"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 17. Oktober 2012

Szárnyalok :))))

Na jól elhanyagoltam szegény blogot, de azért van rá mentségem, az otthoni egy hét sok mindenről szólt (bár leginkább a fotózásról :), csak arról nem, hogy leüljek a a gép elé és blogot írjak :)

A hazafelé utunk jó volt, a szokásos, Marcel nagyon jól bírta végig a 14 órás utat és 8 órás vonatozást, egy szavam sem lehetett rá :) A hét elején nagyszülőzés volt, Gábor anyukája is eljött Pécsről, hogy tudjon ő is egy kicsit unokázni, apukámmal is találkoztunk és persze a főhadiszállás megint anyukáméknál volt és mivel nem volt betervezve ez a mostani hazaút, annál jobb volt, hogy tudtunk egy kis időt otthon tölteni :) Én kihasználtam az időt, beszereztem Marcel őszi ruhatárát és egy halomnyi könyvet magamnak, ez kihagyhatatlan, ha otthon vagyunk, bár nem okoz gondot a németül olvasás sem, de szeretek bóklászni, nézelődni otthoni könyvesboltokban :) Persze jártunk a Balatonnál, ahol két hónapja még nagy nyüzsgés volt, most minden kihalt, de mégis olyan szép, nekem mindig szép :)

Aztán csütörtök reggel indult a kaland, Marcel maradt anyukámékkal Veszprémben, én pedig mentem Pestre fotós ismerősömhöz, hogy belevessük magunkat a fotózásba-tanulásba. Szombat estig aztán nem volt megállás, szívtam magamba a rengeteg infót, legyen szó világitástechnikáról, eszközökről, pózokról, hátterekről, záridőről és rekeszről, beállításokról és retusálásról. Minden percét élveztem, csak úgy repültek az órák, a legnagyobb élmény viszont mégis az volt, hogy fotózhattam én is 4 családot, akik épp azokban a napokban mentek ismerősömhöz fotózásra :))) Hihetetlen volt, nekem kicsit olyan, mintha álmodnék, hogy ott lehettem, fotózhattam, a gépet is egyre jobban kiismertem, a végére egészen jól belejöttem, persze rengeteget kell még gyakorolnom, de csak manuálisan fotóztam, amit eddig soha nem tettem, és rendesen növelte az önbizalmamat, hogy manuális beállítással is szuper fotók születtek :)

Jó volt bepillantani egy igazi "fotós-műhelybe", látni, hol és hogyan is készülnek a fotók és látni azt, mi minden kell még ahhoz, hogy el tudjam indítani saját kis studiómat :))

Nagyon hálás vagyok Szilvinek, amiért rám szánta a 3 napot, nagyon sokat tanultam és tényleg hatalmas élmény volt :))) Most tele vagyok ötletekkel, energiával, lelkesedéssel, szó szerint szárnyalok és alig várom már, hogy még többet és többet fotózhassak és szép lassan a honlapra is kerüljenek fel a fotók :))


Amit szívesen kihagytam volna, az a budapesti közlekedés...Hogy azért a szociális kapcsolatokat se hanyagoljam el, egyik este Szilvi barátnőméknél, Marcel keresztszüleinél aludtam, másik este pedig bátyáméknál és beleértve a harmadik, fotós helyszint, ez a három pont Budapest három legtávolabbi sarkában helyezkedik el... Így aztán naponta kétszer, a reggeli és az esti csúcsforgalmban kellett átmennem a városon, másfél-2 óra autózás, amiről szívesen lemondtam volna és örülök, hogy nem minden nap kell megtennem ezeket az utakat.. De jó volt így, találkozni, beszélgetni, kicsit kikapcsolni, örültem, hogy ez is belefért.

A visszafelé utunk pedig kicsit horror volt, 2 órát késett a vonatunk, út közben romlott el az egyik mozdonya, így át is kellett szállnunk a rengeteg csomagunkkkal, fejetlenség volt, tömeg, kapkodás, úgyhogy 16 órát jöttünk, éjjel egyre értünk haza, szerencsére apukám is jött velünk, itt lesz 10 napot, így azért könnyebb volt. Marcel hihetetlen volt, kis hős, egy mukk nélkül csinálta megint végig, csak Zürichből Thunba aludt el az autóban.... Nem tudom miért, lehet akármennyire fáradt, a vonatban nem tud aludni... én bezzeg anno, kiskoromban, ha buszon, vonaton utaztunk, akár állva is képes voltam elaludni, ha megindult a jármű a popóm alatt :)))

Most próbálom egy kicsit utolérni magam, hogy aztán teljes gőzerővel induljak neki az álmom megvalósításának :))))




(kicsit furcsa is, hogy most ősz van, minden az elmúlásról, a bezáródásról, hidegről, sötétről szól, az én lelkemben pedig tombol a tavasz, készülődök valami újra, valami jóra és ez szárnyakat ad :)))

Ja és persze lesznek majd otthoni képek is, csak odáig még nem jutottam el, hogy feldolgozzam őket :))

Kommentare:

Ferilka hat gesagt…

Olyan jóóóó olvasni a soraidat!! A sorokon keresztül is érzem a benned lévő erőt és energiát :-)

Alma korte hat gesagt…
Dieser Kommentar wurde vom Autor entfernt.
Alma korte hat gesagt…

nézd a jó oldalát, szerintem az ősz az egyik legszebben fotózható évszak. én legalábbis szeretem a sok színével, meleg hangulatával. Persze ha süt a nap..