehetett irányítani és nem számoltunk azzal sem, hogy Bálintnak nem a legjobb az egyensúlyérzéke, aminek következtében már az első kanyarban elesett. Az út elég meredek, ráadásul az első szakaszon az autóúton kell haladni, ahol még postabusz is jár, szóval tényleg nagyon oda kell figyelni. Néhány újabb esés és veszélyes helyzet után úgy döntöttem, hogy mi Bálinttal inkább toljuk a bicót, Marcel Gáborral száguldott le a hegyről, ők nagyon profin mentek :) A végére azért Bálint is ráérzett és voltak szakaszok, ahol gurultunk, de én párszor leizzadtam idegességemben :)) Azért ha van az embernek kis egyensúlyérzéke, akkor tényleg nagy élmény :))



Ennyi izgalom után még besétáltunk Meirigenbe, ahol egy kis kápolnában található a Sherlock Holmes múzeum. Ha már ott jártunk, bementünk, de Marcel akkor már elég fáradt és nyűgös volt, no meg annyira nem nagy és izgalmas a múzeum sem, hogy lekösse a figyelmét. Érdekessége Holmes londoni Baker Street 221b-ben található szobájának korabeli bútorokkal berendezett, pontos mása.

Innen érdemes még ellátogatni az Aare-szurdokhoz is (lehet venni kombi-jegyet is, úgy olcsóbb), az is hatalmas élmény.