"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 22. Februar 2013

Nem halaszthatjuk tovább.....

....avagy vívódásaink ovi/iskola ügyben, sokadik fejezet....

Augusztus 12-én Marcelnek el kell kezdenie a kindergartent. Ahova most jár, oda 5 éves korig járhatnak a gyerekek, ez nem kötelező, nem állami, nem támogatják, nincs is sok belőle, hisz a svájci felfogás szerint az anyuka maradjon csak otthon a gyerekkel, amig az legalább 5 éves nem lesz.

Most viszont megkaptuk a "behívót", miszerint Marcel (állami) óvodaköteles lesz augusztustól, tehát mindenképp lépnünk kell valamit, választani a következő lehetőségek közül:

1.) Talán emlékeztek, hogy tavaly tavasszal megnéztünk jó pár bilinguális (angol-német nyelvű) ovit-iskolát, végül a luzerni maradt (four forest), ami akkor a legszimpatikusabbnak tűnt és számunkra talán még megfizethető. Gábor eddig nem látta az iskolát, így hétfő délután elmentünk együtt megnézni, és most, hogy másodszorra voltam ott, nem voltam annyira elragadtatva tőle és Gábort sem győzte meg annyira. Maga a rendszer, a szisztéma igen, de az iskola, az épület, a tantermek, egy irodaház alagsorában, eléggé kaotikus, labirintusos, igazából sok köze nincs ahhoz a képhez, ami él az emberben, ha egy ovira/iskolára gondol. Ami pozitív, hogy egész napos, ebédet is kapnak a gyerekek és persze a kéttannyelvűség, hosszú távon biztos, hogy nagy előnyt jelentene Marcelnek. Itt csak egy évet járna oviba, 6 évesen már elkezdené az első osztályt. Az ovi inkább már iskola-előkészítő, ahol ismerkednek a számokkal-betűkkel, projektek, "tanterv" van, amire majd az első osztályos anyag épül már.
Hátránya, hogy fizetős, persze ha tudnék mellett dolgozni, beindulna a fotózás, akkor ki tudnánk fizetni, de mivel nem vagyunk 100%-ra meggyőződve, hogy ez az ovi tetszik nekünk, így nehezebb dönteni. Ja az sem biztos, hogy felvennék Marcelt, majd március elején derül ki, hogy van-e hely.

Ez ugye költözést jelentene, lakáskeresést, pakolást, káoszt és azt, hogy megint előről, nulláról kezdjük valahol az életet. Lehet, hogy öregszem, vagy túl sokat költöztem már életemben, vagy csak egész egyszerűen megszerettem Thunt, mert ha új hazát nem is, de otthon valamennyire találtunk itt és a költözés gondolatára is kiráz a hideg és álmatlan éjszakáim vannak miatta...

Luzern mellett szólna, hogy Juditék is nagy valószínűséggel oda költöznek hamarosan, nem lenne rossz közel lenni egymáshoz, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, tegnap este elég sokat beszélgettünk, látogatóban voltak nálunk és olyan jó volt. No meg nem egy csúnya városról van szó :)


2.) Maradunk a mostani lakásban, Marcel megy a körzeti oviba, aminek nem a legjobb a híre, bár épp múltkor beszélgettem az alattunk lakó szomszédasszonnyal, akinek a nagyobbik lánya oda járt és ők nagyon meg voltak vele elégedve. Előnye, hogy nem kellene költözni, nagy hátránya pedig, mint minden állami ovinak, hogy csak délelőtt van, 9 - 3/4 12-ig, tehát naponta lenne kb. netto 2 órám, ami semmire nem elég, minden nap ebédre már itthon lenne Marcel és minden délutánra kellene valami értelmes elfoglaltságot találni. Ha szeretnék dolgozni (már pedig szeretnék, nem azért fektettem most ennyit a fotózásba, hogy abba is hagyjam), akkor ez csak úgy menne, ha felvennénk egy babysittert vagy pótnagyit, aki foglalkozna Marcellel és vinné jobbra-balra.

