"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 21. September 2012

Már 50 is elmúlt...

Marcel 4éves beszámolójával igencsak elmaradtam, most meg már 50 hónapos is elmúlt a mi kis-nagyfiúnk, így most mát tényleg itt az ideje, hogy írjak Róla egy kicsit többet, hisz olyan jó visszaolvasni, összehasonlítgatni, hogy mennyit fejlődött, változott a hónapok, évek alatt :))


Először a száraz adatok: 110 cm magas és 17 (+/-) kiló, attól függően, hogy reggel vagy este mérjük-e :) (3 évesen 102 cm volt és 15 kg :), 29es a lába, de bakancsban és téli cipőben (amit lassan muszáj lesz beszereznünk, hisz ma reggel is kemény 4 fok volt..) már 30as kell neki. Hihetetlen módon nő, a ruháin veszem észre, pár napja megint kiszanáltam a szekrényét és megállapítottam, hogy lassan megint kell egy teljes ruhacsere, a tavaly őszi-téli ruháit mind kinőtte...

Az evéssel még mindig hadilábon áll, rettenetesen válogatós és nagyon kevés dolog van, amit szeret...Nem tudom, hogy miért és hogyan alakult ez ki nála, 2 éves koráig tényleg mindent megevett, jó étvágya volt, aztán valami "bekattant" nála, onnantól kezdve minden megváltozott. Nem tudom, ez mennyire az én hibám, mit rontottam el, mit kellett volna máshogy csinálnom, nem egyszerű dolog. Reggel mindig müzlit eszik (előtte még félkómásan egy joghurtot :), és mostanra elértük azt, hogy ha teszek bele gyümölcs-turmixot, azzal is megeszi :) Igyekszem jó tartalmasra csinálni, sokféle gyümölcsből, zöldségből, ha máshogy nem is, így elfogadja :) Egyébként az alma-répa-banán combón kívül nem eszik mást nyersen, de ezeket legalább megeszi :)) Főételben nagyon válogatós, kedvencei a szójaszószos-kókusztejes "rizseshús", a grillezett húsok, a spenót hallal, a polenta és a levesek. Az oviban sajnos szinte alig eszik, pedig 4 napot ott ebédel és nem kevés pénzt fizetünk ki a kajára, van, hogy meg sem kóstolja az ételt, legtöbbször pedig pár falat után abbahagyja... aztán persze délutánra már farkaséhes...
Nem tudom, mit lehetne csinálni, hogy nyitottabb legyen az új ízek felé és jobban egyen. Ami persze mindig jöhetne, azok az édes dolgok és a kenyérfélék, zsemle, perec, kifli, ezekből minden mennyiségben enne :)
Inni leginkább vizet iszik (a gyümölcsleveket nem szereti), no meg tejet, tehéntejet, gabonatejeket, bár azért már közel sem annyit, mint régen.

Ami a legnagyobb dolog most, hogy kezdi megszeretni az ovit :) Az előző félévben csak másfél napot járt, ami azért nagyon kevés volt, sok rendszeresség nem volt benne és a nyelv szempontjából sem segített igazán sokat. Most volt rá lehetőség, hogy 4 napot járjon (2 fél és 2 egész nap) és ahogy látjuk, jó döntés volt. Bár az első héten ránk ijesztett, egyik nap, mikor mentem érte, össze volt harapdálva a kézfeje, először azt hittem, más harapta meg, de kiderült, hogy ő harapta meg saját magát :( Azt mondta, hogy szeretett volna mesélni, mondani valamit az egyik kis ovis társának, de nem tudott, mert nem tud németül és ezért inkább megharapta a kezét :((( Mintha kést döftek volna az anyai szívembe......Itthon aztán sokat beszélgettünk az oviról, a németről, arról, hogy ő miért nem magyar oviba jár és miért nem értik az óvónénik a magyar beszédet és arról, hogy mennyi mindent tud már ő németül mondani és ha szeretne beszélni, akkor ezeket a szavakat mondja :) pár napig azért gyomorgörccsel mentem érte az oviba, de szerencsére úgy néz ki, hogy ez csak egyszeri eset volt, mert látom rajta és mondja is, hogy egyre jobban szeret oviba járni és egyre jobban érzi magát. És ezt mondják az óvónénik is, hogy egyre inkább kezd megnyílni, egyre inkább részt vesz a játékokban, megszokta az új óvónőket is és ha nem is mondatokat, de szavakat azért mond németül :)
Tegnap azt mondta, hogy gyorsan szaladnak a napok az oviban, mert jó ott lenni és csak addig szomorú egy kicsit, amig elköszönünk és integet nekem, utána már nem :))) A délutáni alvásról teljesen leszokott, persze hiányzik neki, főleg ha mint tegnap, hajnali 5 után már kukorékol, de hatökrös szekérrel is nehéz ágyba vinni, annyira tiltakozik a délutáni alvás ellen.
Mindenesetre a 4 napos ovival sokkal rendszeresebb az életünk és örülök neki, hogy ő is egyre jobban érzi magát. Jövő augusztustól aztán kezdődik az egész előről, de addig még van idő...

