"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 26. September 2012

I have a dream....

avagy gondolatok egy születésnap margójára :))

Nagypapám amellett, hogy csodaszép verseket és színdarabokat írt, kosarakat font, szőlőt termelt és borászkodott, nagyon szeretett fotózni is.

Sümegi házuk kis hátsó szobájában rendezte be a sötétkamráját és "fotóműhelyét" és gyerekkoromból még jól emlékszem arra, hogy milyen nagy izgalommal léptem be oda, ha nagy ritkán megengedte, hogy bepillantsak az ő kis titkos birodalmába. Emlékszem a nagy piros edényekre, amiben mindenféle folyadékok voltak és a hatalmas csodálkozásra, amikor egy papírt beletéve a folyadékba, egyre jobban kezdtek kirajzolódni a vonások és megjelent a fotó. Élénken él bennem a kép, ahogy csipesszel kiszedi a folyadékból a fotókat és felcsípteti a szárítókötélre.  Ott lógtak sorban, megannyi emlék, azóta már megsárgulva, összepöndörödve, kifakulva, de nem felejtve...

Anyukám is vonzódik a fotózáshoz, amennyire vissza tudok emlékezni, akármerre mentünk, egy fényképezőgép mindig ott volt velünk :) És milyen nagy izgalom volt minden alkalommal, mikor előhívattuk a fotókat, még a fotósnál gyorsan kibontottuk, annyira frissek voltak, hogy össze voltak ragadva, de muszáj volt átlapozni, végignézni őket :)) Hogy aztán együtt nevessünk fotókon, ahol lemaradtak a fejek vagy a lábak, ahol épp pislogunk vagy nagyonbuta arcot vágunk vagy valamit totál ferdén fényképeztünk. De minden alkalommal öröm volt kézbe venni és újra átélni az emlékeket.

1994ben Németországban töltöttem egy évet, akkor kezdtem el saját magam többet fotózni. Lelkesen hívattam elő és küldtem haza a fényképeket, mennyire más volt akkor, mint a mai digitális világban, amikor fotózok egyet, fél perc múlva már a gépen van a kép, két perc múlva pedig már csodálhatja is a nagyvilág :)))

A mai napig szívesebben nézegetek fényképeket fotóalbumban, mint digitálisan, habár (sajnos) egyre kevesebb fotót hivatunk elő, de teljesen más hangulata van számomra, ha kézbe is foghatom a képeket. A fotókönyv köztes megoldás, abból is van pár, viszont nagyon időigényes elkészíteni.

Aztán kezdtek megjelenni a digitális gépek. Utólag már nevetségesen hangzik, de 2001ben, mauritius-i nyaralásunk előtt nem mertünk digitális gépet venni, mert hogy ki tudja, milyen fotókat lehet vele csinálni és egyébként is maradjunk csak a jól bevált analóg gépnél :))) Így aztán cserélgettük a tekercseket a világ egyik legszebb helyén, a földi paradicsomban, a képek minősége is hagy némi kivánnivalót maga után, de legalább benne vannak egy albumban és végig tudjuk lapozgatni őket :))))

2004ben megkaptam életem első digitális gépét, egy canon ixust, ami első látásra szerelem volt és megpecsételte további sorsomat, már ami a kamera-választást illeti :))

Onnantól kezdve aztán nem volt megállás, ontottam a képeket, akármerre mentünk, mindig fotós szemmel figyeltem és kerestem az újabb és újabb témákat. Nagyon összenőttünk ezzel a kis géppel, sok sok szép emlék fűz hozzá és még annál is több fotó :)) Elsősorban természetfotók, hegyek, virágok, naplementék és napfelkelték voltak, amiket fotóztam. A fotózás mindig kikapcsolt, lelkes voltam és nagy volt bennem a vágy, hogy egyre többet és többet fotózzak.

bécsi napfelkelte :)

szintén Bécs :)

Tobago, naplemente :)

Gardasee :)

2006ban szülinapomra meglepett Gábor egy tükörreflexes fényképezőgéppel, ami nem is lehetett más, mint egy canon :)) A kis kompakt ixus gép után nagyon bonyolultnak és nagynak tűnt, bizony sokáig alig mertem a kezembe venni, állítgatni, nehogy elrontsak rajta valamit :) Aztán egyre jobban megszerettem, valamennyire kiismertem és rájöttem, mennyi lehetőség van benne, csak gyakorlás az egész és mennyivel más, szebb, hangulatosabb fotókat lehet vele készíteni. Akkor a tárgyfotózás volt az, amivel több időt töltöttem, szerettem kitalálni, előkészíteni, megvalósítani és boldog voltam, mikor valami úgy sikerült, mint ahogy elterveztem :))




Aztán megszületett Marcel :)))) Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy onnantól kezdve mi/ki volt a fő fotóalanyom :)) Elkezdtem babás fotós oldalakat nézegetni, ötleteket meríteni és csak fotóztam és fotóztam :)) Egyre nagyobb örömmel és egyre nagyobb lelkesedéssel (már amikor kiláttam a fejemből a sok nemalvás és fáradtság miatt :))

Mikor ideköltöztünk Svájcba, megint egy kicsit előtérbe kerültek a természetfotók, hisz muszáj volt megörökíteni, milyen csodás helyeken is jártunk. És közben végig ott motoszkált a fejemben, valahol hátul, hogy nekem ez az utam, erre kell mennem, ezzel szeretnék foglalkozni, ez az, ami örömet okoz, amiben ki tudok teljesedni, amiért tudok lelkesedni és amivel másoknak is tudok adni valamit.

