"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 19. November 2012

2 hónapja már...

...hogy utoljára kirándulni voltunk, azért ahhoz képest, hogy régebben szinte minden hétvégén (sőt sokszor hétköznap) mentünk valamerre, nagyon sok idő.

Ennek több oka is van, egyrészt Gábor olyan szinten sokat dolgozik mostanában, hogy lassan nekünk is időpontot kell egyeztetnünk vele, hogy mikor ér ránk, hétközben szinte nem látjuk egymást, hétvégre pedig hulla fáradt, akárcsak Marcel az egész hetes ovizás után, tehát hétvégén nem feltétlen arra vágynak, hogy menjünk valamerre. Másrészt az időjárás sem volt túl kegyes hozzánk mostanában, amennyire csodás, meleg és napos volt a tavalyi ősz, most annyira sokat esett az eső, a hó, a köd és nagyon hideg is volt.

Szombaton megint csupaködre ébredtünk, viszont egy pillantás a hegyek webcam-jeire elég volt ahhoz, hogy eldöntsük, ha végre napot szeretnénk látni, akkor fel kell mennünk a köd fölé, magasba, ahol ragyogóan süt a nap.

Mivel a héten kinéztem, hogy Luzern "házi hegyén", a Pilátuson hétvégén adventi vásár van, ráadásul ott még nem is jártunk, így eldöntöttük, hogy oda megyünk.

Alig hagytuk el Interlakent, már ki is jöttünk a ködből, a Lungernsee pedig ilyen csodás látványt nyújtva tárult a szemünk elé: (egyébként már annyiszor terveztük, hogy ehhez a tóhoz is elkirándulunk, nem csak mindig átutazóban gyönyörködünk benne, de eddig valahogy még nem jött össze :)


A Pilatus egy hegyvonulat, Luzern, Nidwalden és Obwalden kantonok határán. A Pilatus Kulmra Luzern felől felvonóval, a hegy másik oldaláról pedig az 1889 (!!!!) óta működő fogaskerekű vasúttal lehet feljutni, ami a világ legmeredekebb fogaskerekűje!! A nem egészen 5 km-es szakaszon 1.635 méternyi szintkülönbséget kell legyűrnie a kis vonatoknak, a legnagyobb lejtő 48%-os!! Fent, 2.132 méteren két hotel, több étterem és kilátóteraszok várják a túristákat.

A hétvégén a völgyekben lévő köd és a kulmon megrendezett adventi vásár miatt nem mi voltunk az egyetlenek, akik úgy döntöttek, hogy felmennek a hegyre :))) A fogaskerekűt céloztuk meg és bizony több mint fél órát vártunk arra, hogy elinduljon velünk a vonat felfelé. Közben egy mikulás apróságokat osztogatott, Marcel meg is volt keveredve egy kicsit, nem értette, hogy miért van már mikulás, mikor még nincs is december hatodika...De viccesnek találta, főleg azt, hogy pont a mi vonatunkkal jött fel a mikulás is a hegyre :)





Ködben indultunk el, aztán egyre tisztult a táj, egyre kékebb lett az ég, tűntek el a felhők és a köd, egyre jobban kisütött a nap és végül megláttuk a hegycsúcsot. Nem győztünk betelni a látvánnyal, ahogy kaptatott felfelé a kis vonatunk a meredek sínen, alagutakon, szerpentineken keresztül, csodás volt.




Fent aztán hatalmas tömeg, persze számolhattunk volna vele, de kicsit illúzióromboló volt, tömegnyomor, amerre az ember elnézett.

 






Mivel ebédidő volt és a fiúk már nagyon éhesek voltak, vettünk valami kaját, az éttermekben nem volt hely, így félig állva félig gugolva ettünk, nem volt egy nagy gasztronómiai élmény.

