"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 16. Januar 2013

Közelebb az öthöz...

Január 11-én volt 4,5 éves :)) Csak kapkodom a fejem, hogy hova tűnt el az én kisbabám, mikor lett ekkora és néha kétségbe esem, hogy úristenhamarosanötéveslesz :))))


Ha két szóval kellene jellemezni a mostani időszakot (persze miért is kellene, mikor regényeket tudnék megtölteni vele :), akkor azt is mondhatnám, hogy SZÁMOK és VONATOK :) Így, csupa nagy betűvel, mert ez a két dolog az, ami most leginkább foglalkoztatja, ami a legjobban leköti és ami a kis életének nagy részét kitölti :)

A számolás mindig is az erőssége volt és bár tudjuk, hogy szeret számolni és rettentő fogékony mindenre, ami a számokkal kapcsolatos, még így is szinte minden nap meglep és elkápráztat minket és a hallgatóságot valamivel! Már nem gond neki a három- és négyszámjegyű számok felismerése, tizes- sőt huszas átlépéssel fejben összead, kivon, ötösével, tizesével számol. Mértékegységeket átvált, tudja, hogy egy méter az 100 cm, egyik kedvenc "játéka" a zollstock, mindent megmér és kommentál, mint pl. "ez 128 cm, azaz 1 méter és 28 cm" :))

Ismeri az órát, mikor ma mentem érte az oviba, hitetlenkedve kérdezte az óvónéni, hogy tudja-e Marcel, hány óra, mivel nem sokkal előtte odaszaladt az órához, megnézte és mivel tudta, hogy 4-re megyek érte, már várt a folyosón :) A digitális órákkal teljesen tisztában van, a számlaposokon is egyre jobban kiismeri magát. Egy példa: 13.22-kor mondom neki, hogy "Marcel, készülődj, mert kettőkor indulunk!". Erre ő: "De addig még van 38 percünk!" :)) Az óra-perc átváltás is megy, egyik alkalommal mondtuk neki, hogy 2 óra 10 perc, amig jön Mami, erre ő: "Az 130 perc!".......
Mindent, ami számokkal kapcsolatos, megjegyez és nem is érdemes vele vitatkozni, mert a végén úgy is kiderül, hogy neki van igaza.... (hajjjjjajjjaaaaj, mi lesz még később?? :D:D:D:D)

Hihetetlen, néha pedig félelmetes..... drága kis bogaram, egyik este azt mondja: "Tele van a fejem számokkal!" :))


No és a vonatok... hát igen, azt hiszem, levihetnénk az összes többi játékát a pincébe, rájuk sem hederít, a szobájába csak aludni megy be, hisz a hatalmas sínpályát a nappaliban építette fel (előző posztban már mutattam róla fotókat :) Kitalál valamit, gondolkodik, összeszedi a hozzávalókat, megtervezi és olyan síneket, emelkedőket, viaduktokat, lábon álló szakaszokat, váltókat épít, hogy öröm nézni :))) Aztán kezdődhet a szerepjáték, mert persze kell, hogy valaki ott legyen és utazzon, onnantól kezdve be nem áll a szája és csak dumál és dumál :))

Ja igen, vicceseket is szokott mondani, rég írtam már, most eszembe jutott kettő:)

Nézegeti a legújabb lego-katalógust. Végiglapozza, majd visszatér a szuper lego-city vonathoz és szétáradó mosollyal azt mondja: "Ilyet szeretnék kérni az angyaloktól!" Mondjuk neki, hogy az angyalok most a következő karácsonyig pihennek, addig nem lehet tőlük kérni semmit. Erre ő: "És megvenni nem lehet az angyaloktól?" :))))) Hát elég racionálisan gondolkodik, az biztos :)))

Másik gyöngyszem: Vacsorázunk, még anyukáméknál, ő már előbb végzett, játszik a nappaliban. Egyszer csak szalad oda kezében hoz valamit és azt kiabálja: "Valaki elvesztette az egyik mogyoróját" :D:D:D:D:D (talált a földön egy szem sós mogyorót, azt hozta, hát mindenesetre majd megszakadtunk a röhögéstől :))) szegényem először nem értette, miért nevetjük ki, de aztán ő is elkezdett hahotázni :))

Szeret festeni, rajzolni, bár nem túl gyakran ül le, akkor is leginkább repülőket és síneket rajzol, vagy ír, betüket, számokat, szavakat :)






Repülő és rakéta :) (ez azért is tetszik különösen, mert több színt használt :))


 U-bahn vagyis ubán vagyis metró (a lényeg, hogy vasút legyen :))


Anyukámat szólítja az Ágnesből Ágának :))
 


Nagyon jól alszik, otthon sokszor még délután is lefeküdt, magától, ami nagy szó és minden éjszaka 9-10 órát aludt egyben :))) Isten tartsa meg jó szokását :)))

Karácsony óta diafilm-függő lett, mondjuk én is imádtam gyerekkoromban a vetítést, most ő is nagyon rákapott, úgyhogy gyűlnek szépen a filmek :)) (mi pedig nem bánjuk, hogy végre kiszabadulunk egy kicsit APG meséiből :))

Evése kritikán aluli, bár otthon nem evett nagyon rosszul (ha épp a 3 kaja közül az egyik volt, amit megeszik), az oviban viszont szinte semmit nem eszik...nehéz kitalálni, hogy mit adjak neki, ami tápláló és laktató is, az a baj, hogy legtöbbször meg sem akarja kóstolni, ha nagy nehezen elérem, hogy bevegye a szájába, akkor legtöbbször ízlik neki a másfajta étel is....

