"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 20. Februar 2013

Érzékeny lelke...

Marcelnek nagyon fontosak a rituálék, nagyon a megszokások embere és eléggé ki tudja zökkenteni a napi ritmusból, ha valami nem úgy történik, ahogy megszokta. Az ovira ez hatványozottan vonatkozik, szereti, jól érzi magát (legalábbis nem panaszkodik, hogy nem akar oviba menni, sokat mesél róla és az óvónénik szerint is beilleszkedett), mindaddig, amig minden megy a megszokott kerékvágásban. Amihez hozzátartozik, hogy én viszem reggel és én is megyek érte. Ez leginkább azért alakult így, mivel Gábor reggelente legtöbbször már elmegy, mire indulunk, délután pedig soha nem ér addig haza, hogy oda tudna érni az ovihoz. Sőt, vannak napok, mikor Marcellel nem is találkozik, mert Marcel már alszik, mire ő hazaér. Augusztus óta tart ez a nagyon húzós és nehéz időszak, a fiúk kevés időt tudnak együtt tölteni, ami sajnos nem tesz túl jót az apa-fia kapcsolatnak. De talán pár hét és normalizálódik a helyzet, mindenkire ráférne már...

Szóval visszakanyarodva Marcelhez és az ovihoz, péntek délután nekem fotózásom volt és mivel Gábor kivételesen itthonról dolgozott, mondtuk Marcelnek, hogy majd apa megy érte az oviba. Ami tulajdonképpen teljesen normális dolog, nem valaki idegent küldtem Marcelért :) Bár az oviban szólnom kellett reggel, hogy adják oda Marcelt az apukájának, mert egy óvónénin kívül a többi még látásból sem ismeri Gábort :))) Marcel nem volt túl lelkes, nem passzolt bele az ő kis napirendjébe, hogy nem én megyek érte. Aztán mikor délután hazaértek, azt mondta:

"Anya, reggel szomorú voltam, hogy nem te jössz értem, kicsit sírtam is, de nem hangosan, nem hallotta senki, csak potyogtak a könnyeim."

(persze napközben semmi baja nem volt és mivel még mindig tombol náluk valami vírus, így 4 gyerek volt az oviban, akik aztán 3 óvónénivel a tópartra kirándultak ebéd után :))) Ráadásul egyik kislánynak szülinapja is volt, tortáztak, csokiztak, szóval azért annyira nem volt sanyarú sorsa az egyetlen kicsi fiamnak, de azért összeszorult a szívem, mikor ezt monda....:).

Tegnap este lefektettem, aztán még leültem dolgozni. Egyszer csak oson kifelé a szobájából, mint egy kis macska, odaül az ölembe hozzámbújik és azt mondja:
"Anya, én tudod mikor lennék a legboldogabb? Ha nézhetném, ahogy dolgozol!" :)) Tényleg néha el tudok olvadni azoktól, amit mond :))

Schnittttt......

Reggel hatkor kiabálásra ébredek: "Anyaaaaaaaa, éhes vagyok!". Félkómásan átbotorkálok a szobájába, "Jó reggelt Marcel, hogy aludtál?", erre ő: "Ha nem hozol nekem joghurtot, akkor tökön ruglak!:D:D:D:D:D
Gábor is épp akkor ért be Marcel szobájába, hát úgy kitört belőlünk a nevetés, nem tudtuk visszafogni magunkat :)))

Hogy miket tanul ez a gyerek az oviban!?? :)))))

(ja elkezdtem végre feltölteni a fotókat is a fotós honlapra, a galeria alatt megtaláljátok őket :))

Kommentare:

julcsi hat gesagt…

Orsim nem látom sajnos a fotós blogon a képeket:(

G.Sz.Szilvia hat gesagt…

Orsi! Én látom a fotós blogon a képeket!!!! Csak ámulok és bámulok!!!!!!!!ANNYIRA JÓK!

julcsi hat gesagt…

Mostmár én is látom!!! Meseszépek!!!♥

hbogi hat gesagt…

Orsi, Marcel csillagjegye nen Rák véletlenül??? Mert Jony a Párom is az és ö is a rituálék embere, órát lehetne hozzá igazítani. :D