"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 18. September 2012

Magányos hársfák a dombtetőn

Nagyon sokat jártunk már keresztül-kasul Svájcban és több helyen, de különösen az Emmentalban feltűnt,  hogy sok kopár dombocska tetején áll egy-egy magányos fa. Attól eltekintve, hogy csodás fotómotívum és vonzza a szemet, szerettem volna ismerni a történetét, hogy mi rejlik mögötte, mi a célja, miért és kik ültették őket oda és tényleg véletlen-e, hogy legtöbbször hársfákat lehet látni a dombtetőn, ezért egy kicsit utánaolvastam.


A hársfákról azt mondják, hogy 3szor 300 évet élnek, 300 évig nőnek, 300 évig állnak és 300 évig halnak. Hosszú folyamat a fa halála, az évszázadok folyamán belűlről üreges lesz és mikor azt gondolnánk, hogy lassan meghal, képes újra éledni és egészen öreg koráig a földbe újabb és újabb gyökereket ereszetni és újabb lombkoronát növeszteni.

A hársfát már az antik görögök is tisztelték és nagy becsben tartották. Sok jó tulajdonságot tulajdonítottak neki, ez volt a hely, ami erőt adott, ez volt többek között a szerelmesek fája, a törvényfa, családfa, táncfa, védőfa, szent fa és jelzőfa. És nem utolsó sorban a gyógyító fa, virágjából az ember első gyógyszerét állították elő!

Bern kantonban a hársfák tisztelete a kőkorszakra nyúlik vissza, nagyon sok rege, mondta, történet született arról, miért is ültettek hársfákat a dombtetőkre.




Első körben jelzőfa volt, a gazdák ezzel jelölték meg a birtokok határait. Aztán a kommunikáció, a társas együttlét helye volt, ide jártak az emberek munka után megpihenni, beszélgetni, énekelni, egymásnak mondákat mesélni, a szerelmesek pedig a hársfa allatti csókkal pecsételték meg szerelmüket. Itt tartottak ünnepeket, ettek-ittak, táncoltak, mulattak, ennek hagyományát mutatja, hogy sok faluban találhatunk éttermet, fogadót, aminek nevében szerepel a "hársfa" szó (Gasthof unter der Linde, zur Linde).




A hagyományt viszik tovább, hisz sok helyen lehet látni egész kis, fiatal fákat is, bár manapság már nincs akkora jelentősége a határok jelzésében, de a faültetés a reménység, a jövőbe vetett hit és az együvé tartozás jelképévé vált.


A barátság és a békesség fája. Engem nagyon megfogott....


Kommentare:

Magdaléha hat gesagt…

:-))))

Szitya hat gesagt…

Ez szép!!! Tetszik nagyon! Köszi Orsi!

Szilvi hat gesagt…

Gyönyörű! :-)

Anonym hat gesagt…

a fa-imádatoddal nem vagy egyedül! :)
meseszépek a fotók és érdekes a történet is mellé.
ezt is ki lehetne nagyittatni a falra!
puszi, berry/moni