"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 28. Februar 2013

Játékosan

Ma vittem először Marcelt oviba a héten, bár még kicsit náthás, de már nem bágyadt és a szemén sem látszik a betegség :) No meg ennyi nap után "összezárva" már mindkettőnkek jót tesz egy kis változatosság ;)) Bár meg kell hagyni, hogy fárasztó ugyan, de nagyon harmonikus volt ez a pár nap, semmi hiszti, semmi konfliktus, csak délig pizsiben maradás, sok sok mesélés, összebújás, játszás, beszélgetés. Igaz, a saját dolgaimmal nem haladtam, de ez most így belefért, így volt jó.

Mivel szerencsére nem volt annyira rosszul, így kedve is volt játszani. Karácsony után már úgy is akartam írni egy posztot az új és mostanában kedvenc játékokról (a vasúton, a legon és a szerepjátékokon kívül), akkor elmaradt, most pótolom :)
Pár hete a legnagyobb sláger a Genial Junior logikai társasjéték.


Bár a doboza szerint 6 éves kortól ajánlják, Marcel simán tud vele játszani, szerintem 4-5 évesen már teljesen bevállalható. A játék lényege, hogy az éhes pingvineket 4 különböző formájú és színű ennivalóval kell megetetni, amik jégtáblákon szóródtak szét. Egy jégtáblán két különböző szín van és úgy kell ügyeskedve lerakni a táblára a jégtáblákat, hogy minél több színt tudjunk összegyűjteni. Kicsit bonyolultnak hangzik, nekem is legalább 3szor végig kellett olvasnom a játékszabályt, míg rájöttem, hogyan kell játszani, de onnantól kezdve tényleg élvezetes (no és rengeteg kipattintani való, apró darabból áll, szóval nem ajánlott olyan helyen, ahol kisebb gyerekek is vannak :) Kell hozzá szerencse is, hogy milyen jégtáblát húzunk a zsákból, és logika is, hogyan tesszük le őket. Marcel imádja, naponta min. kétszer játszottunk vele, kb. 35-40 perc egy "menet" :)) És mivel minden játék máshogy alakul, nem unalmas :))

Ami szintén többször lekerül a polcról, az a Labyrinth Junior.


Kis kártyák vannak, amiket tetszőleges sorrendben le kell rakni a táblára (pár kártya fixen rá van ragasztva). A lényege az, hogy el kell jutni a kincsekhez, úgy, hogy a kis kártyákat, amikre utak vannak rajzolva, előtte eltologatjuk. Szintén jó kis logikai játék, ki kell figyelni, hogy melyik sort, melyik utat tolja el az ember, hogy ne egy zsákutcába kerüljön, hanem elérjen a kiválasztott kincshez. Mondjuk ebből egy menet elég, mivel a tapasztalat az volt, hogy szinte minden kártyamozgatás után meg lehet szerezni egy kincset, szóval ez egy idő után unalmas (legalább is nekem :))))

Ami nem társas, de Marcel nagyon szereti, az a Georello tech.

Fogaskerekes-láncos építőjáték, van egy "megoldó" füzet, amiben példák vannak, milyen pályákat lehet építeni, az arra jó volt, hogy megismerkedtünk a játékkal, most már teljesen szabadon épít, múltkor pl. egy felvonót csináltunk belőle. Nagyon érdeklik, foglalkoztatják a fogaskerekek, van, hogy csak kirakja egymás mellé a kerekeket és figyeli, mikor melyik hogyan forog :) A készlet bővíthető :)

Szintén egy építő játék a Bolyongolyó.


Bár ezt már egy éve kapta Marcel, most kezd vele igazán játszani, egyedül pályákat épít, kitalálja, mi merre menjen, megtervezi, elkészíti, aztán jöhetnek a golyók. Igaz, kissé labilis, de őt nem zavarja, nagyon lelkes, különösen mióta sok színes üveggolyója is van és azokat is le tudja gurítani :))

Most karácsonyra kapott egy készletet a TipToi-tól. Nem tudom, otthon ismeritek-e ezt a családot, bár itt is elég új, pár hónapja nagy sláger.
A lényege, a lelke egy "beszélő toll", amivel ha az ember rámutat a hozzá tartozó könyvben valamire, a toll információkat mond róla, különféle hangeffektusok vannak, de lehet választani játékokat, dalokat is. Különböző témában vannak könyvek, puzzle, társasjátékok, mi egy évszakos játékot vettünk, valamint egy repülős és egy állatos könyvet. Az évszakos játék nem lenne kihívás Marcelnek, ha magyarul lenne, így viszont szuper arra, hogy szavakat halljon, tanuljon. A repülős könyvben azért vannak olyan kifejezések, amit még én sem értek, de Marcel azt is lelkesen lapozgatja. Rengeteg téma van, nagyon sokat lehet belőle tanulni és mivel interaktiv, viccesebb, nem annyira "száraz", mint ha csak elmondanánk neki valamit.