3.) Elkölötözünk, hogy Marcel jobb (bár honnan tudom, mi a jobb??????) állami oviba járjon, de akkor megint ott a pakolás, új élet kialakítása valahol és ugyanúgy a megoldatlan délutánok. Ja állami oviba 2 évet járna, mivel május 31-ig nem tölti be a 6. évét, így 7 évesen kezdené el az iskolát.

A környéken nincs fizetős privát ovi, ami egész napos, mert nem feltétlenül ragaszkodnánk a kéttannyelvűhöz, annak is örülnénk, ha egy jó svájci oviban integrálódna Marcel, de segítség nélkül mellette nem tudnék dolgozni. Azt tudom, hogy Marcel is nagyon jól érzi magát Thunban, schwitzerdütschböl egyre több mindent megért, mond, de nem tudom, hogyan reagálna arra, ha "kiszakítanánk" a megszokottból, nem az a típus, aki könnyen viseli a változásokat.

Úgyhogy itt tartunk most, ha költözünk, akkor április végéig fel kell mondani a lakást és nekiállni újat keresni. Annyira szeretnék már valami bizonyosságot és annyira nem tudjuk eldönteni, mi lenne legjobb Marcelnek és persze nekünk  is :((((( Az idő meg csak rohan, a strucpolitika most már nem jó megoldás, tehát lépni kell, de melyik úton???? Úgy szeretnék már egy kicsit "unalmasabb" életet élni, kevesebb és kevésbe súlyos döntésekkel.......

Kommentare:

Ditke hat gesagt…

Nálunk a lányok ilyenek, nagyon nehéz őket kirángatni a megszokottból, még 4 év után is nosztalgiáznak a magyarországi ház után.
Nekünk ilyen szempontból jó ez a suli, 5 éves koruktól ide járnak és elvileg itt is érettségiznek. Ha jól értem az állami oviban itt csak 2 évig maradhatna és utána iskolát kellene keresni?

Bea hat gesagt…

Annyira átérzem amit írsz. Éppen mostanában mondtam Ferinek, hogy lassan vége lesz ennek az "élünk bele csak úgy a világba" korszaknak, és igenis súlyos döntéseket kell meghoznunk a gyerekekkel kapcsolatban.
Nagyjából mi is ebben a cipőben vagyunk, hogy a körzetes iskolának nincs nagyon jó híre, vagyis nem volt néhány éve. Aztán ki tudja most milyen. Nálunk is benne van a pakliban a költözés, ami megint egy többváltozós dolog lesz. Szóval ááááá, már most kivagyok én is tőle.
Ellenpólusként viszont ott van az ovink, ami ugyancsak nem egy neves ovi, mi mégis elégedettek vagyunk, mert jók a pedagógusok.
Drukkolok, hogy megtaláljátok a mindannyiótoknak legmegfelelőbb megoldást! Biztos így lesz majd!

Ozsváth Szilvia hat gesagt…

Nem irigyellek titeket, Orsi! Úgy tűnik, h a gyerekek miatt fáj mindig leginkább a feje, hiszen nagyon nem mindegy, h hová járnak, mit és hogyan tanítanak nekik és onnan hová lehet továbbmenni (ja, és mindez mennyibe kerül közvetve és közvetlenül). A költözés ugyan egy rémálom (nekem legalábbis), de mégsincs akkora tétje, mint gyermekünk sorsának. Vagy csak mi kerítünk túl nagy feneket a dolognak? Nagy előnyötök, h rugalmasak vagytok és mivel nagyon alaposan körülnéztek, felkészültök, biztos, h megalapozott döntést fogtok hozni. Az élet meg úgyis hoz meglepetést ... :)

Szitya hat gesagt…

Megérzés, Orsi! Biztos motoszkál legbelül benned valami, hogy mi lenne az igazán jó. Na, arra a pici hangra hallgass!!!

Alma korte hat gesagt…

szia Orsi!