Igen, az az álmom, hogy fotózhassak.... többet, professzionálisan, szívvel-lélekkel és most már azt is tudom, hogy leginkább gyerekeket, lurkókat, babákat, a mosolyukat, nevetésüket, első lépéseiket, ölelésüket, kis arcocskájukat, tappancsaikat, azt a pihe-puha hangulatot, ami csak a gyerekekből árad. És nem csak Marcelt, bár imádom őt fotózni és hálás vagyok a fényképekért, amiken csak úgy megszólal azokkal a hatalmas szemeivel, de érthető módon neki sincs mindig kedve modellkedni :) de ha van, akkor ilyen fotók születnek :)))








Most úgy néz ki, itt van rá az alkalom és a lehetőség..... Vagy most, vagy soha többet.... Szeretnék belevágni....Bár az önbizalmamat még kellene egy kicsit erősíteni, de a fejem már tele tervekkel, elképzelésekkel, ötletekkel...

A szülinapomra (csak hogy megmaradjon a sorminta :))) fényképezőgépet kértem. Megint canont és megint tükörreflexeset. És gyerekfotózásra jó objektíveket :))) Az első lépés megvan, jöhetnek a gyakorló fotók, a honlap, aztán remélem, hogy sok sok mosolygós baba-és gyerekfotó és még több boldog szülő :))

Kétségek? Persze vannak.....de valahol legbelül érzem, hogy ez az én irányom, erre szeretnék menni, ez az, amivel én is boldogan tudnék élni és a boldogságból másoknak is átadni... Azért egy kis szerencse sem ártana hozzá :))) És még rengeteg sok tanulás, hiszen a műszaki részéhez nem értek túl sokat...

Ez az én álmom......és igyekszem mindent megtenni érte, hogy élhessem is, ne csak álom maradjon....


Kommentare:

Szitya hat gesagt…

Kívánom neked, Orsi, hogy megélhesd ezt az álmot! Boldog szülinapot - és boldog "munkás" hétköznapokat!!!!

Anonym hat gesagt…

"Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” (Goethe)

Anonym hat gesagt…

Sok sikert hozzá, Orsi, kivánom, hogy az álmod valóra váljon!!!

DREAM BIG! :)

sok-sok boldog szülinapot, és jó ismerkedést az új géppel...

puszi,
berry/Móni

Magdaléha hat gesagt…

Hajrá! :-))))
millió puszi

julcsi hat gesagt…

Orsim itt is Isten éltessen itt is sokáig!!!Én már nagyon várom hogy legyen egy fotós blogod is!!!
Puszik!!

Dominika hat gesagt…

Orsi, de jó volt ezt olvasni! Tényleg nagyon jók a képeid, én mindig örömmel nézegetem őket!
Nagyon sok sikert kívánok neked!!! És sok fotóalanyt!

Szilvi hat gesagt…

Boldog születésnapot kívánunk! Épp' a napokban gondolkodtam, szeretnék egy profi fotóst hívni a lányokhoz, úgyhogy most meg is találtam :-) Megvárunk :-) szilvi

z.p. hat gesagt…

Szia Orsi!

Boldog szülinapot, és sok sikert az álom valósággá váltásához!!!
Zinnpe Petra

kame hat gesagt…

You can dream it, you can do it! Boldog szülinapot! puszi :)

G.Sz.Szilvia hat gesagt…

Nagyon boldog születésnapot!
Egyébként nagyon jó az ötlet! Megvallom őszintén már nekem is eszembe jutott, amikor kb. 1 évvel ezelőtt a pár hetes lányunknak kerestünk fotóst,újszülött fotózáshoz. Egész hozzátok kellett volna(Thunba) menni, de azt nem vállaltuk be a kicsivel.
Úgyhogy HAJRÁ!!!! Jöhetsz majd hozzánk is !!!!

Bogi hat gesagt…

Mi is szeretettel várunk, ha legközelebb Bécsbe jöttök!! <3

Detti hat gesagt…

Merd megélni az álmokat! :) Biztos nagyon sikeres leszel. Imádom a fotóidat.
Mi is várjuk a leendő fotósunk! Még nem készült profi fotó négyünkről, mióta Heni megszületett. Ha Mo-n jártok összehozzuk! :)

Ági meg az angyalai hat gesagt…

Drága Orsi!
Az én álmom megvalósulása miatt kevesebb időm jut a blog írásra és kedvenceim olvasására is.

Viszont utólag kívánok neked minden szépet és jót és főleg, hogy váltsd valóra álmodat. A képeket elnézve minden adottságod, tehetséged megvan hozzá. Az elszántsággal sincs gond szerintem. Szóval drukkolok.

Ölellek,
Ági

Villő hat gesagt…

Még csak most jutottam ehhez a bejegyzéshez, pedig látom, már van egy újabb is. Orsi, én nagyon szeretem a képeidet, akár itt, akár Ildinél látom, szóval én is csak bátorítani tudlak, hogy folytasd.:)