"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 18. Februar 2013

Hétvége a szánkóversenyek jegyében

A mostani hétvégénk (is:) kirándulósra sikeredett, annyira szép idő volt, hogy vétek lett volna itthon ülni. Szombaton eredetileg Ildiéket szerettük volna meglátogatni Saas Feeben, jó lett volna egy napot együtt eltölteni egy olyan csodás helyen, de mivel a hetünk elég fárasztó volt, végül mégsem vállaltuk be a 4-5 óra autózást pár óra kirándulásért.

Viszont kinéztem az internetről, hogy Kanderstegben kutyaszánhúzó-versenyt rendeznek a hétvégén, erről tavaly lemaradtunk, most viszont nem hagytuk ki. Kandersteget egyébként is nagyon szeretjük, igazi kis "zsákutcás" falu a völgy végében (bár autósvonattal át lehet menni a nagy hegyek alatt, de maga a falu nagyon sokat megőrzött az eredetiségéből), csodás hegyekkel körülvéve, rengeteg hó, de mivel nem annyira felkapott téli üdülőhely, mint pl. Zermatt, Wengen és társai, így családiasabb, nyugisabb a hangulat.

Miután letettük az autót, gyalog + szánkóval indultunk neki, követve a táblát a verseny helyszíne (rajt-cél) felé. Persze nem is mi lennénk, ha nem túl későn érkeztünk volna, a versenyzők nagy része már a felállított sátrak és lakókocsik előtt fogyasztotta el a verseny után megérdemelt ebédjét, kutyák kikötve és égtelen ugatással hívták fel magukra a figyelmet. Azért pár versenyzőt még láttunk és megfigyelhettük, hogy mégsem olyan egyszerű dolog ez a kutyaszánhúzás, nem csak a kutyáknak, de bizony a hajtóknak is meg kell dolgozniuk azért, hogy jól menjen a szán, különösen a nagyobb dombokra való feljutáskor.
Mivel a völgynek abban a részében már lement a nap és kezdett hűvös lenni, gondoltuk, átsétálunk a másik oldalra, ahova még odasütött a nap. Marcel nagyon belejött a szánkóhúzásba, tényleg nagyon bejön most neki ez a tél és a sok hó. Az erdő aljáig mentünk, ahova leér a szánkópálya és ahol van egy (svájci viszonylatban) szép nagy játszótér. Marcel nagyon élvezte a csúszdázást egyenesen a hóba, hógolyóztunk, bohóckodtunk, gyönyörködtünk a tájban és a szikrázó hóban. És mivel olyan történt, ami már régóta nem, hogy lemerült a fényképezőgépem akuja (a fiúk nagy örömére :))), így aztán nem kellett fotózással törődni, tényleg át tudtuk adni magunkat az élménynek :) Szép délután volt, a szánversenyt pedig évente megrendezik, e kulissza előtt igazán hangulatos dolog!!!
















Vasárnap pedig Adelboden volt a cél, ha lehet, még egy fokkal szebb idő volt, egy felhő sem az égen, csak ragyogó napsütés, bár elég hideg, de azt többször tapasztaltuk már, hogy ha süt a nap és hóban van az ember, kevésbé fázik, mint ronda szürke időben.

Tegnap rendezték meg ugyanis a "Horäschlittä-Ränne"-t, azaz a hornschlitten-versenyt. Régen téli időkben a hegyeken lévő hüttékben tárolt szénát ezekkel a szánkókkal szállították le a völgybe. Ebből a hagyományból ered a verseny, amit Adelbodenben immár a 23. alkalommal rendeztek meg. A pálya egyik szakasza azonos a sí-világkupa versenyekről ismert szakasszal, kanyargós, meredek domboldalon csúsztak lefelé a régi két személyes szánkók, kivűlről nézve "böhömnek", nehezen irányíthatónak tűntek, de a gyakorlott versenyzők semmi félelmet nem ismerve száguldoztak velük.

Azért azzal nem számoltunk, hogy igen magasra kell gyalogolni, hogy lássunk is valamit a versenyből, felfelé a meredek sípályán, a méteres hóban, szóval rendesen megizzadtunk, mire felértünk. De Marcel is egy szó nélkül bírta és hát a kilátás mindenért kárpótolt minket. Több, mint 100 szánkó nevezett a versenybe, mi kb. a felét néztük meg, mert Marcelnek egy idő után unalmassá vált a dolog és elindult bóklászni a mély hóban, lefelé a lejtőn, volt, hogy nem is láttuk, merre van :))) Azért mi még néztük volna, tényleg nagy élmény volt, igazi kis "svájci unikum", csodás kulissza előtt.

Tegnap a legszebb marketing-, igazi prospektus-képeslap-arcát mutatta a vidék és mivel a gépem is fel volt töltve, így készült pár fotó :)))))




























Mindenkinek csak ajánlani tudom, Adelboden egyébként is egy kis gyöngyszem, szintén völgy végén, nagy hegyekkel körülvéve, rengeteg kirándulási lehetőséggel, felvonókkal, túrautakkal, sípályákkal, minden évszakban sok lehetőséget nyújt.


Kommentare:

julcsi hat gesagt…

Istenem de gyönyörű képek készültek most is!!! Meseország komolyan!!♥

Dominika hat gesagt…

Gondolkodtam, hogyan is fejezhetném ki, mennyire tetszenek a képek, de csak annyit mondok, Julcsinak igaza van!

Ditke hat gesagt…

Ezek tényleg olyanok mint a képeslap!
Mi hiába mentünk a hegyekig, errefelé csak úgy nagyjából volt hó, ilyen csodás hófehér tájról csak álmodozhatunk.
mondjuk hosszú távon inkább melegkedvelő vagyok, de egyszer egy hétre szívesen elmennénk egy ilyen meseországba!

Ditke hat gesagt…

Ezek tényleg olyanok mint a képeslap!
Mi hiába mentünk a hegyekig, errefelé csak úgy nagyjából volt hó, ilyen csodás hófehér tájról csak álmodozhatunk.
mondjuk hosszú távon inkább melegkedvelő vagyok, de egyszer egy hétre szívesen elmennénk egy ilyen meseországba!