"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 7. Januar 2013

Szilveszter és társai :)

Igaz, már egy hét eltelt az Új Évből, de azért szeretnék pár szót írni róla, hogy megmaradjon az utókornak :)))

Bátyámék hívtak minket, hogy ünnepeljünk együtt, úgy is olyan ritkán találkozunk, az unokatesók se túl sokat látják egymást, így örömmel igent mondtunk. 31-én délután mentünk fel hozzájuk Szigetszentmiklósra, Marcel annyira izgatott volt az egész buli miatt, hogy semmivel nem tudtuk rávenni, hogy aludjon egy kicsit az autóban. Pedig mióta itthon vagyunk, tényleg szuper jókat alszik, sokszor délután magától megy fel a szobájába és éjjel is sokat húzza a lóbőrt, de szilveszter napján túl fel volt pörögve ahhoz, hogy el tudjon aludni. Már az autóban is készült a bulira :)))


Bátyáméknál aztán nagyon jóóóó hangulatban telt az este, két másik baráti család is volt náluk, rengeteg gyerekkel, úgyhogy sokat nem is fotóztam, jobbnak láttam a gépet valami biztos helyre, vissza a táskájába tenni, mielőtt valami baja lett volna :)))
Marcel és a vele majdnem egykorú szomszéd kisfiú legjobb játéka egy ugató-sétáló-ivó-pisilő kutya volt, komolyan azt gondoltam, már kinőttek ebből a korból, de nem, több mint egy órán keresztül vizet hoztak, itatták, pisiltették szegény blökit és közben akkkorákat kacagtak, hogy élmény volt hallgatni :)))


Volt persze sok más játék, trombitafújás, golyólövöldözés, póker és petárdák és sok sok nevetés. Marcel nem is az éjfélt szerette volna megvárni (valahogy a tüzijátékkal még mindig hadilábon áll), viszont mindenképp szerette volna lefényképezni magának a 23.23 órát :))) De mivel napközben nem aludt, 11 felé már alig bírta nyitvatartani a szemét. Végül sajnáltam, mert 23.20kor beájult, egész egyszerűen kiütötte magát, olyannyira, hogy éjfélkor a füle mellett elsütött petárdákra sem ébredt fel.


Aztán mikor már minden gyerek elment aludni, kezdődhetett a póker-parti :))))) Ahhoz képest, hogy életemben először játszottam, úgy megnyertem az egészet, hogy csak na :)))) (persze a fiúk kommentje: hülyének is kedvezhet a szerencse :)))

Elseje délután pakolással telt (mondjuk valahogy olyan érzésem van, hogy mi mindig pakolunk valamit :))), Gábornak már vissza is kellett mennie Svájcba és hát itt volt a csomó ajandék, könyvek, fotós kellékek, amivel megint sikerült megtömni az autót :))

Harmadikán megint Pestre mentünk, Szilviékhez, Marcel keresztmamájáékhoz. Móniék is jöttek, így megint együtt volt a kis csipet-csapat :)) Bár tényleg csak félévente találkozunk (jó esetben...), de mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk és olyan, mintha hetente találkoznánk. És ami külön szuper, hogy a gyerekek is nagyon hamar megtalálják a hangot egymással, gyorsan felengednek és régi barátként játszanak egymással. Meg is állapítottuk, hogy most már milyen jól tudunk beszélgetni mellettük is, míg régen két szót nehéz volt váltani vagy meg kellett várni, míg alszanak, addig most simán tudtunk dumálni úgy is, hogy ők a nappaliban játszottak :))



Vicces volt, mert Marcel kirakta az uno lapjait sorrendbe, és az öt gyerek öt különböző nyelven tudta felsorolni a számokat :) Loláék franciául, Nelliék angolul és spanyolul, Marcel németül és persze mindenki magyarul :)) Hát igen, sok nyelv, sok kultúra, három ország, két kontinens, de a barátság mindig ugyanaz :)))

Én az Új Évre nem kívánok sok mást, csak egészséget, pár napja megint totál ledöntött a nátha, megfázás, köhögés, így egyelőre minden programot le kellett mondanom, pedig még be van tervezve sok minden erre a hétre, csak meg kellene gyógyulnom....

1 Kommentar:

Anonym hat gesagt…

gyógyulj meg hamar, Orsi!
jók a képek... és milyen jó volt együtt, kár, h olyan ritkán tudunkk találkozni. :(
berry-Móni