Aztán megcéloztuk a kilátókat, egyik oldalt Luzern, a Vierwaldstättersee, a Rigi, másik oldalon pedig a Berner Oberland havas hegycsúcsai, impozáns látvány volt. Az adventi vásár szerintem nem volt nagy szám, pár bódé kint, pár bent, bár voltak szép dolgok, de mindent aranyárban mértek és igazán adventi-karácsonyi hangulat sem volt. Viszont a nagy tömegben szinte haladni sem lehetett, ettől a fiúk (főleg a kisebb) behisztizte magát, így aztán egy kis séta és újabb fél óra várakozás után elindultunk lefelé, vissza a ködbe.








Nyáron több lehetőséget is kínál a hely, van bobpálya, kalandpark, lehet bicózni, túrázni, hegyet mászni, azért a kilátás miatt most is megérte felmenni.

(egyébként ilyen az, mikor lent a felhő, fent pedig a ragyogás :))

 
És egy bonusz panoráma-fotó :))
 

 

Freitag, 16. November 2012

Räbeliechtli

Pár hete kaptunk Marcel ovijában egy meghívót, miszerint november 15-én Räbeliechtli-felvonulás lesz a városban, az összes thuni ovi részvételével. Soha nem hallottam még róla, de gondoltam, hogy hasonló lehet, mint pl. Ausztriában a laternen- vagy Márton napi felvonulás.

A papír szerint "räbe"-t kell kifaragni, abba gyertyát tenni és úgy vonulnak fel a gyerekek. Muszáj volt utánanéznem a neten, hogy miről is van szó pontosan, nem hogy a hagyományt nem ismertem, de még a zöldséget sem tudtam beazonosítani :)))) Leginkább a répa-karalábé-retek kombóra hasonlít, Gábor szerint cukorrépa, nekem az íze alapján karalábé :))

Egy ősrégi svájci hagyományról van szó, ami Zürchersee partján fekvő kis városkából, Richterswilből ered. A räbe volt az utolsó zöldség, amit novemberben, még a tél bekszönte előtt összeszedtek a földekről. Régen a krumpli mellett alap-élelmiszernek számított, különösen a falusi vidékeken (bár elég fás és keserű az íze), manapság már szinte csak azért termesztik, hogy a hagyományt megőrízve lámpást lehessen belőle faragni!!! (csak Zürich környékén évente 25 tonnát, csak lámpásnak!!). Mert ez nem is Svájc lenne, ha nem ragaszkodnának a saját kis hagyományaikhoz és nem tiltakoznának kézzel-lábbal más, idegen szokások bevezetése (mint pl. a halloween) ellen. Ami egyáltalán nem baj, bár manapság a hálaadáshoz már nem sok köze van ezeknek a felvonulásoknak.

Az oviban ki voltak készítve a räbe-k és egy "használati útmutató" is, ami szerint ki kell faragni ezeket a zöldségeket. Hát aki azt mondja, hogy tököt faragni nehéz, azon csak nevetni tudok.... Úgy megkínlódtam a három räbe kifaragásával, főleg a kibelezéssel, közben két kanalam úgy elhajlott, hogy azt még Uri Geller is megirigyelte volna, a csuklóm pedig mozgatni is alig tudtam a végére. Nem beszélve arról, hogy utána a kezemnek lemoshatatlanul tömény karalábé-retek vagy tudomisén milyen szaga lett... (Ildi azt tanácsolta, hogy simogassak acél edényt, az állítólag leviszi a szagot, remélem, egyik szomszéd sem látta, mit csinálok, de a szag tényleg elmúlt :D:D:D:D

A végeredmény azonban nagyon szép lett, főleg ahhoz képest, hogy életemben először csináltam ilyet :)))



 
Tegnap délután aztán jól beöltözve indultunk a belvárosba, ahol már rengeteg szülő-gyerek gyülekezett. Minden gyerek kapott egy fényvisszaverő csíkot a kezére, a nyakába pedig egy kis kártyát, rajta egy telefonszámmal, ha esetleg a sötétben és a tömegben elveszne valaki vagy valami baj történne, akkor gyorsabban lehessen intézkedni... hát igen, ez is Svájc, a biztonságra nagy hangsúlyt fektetnek.