Régi kedvenc még a Carcassonne, de azért továbbra is nagy vonat-fan, a legtöbbet a vasúttal játszik :)))

Hát ilyenekkel ütöttük el az időnket, no és azzal, hogy levágtam a haját :))) Életében először engedte, eddig mindig csak fodrász vághatta, ordítani kezdett, ha én közeledtem feléje :) Tegnap viszont mondtam neki, hogy lassan le kellen vágatni a haját, hosszú már, ráadásul ma kezdődik az új úszó-kurzus és nincs kedvem hosszan hajat szárítgatni. Erre rám nézett és azt kérdezte, hogy miért nem én vágom le :))) Kettőt sem pillantott a drágám, már ült is a széken és neki is álltam, mielőtt meggondolná magát :)))) De jól bírta és a végeredmény sem lett rossz, ahhoz képest, hogy először nyírtam neki :))))


Dienstag, 26. Februar 2013

Betegen

Kellett nekem annyit beszélni és lelkesedni amiatt, hogy Marcel milyen jól bírja ezt a telet betegség nélkül...

Pénteken megint Gábor ment érte az oviban, én fotózáson voltam (most kivételesen nem gyerekfotózás, hanem egy házassági évfordulós, félig esküvős, de maradok inkább a gyerekeknél :))), de már a telefonban mondta, hogy nincs túl jó passzban Marcel. Estére be is lázasodott, a szombati napot végigkínlódta szegényem, semmi és sehogy nem volt jó, igazából egész nap csak meséltünk neki vagy aludt. Vasárnap óta már nem volt lázas, az jó, hogy 1-2 napnál tovább szinte soha nincs láza, viszont brutálnáthás és nincs túl jól. Semmije nem fáj, nem lázas, csak a szemén látszik, hogy nem igazán van topon. És ha magától megy ebéd után (vagyis inkább ebéd helyett, mert túl sokat nem tudok belediktálni) az ágyába lefeküdni, hogy akkor ő alszik, az már jelent valamit.

Azért jó lenne, ha csütörtökig meggyógyulna, akkor kezdődik a következő úszótanfolyam és nem lenne jó rögtön hiányzással kezdeni. No meg azt is tudnám értékelni, ha mi sem kapnánk el, Gábornak szombat reggel indul egy nagy projektje, a héten nem sokat látjuk, annyit melózik, nekem itt vannak a fotózások, szóval nagyon nem jönne jól (most sem) a betegség.

Egyébként a honlapom elkészült, nagyjából végleges, azért nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam. De mivel több ezer frankot nem akartunk kiadni érte, Gábor pedig ért hozzá (csak épp ideje alig van), így ez lett, szerintem kihoztuk belőle a legtöbbet, alakítani majd még lehet rajta, de ezzel azért már el lehet indulni :))) Büszkék vagyunk rá :)))

A héten szeretném megcsinálni a szórólapokat is, bár a vázlat már készen, apró finomítások kellenek, aztán mehet az is a nyomdába, utána pedig már csak a megrendelőket kell várni, lehetőleg egészségesen :)) És akárhogy is döntünk (lsd. előző poszt), lassan kellene egy babysittert keresni, mivel más segítségünk nincsen és ha tényleg beindul a fotózás, akkor jó lenne, ha lenne valaki "kéznél", aki be tud ugrani és segíteni néha.

Egyébként itt még mindig tél van, nagyon hideg, a hétre/hétvégére még havas programokat terveztem, szánkózás, síelés (végre:), jó lenne, ha még ki tudnánk élvezni az utolsó havas napokat, hogy aztán lehessen várni a tavaszt :)))) Már csak azért is, hogy végre teljes legyen a fotó a kedvenc egyedülálló fámról :)))))

 
És még egy plusz collage az esküvői-évfordulós fotózásról :))
 


Freitag, 22. Februar 2013

Nem halaszthatjuk tovább.....

....avagy vívódásaink ovi/iskola ügyben, sokadik fejezet....

Augusztus 12-én Marcelnek el kell kezdenie a kindergartent. Ahova most jár, oda 5 éves korig járhatnak a gyerekek, ez nem kötelező, nem állami, nem támogatják, nincs is sok belőle, hisz a svájci felfogás szerint az anyuka maradjon csak otthon a gyerekkel, amig az legalább 5 éves nem lesz.

