"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 13. Dezember 2012

Téli mesevilág II. (vigyázat, megint nagyon hosszú!! :))

Két évvel ezelőtt már jártunk Montreux-ben karácsony előtt és már akkor lenyűgözött a város hangulata, a francia riviéra, behavazott pálmafákkal, a csodás karácsonyi vásár, a hangulatos bódék, szebbnél szebb kézműves apróságok és persze a kirándulás a Montreux és a Genfi tó felett a hegyen fekvő Caux-ba, a mikulás falujába (ebben a posztban írtam róla anno, információkat pedig itt lehet találni :)))


Mivel akkor túl későn eszméltünk, lemaradtunk a vonatról, ami a 2.042 méter magas csúcsra, Rochers de Naye-ba megy fel, a mikulás otthonába. Idén mindenképp szerettünk volna eljutni oda, Juditékkal megbeszéltük, hogy hétvégén nekikerekedünk ennek a csodás helynek. De mikor jegyet szerettem volna foglalni, kiderült, hogy minden hétvége már tele van, minden jegy elkelt. Kicsit elszomorodtunk, mert nagyon jó programnak ígérkezett volna, Juditék pedig nem voltak még Montreux-ben és hát a gyerekeknek is szerettünk volna egy szép napot szerezni. Így aztán ment az egyezkedés, míg nem eldöntöttük, hogy ha van még hely, akkor szerdán (azaz tegnap), bár sajnos ismét apák nélkül, elmegyünk.

Marcelnek nem szóltam előre, a kis adventi kalendáriumjába pedig egy vonatos matricát tettem bele :)) Először nem tudta mire vélni, aztán mikor mondtam neki, hogy ovi helyett (kivételesen :) vonatozás és kirándulás lesz, fülig szaladt a szája és egész reggel csak vigyorgott :)))) Igen, az ilyen pillanatokért (is) érdemes élni, tényleg nincs annál szebb és jobb dolog, mikor örömet okoz az ember és látja a gyerekek csillogó szemét :)))

Ragyogó napsütésre ébredtünk és farkasordító hidegre, kifogtuk az eddig év legfagyosabb napját, -15 fokban indultunk és elképzelni sem tudtam, hogy 2000 méteren hogyan fogunk nem megfagyni :)) Viszont legalább az út száraz volt, nem kellett félni, hogy elakadunk, bár azért két meleg takarót és két termosznyi forró teát is vittünk magunkkal, hisz soha nem lehet tudni :)) szerencsére nem volt rá szükség :))

Volt egy hatalmas előnye, hogy nem hétvégén mentünk, ugyanis semmi tömeg, dugó nem volt és a parkolóházban is találtunk helyet. Ott megint eltartott vagy fél óráig, mire a három gyereket és magunkat összekészítettük, azért ilyenkor mindig elátkozom a telet és a Karib szigetekre vágyok :)) Persze ezt csak az érti meg, érzi át igazán, aki próbált már gyerekre öt réteget, dupla zoknit, overált, csizmát, kesztyűt ráncigálni egy autó fél hátsó ülésén vagy csomagtartójában, egy sötét és hideg garázsban :))

Első körben a tó partján lévő karácsonyi vásárt céloztuk meg, mert a vonat indulásáig volt még egy kis időnk. Judit teljesen odavolt a látványtól, mondjuk a legszebb arcát mutatta a város, sütött a nap, körben havas hegyek, feldíszített karácsonyi bódék, nyíló virágok, pálmafák, isteni illatok és karácsonyi zene :))




 







Próbáltunk kicsit körbenézni, már amennyire ezt három rohangáló gyerek mellett lehet, akik folyton azt kérdezgetik, hogy mikor indul már a vonat :)))

Délre aztán odaértünk az állomásra, hamarosan jött is a vonat és ismét csak jó volt, hogy hétköznap voltunk, nem voltak sokan, kényelmes ülőhelyünk volt a szépen kidíszített vagonban. Kb. egy órát megy felfelé a kis fogaskerekű, két évvel ezelőtt csak Caux állomásig mentünk, de már az is lenyűgöző volt, ahogy egyre magasabbra kapaszkodva milyen csodás kilátásban volt részünk, lábunk alatt Montreux, a Genfi tó és a francia Alpok hegyei. A hegycsúcs felé közeledve teljesen elfehérült a táj, mi pedig megint mintha egy álomszép téli mesevilágba csöppentünk volna. A hó csak úgy szikrázott a napsütésben, mindenhol havas fenyők, havas hegyek, nem tudtunk betelni a látvánnyal!!! A gyerekek végigették az utat, de legalább fent már nem volt gond az ebéd-kérdéssel :))















Mikor kiszálltunk a vonatból, egyből a 2 méter mély hóban voltunk :))) Gyerkőcök persze rögtön belevetették magukat, de megbeszéltük, hogy először keressük meg, nézzük meg a Mikulást és utána menjünk ki.

Az épület előcsarnoka is szépen ki volt díszítve, hatalmas fenyők, csillogó gömbökkel és sok sok égővel, nagyon megadták a módját. A mikulás barlangjába egy nagyon hosszú, szépen kivilágított folyosó vezet, közben mindenféle díszek, hang- és fényeffektek, igazi mesevilág :))) A folyosó végén egy újabb terem, ahonnan csodás kilátás nyílik a Genfi tóra. Itt van a Mikulás irodája, ahol fogadja a gyerekeket :) Kb. fél órát álltunk sorba, Marcelt próbáltam valamennyire levetkőztetni, de még így is nagyon melegünk volt. Hát igen, ez egy kicsit bonyolult, ha az ember kinti és benti programot is tervez, az örökös öltözködés, vetközés le tud izzasztani rendesen (sajnos valahol a nagy kavarodásban elvesztettem a legjobb sapimat, sajnáltam nagyon, de sehol nem találtam...:).