Továbbra is a számok bűvöletében él, már az oviban is megállapították, hogy mennyire ügyesen számol, ha társasoznak, dobókockáznak, tehát már németül (vagy inkább schwitzül) is jól elboldogul :) a 3 jegyű számokat mind felismeri, de volt már olyan, hogy kiolvasott egy négyjegyű számot is... Mindent megjegyez, ami számokkal van összefüggésben, legyen szó parkolóhelyről, felvonószámról, rendszámról, buszszámról, aztán később egy pillanat alatt le tudja hívni a kis agyából, ha beszélgetünk róla :) Tízes átlépéssel összead, kivon, de tegnap pl. rávágta, hogy 72-2 az 70....hiába, kis zseni :D:D:D

Érdeklik a bolygók, a nap, a csillagok és olyanokat tud kérdezni, hogy csak ámulok. Átlátja az összefüggéseket, érdekli, hogy mi miből, hogyan készül (különösen a ballenbergi kirándulások óta:))) élmény vele beszélgetni, élmény hallgatni, ahogy beszél, ahogy mesél, ahogy magyaráz. És sajnos néha káromkodik is, tényleg jobban oda kell figyelnünk, hogy mit mondunk előtte, mert még csak arra sem foghatjuk rá, hogy az oviban tanulta más gyerekektől :D:D:D:D

Imád kint lenni, pár napja voltunk barátnőméknél, akik egy igazi kis tanyára költöztek ki, bár közel a városhoz, de mégis olyan, mintha a világ vége lenne :) Marcel és Ana kint játszottak egész délután, rohangáltak, bújócskáztak a régi fészerben, virágot locsoltak, almát szedtek, nyuszikat etettek, fűben hemperegtek, aztán mikor jöttük haza, Marcel azt mondta, hogy ő is szeretne egy ekkora kertet, mert hogy otthon  "csak" játszani és társasozni lehet, itt viszont annnnnnnnnyi minden más van és annyi sok jó dolgot lehet csinálni és külöben is kérdezzük meg Alizékat, hogy nem költözhetnénk-e be/ki hozzájuk :))) Ha kint vagyunk, egy pillanatig nem unatkozik és mennyire igaz az, hogy minek itthon a sok játék, a természet mindent ad, amivel a gyerekek eljátszanak. Most kezdődik a gesztenye-és levélgyűjtés, ebben is nagyon lelkes :))) Azért a sok kirándulás mégsem volt hiába, örülök neki, hogy ennyire jól érzi magát a természetben!!




A vizet továbbra is imádja, úgyhogy beirattam úszótanfolyamra, hogy tanuljon meg rendesen is úszni (kutyaúszással már elég jól elkapálódzik a víz alatt, de nem ártana, ha megtanulná a rendes úszásnemeket is :))) Kíváncsi vagyok, hogy csinálja-e majd a feladatokat, októberben indul a tanfolyam, addig még van idő felkészülni rá lélekben :))


Ha itthon vagyunk, akkor a lego és a vonat még mindig sláger, társasozni viszont mostanában nem szoktunk, pár hónapja nagyon nehezen viseli, ha nem ő nyer, komoly, ajtóbecsapós és kiabálós hisztik vannak ilyenkor... pedig régebben mindegy volt, hogy nyer vagy veszít, de úgy látszik, ebben is változott... Kint jól eljátszik gyerekekkel, viszont itthon kicsit önző módon eléggé félti a dolgait.

Amit nem szeret, az a rajzolás.... nem tudom, hogyan tudnám rávenni, hogy rajzoljon, színezzen (mondjuk se én, se Gábor nem voltunk egy Picasso...:), de lassan félek attól, hogy majd az iskolában gondjai lesznek az írással, mivel ennyire nem szivesen fog ceruzát a kezébe... Persze utánanéztem a neten, hogy egy 4-5 éves gyereknek mit "kellene" már tudni, na ahhoz képest ő teljesen le van maradva, nyilván nem rajzversenyről van szó és minden gyereket más érdekli, de azért ha van valami tippetek, ötletetek, hogyan szerettethetném meg vele a rajzolást, szívesen fogadom!!!
Gyurmázni, festeni szeret, mondjuk ott sem igazán kivehető, amit alkot.