Most viszont megkaptuk a "behívót", miszerint Marcel (állami) óvodaköteles lesz augusztustól, tehát mindenképp lépnünk kell valamit, választani a következő lehetőségek közül:

1.) Talán emlékeztek, hogy tavaly tavasszal megnéztünk jó pár bilinguális (angol-német nyelvű) ovit-iskolát, végül a luzerni maradt (four forest), ami akkor a legszimpatikusabbnak tűnt és számunkra talán még megfizethető. Gábor eddig nem látta az iskolát, így hétfő délután elmentünk együtt megnézni, és most, hogy másodszorra voltam ott, nem voltam annyira elragadtatva tőle és Gábort sem győzte meg annyira. Maga a rendszer, a szisztéma igen, de az iskola, az épület, a tantermek, egy irodaház alagsorában, eléggé kaotikus, labirintusos, igazából sok köze nincs ahhoz a képhez, ami él az emberben, ha egy ovira/iskolára gondol. Ami pozitív, hogy egész napos, ebédet is kapnak a gyerekek és persze a kéttannyelvűség, hosszú távon biztos, hogy nagy előnyt jelentene Marcelnek. Itt csak egy évet járna oviba, 6 évesen már elkezdené az első osztályt. Az ovi inkább már iskola-előkészítő, ahol ismerkednek a számokkal-betűkkel, projektek, "tanterv" van, amire majd az első osztályos anyag épül már.
Hátránya, hogy fizetős, persze ha tudnék mellett dolgozni, beindulna a fotózás, akkor ki tudnánk fizetni, de mivel nem vagyunk 100%-ra meggyőződve, hogy ez az ovi tetszik nekünk, így nehezebb dönteni. Ja az sem biztos, hogy felvennék Marcelt, majd március elején derül ki, hogy van-e hely.

Ez ugye költözést jelentene, lakáskeresést, pakolást, káoszt és azt, hogy megint előről, nulláról kezdjük valahol az életet. Lehet, hogy öregszem, vagy túl sokat költöztem már életemben, vagy csak egész egyszerűen megszerettem Thunt, mert ha új hazát nem is, de otthon valamennyire találtunk itt és a költözés gondolatára is kiráz a hideg és álmatlan éjszakáim vannak miatta...

Luzern mellett szólna, hogy Juditék is nagy valószínűséggel oda költöznek hamarosan, nem lenne rossz közel lenni egymáshoz, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, tegnap este elég sokat beszélgettünk, látogatóban voltak nálunk és olyan jó volt. No meg nem egy csúnya városról van szó :)


2.) Maradunk a mostani lakásban, Marcel megy a körzeti oviba, aminek nem a legjobb a híre, bár épp múltkor beszélgettem az alattunk lakó szomszédasszonnyal, akinek a nagyobbik lánya oda járt és ők nagyon meg voltak vele elégedve. Előnye, hogy nem kellene költözni, nagy hátránya pedig, mint minden állami ovinak, hogy csak délelőtt van, 9 - 3/4 12-ig, tehát naponta lenne kb. netto 2 órám, ami semmire nem elég, minden nap ebédre már itthon lenne Marcel és minden délutánra kellene valami értelmes elfoglaltságot találni. Ha szeretnék dolgozni (már pedig szeretnék, nem azért fektettem most ennyit a fotózásba, hogy abba is hagyjam), akkor ez csak úgy menne, ha felvennénk egy babysittert vagy pótnagyit, aki foglalkozna Marcellel és vinné jobbra-balra.

3.) Elkölötözünk, hogy Marcel jobb (bár honnan tudom, mi a jobb??????) állami oviba járjon, de akkor megint ott a pakolás, új élet kialakítása valahol és ugyanúgy a megoldatlan délutánok. Ja állami oviba 2 évet járna, mivel május 31-ig nem tölti be a 6. évét, így 7 évesen kezdené el az iskolát.

A környéken nincs fizetős privát ovi, ami egész napos, mert nem feltétlenül ragaszkodnánk a kéttannyelvűhöz, annak is örülnénk, ha egy jó svájci oviban integrálódna Marcel, de segítség nélkül mellette nem tudnék dolgozni. Azt tudom, hogy Marcel is nagyon jól érzi magát Thunban, schwitzerdütschböl egyre több mindent megért, mond, de nem tudom, hogyan reagálna arra, ha "kiszakítanánk" a megszokottból, nem az a típus, aki könnyen viseli a változásokat.