Nagyon kis makacs tud lenni (vajh kitől is örökölhette ezt a tulajdonságot:)), ha valamiről van egy elképzelése, akkor annak csak úgy szabad lennie. Nagy hisztik most nincsenek, azért látszik, hogy nő, fejlődik, okosodik, egyre inkább és egyre több dolgot meg lehet vele beszélni, megérti és (legtöbbször) elfogadja az érveket.


Továbbra sem megy kitörő lelkesedéssel oviba, bár megszokta, alapból szereti, csak nagy gátlás még mindig a nyelv. Pedig rengeteg mindent megért és itthon beszél, rengeteg szót tud, schwitzül dalokat énekel, de az oviban nem tud megnyílni. Megfigyel, szív magába mindent, aztán majd ahogy az anyanyelvével tette, amikor már mindent tud, megszólal.

Ja és még a száraz adatok: 111 cm, 17-18 kg, 28-30-as cipőket hord, 116-122-es ruhákat, bár a nadrágjai kisebbek.

Ragaszkodó, tele van szeretettel, rettentő érzékeny lelkű kis csibész, minden nappal csak jobban és jobban szeretjük és nem tudunk elég hálásak lenni, hogy van nekünk.


(friss: kibírta az otthoni három hetet egészségesen, úgy, hogy körülötte mindenki kidőlt, erre 2 nap ovi után ma este egyik pillanatról a másikra ledöntötte a láz :(((((( se nátha, se köhögés, egyszer csak eldölt, azt mondta, hogy "nem vagyok beteg, csak mindenem fáj" és szinte már aludt is :(((( Lehet, hogy még otthonról hoztunk valami vírust, hisz hasmenése is volt, de az is lehet, hogy az oviban kapott el valamit, a lényegen sajnos nem változtat, de remélem, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is megy a betegség.....). Mindenesetre kíváncsi vagyok, milyen éjszakánk lesz......

Kommentare:

Szitya hat gesagt…

Ez egy csupaszeretet bejegyzés volt, Orsi!
Jobbulást neki!
Üdv,
Szilvi

Ozsváth Szilvia hat gesagt…

Igazi csodagyereketek van! Ebben a sapkában nagyon vagány és szuperül áll neki a kék szín! :) Ismét gyönyörűen, tele érzéssel, szeretettel írtál, olyan jó olvasni.

julcsi hat gesagt…

Gyógyulj meg gyorsan Marcell!♥

Dominika hat gesagt…

Micsoda fotók! Nagyon kis helyes abban a sapkában! És tényleg nagyon okos fiú.

Bea hat gesagt…

Nagyon durva, hogy mennyire jól számol!!!! Hogy az órát átváltja percbe.... hát komolyan, szerintem ez némely felnőttnek sem megy jól.
Fantasztikusan okos!

Egyszer még látjuk majd a tévében, és büszkék leszünk Rá, hogy virtuálisan együtt nőttek fel a gyerekeink:)

Phan hat gesagt…

Csuda egy fickó a kisfiatok! Szerintem is csodagyerek... De ezzel a jelzővel nagyon kell vigyázni. Nem szabad túlontúl tudatosítani benne, ajnározni, hogy ő esetleg másabb (sokkal okosabb) a kortársainál. Nekem ezt egy pszichológus mondta a saját gyerkőcömmel kapcsolatban - csak már későn. Mi, szülők, nem is tettük, megtették ezt mások, pl. az általános iskolában.
A gyerek egy idő után tényleg különbnek kezdi érezni magát, azt hiszi, hogy ezért ő bármit megtehet, minden úgy lesz, ahogy ő fütyül. És ekkor jön az arcul csapás, hogy az élet nem erről szól.
Nem akarom elrontani az örömödet, mert én is veled örülök, nagyon élvezetes volt olvasni a bejegyzésedet. Imádom így virtuálisan is Marcelt. Kívánom, hogy találjátok meg az egészséges egyensúlyt, hogy megfelelően fejlődhessen. Bár azt hiszem, ez nektek nem lesz nehéz! :)))

khase hat gesagt…

Köszönöm a kedves szavakat :))

Bea, hogy a tévében fog-e valaha is szerepelni Marcel, hát nem tudom, nem arról híres, hogy kiáll a közönség elé, aztán persze ez változhat még :))

Phan, ajnározni nem szoktuk, söööt én legszívesebben visszafognám egy kicsit, ami a számokat illeti, soha nem "fejlesztem", mindig magától kérdez és magától hozza elö és magától számol... néha ijesztö, hogy mi mindent tud már és milyen a memoriája, olyan dolgokat megfigyel és olyanokra emlékszik, hogy csak lesek. Persze a legtöbb dologban teljesen átlagos, mint egy "normális" gyerek :)))
AZért az biztos, hogy oda kell majd rá figyelni a suliban, mondjuk a nehezítö tényezö az, hogy nem az anyanyelvén fog tanulni, így talán nem lesz neki olyan unalmas, legalább is ami a matekot illeti... :)
De azt is látom, hogy a többi tantárgy nehezebb lesz, mert ami nem érdekli, azzal nem is hajlando foglalkozni, ott kikapcsolja az agyát :))) De azért még van egy kis idönk a suliig :)

Köszönöm még egyszer a hozzászólásokat :))