"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 30. Dezember 2012

Egy hetes kavalkád

7 napja vagyunk még csak itthon (vagyis most már kilenc, csak 2 nap kellett, mire befejeztem ezt a posztot :)), de annyi minden történt, mint máskor egy hónap alatt :)))

A hazafelé utunk felejtős volt, bár jókedvűen indultunk, mert minden befért az autóba, amit haza szerettünk volna hozni (volt vagy 50 csomagunk, rengeteg régi, kiválogatott ruha, amit itthon el tudok ajándékozni, aztán persze a mi cuccaink, karácsonyi ajándékok, szóval egy tűt nem lehetett volna elejteni az autóban), viszont óriási forgalom volt, persze nem számoltunk azzal, hogy minden balkáni vendégmunkás péntek este indul útnak, így aztán a német-osztrák határon, éjjel 3kor olyan dugóban álltunk, hogy csak na... onnantól pedig egy sor volt hazáig, olyan forgalommal, ami még nappal is megállta volna a helyét, csurig voltak a benzinkutak, a matricavevő helyeken hosszú sorok kígyóztak, ráadásul még a hó is elkezdett szakadni, csúszkáltak az autók, én pedig a fájós oldalammal 2 percig nem tudtam egy pozícióban megülni.... de a lényeg, hogy szerencsésen hazaértünk és egyben ki is jelentettük, hogy felhagyunk az ilyen éjszakai utakkal, innentől kezdve ha autóval jövünk, mindig megalszunk félúton... hiába no, öregszünk :))

A negyedik gyertyát már anyukámékkal együtt gyújtottuk meg, bár aznapra Marcel keresztmamájáékkal beszéltünk meg találkozót, mert velük is olyan ritkán találkozunk, de sajnos közbeszóltak a betegségek, a hosszú út miatti fáradtság és az, hogy én ülni alig tudtam, annyira fájt a hátam. Sajnáltuk nagyon, hogy nem láttuk egymást, bár mi Szilviékkel tudunk még januárban találkozni, viszont a fiúk így megint kimaradnak...

Marcel már nagyon izgatott volt, este meg is kérdezte fürdés közben, hogy akkor reggelre már ott lesz-e a karácsonyfa :) Nem tudom, elhiszi-e még a csodát, szerintem kezd benne valami motoszkálni, bizonyos megnyilvánulásaiból látszott, hogy kételkedik az angyalokban, csak megmagyarázni nem tudja :))

Nálunk eddig az volt a szokás, hogy 24-e délután díszítettük a fát, erre emlékszem gyerekkoromból is, hogy este, mikor lassan besötétedett, akkor gyúltak ki a fán a fények :) Most viszont szakítottunk a hagyományokkal, mert elképzeltük, mekkora csodálkozás lenne, ha 24-én reggel Marcel egy feldíszített karácsonyfát találna a nappaliban :) Így aztán miután elaludt, beindult az angyal-sereg és míg a fiúk a fát próbálták kellő szerszám és védőital segítségével belefaragni a talpba és valamennyire egyenesre állítani, addig mi anyukámmal a díszeket válogattuk a padláson és (anyukám által készített isteni finom házi) szaloncukrokat kötöztünk :)

 
Éjfélre lettünk készen, azt hiszem, elégedettek lehettünk a végeredménnyel :))))
 

 
24-én reggel voltak ám hatalmas, csillogó-ragyogóóóóó szemek :)))) Mikor Marcel meglátta a karácsonyfát, azt hiszem, akkor elhitte, hogy vannak angyalok és vannak még csodák :))) Viszont ajándékok még nem voltak a fa alatt, megbeszéltük, hogy a bontogatás részét megtartjuk estére, bár szerintem jövőre már reggelre ott lesznek a csomagok a fa alatt, hogy teljes legyen az öröm :))

Amig anyukámék elrendezték az utolsó simításokat, addig mi Füredre mentünk apukámhoz, sétáltunk egyet a jeges Balaton partján és alig bírtuk Marcelt visszatartani, annyira izgatott volt már :))

Hazaérve aztán megszólalt a csengő, égtek a fán a gyertyák, szólt a Csendes éj, elérkezett hát megint a karácsony. Marcel alig bírta kivárni, míg vége volt a zenének és már ment csillogó szemekkel a csomagokhoz :) Azt gondoltuk, hogy majd egyiket bontogatja a másik után, mert bár megfogadtuk, de betartani megint nem sikerült, így megint sok ajándék került a fa alá :)) Elsőként a diavetítőt bontotta ki és hatalmas volt az öröm :)))) Onnantól kezdve nem is érdekelte már a többi csomag, csak az, hogy mikor kezdjük már a vetítést :))) Így aztán a többi csomagot csak másnap reggel bontottuk ki :))) Mi felnőttek is jók lehettünk, mert sok szép ajándék várt minket is a fa alatt :))) Nagyon szép, meghitt hangulatban telt a szenteste.