Úgyhogy itt tartunk most, ha költözünk, akkor április végéig fel kell mondani a lakást és nekiállni újat keresni. Annyira szeretnék már valami bizonyosságot és annyira nem tudjuk eldönteni, mi lenne legjobb Marcelnek és persze nekünk  is :((((( Az idő meg csak rohan, a strucpolitika most már nem jó megoldás, tehát lépni kell, de melyik úton???? Úgy szeretnék már egy kicsit "unalmasabb" életet élni, kevesebb és kevésbe súlyos döntésekkel.......

Mittwoch, 20. Februar 2013

Érzékeny lelke...

Marcelnek nagyon fontosak a rituálék, nagyon a megszokások embere és eléggé ki tudja zökkenteni a napi ritmusból, ha valami nem úgy történik, ahogy megszokta. Az ovira ez hatványozottan vonatkozik, szereti, jól érzi magát (legalábbis nem panaszkodik, hogy nem akar oviba menni, sokat mesél róla és az óvónénik szerint is beilleszkedett), mindaddig, amig minden megy a megszokott kerékvágásban. Amihez hozzátartozik, hogy én viszem reggel és én is megyek érte. Ez leginkább azért alakult így, mivel Gábor reggelente legtöbbször már elmegy, mire indulunk, délután pedig soha nem ér addig haza, hogy oda tudna érni az ovihoz. Sőt, vannak napok, mikor Marcellel nem is találkozik, mert Marcel már alszik, mire ő hazaér. Augusztus óta tart ez a nagyon húzós és nehéz időszak, a fiúk kevés időt tudnak együtt tölteni, ami sajnos nem tesz túl jót az apa-fia kapcsolatnak. De talán pár hét és normalizálódik a helyzet, mindenkire ráférne már...

Szóval visszakanyarodva Marcelhez és az ovihoz, péntek délután nekem fotózásom volt és mivel Gábor kivételesen itthonról dolgozott, mondtuk Marcelnek, hogy majd apa megy érte az oviba. Ami tulajdonképpen teljesen normális dolog, nem valaki idegent küldtem Marcelért :) Bár az oviban szólnom kellett reggel, hogy adják oda Marcelt az apukájának, mert egy óvónénin kívül a többi még látásból sem ismeri Gábort :))) Marcel nem volt túl lelkes, nem passzolt bele az ő kis napirendjébe, hogy nem én megyek érte. Aztán mikor délután hazaértek, azt mondta:

"Anya, reggel szomorú voltam, hogy nem te jössz értem, kicsit sírtam is, de nem hangosan, nem hallotta senki, csak potyogtak a könnyeim."

(persze napközben semmi baja nem volt és mivel még mindig tombol náluk valami vírus, így 4 gyerek volt az oviban, akik aztán 3 óvónénivel a tópartra kirándultak ebéd után :))) Ráadásul egyik kislánynak szülinapja is volt, tortáztak, csokiztak, szóval azért annyira nem volt sanyarú sorsa az egyetlen kicsi fiamnak, de azért összeszorult a szívem, mikor ezt monda....:).

Tegnap este lefektettem, aztán még leültem dolgozni. Egyszer csak oson kifelé a szobájából, mint egy kis macska, odaül az ölembe hozzámbújik és azt mondja:
"Anya, én tudod mikor lennék a legboldogabb? Ha nézhetném, ahogy dolgozol!" :)) Tényleg néha el tudok olvadni azoktól, amit mond :))

Schnittttt......

Reggel hatkor kiabálásra ébredek: "Anyaaaaaaaa, éhes vagyok!". Félkómásan átbotorkálok a szobájába, "Jó reggelt Marcel, hogy aludtál?", erre ő: "Ha nem hozol nekem joghurtot, akkor tökön ruglak!:D:D:D:D:D
Gábor is épp akkor ért be Marcel szobájába, hát úgy kitört belőlünk a nevetés, nem tudtuk visszafogni magunkat :)))

Hogy miket tanul ez a gyerek az oviban!?? :)))))

(ja elkezdtem végre feltölteni a fotókat is a fotós honlapra, a galeria alatt megtaláljátok őket :))

Montag, 18. Februar 2013

Hétvége a szánkóversenyek jegyében

A mostani hétvégénk (is:) kirándulósra sikeredett, annyira szép idő volt, hogy vétek lett volna itthon ülni. Szombaton eredetileg Ildiéket szerettük volna meglátogatni Saas Feeben, jó lett volna egy napot együtt eltölteni egy olyan csodás helyen, de mivel a hetünk elég fárasztó volt, végül mégsem vállaltuk be a 4-5 óra autózást pár óra kirándulásért.