Tévét továbbra is alig néz, néha reggel ovi előtt belefér még egy kis mese, most a Dora, Diego és umizoomi a nagy kedvenc :) Ja és persze Matuka meséi, kis rövid 3 perces, rettentő jópofa szösszenetek :)

Este még mindig APG vagy micimackó vagy valamilyen német mese, de nagyon szereti a kitalált történeteket, és a verseket is. No meg a kis nyári emlékkönyvét, ami végre elkészült, minden este végignézi és elmeséljük, mi minden történt a nyáron :)) Néha anyukám is mesél neki skypon keresztül, a régi jó vidám mesékből :)))

Idegenekkel szemben továbbra is inkább visszahúzódó, de ha valaki szimpatikus, kedves neki, akkor hamar feloldódik, bohóckodik, viccelődik, előadja magát :)))

Hatalmas szíve-lelke van, bár nem az a kimondottan bújós, pusziszkodós fajta, de ha akar, nagyon tud hízelegni. Ha délután megyek érte az oviba, sokszor ott a kis polcán egy virág, amit nekem szedett, mikor kint voltak az udvaron :))

Az akarata is hatalmas, ha valamit a fejébe vett, elég nehéz (néha lehetetlen) meggyőzni az ellenkezőjéről :) Már lehet vele vitázni és érvelni, bár ha elborítja a lila köd, akkor mindenki meneküljön :)))) Szerencsére nem sokszor van ilyen és hát mi is vele együtt tanulunk, fejlődünk, próbáljuk megfejteni és ahogy Ildi is írta, megpróbálunk lépést tartani az állandó változással.

És igazából nem számít, mit tud és mit nem, nekünk így tökéletes, így szeretjük, életünk legnagyobb kincse!!!!


(Ja, hogy az alvásáról nem is írtam?? :))) áááá, azzal untattalak már eleget Benneteket, de a játszmának még mindig nincs vége :)) Néha nyerek egy szettet, de most  megint ő van előnyben, azaz nemalvási fázisában, most épp amiatt ébred 3-4szer éjszaka, mert kitakarózik és fázik és akkor ugorjak és azonnal takarjam be :)) Ez van, volt már rosszabb is, remélem, lesz még jobb is :)))

Kommentare:

Anonym hat gesagt…

RABINDRANATH TAGORE : Áldás

Áldd meg ezt a parányi szívet, hófehér lelket, mely elnyerte az ég csókját a földi életre.
Szereti a nap tündöklő fényét és az anyja boldog mosolyát.
Nem gondol megvetéssel a porra, és nem vágyik csillogó aranyra.
Áldd meg őt, és öleld szorosan a szívedre.
Száz keresztúton át idetalált. Ő tudja a titkát, hogy választott ki a tömegből téged, ajtód elé lépett, és kezedbe fogózva kérdezte az útját.
Híven követ, csacsog és nevet, és a szíve nem ismeri a kételyt.
Őrizd hitét, vezesd biztos kézzel, és áldd meg őt.
Tedd a fejére a kezed, és kérd istenedet, hogy ha parányi lába nyomában vészjósló hullámok kelnek, fentről kapja a szelet, és kifeszített vitorlákkal elérje a béke kikötőjét.
A nagy rohanásban ne felejtsd el őt, engedd, hadd jöjjön közel a szívedhez, s a kezed pihentesd meg áldón a fején.

Dominika hat gesagt…

Orsi, ezt (is) nagyon jó volt olvasni! Marcel igazán okos kislegény!
Nálunk Réku nagyon szeret rajzolni, és van, hogy Kristóf is csak azért vesz a kezébe ceruzát, mert látja a nővérét, magától viszont sokáig nem jutott volna eszébe. Most, hat és fél évesen már szívesen és sokkal ügyesebben is rajzol. Lehet, hogy Marcelnél is csak idő kérdése a dolog! :-)

Anonym hat gesagt…

olyan jók mindig a Marcelről szóló összefoglalóid, igy már tényleg képben vagyunk a távolból is! :)

ne aggódj a rajzolás miatt, még rengeteg az a két év a sulikezdésig!Kinek ez megy előbb, kinek az. Nándi sem nagyon rajzol mást csak krumpli formájú autókat... Az óvónők több mindenre rá tudják venni, mint én.

berry

Mátray Adrienn hat gesagt…

Nálunk a lányom volt a "csodaszéprajzolós".
Öccse nem szeretett rajzolni, az írása pedig...hm... :) Aztán később jöttek az egyre érdekesebb perspektívikus és egyéb főleg részletező fiús, férfias témák. Hangfal, autó, erősítő, stb. Most webgrafikus :) A lányom pedig csak néha-néha rajzol.