18 órakor indult a tömeg, ovik szerint csoportosulva, végig Thun belvárosában. Nagy örömünkre Gábornak is sikerült betoppannia, Marcel nagyon örült, hogy együtt hárman vonultunk :) Közben dalokat is énekeltek, már aki tudta, én semmit nem értettem belőle :)) Akit esetleg érdekel, itt bele tud hallgatni, hogy milyen nyelven is ment az éneklés :)))

Ami nekem kicsit zavaró volt, hogy a díszesen kivilágított fő sétálóutcán vonultunk, így a lámpások nem érvényesültek annyira, no meg nagyon szétszóródtak a gyerekek, talán jobb lett volna, ha legalább az út egy részén csak az ovisok mennek, szülők nélkül, persze az meg az óvónéniknek lett volna túl nagy felelősség.... Na mindegy, Marcel élvezte, biztos, hogy neki szép emlék marad, és ez a lényeg :)))



Ovis barátnőivel :))




Dienstag, 13. November 2012

Ragályos...(frissítve :)

Most, hogy vége lett a tök-szezonnak és az őszi dekorációk után lassan de biztosan mindeki a karácsonyra kezd koncentrálni, a kreatív blogok és kézműves oldalak napok (hetek) óta ontják a jobbnál jobb és szebbnél szebb ötleteket, így a hétvégén (köszönhetően a szokásos "ha hétvége és még vendégünk is van, tuira esik az eső"-időjárásnak), mi is nekiálltunk. Egyébkénk bátyám látogatott meg minket, a héten Genfben lesz konferencián és eljött egy kicsit előbb, hogy találkozzunk. Szegény a hegyekből semmit nem látott, de azért szuper volt, hogy itt volt, az mindig olyan jó, mikor otthonról jön valaki :))))

Szóval visszatérve a készülődésre, mi is elkezdtük gyártani a karácsonyi dekorációkat.

Elsőként egy hógömböt készítettünk. Nagyon sok oldalon találkoztam vele, én azt választottam, amihez a legkevesebb hozzávaló kellett és legegyszerűbben elkészíthető :)) Mivel nem volt szűz befőttes üvegem, a legnehezebb és legmacerásabb dolog az egészben az volt, hogyan kaparjam le az atombiztosan ráragasztott etikettet az üvegről... mert mégis csak bután nézett volna ki egy hófelhőben kavargó mikulás ecetes gyöngyhagyma felirattal :D:D:D:D

Tehát kell hozzá egy (lehetőleg sima, nem recés) befőttes üveg, desztillált víz (bár a második gömb már sima csapvízzel készült és ugyanolyan jó lett :), glicerin és csillámpor.


Az üveg tetejére pillanatragasztóval ráragasztjuk az előre kiválasztott figurát (szerencsés olyat választani, aminek nem árt a víz :). Az üveget megtöltjük vízzel, annyi helyet hagyva, hogy a ha beletesszük a figurát, ne nyomja ki a vizet (ezt érdemes előre kipróbálni). Aztán jöhet bele 2-3 evőkanálnyi glicerin (üveg nagyságától függően), ez azért kell, hogy ne ragadjanak össze a csillámok és lassabban szálljanak le az üveg aljára. Utána jöhet bele a csillám, esetleg kis csillagok, érdemesebb először kevesebbet tenni, hajlamos az ember elragadtatni magát, de ha túl sok a cucc benne, jobban összeragad és kevésbé lesz mutatós. Már csak rá kell csavarni a tetejét a figurával együtt és készen is van (van, aki még a tetőt is odaragasztja az üveghez, én nem tettem, így azért után lehet tölteni, ha úgy gondoljuk, hogy elbír még egy kis csillámot a víz :)



Nagyon mutatós, nekünk kint van az előszobában, Marcel akárhányszor elmegy mellette, mindig megrázogatja :))

Ezután jött az újságpapír-fa. Tavaly is csináltam már ilyet, akkor valahogy nem sikerült nagyon szépre, de mivel az ötlet tetszett, gondoltam, megint megpróbálom. Kell hozzá egy vastagabb, színes magazin (a miénk kb. 100 oldalas volt), pillanatragasztó, esetleg acryl festék-spray és díszítésnek csillagok. Aztán kezdődhet is a hajtogatás.