 





25-én reggel aztán folytattuk a bontogatást, az ajándékokról, játékokról majd legközelebb írok részletesen :))




Aztán bátyámék is megérkeztek, így (félig) teljes lett a család és együtt folytattuk az ünneplést. A négy (fiú)unoka finoman szólva életet hozott a házba, nem volt megállás egy pillanatra sem és ha túl sokat nem is tudtunk beszélgetni a nagy hangzavarban, akkor is olyan jó volt együtt lenni.

 
Egy év távlatából :))

 
26-án reggel aztán szétszéledt a család, mi Pécs felé vettük az irányt és tiszta tavaszi időben értünk Gábor anyukájához. Persze ott is nagy volt az öröm, Mami rég látta már Marcelt, Marcel pedig teljesen belelkesült a Mamitól kapott kisvonattól, hiába no, vonat-imádó a drága :))))



Egyébként mióta hazajöttünk, Marcel rengeteget alszik, szinte minden délután 2-3 órát (!!!!!), úgy, hogy már legalább egy fél éve teljesen leszokott az ebéd utáni alvásról és az éjszakák nagy részét is végigalussza!! Eleinte gyanakodtunk, hogy talán beteg lesz, de eddig úgy néz ki, hogy csak a rengeteg inger, az egész évi fáradtság jött ki rajta :)) Mondjuk én egy pillanatot sem bánom :))) Szerencsére nagyon jól van, pedig körülötte csak úgy röpködnek a bacik, én is náthás vagyok, bátyámék is betegek voltak és sajnos anyukámék is belemásztak, de ő tartja magát (koppkoppkopp :)))

28-án aztán eljutottam fodrászhoz és levágattam a hajam :)))) 5 évvel ezelőttig (az esküvőnk előtti időszaktól eltekintve) rövid hajam volt, szerettem is nagyon, valahol legbelül én mindig is inkább  rövidhaj-párti voltam. Amivel csak egy baj van, hogy rendszeresen vágatni kell, ha akarjuk, hogy kinézzen valahogy :)) De most már annyira szerettem volna újítani, hogy ez lett belőle :)))


Masszázsra is eljutottam, mondtam a masszőrömnek a becsípődést, rögtön rátapintott a lényegre, mondta, hogy ínhüvelygyulladás a felkarban (a sok egerezés miatt), ami kisugároz minden felé. Egyébként még 3 hét után is fáj, bár javulóban, de nagyon makacs dolog.. Mutatott pár fogást, gyakorlatot, amivel lehet nyújtani a megfelelő izmokat, oda kell rá figyelnem, ha nem akarom, hogy még jobban letapadjon, begyulladjon az izom.

A Balaton kezd befagyni, ma is sétáltunk egyet Füreden, szeretem ilyenkor is a hangulatát :))


Belefért ebbe a hétbe még néhány könyvesboltozás, fotós kellékek vásárlása, barátokkal találkozás, úgyhogy megint nagyon mozgalmasan telnek a napok :)))

Igaz, ez még csak a karácsonyi beszámoló volt, de már most kívánok Mindekinek, aki olvassa, boldog, egészségben, békességben, szeretetben gazdag Új Esztendőt!!!!!

Kommentare:

Judit hat gesagt…

Gyönyörüek a képek, megint kibújt a profi belöled! Nagyon szép, meghitt ünnepetek volt, szerintem Marcel még pár évig el fogja hinni a csodát. A hajad nagyon jó lett, várunk jövöre Bécsben!!!!Puszi

Dominika hat gesagt…

A csillagszórós képek különösen tetszenek!
Igazán mozgalmas egy hetetek volt, és Marcel nagyon ügyes, hogy ilyen jól vette ezt a sok utazást és izgalmat.
A hajad tényleg nagyon jó, tetszik!
Boldog új évet nektek is Orsi! Kiránduljatok és fotózz sokat, mert nagyon szeretem az útibeszámolókat! :-)
Dominika

julcsi hat gesagt…

♥Orsim Én is nagyon Boldog Új Évet kívánok nektek!!!!

Phan hat gesagt…

Szép, hosszú beszámoló volt, és nagyon szépek a fotók.
Boldog új évet kívánok! :)

khase hat gesagt…

Judit, köszönöm, aranyos vagy :)) Holnap hivlak, hogy megbeszeljük a programot :)))

Dominika, Neked is köszönöm! Hát én is remélem, hogy utazásban, kirándulásban no és persze fotózásban idén sem lesz hiány :))

Julcsi, Phan, Nektek is boldog új évet!