A mikulás irodája is szépen ki volt díszítve, volt kandallója, hatalmas íróasztala, ahol a segítője ült, földgömb, térkép, hatalmas könyvek, persze a gyerekek csak úgy lestek :)) Mikor mi kerültünk sorra, Marcel megint nagyon ügyesen elénekelte a hullapelyhest, édes kicsi bogaram, ahogy megilletődve de büszkén állt a nagyszakállú előtt, hát könnyes lett a szemem, mit ne mondjak..... Lilla és Peti nem akartak odamenni, se énekelni, de azért egy kis ajándékot ők is kaptak, amit aztán nagy boldogan bontottak ki mind a hárman :))











Utána még megkerestük a Mikulás moziját, nyuszijait és hálószobáját, ugyanis ezeken a helyeken mind lehetett egy, a jegyhez kapott kis lapra pecsételni :)) Kaptak még oklevelet is, tanusítva, hogy ott voltak és találkoztak a mikulással :))) Hatalmas élmény volt a gyerekeknek és eltekintve a sok leizzadástól, még mi felnőttek is élveztük :)))








A gyerkőcök aztán már csak arra vártak, hogy mehessenek kifelé a hatalmas hóba. Szerencsére sütött a nap, így nem volt annyira hideg, meg mondjuk mozogtunk is, így nem fáztunk annyira :)))

Leírhatatlanul sok hó van ott fönn, a gyerekek rögtön belevetették magukat, hemperegtek, dobálóztak, csúszkáltak, ki sem látszottak a hóból, szerintem ha rajtuk múlt volna, még most is ott lennénk :))))























Azért egy része elég veszélyes volt, a fotókon látszik, hogy a korlát, ami nyáron jelzi, hogy meddig szabad menni, teljesen hó alatt volt, csak táblák jelezték, hogy ott már szakadék van, persze a gyerekek mindig arra mentek, volt pár szívmegállásunk Judittal emiatt, de végül mindenki túlélte :)))

Megbeszéltük, hogy lefelé menet még megállunk Caux-ban, hogy megnézzük a mikulás-falut is. Hát visszatekintve ez egy kis hiba volt, mert a vonatban bemelegedtünk, mire odaértünk, már a nap is elbújt a hegyek mögé és csontig hatoló hideg lett. A látvány csodás volt, de mikor szétfagy az ember, nem tudja annyira értékelni.... A gyerekeknek persze semmi bajuk nem volt, folytatták tovább a hógolyózást :)))) Azért megcsodáltuk a szép kis faházakat, a jurtát, a manók kivilágított, havas házait, de leginkább már csak az a forralt bor tartotta bennünk a lelket, amit beígértünk magunknak a falu végén álló kocsmában hüttében :))) Azért valamennyire sikerült felmelegedni, a visszafelé úton már nem fáztunk annyira. Csak épp az a vonat, amivel le szerettünk volna menni Montreux-be, kimaradt (na azért ilyen német-svájcban nem fordul elő :)), nem volt semmi tájékoztatás, îgy aztán folytattuk a fagyoskodást és vártunk még több mint egy fél órát a következő vonatra... na az már nagyon nem hiányzott. Addigra totál besötétedett, gyerekek is elfáradtak (érthető módon), de szuperül bírták, egész nap egy hiszti nélkül!!!






















Végül leértünk Montreuxbe, jó lett volna még egy kicsit bóklászni a kivilágított bódék között, magunkba szívni a város karácsonyi hangulatát, de akkor már este 7 volt és iszonyat hideg, úgyhogy indultunk haza.

Juditékat kitettük Bernben, Lilla teljesen kiütötte magát, Marcel viszont szerencsére nem aludt el az úton. 9 után értünk haza, mondjuk addigra esett össze a gyerek, adtam rá pizsit és szó szerint belezuhant az álomba :))))) Azért engem sem kellett sokat ringatni :))))

Ismét egy csodás napunk volt, gyerekeknek és nekünk is hatalmas élmény, persze jobb lett volna, ha apukák is tudtak volna jönni, de nem bántuk meg, hogy elmentünk.

Úgyhogy aki teheti vagy arra jár, mindenképp látogasson el Montreux-be, vagy akár fel a hegyre, meseszép és egy életre szóló élmény :))) És ha a két évvel ezelőtti kirándulásra nem is, erre biztos fog Marcel is emlékezni még évek múlva is :)))

(az összes fotót itt találjátok :))))

Kommentare:

Anonym hat gesagt…

hű, ez nagyon klassz kirándulás lehetett, meseszépek a képek! De vágyom egy kis hóra már én is!!!
berry

Detti hat gesagt…

Nem találom a szavak. Svájc elképesztő! Egyszer voltam, de annnnnyira kevés volt, hogy hjajjjjj. Gyönyörű nap lehetett! :)

Gree hat gesagt…

Húúúúúúúúúúú irígykedem kicsit. ;)
De jövőévi programnak felírtam. Köszi a beszámolót, és sok klassz fotót. Örülök,hogy jól éreztétek magatokat!

Bea hat gesagt…

Irigy-irigy:)

Dominika hat gesagt…

Elképesztő helyeken jártok!!! A fotók fantasztikusak, én mindig ámulva nézegetem őket, vissza-visszajövök újra és újra megnézni, mert csoda az a hely, ahol ti éltek.