Viszont kinéztem az internetről, hogy Kanderstegben kutyaszánhúzó-versenyt rendeznek a hétvégén, erről tavaly lemaradtunk, most viszont nem hagytuk ki. Kandersteget egyébként is nagyon szeretjük, igazi kis "zsákutcás" falu a völgy végében (bár autósvonattal át lehet menni a nagy hegyek alatt, de maga a falu nagyon sokat megőrzött az eredetiségéből), csodás hegyekkel körülvéve, rengeteg hó, de mivel nem annyira felkapott téli üdülőhely, mint pl. Zermatt, Wengen és társai, így családiasabb, nyugisabb a hangulat.

Miután letettük az autót, gyalog + szánkóval indultunk neki, követve a táblát a verseny helyszíne (rajt-cél) felé. Persze nem is mi lennénk, ha nem túl későn érkeztünk volna, a versenyzők nagy része már a felállított sátrak és lakókocsik előtt fogyasztotta el a verseny után megérdemelt ebédjét, kutyák kikötve és égtelen ugatással hívták fel magukra a figyelmet. Azért pár versenyzőt még láttunk és megfigyelhettük, hogy mégsem olyan egyszerű dolog ez a kutyaszánhúzás, nem csak a kutyáknak, de bizony a hajtóknak is meg kell dolgozniuk azért, hogy jól menjen a szán, különösen a nagyobb dombokra való feljutáskor.
Mivel a völgynek abban a részében már lement a nap és kezdett hűvös lenni, gondoltuk, átsétálunk a másik oldalra, ahova még odasütött a nap. Marcel nagyon belejött a szánkóhúzásba, tényleg nagyon bejön most neki ez a tél és a sok hó. Az erdő aljáig mentünk, ahova leér a szánkópálya és ahol van egy (svájci viszonylatban) szép nagy játszótér. Marcel nagyon élvezte a csúszdázást egyenesen a hóba, hógolyóztunk, bohóckodtunk, gyönyörködtünk a tájban és a szikrázó hóban. És mivel olyan történt, ami már régóta nem, hogy lemerült a fényképezőgépem akuja (a fiúk nagy örömére :))), így aztán nem kellett fotózással törődni, tényleg át tudtuk adni magunkat az élménynek :) Szép délután volt, a szánversenyt pedig évente megrendezik, e kulissza előtt igazán hangulatos dolog!!!
















Vasárnap pedig Adelboden volt a cél, ha lehet, még egy fokkal szebb idő volt, egy felhő sem az égen, csak ragyogó napsütés, bár elég hideg, de azt többször tapasztaltuk már, hogy ha süt a nap és hóban van az ember, kevésbé fázik, mint ronda szürke időben.

Tegnap rendezték meg ugyanis a "Horäschlittä-Ränne"-t, azaz a hornschlitten-versenyt. Régen téli időkben a hegyeken lévő hüttékben tárolt szénát ezekkel a szánkókkal szállították le a völgybe. Ebből a hagyományból ered a verseny, amit Adelbodenben immár a 23. alkalommal rendeztek meg. A pálya egyik szakasza azonos a sí-világkupa versenyekről ismert szakasszal, kanyargós, meredek domboldalon csúsztak lefelé a régi két személyes szánkók, kivűlről nézve "böhömnek", nehezen irányíthatónak tűntek, de a gyakorlott versenyzők semmi félelmet nem ismerve száguldoztak velük.

Azért azzal nem számoltunk, hogy igen magasra kell gyalogolni, hogy lássunk is valamit a versenyből, felfelé a meredek sípályán, a méteres hóban, szóval rendesen megizzadtunk, mire felértünk. De Marcel is egy szó nélkül bírta és hát a kilátás mindenért kárpótolt minket. Több, mint 100 szánkó nevezett a versenybe, mi kb. a felét néztük meg, mert Marcelnek egy idő után unalmassá vált a dolog és elindult bóklászni a mély hóban, lefelé a lejtőn, volt, hogy nem is láttuk, merre van :))) Azért mi még néztük volna, tényleg nagy élmény volt, igazi kis "svájci unikum", csodás kulissza előtt.

Tegnap a legszebb marketing-, igazi prospektus-képeslap-arcát mutatta a vidék és mivel a gépem is fel volt töltve, így készült pár fotó :)))))




























Mindenkinek csak ajánlani tudom, Adelboden egyébként is egy kis gyöngyszem, szintén völgy végén, nagy hegyekkel körülvéve, rengeteg kirándulási lehetőséggel, felvonókkal, túrautakkal, sípályákkal, minden évszakban sok lehetőséget nyújt.