"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 28. Oktober 2012

Csupaköd

Október

Kifacsarta nedvét már az ősznek
az októberi csöndes búcsúzás
s a nyári álmok még-még elidőznek,
s köd lesz belőlük, foszló, semmi más.

Egy maradt meg tovább fenn ragyogva,
mit belénk sajtolt lobogva a nyár:
a reménység...s mintha szikra volna,
csöndesülve is lobbanásra vár.

/Egerszegi Ferenc/


Nagypapám eme verse jutott eszembe, mikor pár nappal ezelőtt elindultunk apukámmal kirándulni, a ködös-felhős Thunból, hogy megkeressük a napot, feljebb menjünk, ahol talán már eloszlott a köd, de sajnos nem mentünk elég magasra, így pont a köd-határra értünk, bele a legnagyobb tejfölbe, ahol még magunkat is alig láttuk.

A Thunersee körüli "Panoramaweg" túraútnak a második függőhídjához mentünk volna Sigriswilbe, amit október közepén adtak át és meg szerettük volna nézni. Csak nagyjából tudtam, merre van, egyszer már jártunk ott, akkor uralta a tájképet, de mivel most akkora volt a köd, hogy az orrunkig nem láttunk, így nezehebb volt megtalálni, mivel semmiféle jelzés, kiírás nem mutatja az utat. Végül egy helybeli kislánytól kérdeztük meg, merre kell mennünk, szerencsére elővette a szebbik német tudását és nem a helyi nyelven magyarázott, így hamar meg is találtuk a hidat.

Legalább is gondolom, hogy az volt, mert pár méternél többet nem láttunk belőle :))) Pedig a prospektus szerint 340 méter (!!!!!!) hosszú és 180 méter (!!!!) magasan húzódik egy szakadék felett!!! Két falut, Aeschlent és Sigriswilt köti össze, egyben iskolai út is, mikor odaértünk, épp akkor jött velünk szembe egy csomó gyerek, ki gyalog, ki bicóval. Én mondjuk így, hogy csupa köd volt és nem láttuk, mi van alattunk, talán át mertem volna menni, de hogy minden nap arra járjak??? Bár a híd elég stabilnak nézett ki, 1,2 méter széles, tehát tolókocsi, babakocsi is simán elfér rajta. Egyébként nem helyi lakosoknak 8 frankot kell fizetni az átmenésért, amit persze nem ellenőríznek, ott a kis ládika, oda kell bedobni a pénzt.








Azért sajnáltam, hogy nem láttunk többet belőle, ha egyszer jó idő lesz, szeretnék mindenképp elmenni oda, talán át is menni rajta, mert a fotók alapján csodás onnan a kilátás a Thunerseere és a környező hegyekre.

(fotó innen :)

Közben leesett a hóóóóó, úgyhogy lemondhatok az őszi fotókról, lesznek helyette téliek.... brrrrrr, azért október végén nekem még nagyon korai a nulla fok és fehér táj...

1 Kommentar:

Dominika hat gesagt…

Érdekes élmény lehetett ezt a ködöt megtapasztalni! És nagyon jók a fotók. Az a magányos fa a ködben!!! Nagyon szép!
Kicsit hirtelen volt itt nálunk is a váltás a vénasszonyok nyarából az ősz végébe.