Első lépésként terítsük szét az újságot és jól nyomkodjuk le, hogy simán feküdjenek az oldalak. Aztán a címlapot egy kereszthajtással hajtsuk be, mint a képen is látható. Utána még egyet hajtsunk rajta, az alsó kilógó részt pedig visszahajtjuk a lap belsejébe, így az alja szép egyenes lesz. Ezt minden lappal ismételjük meg, a végén már káprázni fog a szemünk :)))


 
 Ha készen vagyunk, akkor a fedő és az utolsó lapot pillanatragasztóval ragasszuk egymáshoz, így tényleg szép faformát kapunk. Ezután le lehet fújni (zöld, fehér, arany) festékkel, kinek mi tetszik, ha szép színes volt az újság, még úgy magában is nagyon mutatós. Én most a zöldet próbáltam ki, rá egy kis fehér "havat" és hópihéket, sajnos nem volt több itthon, majd még be kell fejezni a díszítést, de így is szép lett :)))
 


Aztán ha már így benne voltunk a dologban, akkor gyorsan "összedobtam" még két sk. karácsonyi girlandot, ami akár dísznek, akár fotós háttérnek is jó lesz majd :)) Persze boltban is lehet venni, de szerintem ez sokkal szebb :)))

Az elsőhöz sima csomagolópapírt használtam. Háromszögeket vágtam ki belőle, amiket aztán egy fehér színű spárgára fűztem, ragasztottam rá. Persze lehet több fajta csomagolópapírt használni, én ezt direkt egyformára szerettem volna (mondjuk nem teljesen egyforma, mert a minta változik, ahogy épp kivágtam a csomagolópapírból).


A másodikhoz először kivágtam egy sablont, csizmát és kis fordított koronát. Ezt színesebbre terveztem, tehát előkészítettem sokfajta papírt és kezdődhetett is a kivágás. Utána összeragasztottam a két részt, a kis koronákra zsenília pomponokat tettem (lehet sima papír-pöttyöket is), ezt is felragasztottam egy spárgára és készen is lett két nagyon mutatós karácsonyi dísz :))


 



Persze fehér háttér előtt nem mutat annyira jól, de egyelőre nem tudtam őket máshova tenni :))
 

Hát így állunk most :)))

ps. közben elkészült a fehér újságpapír-karácsonyfa is :))

Montag, 12. November 2012

Pragmatikusan

Tegnap este ülök Marcel ágya mellett, még beszélgetünk egy kicsit (sokat) elalvás előtt, egyszer csak azt mondja:
"Anya, szeretnék egy nagyobb ágyat, olyan ötmétereset és emeleteset, tudod, amit már néztünk." (tény, hogy lassan kezdi kinőni a kiságyát és megérett az idő a cserére, abban a bizonyos négybetüs bútorboltban már ki is néztünk egy megfelelőt :).

Erre jön a példabeszéd: "Jól van Marcel, akkor holnap leülünk, írunk a jézuskának egy levelet, te lerajzolhatod az emeletes ágyat, aztán feladjuk postán és ha jól viselkedsz, nem hisztizel és szót fogadsz anyának és apának, akkor lehet, hogy az angyalkák teljesítik a kívánságodat és karácsonyra meglepnek Téged egy nagyobb ággyal.

Kattognak, zakatolnak a fogaskerekek, szótfogadás, nemhisztizés, angyalkák, jézuska..... ááááá, Marcel megszólal:

"Anya, én inkább úgy gondoltam, hogy bemegyünk a boltba és megvesszük az ágyat!" :D:D:D:D:D

Hát igen, erre nem igazán tudtam mit mondani :))))