"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 4. Januar 2013

Nagykorú

18 évvel ezelőtt egy szál rózsával búcsúztunk el egymástól a kapuban... Én másnap indultam vissza Kielbe, hogy befejezzem az au-pair-évemet, ő maradt Veszprémben és járt immel-ámmal nagy szorgalommal az egyetemre. Oda, ahova bátyám is, mert ő volt akkor a legjobb barátja és ő volt az, aki egy unalmas előadás közben megadta neki az én németországi címemet. Akkor persze teljesen felháborodtam, hogy mit képzel, hogy az én beleegyezésem nélkül "kiad" valakinek és játssza a kerítő szerepét :))

Az első személyes találkozást néhány kézzel írott levét előzte meg, hol volt akkor még internet, mobil, sms, skype és társai...Beszélgettünk, de mivel akkor én jól éreztem magam pasi nélkül is és tudtam, hogy pár nap múlva megint hosszabb időre külföldre megyek, nem akartam túl sokat ettől a kapcsolattól. Ő viszont nagyon kitartó volt :)) Telefonfülkéknél állt sorba, leveleket írt és 1995 márciusában minden szülői figyelmeztetés ellenére bátyámmal meglátogatott Kielben. Mivel egyik (fél)unokabátyám is azon a környéken volt abban az időben, négyesben akkora bulikat csináltunk és annnnnyit nevettünk, hogy azóta is mosolyognom kell, ha rágondolok.
De nekem még mindig volt 4 hónapom Kielben... akkor már én is elkezdtem vásárolni a telefonkártyákat, egy hatalmas kötegnyi össze is gyűlt és izgultam, hogy a megbeszélt időpontban sikerüljön üres telefonfülkét találnom :))

Az erdeti tervem az volt, hogy ott járok egyetemre, nagyon megszerettem a vendég-családot és a várost is, már megvolt a felvételi papírom és a kollégiumi szobám is, de a szívem hazahúzott. Viszont az álmom megmaradt, hogy német nyelven végezzek el egy egyetemet, így jött a lehető legközelebb, Bécs. De mivel akkor ő már Veszprémben dolgozott, így maradt az ingázás, a hétvégi találkozások és hétközbeni vágyakozások. Bevallom, én nem vagyok se híve, se jó gyakorlója a távkapcsolatoknak, ahogy visszaemlékszem, soha nem veszekedtünk annyit, mint annak idején, mikor csak hétvégeken, pár órákra találkoztunk.

1999 novemberében elkezdett dolgozni Bécsben, végre össze tudtunk költözni, együtt lakhattunk és elkezdhettük a nagybetűsen KÖZÖS életünket, amit 2000ben a házasságkötéssel koronáztunk.

Nagyon sokat utaztunk, rengeteg helyre eljutottunk és még több csodás élményben volt részünk. 2004ben terhes lettem, sajnos az a baba úgy döntött, hogy hagy nekünk még pár évet kettesben.. így utólag visszanézve nem voltak rossz évek azok, kapcsolatunk csak erősödött és sok szépet éltünk át, mikor viszont benne voltunk, akkor a baba utáni vágy eléggé meghatározta a hangulatomat és rányomta a bélyegét sok mindenre.

Igen, jó volt kettesben, de igazán család, igazán teljes 2008 júliusában, Marcel születésével lettünk :))

Most pedig már nagykorú lett a kapcsolatunk, 18 év még kimondva is nagyon sok :))) Voltak benne hullámvölgyek- és hegyek, rengeteg csoda, szerelem, gyengédség, békesség, reménység, viták és boldogság, féltékenység és bizalom, vágyakozás, beteljesülés, csalódás és hit, barátság, öröm és bánat, őszinteség, egészség, betegség, fájdalom, jókedv, aggodalom, család, tanulás, munka és pihenés, elfogadás és megértés, együttérzés, sok jó és kevesebb rossz, szeretet és hihetetlenül sok élmény. Azt hiszem, lesz mit mesélnünk majd az unokáinknak :)))))

Most koccintanánk egyet, ha már egyszer hivatalosan is nagykorúak lettünk, de sajnos csak virtuálisan tudunk, mert 1200 km választ el egymástól bennünket. De bepótoljuk :D:D:D




(most tűnt csak fel, hogy minden fotón micsoda csokrom van :))) azért kéretik nem nevetni azon, hogy néztünk ki annnnnyi sok évvel ezelőtt :)))

Kommentare:

Robag hat gesagt…

Köszönöm a 18 évet és ezt a szívhez szóló bejegyzést!
G.

Anonym hat gesagt…

Ne feledjétek: a két legnagyobb dolog, ami két embert sokáig összetart: a szeretet és a türelem... kívánok tehát még sok-sok szeretettel és türelemmel teli évet nektek.

Ozsváth Szilvia hat gesagt…

Mindig tudod überelni korábbi írásaidat... Gratulálok, mind az elmúlt 18 évhez, mind az írásaidhoz! Még sok-sok élményt, örömöt, szeretetet, türelmet és tapasztalatot kívánok nektek, mindhármótoknak! Szilvi

Detti hat gesagt…

Gratulálok! Még sokszor ennyit kívánok nektek!!! :) Legyetek nagyon nagyon boldogok együtt!

Ági meg az angyalai hat gesagt…

Itt is gratulálok nektek. Nagyon szépen írtál. Remélem a bátyádnak megköszönted azóta nagyon nagyon sokszor, hogy odaadta az elérhetőségedet a barátjának!

Ági

Bea hat gesagt…

Boldog évfordulót! Legyen még sok-sok ilyenben részetek!

Dominika hat gesagt…

Ez nagyon tetszett!!!
Még nagyon sok 18 évet kívánok nektek!!!

julcsi hat gesagt…

Sokszor 18 évet kívánok még nektek!♥

Szitya hat gesagt…

Hú, Orsi! Ez olyan szép volt!!! Valahogy benne volt MINDEN!!!Természetesen sok-sok évet kívánok még nektek, együtt, boldogságban és az összes velejárójában!!!

G.Sz.Szilvia hat gesagt…

Igen! Ebben az írásban nagyon benne volt minden! Én is kívánok még nektek sok-sok 18 évet, boldogságban szeretetben, egészségben!

Ditke hat gesagt…

Gratulalok es meg sok ev boldogsagot, szeretetet es turelmet kivanok!

Csilli hat gesagt…

Orsikám!! Még vagy 4x ennyi időt szeretetben, boldogságban!!!:) És akkor most gáz, ha azt mondom, szerintem semmit sem változtatok???:))) Még mindig ugyanolyan szépen és fiatalok vagytok;)
soksok pusszantás:)

khase hat gesagt…

Köszönöm szépen a nagyon kedves szavakat, aranyosak vagytok!!!
Csillikém, azért lett pár ősz hajszálunk az elmúlt 18 év alatt :))) De az biztos, hogy nem érzem magam rosszabbul a bőrőmben, mint 18 évvel ezelőtt :))) (eltekintve a mostani atom náthától, de ez remélem csak átmeneti állapot :)))