"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 17. Februar 2013

Törékeny

Mióta egy halom könyvvel megpakolva visszajöttünk Magyarországról, megint nagyon sokat olvasok esténként (vagyis inkább éjszakánként). Nem mintha németül nem tudnék, de valahogy mindig otthon van időm arra, hogy elbóklásszak, nézegessek, olvasgassak és persze vásároljak órákon keresztül a könyvesboltokban :)

Tegnap este végeztem ki az egyik könyvet, amit szinte letenni sem tudtam, ittam minden sorát, nagy hatással volt rám, sokkal több gondolatot indított el bennem, mint amire a könyv hátoldalán írt pár soros ismertető alapján gondoltam volna.

Jodi Picoult Törékeny című könyvéről van szó. Történet egy csonttörékeny (üvegcsontú) kislányról, arról, hogyan próbálja a család túlélni a hétköznapokat és a lehetőségekhez képest élhető életet biztosítani a gyógyithatatlan betegségben szenvedő Willow-nak, hogyan próbálja a nagyobb (egészséges) testvér egyre veszélyesebb módszerekkel felhívni magára a figyelmet, hogyan dől romokba a boldog családi élet a rengeteg teher és nehézség alatt és miért pereli be az anya legjobb barátnőjét, aki egyben a szülőorvosa is.

Gondolatok a végtelen szeretetről, a teljes anyai önfeláldozásról, kegyes hazugságokról, őszinte vallomásokról, és ellhallgatásokról, arról, hogy milyen törékeny is az életünk.

Van pár sor a könyvben, ami különösen megragadott, ezekből szeretnék idézni Nektek.

Párbeszéd anya és lánya között:

"- Igazán nem kell kimondanod, hogy szeretlek - rántottad meg a vállad -, már akkor tudom, ha a nevemet mondod.
- Tessék?
Szemed formájában, mosolyod ragyogásában meglepve vettem észre önmagamat.
- Mondd azt, hogy Cassidy - adta ki a parancsot.
- Cassidy.
- Most meg azt, hogy Ursula.
- Ursula - szajkóztam.
- Most...- és magadra mutattál.
- Willow.
- Hát nem hallod? - kérdezted. - Annak, akit szeretsz, másképp mondod ki a nevét. Valahogy biztonságban van a neve a szádban."

Az anya gondolatai a lányáról a bírósági per közben:

"De hát a szeretet nem áldozat és nem is megfelelés kérdése. Ha szeret valaki, eleve csak a legjobb lehetsz neki. Számára a tökéletesség abban fogalmazódik meg, milyen vagy, és nem abban, milyen nem vagy.
Mindenki arra vágyik, hogy fontos lehessen valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülünk szegényebb lenne az élete."

Párbeszéd a gyerekkorában örökbe fogadott ügyvédnő és az anya (Charlotte) között:

"Nem tudom, van-e különbség a kötelességtudó anya és a jó anya között.
- Van - válaszoltam. Charlotte várakozva pillantott rám.
Ha felnőttként nem tudnám szavakkal kifejezni ezt a különbséget, gyerekfejjel nagyon sokszor átéltem.
- A kötelességtudó anya bárhova követi a gyerekét - mondtam.
- És a jó anya?
Farkasszemet néztünk.
- A jó anyát pedig a gyereke akarja követni."

De idézhetném az egész könyvet, engem nagyon megfogott, tényleg csak ajánlani tudom, hogy olvassátok el :)

Kommentare:

julcsi hat gesagt…

Orsiim!
Az én könyvespolcomon is megtalálható ez a könyv....Megrendítő Egyszerűen alig tudtam letenni...Reménykedtem benne hogy a végén minden a legjobbra fordul...:(

Csilla Kulcsár-Szabó hat gesagt…

Én is rengeteget olvasok, biztos ez a könyv is nagyon tetszene, de mégsem fogom kézbevenni. Az ilyen mély, szomorú, megrendítő könyvek, főleg hogy még egy gyerekbetegség is áll a központban, annyira befészkelik magukat a lelkembe, hogy valósággal beteggé tesznek, napokig, akár hetekig a hatásuk alá kerülök. Ettől óvom meg magam, és közvetve a családomat is.

khase hat gesagt…

CSilla, teljesen megertelek, altalaban en is kerültem eddig a gyerekbetegsegekröl szolo könyveket, de ez valahogy mas volt, tudatositja az emberben, hogy milyen jo es mekkora aldas, hogy nekünk egeszseges a gyerekünk, ugyanakkor a mögöttes tartalma, a gondolatok, amiket elinditott bennem, azok egy egeszseges gyermek es boldog csalad eleteben is fontosak :)

z.p. hat gesagt…

Orsi

köszönöm a könyvbemutatót!
el fogom olvasni
zinnpe