A költözéssel kapcsolatban megértem amit írsz, kb. nekem is ezek a szavak jutnak róla eszembe, de én mondjuk nem vagyok egy költöző-bajnok.
Ami a sulit illeti, sajnos nekünk még nincs saját tapasztalatunk, de ismerős gyerekeknél azt látjuk hogy kb. 10éves koráig majdnem mindegy hova járnak, akkor kezdenek már tudatosabbak lenni és addigra derül ki hogy az adott iskola ahol elkezdték elég-e vagy sem. Mondjuk Mo-on ugye eléggé átjárhatók az iskolák attól hogy van 4-6-8 osztályos is. Svájcban nem tudom?
Szerintem írjátok fel cetlikre hogy melyik verzió mellett mi szól és mi ellene aztán rakjátok ki egymás mellé. NÉha egész jól segít tisztán látni. Meg azt se felejtsétek el, hogy azzal hogy elvittétek a gyereket külföldre, világot látni már sokat tettetek érte, hiszen minimum 2 de inkább 3 nyelv birtokában lesz és a világlátása is sokkal szélesebb lesz, mint egy átlagos gyereknek. Lehet, most inkább arra van szükséges hogy állandóság legyen körülötte. De a döntés a ti kezetekben van.

julcsi hat gesagt…

Szívből kívánom hogy minden úgy alakuljon ahogy nektek a legjobb!♥

csilla hat gesagt…

A francia tanárom 'helyi suliba' járatta a gyerekét, majd 11 éves korában átiratta egy privátba. Ok: a gyerekek agresszivitása. (Ez mondjuk lehet, hogy csak itt probléma.) Egy privát iskolában azért már egy megszürt réteg jár, ami persze még semmire sem biztositék. Nagy hátránya a privát helynek- ezt már említettem -, hogy totál kiestek majd az állami ellátórendszerböl e.g. logopédus, szemész, oltások (nem kötelezö, de ha akarod) stb.. ezeket akkor neked kell megoldanod. Ha kb. jó a helyi iskola, akkor szerintem még ráértek dönteni, mármint Marcel szempontjából. Azonban ha Te komolyan akarsz dolgozni, akkor a napi két óra semmire se elég...

khase hat gesagt…

@Ditke, a luzernibe 3 eves kortol a 6. osztalyig jarnak a gyerekek, felsö tagozat nincsen. Az allami ovi 2 eves es utana jön az iskola, ami szinten körzet szerinti beosztassal van... Azt tudom, hogy Marcel is imadja ezt a lakast, epp valamelyik nap mondta, hogy ö 80 eves koraig itt szeretne elni.... :) azert gondolom elöbb-utobb megszokna valami mast is....

@Bea, igen, epp tegnap beszeltük egyik baratnömmel, akinek a kisfia szeptembertöl iskolas lesz, hogy az mar mennyire mas, mint az ovi... mennyivel kötöttebb, mennyivel nagyobb a teher es több az elvaras... Es Ti is azert költöznetek, hogy masik iskolaba jarjon Mate? Kivancsi vagyok, Nalatok mi lesz a döntes...

@Szilvi, hat igen, körülnezünk, de vannak dolgok, amiket elöre nem lat az ember es nem tudja, hogyan alakulnak a dolgok... persze igen, a költözes nem egyszerü es ha belegondolok, mar most faj a gyomrom töle, de az csak par het/honap, az iskola-valasztas meg egy eletre meghatarozo lehet... remeljük, sikerül ebböl is a legjobbat kihozni..

@Szitya, megerzesek vannak, de mivel tenyleg olyan összetett a dolog, mindennek van elönye es hatranya is, nehez a merlegeles, irhatok akarhany pro-contra listat, nem visz elöbbre...

@Alma, ahogy irtam az elöbb, listak mar vannak, de elegge erzelem-befolyas alatt keszülnek, meg ugy is nehez objektivan latni, es sok mindent elöre nem is tudunk... ezert nehez....no es az is igaz, hogy kivülallokent talan könnyebb lenne dönteni, igy tul sokat ragodunk rajta...

@Csilla, a lenyeget megdumaltuk :))